Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-25 / 174. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A népművelés és lehetőségei Szükség van a közművelődés jobb ellátottságára Nemrégiben, az Állami Déryné Színház néhány művészével beszélgetve, általános panaszként emlegették: számos vidéki művelődési ház épült még az utóbbi évekből is olyan nagyteremmel, amely szinte teljesen alkalmatlan színházi előadások tartására, mivél sem zsinórpadlást, sem oldalszínpadot nem alakítottak ki, s mivel igen gyakran úgyszólván megfeledkeztek az öltözőkről is, — nem is beszélve a fűtésről, a vízvezetékről. Népművelők viszont állandóan emlegetik, hogy művelődési házukban van ugyan nagyterem, de nincsenek kisebb, kluboknak, szakköröknek, olvasószo. báknaik, játéktermeknek való helyiségek, s emiatt nem tudják élénkébbé tenni a szakköri munkát. Mind a két esetben egyetlen konklúziót tudtak levonni a beszélgető partnerek: — Pénz kellene, pénz jobb színháztermekre, több helyiséges művelődési házakra. Csak pénzkérdés? Nem kétséges: a közművelődéshez tekintélyes pénz szükséges. Az új létesítmények milliókba kerülnek, s a régiek fenntartása is emészti a pénzt (néha még többet, mintha újat építenénk.) Államunk fokozott és fokozódó erőfeszítéseket tesz, hogy megfelelő anyagi alaipot biztosítson a közművelődés számára. Az elmúlt két-három esztendő több rendelkezése igyekezett jobban kihasznál ttá tenni azt az összeget, amelyet költségvetésünk — több csatornán, több forrásból — közművelődési célokra fordít. A hangsúlyt itt a jobb kihasználtságra tenném. Közismert ugyanis, hogy mennyire szétfor- gácsolódtak (s még ma is gyakran szétforgácsolód- nak) a művelődési célokra szánt összegek a különböző szervek, intézmények, hivatalok között. Holott pusztán azzal, hogy a sokfelé szétszórt summákat közös kasszába irányítják, máris jelentős egyszerűsítés, koncentrálási lehetőség adódik. Ettől függetlenül: a hatékonyabb népművelés aenacsak pénz kérdése. Nyilván egyszerűbb lenne mindenhol megteremteni az ideális tárgyi feltételeket, egyszerűbb lenne lebontani a régi, rossz, alkalmatlan művelődési házakat, s mindenhol új, korszerűen tervezett, a mai — de a holnapi, holnapután!, tíz-húsz év múlva jelentkező — igényeknek is megfelelő létesítményeket emelni. Aligha kell magyarázni hogy erre még oly erős anyagi koncentráltság, még oly ésszerű rendelkezések sem adnak lehetőséget. Anyagi eszközeink végesék, sokszor na- gyonds azok, úgyhogy még hosszú évekig lényegében olyan tárgyi feltételek között kell dolgozniuk népművelőinknek, mint manapság. S ha javulnak is ezek a körülmények, csak lassan, fokozatosan javulnák, és nem máról holnapra, ugrásszerűen. Erre egyszerűen nincsen pénzünk. Ésszerű hatátok Az igények nagyjából hasonlóan jelentkeznek egy községben és egy közepes lélekszámú városban, de az igények kielégítésének módját döntően befolyásolja mind a rendelkezésre álló személyi állomány (a népművelők száma, minősége), mind a tárgyi feltételek (művelődési házak, azok felszereltsége, korszerűsége vagy elavultsága). Éppen ezek miatt még évekig nagy feladatot jelent illetékes szerveink számára, hogy kiegyenlítsék ezeket a körülményeket — és ezzel még mindig nem egyenlítettük ki a különböző rétegek műveltségbeli szintjét, hanem csak megtettük a lépéseket, hogy elinduljon ez a kiegyenlítődés is. Nem mintha abszolutizálni kellene, lehetne, vagy szabadna a tárgyi feltételeket, mivel sok olyan közművelődési intézményünk működik kitűnően, ahol igen-igen messze vannak az ideális körülményektől. De azt tudomásul kell vennünk, hogy észszerű határokon belül igenis szükség van. a közművelődés jobb ellátottságának, s a művelődési házak jobb felszereltségének biztosítására. (A közművelődés megfelelő — kicsit furcsán kerül ide ez a szó — gépesítése például ma már elengedhetetlen). Távlati terv Az említett országos tanácskozáson elhangzott a követelmény: a távlati nép. gazdasági tervek keretében, s ezek szerves részeként ki kell dolgozni a közművelődés 15 éves fejlesztési programját is, intézményrendszerének bővítési, korszerűsítési, konkrét, helyi, megyei és országos tervével együtt. Azt is kimondták: az ország kulturális költségvetésében, fokozatosan növelni kell a köz- művelődési kiadások arányát. Mindez igen biztató a lehetőségek szempontjából, különösen ha hozzávesszük, hogy erőteljes lépések történtek a vállalatok, szövetkezetek, társadalmi és tömegszervezetek kulturális alapjainak növelésére és célszerűbb kihasználására is. Az elkövetkező évek tehát azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy a növekvő igényekkel együtt nő majd a népművelés anyagi lehetősége. Néhány dolgot azonban nem szabad szem élői tévesztenünk. Például azt, hogy a legkifogástala- nabb művelődési ház sem több keretnél, s igazán értékes közművelődési bázissá csak az ott folyó munka, annak magas színvonala teheti. Vagy azt, hogy igazán kiemelkedő munkához azért többnyire kell a kielégítő anyagi-tárgyi alap is. Ezek a feltételek kölcsönhatásban állnak egymással — kár, hogy sokan még ma sem akarják azt észrevenni, s alkalmazni a gyakorlatban is. Igényeket támasztani könnyű — a tényleges lehetőségekkel maximálisan számolni, azokat maradéktalanul kihasználni, kérés- követelés helyett az adott körülmények szerinti legjobb munkát végezni — nehéz. Népművelőinknek, akik egyáltalán nincsenek irdgylésreméltóan könnyű helyzetben, sem személyüket, sem működésük tárgyi feltételeit illetően, a mostani időszakban eme sem árt figyelniük. Takács István rajzi előtanulmányok után kiválasztok egy-egy tipikusnak látszó települést s ott megkeresem azokat az embereket, akik a legtöbbet tudják a környék társadalmáról, akik kubikosok voltak, akik valamikor részt vettek a haladó politikai mozgalmakban — s akik közül sokhoz régi személyes ismeretség fűz. Segítségükkel tudok aztán másokkal is találkozni, s olyan kapukat találni, amelyek nem tárulnának fel mondjuk egy fővárosi statisztikus előtt. Érdekel mindezek mellett a hajdani paraszt-olvasókörök sorsa, melyek jó formál voltak a kor haladó mozgalmainak — nem véletlenül Békés megyéről ír szociográfiát Ladányi Mihály Az Ünnepi Könyvhét óta gyakran látni Békéscsabán s a megyében a kitűnő költőt, Ladányi Mihályt. Anyagot gyűjt készülő, Békés megye utolsó negyedszázadát bemutató könyvéhez. s— Hogyan született meg e szociográfia gondolata? — Békés megyei vagyok, de 1963-tól Pesten élek. Csaknem egy évtizedes fővárosi lét után az ember, a művész, a költő kezdi érezni, hogy „keskenyedik lába alatt a palló”, hogy témában beszűkül, hogy társadalmi kérdésekről a művészeti élet témáira tér át. Úgy gondoltam tehát, jó lenne egy hosszabb, alaposabb kiruccanás. Mert csatangolni eddig is csatangol, tam — most ezt szerettem volna összekötni a munkával, A másik ok pedig: talán, mert korán elkerültem Innen, talán, mert nem leíró, hanem inkább a társadalmi problémák iránt fogékony alkat vagyok —valahogy eddigi műveimben nem jelent meg úgy a szülőföld, mint mondjuk, a dunántúli költőkében, írókéban megjelenik. S ezért lelkiis- meretfurdalást érzek önmagámmal szemben is. Nem idegen persze számomra a szülőföld, az elmúlt években is többször voltam Békésben író—olvasó-találkozókon, s barátok, ismerősök révén Pesten is hallok a hazai életről. Nem ismeretlenek tehát számomra sem az itteni problémák. Végül a harmadik dolog: minden lehetőségem megvan a munkához. Biztosítja ezt a Magvető Könyvkiadó és a Békés megyei Tanács. A munkakedvem pedig nagy. — Mi lesz a könyv témája? < — A megye 1945 utáni élete. Pontosabban: a régi kubikosok sorsának alakulása, azoké az embereké, akik mindig az egyik legfontosabb szerepet játszották a békési munkásmozgalmakban. Közülük ma legtöbben — mert korábbi munkájuk nagy részét gépesítették — termelőszövetkezetekben dolgoznak. Érdekes kérdés, hogyan tudnak együttműködni, tevékenykedni — hagyományosan közösségi emberek lévén — a hajdani, sok individualista jellemvonással rendelkező szegényparasztokkal. Foglalkozom az állami gazdaságokba és az iparba került kubikosok, parasztok mai életével is. Hol tart jelenleg a munkában? — Másfél hónapja járom a megyét. Elsősorban a tanyákat keresem fel, ahová ősszel, télen a sár, a hó miatt nehezebben lehetne eljutni. Helytörténeti, népváltották ki annakidején a csendőrség rendőrség gyanakvását. Kevés maradt meg ezek közül. Például — ha nem is eredeti formájában — a békésiek egy kihelyezett kiskönyvtára. Keresem annak a lehetőségét, hogy ma — az Olvasó Népért mozgalom napjaiban — miként tudnák ezeket az olvasóköröket a községek, termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok feltámasztani. 1 — A következő hetek, hónapok tervei? — December végéig további anyaggyűjtés; szeretnék további sokszáz emberrel találkozni. Közben elkészítek néhány rész-tanulmányt az eddig megismert tények alapján, melyek újságban, folyóiratban jelennek majd meg. És írni kéz. dem a könyvet, amely 1972- ben kerül közönség elé. — Mi lesz a szociográfia címe? — A békétlen Békés. Daniss Győző Sollen Lajos Architektúra
