Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-24 / 173. szám
7 Kairó és Tripoli köszönti Nimerit A Centropress péntek esti kommentárja Lord Lothian brit külügyi államtitkár a Lordok Házában hivatalosan közölte azt az információját, amely szerint a khartoumi elnöki palota körül pénteken még mindig, pontosabban ismét, lövöldözést lehetett hallani. Bár más források ezt a jelentést nem erősítették meg, több ok is van arra, hogy ne csodálkozzunk, amiért valamennyi nyugati távirati iroda gyorshírben jelentette Lord Lothian értesülését. Az egyik ok kétségtelenül az a tény, hogy az újabb lövöldözést nagyobb címbetűkkel lehet jelenteni, mint a helyzet megszilárdulását. A másik, a fontosabb ok, hogy az arab világ jelenlegi, meglehetősen látványos, fordulatait a lehető legjobban igyekszik kihasználni a nyugati propaganda-apparátus. Sajnos, ezúttal nincs is nehéz dolga: ahol annyi minden történt néhány nap, sőt néhány óra alatt, mint a legnagyobb területű arab országban, Szudánban, ott senkt nem fogja eleve lehetetlennek tartani az újabb lövöldözésről szóló híreket. Még akkor sem, ha azok később nem is bizonyulnak igaznak. Az összképből azonban pillanatnyilag kirí a Lord Lothian- féle értesülés. Általában ugyanis úgy tűnik, hogy az arab világban, sőt, általában a világban, befejezett ténynek tekintik Ni meri vezérőrnagy visszatérését Szudán élére. A legérdekesebb természetesen az arab országok reagálása és ez a jelek szerint az egyetlen, Irak kivételével egyértelműen pozitív. Hosszabb távú következtetéseket még feltétlenül korai lenne levonni, de az arab vissz, hang-mozaik alapján úgy tűnik: nemcsak Líbiában, hanem Egyiptomban és valószínűleg Szíriában is egyértelmű örömmel fogadták Nimeri hatalmának gyors restaurálását. Ennek az örömnek a legfőbb eleme kézenfekvőnek látszik és ezt a Journal d’ Egypte című kairói lap vezércikke így fogalmazza meg: „A négyek ismét egymásra találtaik. Nimeri visszatérésével újra megnyíltak azok a távlatok, amelyeket Egyiptom, Szíria, Líbia és Szudán együttműködése tárt fel.” Az Izrael-ellenes arab front legnagyobb, immár hagyományos problémája az egység krónikus hiánya, amelyet a leg- útöbbi jordándai események csak súlyosbítottak. Kairóban és Tripoli ban feltétlenül, Da- maszkuszban pedig csaknem bizonyosan úgy látják: a most levert szudán-államcsíny eredménye egy Khartoum—Bagdad szélsőséges tengely lett, volna. Ennék az arab világ további megosztásával fenyegető lehetőségnek az elhárulását üdvözlik az elégedett hangú egyiptomi és líbiai kommentárok. Ellentétes hírek a kivégzésről Hasem Attát, a szudáni fegyveres erők főparancsnokát, a forradalmi parancsnoki tanács ulelnökét három katonatiszt társával együtt pénteken Khartoumfoan kivégezték — jelentette az omdourmani rádió közlésére hivatkozva a MEN A közel-keleti hírügynökség és több nyugati hírügynökség. A július 19—i államcsínyben való részvétel vádjával Hasem Attát. Abdel. Moneim Ahmed ezredest, a harmadik páncélos hadosztály parancsnokát, Oszmán Husszein alezredest, az elnöki testörség parancsnokát és Moavia Abdel Hei századost a szudáni legfelső hadibíróság pénteken ítélte halálra. Később azt jelentették, hogy Hasem Attát és három tiszttársát még nem végezték ki. Az AP amerikai hírügynökség az értesülést Nmunir Hemmad ezredestől. Nimeri vezérőrnagyi számysagédjétől kapta. (AP) I Budapestre érkezett a sziriai külügyminiszter Abdul-Halim Khaddam, a Szíriái Arab Köztársaság miniszterelnökhelyettese, külügyminiszter — Péter János külügyminiszter meghívására — pénteken felesége társaságában hivatalos látogatásra hazánkba érkezett. Ütjára elkísérte Abdullah Al-Khani külügyminiszter-helyettes és Fayes Sayed miniszteri titkár. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Péter János és felesége, Hollai Imre külügyminiszter-helyettes. Szigeti Károly, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, Veress János hazánk damaszkuszi nagykövete és a Külügyminisztérium több más vezető beosztású munkatársa fogadta. Ott volt df. Mohamed Zaharia Is- maiU a Szíriái Arab KöztársaNagyhatalmak tárgyaltak Nyugat-Berlinről 1970 március óta a négy nagyhatalom nagykövetei most tar- { tották meg Nyugat-Berlinnel kapcsolatos 25. ülésüket. Képünkön a szovjet és amerikai tárgyaló felek. (Telefotó: AP—MTI—KS) Peking ottawai ablaka Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Huang Huan, a Kínai Nép- j köztársaság első, Kanadában akkreditált nagykövete magyar idő szerint szombaton hajnalban érkezik meg állomáshelyére. Ottawába. A kanadai főváros diplomáciai köreiben nagy érdeklődés és élénk spekuláció előzi meg a pekingi kormány rangidős nyugati szakértőjének számító kínai diplomata érkezését, amire egyébként az eredetileg megadott időpontnál 6 héttel később kerül sor. A kanadai főváros politikai köreiben általános az a vélemény, hogy Peking vezető diplomatájának megérkezése nem is elsősorban ' a kanadai—kínai kapcsolatok új szakaszának kezdetét jelzi, hanem egyszersmind 2 1971. JtJLIUS 24. az USA-nak leginkább „kézre- eső” kínai diplomáciai bázis megteremtését jelenti. Ottawai diplomáciai források feltételezik, hogy az itteni kínai nagykövetség „ablaka Washingtonra nyílik” — majd, s Huang Huan első és legfontosabb feladata Nixon elnök tervezett pekingi látogatásának előkészítésével kapcsolatos amerikai—kínai megbeszélések lebonyolítása lesz. Ottawai források tudni vélik, hogy az ENSZ őszi ülésszakán a Kínai Népköztársaság ENSZ- jogainak csaknem bizonyosra vehető helyreállítása esetén Huang Huan fog elsőként megjelenni kormánya képviseletében a New York-i ENSZ-palo- tában. Azt is valószínűnek tekintik, hogy Huang Huan, a Kínai Népköztársaság kiszemelt washingtoni nagykövet-jelöltje arra az esetre, ha Nixon elnök pekingi látogatásának eredményeként sor kerül a kínai— amerikai diplomáciai kapcsolatok felvételére. (MTI) A Nixon — Mao héxsxorítás előtt (2.) George F. Kennan kimondja az igazat Csúcstalálkozó-javaslat — tíz évvel ezelőtt A kínai—amerikai titkos tárgyalásokról vallomást tevő harmadik tanú Kenneth Young veterán amerikai diplomata, aki a Foreign Affairs 1966 októberi számában megírta: a követségi találkozók Varsóban egyáltalán nem afféle rutinmegbeszélések, hiszen a hivatalos tanácskozásnak szünetei is vannak — egy szendvics vagy egy pohár ital kell a fáradt partnereknek — és néha éppen a szünetek a legtermékenyebbek. „Ezeken a tárgyalásokon az a legfontosabb, hogy hatékonyan biztosítják a kudarcok csökkentését, a szándékok és a javaslatok tisztázását. Az elnöknek megbizható „kapcsolótáblája” van, amelyen keresztül bármikor beszélhet a pekingi politikai bizottsággal Vietnamról, a nukleáris leszerelésről, a kapcsolatok megjavításáról — bármely pillanatban kívánságuk szerint használhatják ezt az érintkezési formát. Jóllehet a véleménycsere a feszültséget nem csökkentette, mégis napvilágra hozta a hivatalos törekvéseket, megmutatta azokat a határokat, amelyeket egyik fél sem léphet át, és megakadályozta a kudarcokat — írta 1966-ban Kenneth Young. 1966 volt a dátum, s ha most hirtelen öt esztendőt vissza kell lépnünk a Peking—Washington- kapcsolatok történetében, ez azért van, mert a tizenhatesztendős tárgyalásban néha egy javaslatra adott felelet esetleg még egy évtizedig is eltart... 1961-et írtunk. Akkor még Csen Ji marsall volt Kína külügyminisztere, senki sem sejtette, hogy a Mao legrégibb fegyvertársai közé számító katonát elsodorják a „kulturális forradalom” viharai. Csen Ji 1961-ben fogadta a Reuter angol hírszolgálati iroda igazgatóját, Walter A. Cole-t. Interjút adott neki, és a beszélgetésnek volt egy olyan részlete, amely igazolja Kenneth Young későbbi megállapítását az állandó magasszintű érintkezés lehetőségéről. Csen Ji ugyanis — kínai—amerikai csúcstalálkozót javasolt, igaz, azzal a feltétellel, hogy Washington kezdeményezzen... „Kína szívesen folytatna tárgyalásokat az Egyesült Államokkal külügyminiszteri szinten, mivel ezt a két ország közötti feszültség enyhítése felé vezető lépésnek tartja. Varsóban már folytatunk ilyen tárgyalásokat nagyköveti szinten... Ami a ság magyarországi nagykövete, aki Budapesten csatlakozott a küldöttséghez, valamint Mous- tafa Ahmed Moukhtar, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövete, dr. Oldrich Mohelsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és Jamal J. Abdulla, az Iraki Köztársaság budapesti nagykövetségének ügyvivője, * * * A sziriai külügyminiszter megérkezése után nyilatkozatában a többi között hangsúlyozta, hogy örömmel tett eleget Péter János külügyminiszter meghívásának és szívesen látogatott a baráti Magyar Népköztársaságba, hogy a két ország közötti kapcsolatok további fejlesztéséről tárgyaljon. Látogatásának célja, hogy a magyar vezetőkkel kicseréljék nézeteiket az időszerű nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel a jelenlegi helyzetre, amikor az imperializmus agresszivitása világszerte fokozódik. A sziriai külügyminiszter hozzáfűzte, hogy itt-tartózkodá- sa alkalmával átadja a Szíriái Köztársaság elnökének és a kormány elnökének személyes üzenetét. (MTI) Váiyi Péter fogadta a vendéget Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken délután a Parlamentben fogadta Abdul-Halim Khaddam-ot a Szíriái Arab Köztársaság mi- niszterelnökhelyettesét, kül-- ügyminisztert, aki Péter János külügyminiszter meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes légkörben lezajlott eszmecsere során áttekintették a két ország kapcsolatait érintő kérdéseket, s foglalkoztak a gazdasági együttműködés további kiszélesítésének lehetőségeivel. Ugyancsak fogadta a külügyminisztert Péter János is és megkezdődtek a tárgyalások. csúcskonferencia lehetőségét illeti, erről nem konzultáltam kormányommal és csak személyes nézetemet mondhatom el. Kína úgy véli, hogy az új kezdeményezésnek mindenképpen az Egyesült Államoktól kell kiindulnia, mivel mi már mindent megtettünk, ami tőlünk tellett. Az Egyesült Államok azt várja, hogy Kína legyen a kezdeményező; ez azt jelentené, hogy engednünk kell, mi pedig nem engedünk. Az elmúlt száz évben túl gyakran engedtünk, ez nem fog megismétlődni — nem hátrálunk meg többé senki előtt” — mondta az angol újságírónak Csen Ji. Most ne elemezgessük, hogy vajon elképzelhető-e, hogy a Kínai Népköztársaság külügyminisztere, akkor még a legmagasabb, szűkkörű kínai vezetés legbensőbb körének tagja „kormányával való konzultáció nélkül” ajánlja egy tőkés hírszolgálati iroda vezetőjének, hogy az tegyen közzé egy egészen félreérthetetlen, éppen csak a kezdeményezést a másik féltől váró csúcstalálkozó-javaslatot. A lényeg: 1961-ben Kína már kész volt a legmagasabbszintű találkozóra az Egyesült Államokkal. Az alap erre az volt: Varsóban kiderült, hogy lehet nagyon fontos kérdésekben konkrét eredményeket is elérni. Ha a világsajtó elmúlt években megjelent Kína-cikkeit végigböngész- szük, jó néhány, a titokban tartott tárgysorozatú varsói megbeszéléseken született megállapodást jegyezhetünk egymás mellé. Nem sokkal a varsói nagvköveti tanácskozások megkezdése után egyszerre csak el-
