Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-31 / 179. szám

Bea Ufess ti vá l Mezőkovács h á z ú n X megyej tanács vb művelő­désügyi osztálya, a KISZ megyei bizottsága és a mezőkovácsházi Járási Művelődési Központ ren­dezésében augusztus 1-én dél­előtt 10 órakor kezdődik a me­gye hat járásának 12 beat-zene­kara részvételével a Békés me­gyei beat- zenekarok II. feszti­válja a Művelődési Központban. A tervek szerint ezentúl is minden év augusztus első vasár­napján tartják meg a seregszem­lét, ezzel alkalmat nyújtanak a zenekarok és kedvelőik baráti találkozására, az együttesek szakmai képzésére. A fesztivá­lon a megyei zsűri külön-külön értékeli az egyes zenekarok ze­nei és művészi igényességére való törekvését. Az első hat helyezett Acs Jó­zsef szobrászon űvész-készí tette emlékplakettet kap. Ez a plakett lesz most mór minden évben a fesztivál állandó díja. A sereg­szemle zárásaként 17 órai kez­dettel a győztes zenekar ad elő számaiból a szabadtéri színpa­don —esi. Aquaglobus — Laiosmizséről r J£ Eejosmizas Vízgépészeti Vállalat a közismert acélszerke­zetű ^Hidroglóbus” víztornyát ! továbbfejlesztette: az új típus — t kikötés nélküli — „Aquaglobus’'; • Most még újabb, esztétikailag tetszetősebb víztorony kialakí­tásán dolgoznak. A lencse-alakú »Aqurtocuű tartályok több hengeres kivitelben készülnek majd. A hagyományos gömb­alakú tartályok 25, 50, 100 és 200 köbméteres, az újabbak pe­dig 300, 500, és 1000 köbméteres nagyságban épülnek. Képünkön -, a gyár udvarán a 100 köbméte­res „Aquatarus" tartályelemek sorja zását végzik a hegesztők. Háttérben a 200 köbméteres tar­tály, (MTI-fotó — Kovács Gyula I felv. — KSJ [ tan: Megérkezett hát München. i eszébe jut Rhode összehará- 1 csőit lakásberendezése, meg az ezredes felesége kövér, keilem- j kedő, időses asszony. Vendégsze­retetét nem vette igénybe, a helyőrségi hotelban szállt meg, \ s másnap kiment a pályaudvar­ra. Azon a napon az utolsó vonat tizenhat óra ötvenkor indult. Kloss betette bőröndjét az egyik szakaszba, akkor még teljesen üres volt, a szószátyár Tiede ez­redes később jöhetett, és elkez­dett sétálgatni a peronon. Az aluljáró vaskorlátjától az újság­bódéig és vissza. Mentek el mel­lette, nem is kevesen, de senki sem kérdezte, hogy Saint Gilles- be utazik-e. A távoli szemafor zöld lám­pája is égett már, amikor az alagútból egy vasutast látott fut­ni feléje. Csalhatatlan ösztöne azt súgta, hogy ez az ember, aki­re vár. A vonat hosszan, élesen fütyült, a gyors egymásutánban csukódó vagonajtók zajosan csa­pódtak. A férfi is felismerte Klosst. — Áthelyezésed — lihegte mindenféle bevezetés nélkül — nagyon meglepett bennünket. Összeköttetés helyben, Norman- diában. Majd megtalálnak. Je­gyezd meg a jelszót: „Párizsban a legjobb gesztenyét a Place Pi- galleon lehet kapni”. A válaszod: „Zuzanna csak ősszel szereti” és megtudod még, hogy „Üj szál­lítmányt kapsz”. Ismételd meg. Klossnak azonban már nem volt ideje elismételni. A moz­dony megrántotta a szerelvényt és gyorsítani kezdett. Felugrott a legközelebbi vagon lépcsőjére, s mire visszafordult, a vasutas már eltűnt a tömegben. ^ Ment a saját vagonja felé, az átjáróban összeakadt a szolgála- ■ tos kalauzzal, aki a mozgásban | levő vonatra való ugrálásbólE származó balesetekről tartott ■ neki kiselőadást Kloss türelmesen végighall- ■ gáttá a zsémbelő öreg vasutas • tanmeséjét, s közben a másik • vasutas három mondatát ismé- : telgette magában: „Párizsban a : legjobb gesztenyét a Place Pi- • galle-on lehet kapni”. „Zúzán- ■ na csak ősszel szereti”. „Üj szál- E lítmány kapsz”. Hirtelen félelem kerítette ha- 5 talmába. A helyzet kezdett vilá- E gosodni. Várjunk csak... Mit ■ mondott a félkarú orvos? Nem, ! nem is ő, hanem az ápolónő... Ki E kell szednie belőle, miket mon- 5 dott még lázálmában. A lány ■ gesztenyéket emlegetett. És ha : illetékes helyen jelentette, a zú- 5 zódásokat szenvedett tiszt furcsa ■ szavait? És ha a rokkant orvos ! megnyugtató tónusa csak játék, E hogy éberségét kijátssza? Amikor erre a munkára őt j jelölték, mindenre számítottak. E Megtanult felismerni soha nem ; látott embereket, társalogni csa- * ládjáról, amely nem az ő csa- ■ ládja, azt azonban nem sejtették • előre, hogy a saját agyának nem • tud majd parancsolni, és az S agyrázkódás okozta eszméletlen- ■ ségben, lázában elmondott egyes : szavaktól függ majd sorsa... Az E ápolónő idegen nyelvről is tett E említést. Lehet, hogy lengyelül ■ beszélt? Mintegy ködfátyol on át ■ saját gyermekkori szobácskáját j látja, az ablakot kockás pokróc j fedi. Ügy gondolta, hogy kisfiú, j és betegen fekszik otthon, skar- : látja van, hogy az édesanyja kö- * zeledik hozzá. Ha lengyelül hív- ! ta édesanyját... (Folytatjuk) í A mai Okány A 4232 lakosú Okány nemi sokban különbözik a többi ha-i sonló Békés megyei „se nemj kicsi, se nem nagy” községek­től. Gondjai sem mások. A leg-! több szó esik a munkalehetőség! hiányáról, a sokszor ismétlődő belvízkárokról, a kommunális elmaradottságról. A község múltjában nincs ér­dekesség. A lakosság apraja, nagyja Schwarcz József és Schwarcz Andor birtokán dől. gozott cselédként, napszámosként Csak néhány családnak volt több-kevesebb földje. Aki ki­szorult a faluból, eljárt kubi- kolni. A régi időiket két kastély jel­zi, de a mai 30—35 évesek alig tudnak róluk többet, mint azt, hogy az egyik szociális otthon, a másik meg iskola, A község határához tartozó 10 ezer hold­dal is könnyű elszámolni: 5 ezer holdja van az Alkotmány, Ugyanannyi a Petőfi Tsz-nek. Az előbbi 1940-ben, az utóbbi 1959-ben alakúit meg. Ma már olyanok, mint az ikrek. A tag­ság jövedelme is rendszerint hasonló. A munkában azonban igyekeznék túltenmi egymáson. — Ha pedig már ikertestvé­rek, érdemes lenne jobban ösz- szefognáuk — vélekedik Hor­váth László, a községi pártbi­zottság titkára és meg is ma­gyarázza, hogy elsősorban a szakosított szarvasmarha-te­nyésztésre és a gépjavítóra gon­dol. Vegyük az előbbit A két tsz külön-külön, de egymás szom­szédságában szarvasmarha-tele­pet létesített. Még szerencse, hogy nem külön-külön fúrattak kutat és nem építettek két egy­mással párhuzamos kövesutat! Mennyivel egyszerűbb és ol­csóbb lett volna az egész beru­házást, aztán az üzemelést is közös vállakózásban megoldani! Házi Albert, a Petőfi Tsz fő­könyvelője egyetért Horváth László véleményével. Ígéri, hogy a tanulságot levonja belő­le, s a jövőben igyekszik majd ennék helyességét másokkal is megértetni. flz idei terméskilátások jók A község mélyfekvésű, ha sok a csapadék „tavak” kelet­keznék a földeken. Tavaly 10 millió forintos kárt okozott a belvíz a Petőfi Tsz-nek (s ha­sonlót az Alkotmány Tsz-nek is). Emiatt a tagság éves átlagkere­sete mindössze 12 ezer forint volt, kétezerrel kevesebb, mint az előző évben. De a tsz felélte a tartalékát is. Az idei terméékilátásofe jók; amit Asztalos Antal, a tsz párt­alapszervezeténék titkára né­hány adattal is megvilágít: — Gabonából a tervezett 9 mázsa 30 kiló helyett 11—12 má­zsára számítunk. Kukoricából a tavalyinak a négyszeresét, nap­raforgóból pedig a háromszoro­sát reméljük. A munkában helytálltak a dolgozók, a tavalyi rossz ered­mény sem vette el a kedvüket. Különösen a traktorosok tettek ki magukért. Az őszi szántást, vetést nagy gondal, Időben be­fejezték. Tavasszal ismét igen szorgalmasan dolgoztak. Az asz- szonyok pedig a növényápolás­ból vették ki derekasan a részü­ket. Fazekas Béla tsz-elnököt hosz- szú évek munkájának elismeré­seként a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Asztalos Antal úgy véli, hogy ez az elismerés a közös gazda­ság szinte valamennyi tagjának szól. És hogy a jövőben ne okoz­zon milliós károkat a belvíz, megkezdik a vízelvezető csator­nák építését. A terv elkészült, a megvalósítás költsége 20 millió forint Ebből az idén 1 milliót fordítónak a munkákra, 1972- ban, 1973-ban már többet és 1974-ben be is fejezik az egészet. Attól kezdve az ofkányiáknak már nem kell lesniük az eget, hogy a vízözönnel fenyegető eső végre mikor áll el. Előnyős lenne az összevonás A lakosságnak persze csak egy része él a két tsz-bői. No­vak Józsefné, a községi tanács vb-titkára egy kimutatást tesz elém, amelyből kiderül, hogy helyben 897 férfi és 344 nő dol­gozik, 200 férfi és 146 nő pedig máshová jár eL Ám még így is van jócskán munkaerőfelesleg. Méhes Sándor tanácselnök természetesen azt szeretné, ha minél többen dolgozhatnának Okányban. Van is elgondolás er­re, amit ó így mond el: — A Mezőberényi Faipari Ktsz részlegét szeretnénk össze­vonni az ÁFÉSZ faüzemével. Az utóbbi hamarosan a régi ma­lómba kerül. Félmillió forintot fordítottak az átalakításra. — Miért lenne előnyös az összevonás? — Mert szervezettebbé, gazda­ságosabbá lehetne tenni a ter­melést. Bevezethetnék a két műszakot is, s a létszám meg­kétszereződne. Mint minden más fejlesztés, ez is elsősorban pénzkérdés. A községi tanács 100 ezer forinttal tud hozzájárulni és 200 ezer fo­rintot kér még a megyei tar nácstóL Hogy kap-e, az kérdés. Az bizonyos, hogy a Mező­berényi Faipari Ktsiz részlege zsúfoltan és meglehetősen rossz körülmények közöt* dolgozik. A viszonylag kis szobák nem al­kalmasak arra, hogy valamilyen ésszerű munkafolyamatot ala­kítsanak ki. Sok a felesleges anyagmozgatás. Budai László, aki azelőtt Bu­dapestre járt dolgozni, mégis egészen rózsásnak tartja a hely­zetet. Sok-sok fáradságos uta­zástól szabadult meg, amikor ide felvették. De megkérdezem tőle: ,— Munka után hol mosdik? :— Otthon. Itt csak kezet tu­dok mosni a lavórban,.. — Hol van ivóvíz? — A kannában. — Hol ebédel? — A műhelyben, deszkákon vagy bakon ülve A régi malomiján az ÁFÉSZ szociális létesítményt is épített Azon mindkét üzem dolgozói „osztozkodni” tudnának. Földesd Sándor, a részleg ve­zetője nem foglal állást, csak megjegyzi: — Ami jobban megfelel az igényeknek, azt erdemes csinál­ni. Télen sártenger van rajta Ha egy kicsit jobban vizsgáló­dunk, azt is megtudjuk, hogy Okányban jelenleg mintegy 150- en dolgoznak az iparban. A két faipari üzemben 50-em, a Petőfi Tsz tésztaüzemében 30-an, be­dolgozóként a háziiparben 20-an, a tanácsi építőrészlegben 42-en és van néhány kisiparos is. De amikor a tanácselnökkel egy fe­ketét szeretnénk meginni, kide­rül, hogy a kultúrházból, a presszóból, a vendéglőből egy­szerre vitték javítani a kávéfő­zőt Egy-két hétig nem is lehet számítani arra, hogy visszahoz­zák. Okányban csak fodrász, kő­műves, ács és asztalos kisiparos van, a GELKA hetenként egy­szer jár ki Szeghalomból. Egy gond a sok közül. Legalább any- nyi szó esik a községen átvezető mintegy 800 méteres makadám útról is, amelyet néhány éve javítottak, kiszélesítettek, de fe­dőréteggel nem vontak be, s emiatt alaposan megrongálódott — Ezen közlekednek a jármű­vek, Zsadány felől Vésztőn át Szeghalomra, a tsz-ek traktorai az állomásra. Télen sártenger van rajta. A kátyúk miatt idő előtt tönkremennek a gépjár­művek — magyarázza Méhes Sándor. A legnagyobb gondot azonban a vízhiány okozza, amiről Hor­váth László, a pártbizottság tit­kára beszél: — Valamikor a lakosság a község központjában lévő egyet­len kútra járt vízért Az 1969- as évek elején azonban alig jött már víz, emiatt új kutat fúrtak és megkezdték a vezetékek épí­tését is. Az utcák társultak és mind több házhoz bekötötték a vizet. Közben a kút hozama csökkent Ma már ismét új ku­tat kellene fúrni, de nincs hozzá pénz. Illetve csak kevés van; A hálózatbővítés tüakadt I Repülj páva nyomán Mostanában a lakosság talán a legtöbb figyelmet a kultúrház tevékenységére fordítja. A tör­ténet 1970. március 1-re nyúlik vissza^ amikor Hőgyes János — hat társával — a Repülj páva nyomán megalakította a citera- zenekart. A citerások május 1- én léptek fel először az ,.inter- nátus” kertjében, és nagy sikert: arattak. ősszel Püspökladányba hívták meg őket. Dr. Csenki Imre nép­zenei kutatónak megtetszett az együttes játéka és az ő javasla­tára Sárrétudvarin önálló műso­ros estet adtak. November 1-én megalakult a 22 tagú vegyes kórus, majd Móga Sándorné és Hajdú Ist­vánná citera duója is jelentke­zett. Az idén januárban Végh József férfifodrász !0—13 éve­sekből öttagú ifjúsági citeraze- nekart szervezett és hasonló korúakból egy 30 tagú kórus is létrejött Már évék óta szerepel a 16 tagú népi tánccsoport, amelynek Kincses Imréné pedagógus a ve­zetője. Mindezekről Tóth Sándor, a kultúrház igazgatója tájékoztat, aki az okányi népi hagyomá­nyok lelkes gyűjtője Jelenleg az Okányi lakodalmast dolgozza fel. Egyébként a kultúrházat egy régi épületből alakították át Szerény is, kiesd is. A nagyte­remben mindössze 200 személy részére van hely. Pedig óriási az érdeklődés a népzene iránt Csakhogy új kultúrház építésére nincs lehetőség Az a félmillió forint amit a tanács erre a célra tartogatott új kút fúrásán ra megy el. Végül még valami Miről is lehetne még beszél­ni? Talán arról, hogy a községi* nek másfél év óta egy orvosa van. Dr. ölbey István lelkiisme­retesen ellátja feladatát de két körzet betegeinek a gyógyítása túlságosan igénybe veszi. Szep­tember 1-én végre megérkezik a másik orvos, dr. Bölcskei Lajos személyében. A lakása hamaro­san elkészül. Felesleges lenne valamilyen idillikus képet festeni OkányróL Nem mentségül mondom, de arról bárki meggyőződhet, hogy a tanács azon fáradozik, hogy a község minden gondját meg­oldja. Máról-holnapra azonban nem megy. Legtöbbször anyagi okok miatt Annyi azonban bi­zonyos, hogy a lakosság szorgal­mas munkájával igyekszik az ország közös kasszájának a fo­rintjait gyarapítani. Megér­demli ,hogy vissza is kapjon be­lőle. Pásztor Béla Megvételre ajánlunk jó állapotban: 1 db Robur LO 2500 típu­sú tehergépkocsit; 1 db Warsawa 223 típusú személygépkocsit. Megtekinthető: Műanyag­feldolgozó és Játékkészitő KTSZ. Szarvas, Kossuth tt 37 alatt. Ügyintéző: Orovecz József. Telefon-: 327, illetve 344. Btmmmsrrr, 1971. J ÜLI LS XL

Next

/
Thumbnails
Contents