Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

Fonákságok

az emberi kapcsolatokban

Fél évszázados jubileumára készül a békéscsabai Általános Munkás Dalkör

I feliratai általános mkásttar

Wé'A. éaré »zom bal«» «»te tel 8 órakor

a Hot-ímzi-ymsíSegtn km‘thel$í »ebiben, UcdvexoUe-r, Idö «*R«té« s> Vuitsz üftiis karnagy vcxeté*éve!

ró«s*f«jír »a|ól t«?**er»S«sH8( javéra. IW«»or a kővetkező»

i ÍOfVhedt': *}•.***«. j í-x<v.*y ' #-,ts f *í»:

<*<í< í, 0«. -v- ',y><<•••'<•■:<•: < «■.•.>-»•.- *> *>♦:« xs{v«*-. :>.-/ -> {..»•/,: ; Jt^vxor..

ISI 8 Süt«4j&ÄSt'3 (fH383ä§ «yffcaő äpäs4 «?«*$*&)!#SÄ Site ?ítepí feírsftsátíss??

mim

....milWHifM*

A legkedvesebb emlékek egyike ess a csaknem ötven esztendős

plakát.

A z emberi kapcsolatokban ” mindig árnyaítan fejeződ, nek W az érzelmi mozzanatok, melyek egyben a magatartás fok. mérői. Ki tagadhatná, hogy az érzelmek nagyon is befolyásolják cseLekedeteinket, más szavakkal: értelmünk diktálta

tetteink sem függetlenek érzelmeinktől. Ha csupán arra gondolunk, hogy az az ember, aki szereti azt, amit csinál, hivatástudattal, alkotói alázattal dolgozik, és öröm tölti él, miután mások megelégedéssel veszik birtokukba munkája gyümölcsét. És az az ember, akit nem hajt belső kényszer, hogy olyat nyújtson, ami másokat is kielégít, csak „hivatalból” esi. náija azt, amit csinál. Ez is egy fajtája a magatartásnak, az emberi kapcsolatoknak, és nem is valamiféle periférikus, hiszen az egyik örömet szerez másoknak, a másik pedig bosszúságot, mert kielégítetlenül marad azoknak a vágya, igénye, akik rá vannak utalva. Mert hiszen, amióta emberi közösség van, egymásrautaltság is van. És minél fejlettebb az emberi közösség, annál kiterjedtebb az egymásrautaltság. Mert nevezetesen a nomád közösségben nem kellett kultúrotthon igazgató, vagy városfejlesztési minisztérium. Ma erre is, arra is szükség van. S ezzel a kibővült és egyre bővülő munka- megosztással az emberi kapcsolatok is ezernyi ámyalatúak lettek. Egy célért dolgozik, nevezetesen a technológus, a szerkesztő, a vasesztergályos az üzemben, de hogy miként érik el a célt, nagyon sok múlik az emberi kapcsolatokon. Békés megye egyik üzemében — és jó eredményeket elérő! — munkásokkal beszélgettem, miközben kiderült, hogy a technológusok, szerkesztők nemigen látogatnak el a műhelyekbe. Nemigen ellenőrzik a helyszínen, hogy a kiadott rajzok megfelelnek-e a követelményéknek, a munkásoknak kell elmenni hozzájuk és szólni, ha változtatni szükséges a rajzon. Az na-1 gyón jó, hogy a munkás észreveszi a műhibát, de mennyivel jobb lenne, hiszen akkor az ilyen emberrel hegyet lehetne mozgatni, ha a technológus, a szerkesztő menne a műhelybe és együtt győződnének meg, hogy szükséges-e változtatni a rajzon, vagy nem. Azt hiszem, ez a szakszerű, ez a természetes, mert a gyakorlat ellenőriz mindenfajta elgondolást. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a munkás látja, érzi: 6 is van olyan fontos az egész nagy „gépezetben”, mint bárki más, nélküle a legkitűnőbb elgondolások sem öltené- nek valóságos testet, s ennél fogva szeretettel csinálja a dolgát, belső kényszer hajtja, hogy ne kövessen el műhibát.

I me, a termelési mechaniz* musok is ezernyi árnyalatban fejezik ki az emberi kapcsolatok milyenségét. És éppen a jelzett gyárban döbbentem rá, hogy a nyelvünkben régebben elterjedt olyan szavak, mint „lemegyek”, „felmegyek” mélységesen belénk gyökerezett szolgai alázatot takarnak, mert nem csak akkori használjuk, amikor dombról vagy éppen magas épületről van szó, hanem az emberi kapcsolatokban is. Ezerki- lencszáznegyvenöt előtt azok a szavak, hogy „félmegyék a községházára” kifejezték azt a nagy űrt, ami az uralkodóosztály és a munkások között megvolt, mint ahogyan ugyanezt fejezte ki, amikor a községi mérnök azt mondta: „lemegyek a kőművesekhez.” Az még nem lenne báj, hogy olykor is használjuk e szavákat, amikor nem is magaslatot, vagy mélységet fejezünk ki velük, ha nem árulkodnának azok az emberi kapcsolatok szakadékairól. Mert nevezetesen a jelzett gyárban is a munkások „felmennek” a technológusokhoz, szerkesztőkhöz, azok pedig „lemennek” — ha mennék — a műhelyekbe. Szeretném gyorsan hozzátenni,

s

hogy a nyelvtudomány nem az én szakmám, de ha élő szóval mondanám, megnyomnám ezeket a szavakat: e kifejezések mögött húzódó magatartás jellegzetesen polgári örökség, hiszen megkülönbözteti az embereket és nem értékük — mert ilyen különbség van és lesz —, hanem valamiféle .szamárlétra” szerint. És van, aki az alacsonyabb fokon állóval, mást ne mondjak, azzal „köti” kapcsolatát, hogy megveregeti a vállát: „jól vagyunk, jól vagyunk?” s azzal odébb áll. Dehogyis jutna eszébe, hogy akár egy siker esetén jé kívánságait fejezze ki. Igaz. ezt nem örököltük a polgárságtól, ez nem gyökerezett belénk, mert ez idegen volt negyedszázaddal ezelőtt.

A zt írtam egy helyen, hogy " a „lemegyek”, „felmegyek szavak mélységesen belénk gyökerezett szolgai alázatot takarnak. Hallom is már a replikálást, hogy ma is beszélünk, sőt megköveteljük az alázatos szolgálatot, csakhogy más történelmi és társadalmi körülmények közt. Akkor, 1945 előtt a munkások, a dolgozó emberek szolgálták a tőkés rend urait, most pedig a ma uralkodó osztályt, a munkásságot, az egész dolgozó népet szolgáljuk. És ezt senki másként nem teheti — mert nem is lehet! —, sem a technológus, sem a községi mérnök, sem senki más, csak ha azonosul a munkásokkal, a dolgozó emberekkel, és képességeit, társadalmi tisztségét alázattal veti alá azok érdekeinek. Különben is valamennyiünk, akik valamilyen I tisztséget töltünk be, a munkások, a dolgozó emberek bizalmát élvezzük, amit értelmük és érzelmük együttesen diktál. És ez legyen mindennap cselekvéseink irányítója .

Cserei Pál

Szellemi totó az Hiúsági Parkban

Halk, méltóságteljes dallamok szűrődnek ki hetenként kétszer a Megyei Művelődési Központ egyik földszinti terméből. Halkan, méltóságteljesen száll a dal. Sokéves, évtizedes gyakorlattal. az ebből fakadó bölcs nyugalommal a hangok szépségére, pontosságára ügyelve próbálnak a békéscsabai Általános Munkás Dalkör tagjai. Hogy néhány hét múlva, a jubileumi koncerten minél tartalmasabb élménnyel ajándékozhassák meg hallgatóságukat, ötven éve éneked a kórus s tagjai közül többen már az alapítás óta a dalnak áldozzák szabad idejüket, energiájuk nagy részét.

Csaknem ennyi ideje annak is,. hogy Pribojszky György, a Dalkör jelenlegi ügyvezető elnöke először vett részt a kórus próbáin, előadásain. Így emlékszik vissza az elmúlt fél évszázadra:

— A Tanácsköztársaság bukátendővel, 1926-ban részt vett a kórus az első országos munkás- dalos megmozduláson. Hatezren voltak a szegedi találkozón. Sok nehézség közepette, sok tiltó rendelkezés ellenére a második világháború közepéig énekelhetett a dalárda. A felszabadulás évében kezdtük újra. Akkor volt olyan esztendő, hogy százharmincszor léptünk fed.

— Egyszer Kodály is meghallgatta dalainkat — teszi hozzá Lend vaj Mihály, maga is régi kórustag, s mellette Baúkó Mihály karnagy legfőbb segítője. Emlékszem jól, azt hangsúlyozta: „át kell érezni, amit énekelünk, akkor lesz igazán szép”. Persze, az ő kórusai önmagukban is nagyon szépek, könnyű« azokat átérezni. Egyik dalának1 szövege: Szépszavú Múzsa!

Örök, igaz álom! Tűzpiros ajkad szava ideszálljon! Csengjen a szívbe dalod üde hangja! Ünnepe van ma, ünnepe van van!”

nül... Klossnak fontos volt... Ingrid most arra gondolt, hogy Müller türelmetlenül keresi, és még egy ember, az az ember, akivel a pályaudvaron kellett volna találkoznia, nemsokára halálos veszedelembe kér ÜL- — Engedjen el — suttogta.

— Először elmond szépen mindent. Tessék csak gondolkodni; adok időt reggelig.

Visszakísérték a pincébe. Minden nedves, nyirkos volt, a levegő fülledt. Magosán, a keményfából készült pad felett volt a szorosan záródó rácsozott ablak. A Wehrmacht-katona letette a kőpadlóra a pohár teát és a tányért, rajta egy karaj margarinos, gyümölcsízes kenyérrel. Éheztetni nem akarták.

— Nem eszem — mondta Ingrid.

A katona, fiatal fiú, sisakban, géppisztollyal, csaknem mohó kíváncsisággal szemlélte a lányt.. Színpadon látta talán? Az is lehet, hogy sohasem volt még eddig dolga ilyen nőkkel, egy egészen más világból való nővel.

— Tessék enni, Fräulein — kérlelte szelíd suttogással. Köpenyét ledobta a padra. — Éjjel hideg van.

Távozott, szép csendben becsukta maga után az ajtót. Ingrid hallotta, ahogyan lehúzta a kulcsot a zárról. Az ajtóban volt egy júdósablakféle, helyesebben szélesebb rés, amelyen át ki lehetett látni a sötét folyosóra, és látni lehetett a fal melletti asztalnál görnyedő katonát. Géppisztolyát maga mellett tartotta, a csizmáját és a zokniját levetette, a lába fejét dörzsölgette. A házban már teljes csönd uralkodott; Ingrid fel s alá járkált a szűk helyiségben az ajtó és a pad között, lépéseit számolgatta, igyekezett nem gondolkodni, nem érezni, és nem kívánni semmit. De mégis érzett és kívánsága is volt Tisztában volt vele, hogy innen ki kell jutnia; érezte, hogy ismét úrrá lett rajta a bosszúvágy, és... tisztában volt vele, hogy mi következik azután, de félelmet nem érzett...

Néhány perc múltával terve elkészült; sajnálta ezt a kiskato- nát, aki még a köpenyét is otthagyta neki a pádon, mégis habozás nélkül megölné, ha a szükség úgy hozná magával.

Kigombolta blúzát, elkezdett dörömbölni az ajtón, s közben kiabált. Kulcs csörrent a zárban, a küszöbön megjelent az őr, géppisztollyal a vállán.

— Mi baj van? Fräulein?

— Megfulladok — kiáltotta. — Nem kapok levegőt. Legyen szíves kinyitni az ablakot. Én nem érem el.

A katona felnézett, nézegette a rácsokat, felállt a padra, de zavarta őt a géppisztoly, odatámasztotta hát a falhoz.

Minden úgy ment, ahogyan Ingrid elképzelte. Az őr próbálgatta kinyitni az ablakot, nagyon erősen zárták be, de azért nagynehezen engedett. Óvatosan lelépett a pádról, s ebben a pillanatban a lány elkapta a géppisztolyt és a fegyver agyával teljes erejéből fejbesújtotta a katonát. Lefordult a pádról, lehuppant a kőpadlóra, arcára ráfagyott a csodálkozó kifejezés. A lány kiszaladt a folyosóra.

(Folytatjuk)

A Városi Testnevelési és Sportszövetség rendezésében Békéscsabán, az Ifjúsági Parkban szellemi totót tartottak. Ennek eredményeként a következő versenyzők nyertek:

Kulkai Klára nyereménye az 1971/72-es évre állandó pályabelépő. (A városi TS-nél veheti át.) Nagy Mihály 2 darab jegyet nyert az augusztus 8-án megtartandó futballmérkőzésre. (Szintén a TS-nél veheti át nyereményét)

Bohus János, Kapitány Ferenc és Gábor György könyvjutalmat kapnak, amit postán kézbesítenek címükre.

sa után a proletariátus szervezkedésének nagyon kevés legális módja volt. Ezek között nagy szerepet játszott a Magyar Munkás Dalos Szövetség. Ezt a formát igyekezett kihasználni a békéscsabai munkásság is, amikor 1921-ben megalakította az Általános Munkás Dalkört. A következő évben lépett fel a kórus először — akkor még illegálisan, majd 1923-ban az építő- munkások Vigadóban rendezett bálján nyilvánosan is. A munka és a szabadság dalait énekelték.

A megalakulás után öt eszFélszáz tagja van az azóta vegyeskarrá bővült félszázados dalárdának. Félszázan készülnek a jubileumi ünnepre. Augusztus tizenkiencedikére és huszadiké, ra, amikor a ligeti szabadtéri színpadon bemutatkoznak a megyei Röpülj pávai-körök, felavatják a Dalkör emléktábláját, megnyitják a jubileumi kiállítást s koncertet adnak a csabai dalosok és vendégeik, a makói, pécsbányatelepi, szegedi és budapesti dalostársak.

Szép ünnepe lesz augusztusban a csabai kórushagyomá- nyoknak.

Heti két próbával készülnek a jubileumi hangversenyre a kórus tagjai, (Fotó: Demény Gyula)