Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-31 / 179. szám

jv| I jvj } Ablakot mos — mosolyog Ötök klubja Gyulán A Gyulai Harisnyagyár há­romszoros Kiváló címmel kitüiv tetett Kállai Éva KISZ Ifjúsági Klubjának kezdeményezésére a város öt KISZ-alapszervezete a Jókai Művelődési Központban közös klubot hozott létre. A program változatos és vonzó. A tervek között a már hagyomá­nyossá vált sorozatok folytatása és új kezdeményezések egyaránt szerepelnek. A közkedvelt Mű­vészet az ifjúságért — Ifjúság a művészetért sorozat tovább foly­tatódik, s rendszeresen jelent­keznek kiállításaikkal a fiatal képzőművészek is. Az irodalmi presszó szeptemberben vendé­gül látja Ladányi Mihályt, Pardi Annát, Dér Endrét és Andrássy Lajost. A zenei sorozat ismét a Bachtól — a beat-ig címet vi­seli. Nemcsak Gyulán, hanem az egész megyében újdonságnak számít a Zsebszínpad létrehozá­sa. Az irodalmi színpad tagjai havonta egy alkalommal lépnek a közönség elé egyfelvonásossal vagy valamilyen pódiumjáték­kal. Új ötlet a mini-mozi is, amely havonta egy alkalommal ígér jó szórakozást a klubtagok­nak. A gyulai ötök klubjának ala­pítói, a kislakásépítő ktsz, a vízmű, a fa- és fémbútoripari ktsz, a Munkácsy Termelőszö­vetkezet és a harisnyagyár KISZ-alapszervezetének fiatal­jai, még a hagyományos értelem­ben vett őszi klub szezon előtt nyitották meg az új klub kapuit. Programjuk és a gyulai ifjúsági klub szeretete garancia arra, hogy hamarosan a legjobbak között emlegethetjük az „ötök” tagjait. (Ormosi) Miklya Ildikó vízzel keresi a borravalót. A recept egyszerű. Végy egy szivacsot, kevés ultrás vizet gu­mírozott ablaktörlőt. Állj oda a benzintöltő állomáshoz és a tan­koló gépkocsi szélvédő üvegén a szivacsot az óramutató járásával megegyező irányba mozgasd. Közben figyeld a gépkocsiveze­tő arcát. Ne tedd ezt feltűnően, nehogy a kocsitulajdonos azt higgye, hogy mindezt pénzért, borravalóért csinálod. Ha moso­lyogsz is közben, ez se tűnjön erőltetettnek, s ha a tulaj vissza­mosolyog, dolgozz gyorsabban, s néha még lehelj is rá az üvegre. Szóval a recept egyszerű. De mégsem mindenkinek adott. , Miklya Ildikó viszont azon ke­vesek közé tartozik, akik ered- " ményesen gyakorolják. Az ÁFOR békéscsabai, Szarvasi úti kútjá- nál látható nap, mint nap, ke­zében az ablaktörlő eszközök­kel. A gépkocsi megáll, s Ildikó már ott is terem ultrás szivacsá­val. Túlzás lenne azt mondani, hogy hullanak a 10 forintosok, de azért naponta összejön 100— 150 forint a borravalóból. — Mennyit keres a nyáron? Mosolyog. A kezemen muta­tom, hogy meglesz-e az ötezer forint. Még mindig csak moso­lyog. Eggyel többet mutatok. A válasz ezúttal is tagadó. Meré­szen nyolcezerre tippelek. A vá­lasz: igenlő. Ej, ha. Két hónap alatt nyolc­ezer forint szép summa egy di­áklánynak. Nem fizetés, mert Il­dikó csak 600 forintot kap ha­aBaaBaaBEaaCaBBaaBaaBaB|iaBBBaBaBBBBBBaaMBBBBBBBBBBBBBBBBaaaaBBBaBaBaBBBBBaBaaaBamBBa* A TOLMÁCS A Kötélhurkoló és Csomókötő Ktsz norvég automatákkal korsze­rűsítette a termelést. Az új gépek átadására, beszerelésére egy szak­ember is érkezett az északi ország­ból, akit a szövetkezet vezetői ma­gyaros vendéglátással fogadtak. AZ első találkozás kedves színfoltja volt, hogy az idegent hazája nyelvén kö­szöntötte Furfang kartárs, a ktsz ki­váló dolgozója. A jelenlevők ámulattal hallgatták, hogy a nagy tudású anyagbeszerző szépen, folyékonyan beszéli a novég nyelvet. Ebéd alatt a szövetkezet ve­zetői irigykedve figyelték, hogy. Furfang kartárs milyen vidám, meg­hitt társalgást folytat a vendéggel. Am a bankett után, amikor komoly, műszaki dolgokat kellett volna meg­beszélni, a tolmács hirtelen eltűnt. Pardon, pardon —- mentegetődzött a megkukult társaság, és izgatottan keresték az anyagbeszerzőt; Hosszas hajsza után végre a főkönyvelő ész- mvette, hogy Furfang kartárs a rak­tár mélyén a kiselejtezett portörlő­rongyok leltárát rendezgeti. —* Megőrültél, mindenütt keresünk, te meg itt piszmogsz. Azonnal gye­re, egy szót se tudunk nélküled be­szélni — ráncigálta a jámbor anyag- beszerzőt. —» öregem, neked megmondhatom; nem tudok én norvégul egy kukkot se rH szólt Furfang kartárs. ^ Ne bolondozz, hiszen olyan vi­dáman. társalogtatok! —» Bevallom, gyerekkoromban meg­tanultam egy ógermán népmesét, most abból mondtam neki részlete­ket. Csak ti hittétek, hogy norvégül beszélek ^ Es a vendég hogyan értette meg? —* hitetlenkedett a főkönyvelő. —f Sehogy! ö meg azt hitte sze­génykém, hogy magyarul beszélek hozzá —*■ mondta pironkodva a lelep­lezett tolmács, aki többé nem kapott nyelvpótlékot norvég tudásáért. A. T. vonta az ÁFOR-tól. A többit a gépkocsivezetők adják. — Kik a legjobb kuncsaftjai? — A vállalati gépkocsivezetők. — A külfödiek? Finom grimasz a válasz, amelyből egyértelműen megálla­pítható, hogy a külföldiek nem adnak borravalót. — Minden kocsinak megmossa az ablakát? — A teherautókét nem. — Hogyan reagálnak serény­kedésére a volán mögött ülők? — Ki így, ki úgy. — Hányszor hívják „kocsikáz- ni?” — Sokszor, de nem megyek. — Mindenki ad pénzt? — Nem. Van, aki csak megkö­szöni. — Olyankor is mosolyog? — Igen, ez hozzátartozik a munkámhoz. Szerencsés ember Ildikó. Be­került a benzinkutasok zárt kasztjába. Hatszáz forint fizetést kap, de jócskán kap borrava­lót és különböző ajánlatokat is. Ugyanis vannak, akik messze­menő összefüggést vélnek felfe­dezni az ablaktörlés és a mo­soly között. Pedig a mosoly va­lóban csak a kedvesség jele, s ez Ildikó munkájával jár. B. J. Vakáció A naptár holnap már augusztust mutat, s a vaká­ciózó diákoknak tanszervásárlással borzolja az idegeit a sajtó és a rádió. Ám aggodalomra nincs ok, hi­szen még egy teljes hónap van a szünidőből. Ha a hőmérőben felforr a hi­gany, mindnyájan szidjuk a ká­nikulát, de ha egy kicsit hűvö­sebbre fordul, akkor a szeszé­lyes időjárást kifogásoljuk. Szó­val hamisítatlan, igazi nyár van. Egy búskómor csillagász kiszá­mította, hogy a kedvezőtlen nap­folttevékenység miatt körülbe­lül még 150 évig lesz szeszélyes az időjárás. Aztán jön majd a kánaán, de addig készüljünk fel a legrosszabbakra. Aki győzi cérnával, az kivárja ezt a röpke 150 esztendőt, de ad­dig sem érdemes búsulni. A ba­latoni építőtáborban járt Békés megyei lányok sem búsultak, pe­dig olyan borús időt fogtak ki, hogy két héten át csak képesla­pon látták a napot. Ám amikor­ra hazajöttek mégis valameny- nyien olyan barnák voltak, hogy sokan összetévesztették őket egV afrikai tánccsoport tagjaival. Rejtély, hogy vajon bagarollal kenték-e be magukat, vagy pe­dig helybéli Orvoshoz jártait kvarc-kezelésre? (Andódi) OLVASNI TUDNI KELL Múlt heti elmélkedésünket az­zal kezdtük, hogy nemcsak beat van a világon, s azzal fejeztük be, hogy a fiatalokat nemcsak, s nem elsősorban a zene érdekli. Mostani írásunkban, amelynek alapjaiul ismét a KISZ Békés megyei Bizottságálnak az ifjúság körében végzett felmérése szol­gált a tizein- és huszonévesek iro­dalmi érdeklődését, ízlését tag­laljuk. Ez a téma márcsak azért is különösen érdekes, mert min­den racianalizálódás ellenéire, közvéleményünk szerint csak az a művelt ember, aki a humán ismeretekben, s elsősorban az irodalomban járatos. Csak meg­jegyezzük, hogy a természettu­dományos műveltség — leszár mítva természetesen a szakem­bereket — általában alatta ma­rad a humán műveltségnek. Ezen változtatná kell, de nem az irodalom, a zene s a képzőmű­vészetek tanításának, tanulásá­nak a rovására. Visszatérve eredeti témánkhoz az irodalomhoz. előre bocsát­juk, hogy a felmérésben résztve­vő fiatalok (55 százalék közép­iskolai tanuló, 35 százalék mun­kás. 10 százalék diplomás) hét kérdésre adtak választ. A vála­szokból kitűnik, hogy sokat ol­vas (havonta ötnél több köny­vet) 167-ből 54, közepes meny- nyieéget 53, keveset, vagy egyál­talán nem olvas 60. A középis­kolások csaknem mindegyike könyvtári tag. a többieknek vi­szont csak a féle. A vizsgálat konkrét tényeit általánosítva megállapítható, hogy a fiatalok 65 százaléka évente mintegy 40—50 könyvet olvas el. Ez ha valóban így van, nem rossz arány, de véleményünk szerint mégis túl optimista ahhoz, hogy a tévedés kizárásának lehetősé­gével az ifjúság minden rétegé­re nézve általános érvényűek fo­gadhassuk el. Képletesen is igaz, hogy olvas­ni tudni kell. Ám legalább any- nyira tudni kell választani is. Ha ugyanis a számok mögé né­zünk, igen vegyes kép bontako­zik ld. A fiatalok, beleértve eb­be a középiskolásokat is olvas­mányaikat nagyon esetlegesen, s véletlenszerűen választják ki. A felmérés szerint a megkérde­zettek kétharmadának olvas- mányszintje csak közepesnek minősíthető , s e könyvek dön­tően a szépirodalom periferikus területeirőil, a szórakoztató és kalandos regények közül kerül­nek ki. Szó sincs itt krimi, vagy ponyva-ellenességről. Az a baj, hogy a fiatalok nagy részének hiányzik a szelektivitás képes­sége, s nincs, nem alakult ki aiz igényességre való törekvés. Balgaság ma már olyasmit ál­lítani, hogy a krímin és az ol­csó kalandregényen nevelkedett olvasó idővel eljut az irodalom magasabb régióba is, pusztán azzal, hogy olvas. A párhuza­mos ismeretszerzés hasszn ossá­gának elve az olvasási kultúrára is vonatkozik! Mindezeknek ter­mészetesen nem mond ellent, ha a házikönyvtár polcán egymás mellé kerül a Piszkos Fred és a Rozsdatemetői.. És itt álljunk meg egy szóra. Tudniillik az egyik legnagyobb probléma éppen a mai irodalom ismeretével, illetve ismeretének hiányával van. Az általános és középiskolás tanányag jobbára csak klasszikusokkal foglalko­zik, s nemcsak a| mai alkotókkal és alkotásokkal marad adós, ha­nem a mai irodálom iránti ér­deklődés felkeltésével is. Nem véletlen például az, hogy a „Ki a legkedvesebb íród, költőd? kérdésre a válaszok 80 százalék­ban csaknem azonos nevek sze­repeltek, s ezek viselői szinte ki­vétel nélkül klasszikusok. (Nem ártana egyszer azt felmérni. — diákoknál, tanároknál, egyaránt —, hogy ismerik-e, olvassák-e az irodalmi folyóiratokat?!) Van tehát mit tenni az olva­sási kultúra csiszolásában, s itt legnagyobb feladat a tanárokra vár. Nemcsak azért, mert isko­lába mindenki jár, vagy járt, ha­nem azért, mert — idézve a fel­mérés megállapítását — az isko­la vajmi csekély szerepet játszik a fiatalok irodalmi érdeklődésé­nek irányításában. Az olvasó, idáig jutva e cikk ta­nulmányozásában bizonyára ne­gatívnak Ítéli az ijisszképet, pedig végeredményben nem az. Ennek bizonyítására egyetlen jellemző tényt mondunk csupán. A meg­kérdezettek fele az olvasást je­lölte meg legkedvesebb szórako­zásának. holott a | televíziózás — mához egy hétre a Tv-ről is ej­tünk néhány szót — többnyire éppen az olvasási időt csökkentő elfoglaltság. B. L (Fotó: Demény Gyula)

Next

/
Thumbnails
Contents