Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

Az égi madár Sárrét szigete: Kertészsziget Követendő kezdeményezés a békéscsabai vasútállomáson Kötetlen beszélgetés kitüntetett dolgozókkal és szocialista brigádvezetökkel Bgy hirtelen kanyar után házak között folytatódik az út. A házak újaik, takarosak. Mint­ha tegnap építették volna őket Itt minden új. És mindenhol nagy a csend. Kertészszigetre érkeztünk. Á legenda Idős asszony. Kendője árnyé­kot vet a szemére. A kútról jön. — Igen ez az igazi sziget — mondja kurtáin. — Miért az igazi? — Mert volt több szigete a sárréti lápnak, de csak ezt az egyet hívták Kertészszigetnek. Az ám! A madár miatt — Micsoda madár miatt? — A fényes tollú, égi madár miatt Régesrégen történt Egy ember elhatározta, hogy megke_ resi a boldogságot s a nádason keresztül étlen-szomjan követte az égi madár útját míg ide nem ért erre a tenyérnyi szi­getre. A fényes tollú madár sokáig keringett felette, mintha biztatta volna, hogy telepedjen le. Így is tett Megművelte a földet. A föld pedig gazdagon termett. De aztán... — Aztán? — Eljutott a híre annak a négy földbirtokosnak a fűiébe, akik magúkénak vallották a náddal benőtt világot. Ügy gon­dolták, ha a szigeten jó a föld, akkor a láppal is lehet valamit kezdeni. Ide hajtották a népét, hogy csapolják le a vizet s vágják ki a nádat Keserves élet volt az. — És az az ember? — Ki tudja? De az égi ma­darat gyakran látták. Bucsáról két csendőr járt ki Kertész- szigetre, hogy puskavégre kap­ják. Igen ám, csak ők nem látták soha. A fényes tollú ma­dár csak a szegényeknek mu­tatkozott. Fáradt mozdulattal emeli fel a kannát. Az útkereszteződés­nél befordul egy háziba. Á kút Tanácsháza. A csapóajtó nyi­korgása élesen visszhangzik a folyosón. Dél van. A szobák üresek. Csak a szélső nem üres. Bállá Ferenc, a község párttit­kára még dolgozik. — Az égi madár? Csak egy legenda. De szép jelképe annak, ami itt történt a felszabadulás óta. — Mi történit? — A Kertészszigeten néhány évtizeddel ezelőtt öt cseledház volt, s itt-ott néhány tanya. A boldogság madara nagyon ma­gasan keringett. 1945-ben szállt le a szigetre. A földosztás! Ak­kor kezdődött itt az igazi élet. Lázas sietséggel épültek a csa­ládi házak. 1952-ben, lett község. Megépült a tanácsháza, az is­kola. Utat kaptunk és villanyt vezették be a házakba. Felépült a kulturház is. Hamarosan be­fejezik annak az útnak az épí­tését, amely összeköti a községet Szeghalammal. — Milyen jelentősége lesz ennek? — Nagy. Közelebb kerülünk egy olyan településhez, amely az itteni lakosság olyan igényét is ki tudja elégíteni, amelyre a község képtelen. Itt vannak pél­dául a szolgáltatások. Erről Kertészszigeten nem beszélhe­tünk, mert nincs. Kivéve a férfi fodrászatot, meg az élel­miszer és italboltot. De az is egy régi épületben kapott he­lyet. — Hányán Iáiknak a község­ben? — Ezerhatan. •— Hol dolgoznak? — Legtöbben az Egyetértés Termelőszövetkezetben. Megta­lálták a számításukat. A terme­lőszövetkezet sok segítséget nyújt a községnek is. Az iskola építéséhez 100 ezer forinttal járult hozzá. — Milyen terveik vannak? — Óvodát szeretnénk építeni. A belvízrendezési tervünk már elkészült. A kivitelezés fél mil­lió forintba került. — Melyik a legégetőbb prob­léma? — A kút. Kevés az ivóvi­zünk. A mostani nem tudja el­látni a község lakosságát Holtponton A tanácsházával szemben, a kövesút túloldalán áll a község legnagyobb épülete: a kultúr­otthon. Csillag Benjámin, a kul­túrotthon igazgatója, de ő a mozigép kezelője és a könyv­táros is. — Kultúra? Nehéz ügy ez nálunk. — Miért? — Nincs ■ ami felkeltse az , emberek érdeklődését. Nem az jj időről és a lehetőségekről van! szó. Az érdeklődés hiányzik. * — A könyvkölcsönzés? : —1 Százhetvenkilenc olvasója ■ van a könyvtárnak. ; — Melyik korosztályból? ' — Fiatalok. Itt sok a fiatal. : — TIT-előadás? — Nem, az se megy. Senki : se jönne el. A magyarnóta-est- : nek viszont nagy sikere volt A • filmeket is megnézik. | •— Tanfolyam? J —• Tavaly szerveztünk egy* gépkocsivezetői tanfolyamot. Az ■ a baj, hogy nincs aktív klub- • élet. A fiatalok három dologért ! rajonganak: futball, tánc, zene. De nincs, ami összetartsa őket. — És a KISZ? Van. De hiányzik az akti­vitás. Nincs kezdeményezés. Zó ja — Kislány, csupa vidámság. A ház felső lépcsőfokán áll meg — Jól ismerem az itteni fi­atalokat. A legtöbben nagyon szeretik a községet s itt is akarnak maradni. Éppen ezért kellene szervezettebbé tenni a fiatalok életét. De mindenki másra vár. — Jár még iskolába? — Befejeztem az általánost. Szerettem volna továbbtanulni. — És? — Nem mentem. —i Hol dolgozik? — SehoL — Miért? Lesüti a szemét. Mintha szí­ven szúrták volna. — De dolgozom, nagyon so­kat dolgozom — suttogja. A konyha ajtaján fellebben a mintás lepedő. Kis gyerekek tipegnek elő. —> A testvéreim. Tizenhárom testvérem van. A legkisebb másfél éves. — Az édesanyja? — Meghalt. — Édesapja? — Jól keres a tsz-ben, de iszik. Ég ha részeg, akkor... Arca sírásra torzul, de ural­kodik magán. — Nem panaszkodom a sor­som miatt. A testvéreimnek szükségük van rám. Majd ha felnőnek, elmegyek dolgozná valahová. Czakó Hona 17 éves. A köz­ségben valaki Zójának nevezte el. Találóan. Az autó gyorsan szeld a ki­lométereket. Kertészsziget el­tűnik egy kis erdő mögé, az­tán az erdőnek is nyoma vész. Serédi János 12. — En..;. kezdte újra, majd színtelen hangon folytatta: — Csakis a lengyelek ellen dolgo­zom, A tábornok egy pillanatig hallgatott; merev arcvonásai minitha megenyhültek volna. — Bárcsak élhihetném... rán­dította meg vállát. — Apró és ügyetlen füllentések, kedves hölgyem. Az őszinteség másféle bizonyítást kíván. — Azt hittem — suttogta a lány — hogy ön, Heini parancs­noka, bizalommal lesz hozzám. — Valójában már csaknem teljesen mindegy volt számára, hogy ez az öregúr megajándé­kozza e őt bizalmával, vagy sem. Félt visszatérni Stockholm­ba, fél a magánytól. Egyszer ar­ra kérte Müllert, hogy bízza meg igazán veszélyes feladattal; kész volt akár Varsóba is elutazni, még sohasem látta ezt a várost; megnézné az utcát, a helyet, ahol Heini elesett, megnézné azokat az embereket, akik abla­kokból figyelték halálát és ha nem onnan lőtték is le, örültek, amikor eldördült a halálos lö­vés. Pedig Heini valójában velük tartott. Megölése árulás. Éppen Követésre méltó kezdemé­nyezésről tájékoztatta lapunk­hoz írt levélében szerkesztő­ségünket Barna László, a MÁV Szegedi Igazgatóságának sze­mélyügyi főelőadója. Mint írja, a békéscsabai vasútállomás párt-, szakszervezeti és gazda­sági vezetése a MÁV Szegedi Igazgatósága személyzeti és ok­tatási osztályának közreműkö­désével a közelmúltban kötet­len beszélgetésre hívta össze a munkában élenjáró és kitün­tetett dolgozókat, valamint a szocialista brigádvezetőket; A vasutas művelődési otthon, ban, amelyet erre az alkalom­ra a szákszervezet nőbizottsá- ga ízlésesen kicsinosított, Kal- csó Imre szb-titkár üdvözölte a részvevőket, majd Annus Ist­ván, a MÁV Szegedi Igazgató­ságának osztályvezetőhelyettese tartott előadást. Ebben többek között elmondta, hogy a szak­mai és társadalmi vezetés igény, ld és szükségesnek tartja a ki­tünteti dolgozók, a szocialista brigádvezetők és brigádtagok véleményét és javaslatát a bal­esetmentes szolgálat ellátásához, a munka jobb megszervezésé­hez. Ezután elismeréssel szólt az állomás 11 éves múltra visz- szatékintő szocialista brigád- mozgalmáról és e mozgalmat Békéscsabán elindító és ma is igen jól dolgozó Dobosi László vonativezető Rákóczi szocialista brigádjáról. Ma már 28 szo­cialista brigádban csaknem 500. an dolgoznak és komoly ré­szesed a békéscsabai vasúti cso­mópont nagyon értékes, több­ször is kitüntetésekkel elismert munkasikereinek. A legjobbak közé tartozik a Püski Imre rakodómunkás által vezetett, ezért követtem el én is.;, áru­lást. „Te semmit sem értesz ebből á háborúból — mondogatta nem­egyszer Heini — buta kis liba vagy. Svéd libuska. De aranyos, és ennivaló” — tette hozzá min­dig végezetük — Nekem bíznom kell a Ges- tapóval együttműködő ember­ben! — szólalt meg a tábornok. S nyomban utána elhangzottak azok a szavak, amelyeket a lány szeretett volna soha meg nem hallani. Ingrid úgy érezte, hogy álmából riasztották fel, s ke­gyetlen, minden értelmet nélkü. löző, sivár valóságba vezették, ahol minden ami ezután törté­nik, csak fájdalom és kétségbe­esés lehet. — Nőben kell bíznom — ismételte meg a tábornok —, olyan nőben, aki ugyanazzal a Müllerrél működik együtt, aki ehez a nőhöz a legközelebb álló embert tette el láb alól. — Mit mond?! — rikoltotta. — Heinit a lengyelek ölték meg! A tábornok nem ismert szá­nalmat. — Igen,ez a hivatalos verzió, kedves hölgyem — hangzott a felvilágosítás. — Most már nincs fizikai munkásokból álló Vi­harsarok szocialista brigád is. A vitaindító előadást csak­nem két óra hosszáig tartó be­szélgetés követte, amelyben őszinte vélemények hangzottak el a brigádmozgalom fejlődésé­ről és az esetenként még elő­forduló gátló körülményekről. Sok szó esett a termelékeny­ség növelésének lehetőségedről, a munka- és a szolgálati fegye­lem megszilárdításának szük­ségességéről, valamint arról, hogy a balesetmentes szolgálatot minden körülmények között biztosítani szükséges. Külön hangsúlyozták a felszólalók a jó emberi kapcsolatok jelentő­ségét. Elmondták, hogy a szo­cialista brigádok tagjai a ki­tüntetett» dolgozókkal együtt mindig ott vannak, ahol segí­teni kell. A múlt esztendőben például tíz szocialista kollektíva tagsága 850 munkaórával segí­tette a belvízkárt szenvedett munkatársait. Ebben az évben viszont nyolc szocialista brigád csaknem nyolcezer forinttal tá­mogatta a békéscsabai MÁV Nevelőotthon végzős ég életbe lépő növendékeit. Dicsérendő az is, ahogyan a szocialista kollektívák tagjai a fiatal dolgozókat oktatják, s ahogyan a bajba jutottalkat tá­mogatják, esetemként pedig a megtévedteket jóindulatú, tü­relmes szóval és munkával a helyes útra vezetik. Egységes volt az álláspont abban is, hogy a kitüntetett dolgozók .és a szó« cialista brigádok tagjai min­denkor készek segíteni. Éppen ezért azt kérték, hogy bízza­nak bennük és igényeljék köz­reműködésüket. okom, hogy ezt tovább leplezzem. Kiderült, hogy Koetl főhadnagy elárult bennünket, együttműkö­dött a lengyel földalatti szerve­zettel. Müller sajátkezűleg lik­vidálta őt. Én szívesebben vet­tem volna a haditörvényszéket, de Müller módszerének is meg­van a maga jó oldala: Koetl ro­konainak, főleg apjának, nem volt semmiféle kellemetlensége, ön pedig, kisasszony... Azt hit. tem, Müller mindent megmagya­rázott önnek... Ingrid hallgatott Már nem tudott sírni. Valahogy úgy érezte, hogy Heini hangját hallja: Buta kis liba vagy. Svéd libuska”. Aztán hirtelen azokra az emberekre gondolt, akiket a Gestapo ke­zére játszott. Látta a pályaudva­ron a megölt férfi arcát. „Nem sikerült” — mondta Müller. Müller inkább maga gyilkolt. — Megismétlem a kérdést — folytatta a tábornok — hol van a levelem? Sokat törődött most Ingrid von Boldt tábornokkal vagy Kirstho- venhez küldött levelével! Né­mán, izzó gyűlölettel szemlélte a tábornokot. — Nem akar beszélni! — A tá­bornok türelme már fogytán volt. — Talán lenne szíves arra felelni, ki az a Kloss főhadnagy? Miért érdekli őt annyira az ön személye? Kloss? Ügy érezte, hogy rz „Aranysárkány”-ban a vele töl­tött est szinte már a mérhetet­lenül távoli múlté. Mikor is volt az? — Klossnak nagyon fontos volt, hogy ön ne utazzék Stock­holmba a hajnali vonattaL Ugyan miért? Hall engem, ké­rem? — Hallom — mondta kelletle­•• Az UH Orosházi Üveggyár ] az alábbi munkakörökbe keres felvételre ■ dolgozókat: — 17 éven felüli női dolgozókat tivegssztáiyoző munkakörbe, { — kőműveseket, — hegesztőket, — lakatosokat, — esztergályosokat, — férfi segédmunkásokat rakodd és gépkezelő munkakörbe a Bérezés megegyezés szerint. Étkezést és munkásszállást térítés ellenében biztosít a gyár. Házaspárok részére munkavállalónként kb. havi : 200 Ft albérleti hozzájárulást fizet a gyár. ; ■ Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán, * ;

Next

/
Thumbnails
Contents