Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
Ramsli-szabály Botyánszki János írása A tükörből szőrös are nézett vissza. Sajátja volt, kissé fáradt vonásokkal. A Wilkinson már vagy három hete benne volt a készülékben., nem csoda ha húzott. Kopogtak. — Tessék — ordított bele a tükörbe, mert az ajtó vastag volt és úgy gondolta, nem hallatszik ki a hangja. — Jónapot — mondta a Mostjött és előre nyújtotta a tenyerét. — Jónapot — válaszolta a Borotválkozó és megfogja-a feléje nyújtott kezet. A Mostjött letette nagyméretű táskáját csak úgy a szőnyegre és belenézett a tükörbe, a Borotválkozó arcába. — Melyik ágy szabad? — Az ablak felől bármelyik — intett a Borotválkozó. — Sokáig marad? — Egy éjszakára jöttem. — Honnan? — Alvó megye, Álló község. — Üdvözlet földi! — ordított képmására a Borotválkozó. — Mi újság Alvóban? — Semmi különös földi, minden a régi. Ugyanúgy állunk, azaz állnak, akik otthon maradtak, mint bármikor ezelőtt, és még sokáig ezután is. Mert az alvásiak, tudod földi, ilyenek. Én azonban már nem. — Hát? — Menekülök új helyre. — Miért? — Nem tudok ramslizni, nem akarok állni és nem akarok aludni sem. Nekem addig, amíg élek ne mondják minduntalan: légy békével! Borotválkozó vizet löty- tyintett az arcára és felitatta a törülközővel. — Ramslizni meg lehet tanulni. — Lehet, de nekem sem kedvem, sem időm rá. — Ha a többiek állnak, te miért nem akarsz? — Nincs időm, hiszen, az élet olyan rövid. — Ha a többiek alszanak, te miért kiabálsz? — Nem akarom, hogy mindenki aludjon. Borotválkozó leült a szőnyegre és nézte a Mostjöt- tet. — Üldöznek? — Nem, csak el akartak altatni, mint annyi mást Állóban. Amikor az esti mesét készítették, akkor hagytam ott őket. Hívtak vadat hajtani is, ám nekem arra sincs időm és észintén szólva á szeszt sem szeretem. A legnagyobb baj az, hogy nem tudok ramslizni s így nem nyertem meg a szövetségbeliek barátságát. — Neked az nem jő, hogy egyesek ramsliznak? — Se nekem, se másoknak. Tudom, a ramsli általában nem rossz dolog, csak nem úgy, ahogyan Állóban játsszák. Két parti között ugyanis azt is eldöntik, ki legyen az új főkönyvelő és csak olyan jöhet számításba, aki otthonos a ramslizásban. Az állói orvos fiatalon került oda. Megcsinálta a reumatológiát és utána elmenekült, mert jöttek az esti mesével. A gimnázium igazgatója nem bírja az italt és a vadat sem hajszolja, így neki jutott az a megtiszteltetés, hogy a Ramsli Szövetség feje helyett vasárnaponként Írhatja a beszámolókat, amíg a ramslizók vadat hajtanak. A mérnök felajánlotta a szövetkezetnek, hogy irányítja az építkezéseit. Az alvásiak ramslizó társasága megfúrta, ö is menekül. A számtantanár elmondta, hogy a köbgyök a tizedik hatványon eredményhez vezet. Kitagadták a társaságból. — S te mit csináltál? — Tanultam és az álomkór ellen indítottam támadást. Jelszavam: élet neked! — És? — Először telket akartak adni Álló szélén, hogy építsek palotát, ott, ahol a többiek. Amikor azonban a község tizenöt éve egy helyben átló vezetője központban kapott házhelyet, úgy gondoltam, nem ez az élet, és azt is fejemhez vágták, hogy az álom jó dolog, miért támadom. Vitatkoztam. Rámsütötték, hogy forgófejű vagyok. Azt is meglátom, amit nem illik. — Most el vagy keseredve. — Nem vagyok. — Mit akarsz tenni? — Tanaimmal elmentem Mozgó megyébe. Azóta én is számolok és velem is számolnak az ottaniak. Nem akarnak megtanítani ramslizni és ők is azt vallják, hogy a köbgyök a tizediken eredményhez vezet. Borotválkozó kiment az erkélyre. Az égen felhők gomolyogtak és a Mars felé két űrhajó röpült. Hajnal pitymallott és dübörgőit a város. Mozgásban volt minden. A szőnyegen ott ült a fiatal Mostjött és számolt. — Bízol magadban? — kiáltott be az ajtón Borotválkozó. Mostjött nevetett. — Tudom, hogy aki sokat alszik, az nem lótQtelü meg, hogy a köbgyök a tizediken eredménye történeti szükségszerűség és aki egy helyben áll sokáig, az úgy is marad. Aki pedig úgy marad, az nem tud nagyot lépni és így előbb-utóbb lemarad. Állóba még visszamegyek, ha a ramsli-korszakndk vége és megtanítom számolni az embereket — mondta Mostjött és még mindig nevetett. — Te mit csinálsz itt? «— Tanulok — sétált be a szobába Borotválkozó és ismét leült a szőnyegre. — Mit? — Dialektikát. köbre- emelést és hatványozást. — És sose ramsliztál? — De. Csak nálam mindig a piros volt az adu. Zöldet pirossal ütöttem! — Ezt a szabályt nem ismertem — mondta elgondolkodva Mostjött. — Tudom. Azért jöttél el Állóból! — Bűn ez? — Nem, csak gyengeség. — De mit csinálhattam? Állóban mindenütt egyformák a szabályok. : Minden kottafelel tudományosan ellenőriznek ulturális életünk számos jelensége területe és eseménye milliós nyilvánosság előtt zajlik. De sok minden történik — a 'kulturális-művészeti jelentőséget tekintve, nem éppen a „háttérben” —, amit jellegénél fogva kevesebben vesznek észre, holott nemzetközi súlyánál, szerepénél fogva is megérdemli a figyelmet. Igaz, zeneműveket, kottákat csak azok keresnek üzletben és könyvtárban, akik aktív részesei a zenének: énekelnek, hangszeren játszanak, vagy más módon cselekvő résztvevői a zenei életnek. Nem jelentéktelen tábor ez se. ha tekintetbe vesszük, mily sokán foglalkoznak zenével kedvtelésből is, nemcsak foglalkozásszerűen, és hogy a fiatalok közül mennyien tanulnak zenét. A könyv például, már mindenki életének része, amióta nincs írástudatlanság. De a Bartók és Kodály alkotó elvei nyomán megreformált iskolai oktatás megszünteti a zenében is az írástudatlanságot: minden kisiskolás — kottaolvasó. Mindenki lehet már zeneértő, ha tetszik : „beavatott”. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy hazánkban mindenki ismeri Liszt Ferenc nevét, még azok is, akik sohase hallották Liszt zenéjét. De inkább így kellene mondanunk: még azok is, akik nem tudják, hányszor hallottak már életükben Liszt-zenét. Ha lejátszanánk előttük a közismert részleteket, csodálkoznának: „Hát ez az? Ezt ismerem!” Liszt Ferenc — Franz Liszt — nevét és műveit az egész világon ismerik. A magyar zeneműkiadás a leghivatottabb arra, hogy Liszt életművét méltó formában közreadja, az egész világ zeneművészeinek és zeneszeretőinek használatára. Bereznai Péter Árvízi menekülők Mit jelent azonban ez a méreteit és nehézségeit tekintve egyaránt hatalmas vállalkozás? Hogyan képzeljük el Liszt „összes műveit”? Milyen műveket alkotott, hosszú élete során Liszt Ferenc? Mindenekelőtt — világhírű zongoravirtuóz lévén —, zongoraműveket, melyek önmaguk 18 nagy, másfélszáz oldalas kötetet tesznek ki. Az összkiadás kapcsán azonban nemcsak a munka hatalmas terjedelme az, ami említésre méltó. E kiadás célja, hogy a magyar Mester műveit tudományos színvonalon és pontossággal bocsássa a világ Z'<-riei gyakorlatának használatára. Ezért a kiadandó művek minden egyes ütemét és kottafejét gondos, tudományos, szigorú ellenőrzésnek vet:k alá, hegy a művel; eddig keletkezett kottakiadásainak hamisításait kiküszöböljék. Szinte olyan munka ez, mint a régészeké, akik nagy műgonddal és hozzáértéssel, aprólékos közelítéssel tárják fel a régi épület eredeti formáját, az idők során rárakódott rétegek, a különböző korok ízlése szerint, az eredetit meghamisító változtatások alatt Liszt műveinek új összkiadása német és angol nyelven jelenik meg. A művek kottáin kívül a kötetek tartalmazzák a zenei előadásra vonatkozó utalásokat és a tudományos feltáró és elemző munka eredményeiről számot adó ..kritikai megjegyzések”-ei is. A nagy vállalkozás munkálatait két ismert, magvar L’szt-kutató: dr. Gárdonyi Zoltán és Szelényi István irányítja. Liszt Ferenc összes Művel új kiadásának első kötete már napvilágot látott. Méltán i-ekinthetjük a Zenemű Vállalat egyik büszkeségének.
