Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-25 / 174. szám
A ® «nSer 1 gyakran esik abba a hibába, hogy egy új dolgot helytelenül egy-egy ismert dologhoz, jelenséghez, illetve személyhez kapcsolódva asz- saoaiáil. Mostanság ebben a forrongó, mindennap újat hozó, erősen, technizálódó világban még több lehetőséig van ilyenféle helytelen asszociációik kiépítésére. Jelen esetünkben mégsem helytelen asszociációról van szó. Azaz, ha a címet olvasván arra a kincskeresőre gondolunk, amely sokunk számára az első féltve őrzött könyvet, az igazán nagy élményeket, a gerjesztő lángocskát jelentette, akkor jó úton járunk. Az első kincskereső Móra Ferenc nevével fémjelzett Kincskereső kisköd- mön, a másik, ennek mai, ir.ég fiatal sarja, — neve is őrzi Móra által gyújtott szaretetet, tiszteletet — a Kincskereső c. ifjúsági szépirodalmi folyóirat. Hogy mi a közös a két Kincskeresőben ? Mindkettő a gyerekeknek, az olvasó fiatalságnak — az ifjúságért és az ifjúságnak — készült. De ettől több közös Jegyük is van. Kincskereső Az egyik kincseket nyújtott és nyújt, a. másik azt szeretné, ha a fiatal, 10— 14 éves olvasók kincsekre találnának. Ahogy Gergő édesapja nagy gonddal, jóságával, szeretetével és szerénységével színezi a kisködmönt, úgy a kisded, de máris biztató, egyre erősödő, növekvő Kincskeresőnk is a felelősség, a remény, a szolgálat jegyében készül. Abban is közös vonást fedhetünk fel, hogy a Kincskereső kisködmon szeretett írója a szegények világával díszített osoda- ködmönnel kincskeresés közben Szegedre ért be. Szegedről indult «1 a Kincskereső c. folyóirat is, hogy megkezdje régen várt szolgálatát. A Móra által megfogalmazott Kincskereső elnevezés pregnánsan kifejezi az induló Kincskereső céljait Még egy tényben kapcsolódnék a Kincskereső kistködmönhöz. Míg Gergő, apja azon kérdéseire: — Hát aztán hol akarod keresni a kincset? Aztán, hogy akarsz hozzáfogni? — zavartan, határozatlanul válaszol, addig a Kincskereső o. szépirodalmi folyóirat szerkesztősége tudja, látja a kincskeresés módját A lap főszerkesztője Hegedűs András főiskolai főigazgató így beszél az ifjúsági folyóirat céljáról: „A Kincskereső című folyóirat alapvető rendeltetése az, hogy az ..Olvasó népért” — mozgalom célkitűzésednek megfelelően a 10—14 éves fiatalok olvasás iránti érdeklődését fokozza, esztétikai ízlését fejlessze. Azt akarjuk, hogy fiataljainknak a könyv iránti igénye, szere- tete magatartásuk állandó jegyévé szilárduljon. A ma fiataljaihoz szóló, formáló erejű, esztétikai minőségeket felmutató írásokat kívánunk a Kincskeresőben megjelentetni.” Egyelőre kísérleti jellegű a folyóirat. Éppen ezért felmérik az igényeket. Tudniillik azt, hogy igényük-e a korábban említett 10—14 éves gyerekek a már megindított szépirodalmi folyóiratot Továbbá azt is, milyen kívánalmai vannak a tanuló- ifjúságnak, a pedagógusoknak és a szülőknek. A szerkesztőség — melynek tagjai Kormos István, Csukás István költők, Darvas József író, Németh István — nyolc szám kiadását tervezi, amelyben a magyar- és világirodalom kiváló alkotóinak művei mellett helyet kap képzőművészetd, népzenei ismeretterjesztő Írás is. A lap szerkesztőségének legyen továbbra is ereje és türelme, hogy kinyissa azokat a kisajtókat amelyek a gyerekek — a fiatalság — érzelmeihez, hangulatához vezetnek; egyszóval; pszichéjük minden sarkát hassa át, csiszolja elméjüket. S zegődjön a Kincskereső az irodalom többi szolgálói közé, adjon szint és fényt, aknázzált ki azokat a kincseket, amelyek egy felnövekvő generáció igényeit szolgálják a technizálódó világban. Apró Tibor Fő az udvariasság! O. Kovács István írása elem csak minden, rumi dolgok történtek eddig. Például az, hogy — ■magyarul kifejezve — meghibásodott a vízcsapom. Valahol oldalt először lassabban, majd mind szorgalmasabban csepegni kezdett. Írtam is rögtön egy segítséget kérő beadványt a Lakás Inkább Ki- mint Beszerelő (röviden UKMIBE) igazgatójához. Ami ezután történt, az viszont már nem mindennapi volt. Még postafordulta előtt kaptam egy olyan udvarias hangú válaszlevelet az igazgató sajátkezű aláírásával, hogy olvasásakor a boldogságtól lúd- bőrözni kezdett a hátam. Ilyen velem legutoljára akkor fordult elő, amikor boldogult legénykoromban későbbi nejem közölte velem, hogy feleségül fogom venni. A LIKMIBE igazgatója azt irta válaszában, hogy boldoggá tettem bizalmammal, amiért személyesen őt értesítettem először vízcsapom sajnálatos csöpögéséről és ezért a legjobb szerelőbrigádját fogja hozzám kiküldeni, méghozzá azonnal és addig is sok családi boldogságot kívánt. Mit tehettem ennyi emberi megértés és szivjóság után mást, mint bárki helyemben: csináltattam egy szép transzparenst e szöveggel: „Köszönti családom a LIKMIBE legjobb szerelőbrigádját!” Míg az ajtó fölé szögeztem, csak egyszer ütöttem a balkezem hüvelykujjára. Persze konyakot és sört is hütöttem és felkészítettem a feketét, hiszen azonnal jönnek. Kicsit türelmetlen ember vagyok és egy hónap múlva megint írtam, hogy elnézést kérek, de még nem járt nálam senki. Rögtön jött a válasz, hivatal- segéd hozta. Az igazgató — mint írta — egész éjjel nem aludt vétkes feledé- kenysége miatt, ugyanis elfelejtette közölni velem, hogy a hozzánk ígért legjobb szerelőbrigádjának sürgős külföldi megrendelésre kellett ráállniuk és még most is azon állnak. Ugyanis a zulukafferek mellékhelyiségei ülőkéinek anyacsavarozását végzik és hát, ugye, kis ország vágunk, a nemzetközi kapcsolatokat nem szabad elszalasztani. Különben jogos bírálatnak vette második levelemet és megígérte, hogy soron kívül küldi a második legjobb szerelőbrigádját. Mit tehettem mást, mint gyorsan odafestettem egy római kettest a, transzparensre a „Legjobb” szó elé, újra feltöltöttem a frizsidert és vártam. Soronkivül. Egy hónapnál tovább nem tartott a türelmem és újból írtam. A választ azonnal megkaptam, méghozzá a boy-szolgálaton keresztül. A LIKMIBE igazgatója értesített, hogy személyem és kedves családom iránti megbecsülése jeléül úgy akarja elfojtani csapom csöpögését, hogy további hasonló rakoncátlankodástól egyszer s mindenkorra elmenjen a kedve és ezért külföldi tömítőanyagot rendelt részemre, addig már legyek türelemmel és nagyon udvariasan sok sikert és hosz- szú életet kívánt. Még szégyenkeztem is, hogy miattam valutát kell kiadni. Törtem a fejem, hogyan viszonozhatnám a kedvességét, de nem jutott eszembe semmi, pedig közben újból eltelt két hónap. Ekkor bocsánatot kérve megemlítettem. hogy csapom most már nem csöpög, hanem csurog. Táviratban válaszoltak: „Külföldi cég megsürgetve, kötbérrel megfenyegetve. Üdvözli: Babér Barnabás, a LIKMIBE igazgatója.” Ilyen gyors és udvarias válaszokat még soha nem kaptam. Azt hiszem, más sem. Vártam hát tovább és közben örültem, hogy vannak olyan igazgatóink, mint Babér Barnabás, aki külföldi cégeket mer fenyegetni. Lassan csak feltörünk, bár lenne sok Babérunk. Két hónap múlva azért megint csak írtam, amelyre gyászkeretes levélben kaptam választ, tíz percen belül. Helikopterről dobták be az ablakomon. Az igazgató elpanaszolta, hogy második legjobb szerelő- brigádja a részemre hozatott külföldi tömítőanyagot fusizásra használta fel és emiatt gyászbaborult az egész LIKMIBE. A második legjobb szerelőbrigádot felelősségre fogják vonni, most folyik a részfelelősség százalékos felmérése, mert ő a pontosságot szereti és kért, hogy súlyos csapásában, könnyei felszáradásáig már legyek egy kevés, megértő türelemmel. Nagyon sajnáltam ezt a szegény, a sors által eny- nyire megpróbált kedves, végtelenül udvarias embert és vártam. Fellebbezést, munkaügyi döntőbizottságot is bekalkulálva három hónap múlva írtam csak, melyre postagalamb útján sziből jövő szavakkal válaszolt. Végtelenül sajnálta, hogy nem sajátlábúlag hozhatta el a levelet, mert nagyon szeretne személyesen is megismerkedni velem, de a fegyelmi miatt a második legjobb szerelőbrigádja otthagyta és most egy új brigád megszervezésével van elfoglalva. Az új brigád első munkája nálam lesz, ígérte, és elvtársi üdvözlettel isten áldását kérte rám. Meg is hatódtam egy kissé és új transzparenst csináltattam, hogy „Családom köszönti a LIKMIBE új szerelőbrigádját!" Éppen az új feliratot akartam felszegezni, amikor a szomszédom áthozott egy tévesen hozzá bedobott, nekem szóló képeslapot. Megkérdezte, mit csinálok. Röviden elmondtam, mire elment, nem is köszönt. öt perc múlva visszajött, hozott egy franciakulcsot, lecsavarta a csapot, a zsebéből elővett egy kis kócmadzagot, tekert belőle egy keveset a csavarmenetre. visszacsavarta a csapot, mogorván csak annyit mondott, hogy „na!" és elment. Tíz percig sem volt nálam. Igaz ugyan, hogy a csapom azóta is tökéletes, viszont Babér Barnabás sokkal udvariasabb volt. Töredék Havasi Gizella Napból földre fénymadár, HoldtUkörbe varjú száll. „ Nyár ölére ősz lapult. Levél-eső csöndre hullt Az ég gerince megrogyott. Ráfagytak a csillagok... 1971. Ladányi Mihály verseli Napló A vacogó bogár végső nekifeszüléssel magára húz egy sárga levelet. így vág szememre majd csikorgó zsalugátert a szél és nem tudom kicsapni többé a fénybe. Már figyelem az ablakpántokat. És a szelet. Nagy, keserű fuvallatban Jön-e, vagy még játékosan? Valaki játszik a zsalu gátér karmantyúival, kipöcointi, ha jön a szél. Már reflexeimet is figyelnem kell, meg » fuldokló fényt, s az idegen kezet. Egy kezdő humanista emlékkönyvébe Zabálj imát. de köpd szét magjait, a .jövőre újra termő káromkodásokat. Blues A rakpart mentén villamos döcög a zöld csatornaszagban, talpfái közt felszáll a por. Ügy ám. megint magam maradtam. Ügy ám. mindenki azt hiszi, hogy már megint magam maradtam, pedig csupán a villamos döcög el a csatornaszagban. Néger dal A repülőtéren tam-tam ágyúlövések zsivajában lépdel a főnök (nagy-nagy mosolyt hozott Nyugatról) lépdel a főnök (nagy-nagy mosolyt hozott Keletről) a mi sorfalunk közt lépdel a főnök, aki nagy-nagy mosolyt hoz mindenhonnan.
