Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-31 / 179. szám
jv| I jvj } Ablakot mos — mosolyog Ötök klubja Gyulán A Gyulai Harisnyagyár háromszoros Kiváló címmel kitüiv tetett Kállai Éva KISZ Ifjúsági Klubjának kezdeményezésére a város öt KISZ-alapszervezete a Jókai Művelődési Központban közös klubot hozott létre. A program változatos és vonzó. A tervek között a már hagyományossá vált sorozatok folytatása és új kezdeményezések egyaránt szerepelnek. A közkedvelt Művészet az ifjúságért — Ifjúság a művészetért sorozat tovább folytatódik, s rendszeresen jelentkeznek kiállításaikkal a fiatal képzőművészek is. Az irodalmi presszó szeptemberben vendégül látja Ladányi Mihályt, Pardi Annát, Dér Endrét és Andrássy Lajost. A zenei sorozat ismét a Bachtól — a beat-ig címet viseli. Nemcsak Gyulán, hanem az egész megyében újdonságnak számít a Zsebszínpad létrehozása. Az irodalmi színpad tagjai havonta egy alkalommal lépnek a közönség elé egyfelvonásossal vagy valamilyen pódiumjátékkal. Új ötlet a mini-mozi is, amely havonta egy alkalommal ígér jó szórakozást a klubtagoknak. A gyulai ötök klubjának alapítói, a kislakásépítő ktsz, a vízmű, a fa- és fémbútoripari ktsz, a Munkácsy Termelőszövetkezet és a harisnyagyár KISZ-alapszervezetének fiataljai, még a hagyományos értelemben vett őszi klub szezon előtt nyitották meg az új klub kapuit. Programjuk és a gyulai ifjúsági klub szeretete garancia arra, hogy hamarosan a legjobbak között emlegethetjük az „ötök” tagjait. (Ormosi) Miklya Ildikó vízzel keresi a borravalót. A recept egyszerű. Végy egy szivacsot, kevés ultrás vizet gumírozott ablaktörlőt. Állj oda a benzintöltő állomáshoz és a tankoló gépkocsi szélvédő üvegén a szivacsot az óramutató járásával megegyező irányba mozgasd. Közben figyeld a gépkocsivezető arcát. Ne tedd ezt feltűnően, nehogy a kocsitulajdonos azt higgye, hogy mindezt pénzért, borravalóért csinálod. Ha mosolyogsz is közben, ez se tűnjön erőltetettnek, s ha a tulaj visszamosolyog, dolgozz gyorsabban, s néha még lehelj is rá az üvegre. Szóval a recept egyszerű. De mégsem mindenkinek adott. , Miklya Ildikó viszont azon kevesek közé tartozik, akik ered- " ményesen gyakorolják. Az ÁFOR békéscsabai, Szarvasi úti kútjá- nál látható nap, mint nap, kezében az ablaktörlő eszközökkel. A gépkocsi megáll, s Ildikó már ott is terem ultrás szivacsával. Túlzás lenne azt mondani, hogy hullanak a 10 forintosok, de azért naponta összejön 100— 150 forint a borravalóból. — Mennyit keres a nyáron? Mosolyog. A kezemen mutatom, hogy meglesz-e az ötezer forint. Még mindig csak mosolyog. Eggyel többet mutatok. A válasz ezúttal is tagadó. Merészen nyolcezerre tippelek. A válasz: igenlő. Ej, ha. Két hónap alatt nyolcezer forint szép summa egy diáklánynak. Nem fizetés, mert Ildikó csak 600 forintot kap haaBaaBaaBEaaCaBBaaBaaBaB|iaBBBaBaBBBBBBaaMBBBBBBBBBBBBBBBBaaaaBBBaBaBaBBBBBaBaaaBamBBa* A TOLMÁCS A Kötélhurkoló és Csomókötő Ktsz norvég automatákkal korszerűsítette a termelést. Az új gépek átadására, beszerelésére egy szakember is érkezett az északi országból, akit a szövetkezet vezetői magyaros vendéglátással fogadtak. AZ első találkozás kedves színfoltja volt, hogy az idegent hazája nyelvén köszöntötte Furfang kartárs, a ktsz kiváló dolgozója. A jelenlevők ámulattal hallgatták, hogy a nagy tudású anyagbeszerző szépen, folyékonyan beszéli a novég nyelvet. Ebéd alatt a szövetkezet vezetői irigykedve figyelték, hogy. Furfang kartárs milyen vidám, meghitt társalgást folytat a vendéggel. Am a bankett után, amikor komoly, műszaki dolgokat kellett volna megbeszélni, a tolmács hirtelen eltűnt. Pardon, pardon —- mentegetődzött a megkukult társaság, és izgatottan keresték az anyagbeszerzőt; Hosszas hajsza után végre a főkönyvelő ész- mvette, hogy Furfang kartárs a raktár mélyén a kiselejtezett portörlőrongyok leltárát rendezgeti. —* Megőrültél, mindenütt keresünk, te meg itt piszmogsz. Azonnal gyere, egy szót se tudunk nélküled beszélni — ráncigálta a jámbor anyag- beszerzőt. —» öregem, neked megmondhatom; nem tudok én norvégul egy kukkot se rH szólt Furfang kartárs. ^ Ne bolondozz, hiszen olyan vidáman. társalogtatok! —» Bevallom, gyerekkoromban megtanultam egy ógermán népmesét, most abból mondtam neki részleteket. Csak ti hittétek, hogy norvégül beszélek ^ Es a vendég hogyan értette meg? —* hitetlenkedett a főkönyvelő. —f Sehogy! ö meg azt hitte szegénykém, hogy magyarul beszélek hozzá —*■ mondta pironkodva a leleplezett tolmács, aki többé nem kapott nyelvpótlékot norvég tudásáért. A. T. vonta az ÁFOR-tól. A többit a gépkocsivezetők adják. — Kik a legjobb kuncsaftjai? — A vállalati gépkocsivezetők. — A külfödiek? Finom grimasz a válasz, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy a külföldiek nem adnak borravalót. — Minden kocsinak megmossa az ablakát? — A teherautókét nem. — Hogyan reagálnak serénykedésére a volán mögött ülők? — Ki így, ki úgy. — Hányszor hívják „kocsikáz- ni?” — Sokszor, de nem megyek. — Mindenki ad pénzt? — Nem. Van, aki csak megköszöni. — Olyankor is mosolyog? — Igen, ez hozzátartozik a munkámhoz. Szerencsés ember Ildikó. Bekerült a benzinkutasok zárt kasztjába. Hatszáz forint fizetést kap, de jócskán kap borravalót és különböző ajánlatokat is. Ugyanis vannak, akik messzemenő összefüggést vélnek felfedezni az ablaktörlés és a mosoly között. Pedig a mosoly valóban csak a kedvesség jele, s ez Ildikó munkájával jár. B. J. Vakáció A naptár holnap már augusztust mutat, s a vakációzó diákoknak tanszervásárlással borzolja az idegeit a sajtó és a rádió. Ám aggodalomra nincs ok, hiszen még egy teljes hónap van a szünidőből. Ha a hőmérőben felforr a higany, mindnyájan szidjuk a kánikulát, de ha egy kicsit hűvösebbre fordul, akkor a szeszélyes időjárást kifogásoljuk. Szóval hamisítatlan, igazi nyár van. Egy búskómor csillagász kiszámította, hogy a kedvezőtlen napfolttevékenység miatt körülbelül még 150 évig lesz szeszélyes az időjárás. Aztán jön majd a kánaán, de addig készüljünk fel a legrosszabbakra. Aki győzi cérnával, az kivárja ezt a röpke 150 esztendőt, de addig sem érdemes búsulni. A balatoni építőtáborban járt Békés megyei lányok sem búsultak, pedig olyan borús időt fogtak ki, hogy két héten át csak képeslapon látták a napot. Ám amikorra hazajöttek mégis valameny- nyien olyan barnák voltak, hogy sokan összetévesztették őket egV afrikai tánccsoport tagjaival. Rejtély, hogy vajon bagarollal kenték-e be magukat, vagy pedig helybéli Orvoshoz jártait kvarc-kezelésre? (Andódi) OLVASNI TUDNI KELL Múlt heti elmélkedésünket azzal kezdtük, hogy nemcsak beat van a világon, s azzal fejeztük be, hogy a fiatalokat nemcsak, s nem elsősorban a zene érdekli. Mostani írásunkban, amelynek alapjaiul ismét a KISZ Békés megyei Bizottságálnak az ifjúság körében végzett felmérése szolgált a tizein- és huszonévesek irodalmi érdeklődését, ízlését taglaljuk. Ez a téma márcsak azért is különösen érdekes, mert minden racianalizálódás ellenéire, közvéleményünk szerint csak az a művelt ember, aki a humán ismeretekben, s elsősorban az irodalomban járatos. Csak megjegyezzük, hogy a természettudományos műveltség — leszár mítva természetesen a szakembereket — általában alatta marad a humán műveltségnek. Ezen változtatná kell, de nem az irodalom, a zene s a képzőművészetek tanításának, tanulásának a rovására. Visszatérve eredeti témánkhoz az irodalomhoz. előre bocsátjuk, hogy a felmérésben résztvevő fiatalok (55 százalék középiskolai tanuló, 35 százalék munkás. 10 százalék diplomás) hét kérdésre adtak választ. A válaszokból kitűnik, hogy sokat olvas (havonta ötnél több könyvet) 167-ből 54, közepes meny- nyieéget 53, keveset, vagy egyáltalán nem olvas 60. A középiskolások csaknem mindegyike könyvtári tag. a többieknek viszont csak a féle. A vizsgálat konkrét tényeit általánosítva megállapítható, hogy a fiatalok 65 százaléka évente mintegy 40—50 könyvet olvas el. Ez ha valóban így van, nem rossz arány, de véleményünk szerint mégis túl optimista ahhoz, hogy a tévedés kizárásának lehetőségével az ifjúság minden rétegére nézve általános érvényűek fogadhassuk el. Képletesen is igaz, hogy olvasni tudni kell. Ám legalább any- nyira tudni kell választani is. Ha ugyanis a számok mögé nézünk, igen vegyes kép bontakozik ld. A fiatalok, beleértve ebbe a középiskolásokat is olvasmányaikat nagyon esetlegesen, s véletlenszerűen választják ki. A felmérés szerint a megkérdezettek kétharmadának olvas- mányszintje csak közepesnek minősíthető , s e könyvek döntően a szépirodalom periferikus területeirőil, a szórakoztató és kalandos regények közül kerülnek ki. Szó sincs itt krimi, vagy ponyva-ellenességről. Az a baj, hogy a fiatalok nagy részének hiányzik a szelektivitás képessége, s nincs, nem alakult ki aiz igényességre való törekvés. Balgaság ma már olyasmit állítani, hogy a krímin és az olcsó kalandregényen nevelkedett olvasó idővel eljut az irodalom magasabb régióba is, pusztán azzal, hogy olvas. A párhuzamos ismeretszerzés hasszn osságának elve az olvasási kultúrára is vonatkozik! Mindezeknek természetesen nem mond ellent, ha a házikönyvtár polcán egymás mellé kerül a Piszkos Fred és a Rozsdatemetői.. És itt álljunk meg egy szóra. Tudniillik az egyik legnagyobb probléma éppen a mai irodalom ismeretével, illetve ismeretének hiányával van. Az általános és középiskolás tanányag jobbára csak klasszikusokkal foglalkozik, s nemcsak a| mai alkotókkal és alkotásokkal marad adós, hanem a mai irodálom iránti érdeklődés felkeltésével is. Nem véletlen például az, hogy a „Ki a legkedvesebb íród, költőd? kérdésre a válaszok 80 százalékban csaknem azonos nevek szerepeltek, s ezek viselői szinte kivétel nélkül klasszikusok. (Nem ártana egyszer azt felmérni. — diákoknál, tanároknál, egyaránt —, hogy ismerik-e, olvassák-e az irodalmi folyóiratokat?!) Van tehát mit tenni az olvasási kultúra csiszolásában, s itt legnagyobb feladat a tanárokra vár. Nemcsak azért, mert iskolába mindenki jár, vagy járt, hanem azért, mert — idézve a felmérés megállapítását — az iskola vajmi csekély szerepet játszik a fiatalok irodalmi érdeklődésének irányításában. Az olvasó, idáig jutva e cikk tanulmányozásában bizonyára negatívnak Ítéli az ijisszképet, pedig végeredményben nem az. Ennek bizonyítására egyetlen jellemző tényt mondunk csupán. A megkérdezettek fele az olvasást jelölte meg legkedvesebb szórakozásának. holott a | televíziózás — mához egy hétre a Tv-ről is ejtünk néhány szót — többnyire éppen az olvasási időt csökkentő elfoglaltság. B. L (Fotó: Demény Gyula)
