Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

Mibe kerül egy nagyköveti állás? A kérdés korántsem hiábava­ló, vagy humoros, mert az ame­rikai nagyköveteik vonatkozásá­ban egész pontos választ lehet rá adni. Az amerikai Princetown egye­temi városkában közzétettek egy tanulmányt az 1968. évi választások kiadásairól. Ebben van egy nagyköveti árjegyzék. Az amerikai politikában já­ratiam emberek feLtótelezhetik, hogy Washington szakpiai és más hivatali elgondolásokból indul ki, amikor követeket és nagyköveteket nevez ka más országokba. Szó sincs róla. A kényelmes nagyköveti karosszékek árve­résen kelnék él. Ki ad többet? Először, másodszor, harmad­szor. Koppan a kalapács, s a (karszéket, mondjuk Arthur Watson viszi él. Az előleget befizetik a köz- társasági párt kasszájába. A vásárlónak bizonyos kockázatot kell vállalnia. Nem kapja meg a nagyköveti széket, ha a párt, amelyet támogat, nem fut be a választásokon. Azonban épp ezért nem fukarkodik, ugyanis a győzelmi esély egyenes arány­ban áll a választás előtti poli­tikai reklámra fordított ősz- szegekkel. És most nézzük a nagyköveti árfolyam egy részét: Watson, üzletember, az Egye­sült Államok franciaországi nagykövete lett, 54 875 dollárt áldozott fel a Nixon-féle vá­lasztási hadjárat oltárán. John Home negyvenhárom- ezer dollárt áldozott. A jogász az Egyesült Államok bécsi nagykövete lett W. Middendorf tőzsdés, 15 000 dollárért a hollandiai nagykö­veti széket kapta meg. A tanulmány a továbbiakban a svájci, az írországi, az izlan­di, a luxemburgi, a máltai, a trinidad-tobagői, a jamaikai és a madagaszkári nagyköveti szék árait is közli. Az inflációval kapcsolatban az árak a múlt évékhez képest némileg emelkedtek. Az 1968-as választási előkészületek össze­sen 300 millió dollárt emész­tettek fel, vagyis 50 százalék­kal többet mint az 1964-es. Ma átlagban hatvan centet szá­mítanak egy-egy választó rá­beszélésére, meggyőzésére. Ez több, mint eddig bármikor. A nagyköveti székek elosz­tásának elve azonban válto­zatlan. Igaz, ebben az esetben a lapok még nem írtak olyas­miről, amely az Edsenhoower- féle kormány egyik nagyköve­tével történt meg. A nagykövet urat Ceylonba nevezték ki, és a diplomata felettébb bajban volt, mert nem tudta, hova utazzék. Ugyanis fogalma sem volt arról, hol is az a Ceylon. G. Geraszimov Hangzatos felhívás — komolytalan ajánlatokkal A saigoni kormányzat kűl-1 ügyminisztériuma a Vietnamra1 vonatkozó genfi megállapodá- j sok 1954. július 20-án történt aláírása évfordulójának előes­téjén hangzatos felhívást bo­csátott ki, amelyben tűzszüne­tet és „egész Vietnam területén szabad választásokat” javasol. Hogy a saigoni rezsim „sza­bad választási” ajánlatát meny­nyire komolytalannak kell te­kinteni, azt a nyugati hírügy­nökségek naponta érkező dél­vietnami belpolitikai jelentései is bizonyítják. A kormány ál­tal eltűrt látszat-ellenzék kima­gasló képviselői is állandóan arról panaszkodnak, hogy Thieu elnök személyi diktatúrát gya­korol és az őszi választásokat is csak hatalmának fokozására akarja felhasználni. Duong Van Minh tábornok, akit Thieu egyik ellenjelöltje- ként tartanak nyilván az ame­rikai Time hetilapnak adott nyi­latkozatában annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy Dél-Vietnamban „komoly za­vargások robbanhatnak ki, amennyiben az elnökválasztá­sok nem lesznek szabadok és becsületesek”. A tábornok nem tartja kizártnak egy esetleges államcsíny lehetőségét sem, amennyiben Thieu továbbra is — a népakarat megcsúfolásával — hatalmon akarna maradni. Az amerikai lapnak adott nyilatkozatában a tábornok amiatt panaszkodott, hogy az Egyesült Államok saigoni nagy- követsége egyáltalán nem ta­núsít semleges álláspontot a választásokkal kapcsolatban. Emlékeztetett arra, hogy Bunker nagykövet „ a választási manő­verek nagy specialistája” ami­ről már tanúbizonyságot tett a dominikai, majd az 1967-es dél. vietnami választások alkalmá­val. Záróakkord vagy nyitány A Centropress hétfő esti kommentárja Ä titokzatos Kissingcr-kiildetés Nixon visszatért Washingtonba Nixon elnök vasárnap vissza­tért Wahsingtonba nyári rezi­denciájáról, ahol bejelentette meglepetésszerű pekingi útiter­vét. Nixon azért szakította meg pihenését, hogy egyaránt meg­magyarázza ezt a húzást a Kí­nával való kibékülés pártolóinak és ellenzőinek. Érdekes értesüléssel szolgál az AP: Nixon mindösze húsz perc­cel azelőtt tájékoztatta pekingi látogatásának tervéről Lord Cromer angol nagykövetet, hogy ,a rádión és televízión bejelen­tette volna a hírt; Heath már valamivel előbb tudott a dolog­ról, de — írja a hírügynökség —, nem sokkal előbb. Henry Kissinger, Nixon nem­zetbiztonsági tanácsadója, San Clementéből együtt tért vissza főnőkével Washingtonba. Az el­nöki különgép fedélzetén utazó újságírók most először ismertek meg néhány villanásnyi részle­tet a rejtélyes kiküldetésről, Kissinger, anélkül, hogy ■ Csou En-laj miniszterelnökkel folyta­tott tárgyalásairól bármi érdem­legeset közölt volna, elmondot­ta: kínai részről igen következe­tesen teljesítették azt a kívánsá- got, hogy utazása titokban ma- S radjon. Amikor gépkocsija ki- j gördült a pekingi repülőtérről, | az ablakokat sűrű függöny fed- te. A Pekingben töltött 49 órá­ból 20-at fordítottak tárgyalá­sokra. Arra is időt szakítottak azonban, hogy háromórás kör- útra vezessék a tiltott városba, 5 az egykori kínai császárok tör- | ténelmi nevezetességű reziden- j ciájára. Kissingert különösen el- ; kápráztatta a régészeti kiállí­tás, amelyet ott megtekinthetett. Csou En-laj-ról jó benyomá­sokat szerzett. Jól tájékozott, jó humorérzékű államférfinak tart­ja. Elmondotta Kissinger: Pe­kingben be kellett ismernie, hogy Nixon júliusban elhang­zott, kansasi sajtóértekezletének szövegét csak a lapokból ismer­te. Csou En-laj azonnal átküld- te neki saját, angol nyelvű pél­dányát, a margón ezzel a meg­jegyzéssel: „ Vissza várólag, egyetlen pélány”. Kissinger, miután elmondot­ta, hogy minden étkezésre 12 fo­gást szolgáltak fel, azt Is elárul­ta a tudósítóknak, hogy két titkosszolgálati ügynök kísérte el. Közülük az egyik nem tudta, hova tartanak, csak akkor lepő­dött meg, amikor megpillantot­ta a gép kínai hajózó techniku­sát. Kissinger egyébként nem mondta meg, hogy mely ország milyen típusú gépén utazott. (Reuter) A legújabb jelentések szerint Jordániában folytatódnak a har­cok a kormánycsapatok és a pa­lesztin ellenállók fegyveres egy­ségei — illetve, egyes megfogal­mazások szerint, azok maradvá­nyai — között. Számos nyugati megfigyelő — a legnagyobb megelégedés nem is titkolt érzelmének alaphangján — azt jósolta, a világ aligha hall már sokáig jordániai har­cokról. Ezek a kommentátorok úgy vélik, ami most a hasemita királyságban történik, az a fi­nis: egy hosszú, ellentmondások­kal és véres konfliktusokkal teli korszak záróakkordja. Nehéz valamennyire is meg­bízható képet alkotnunk arról, mi is történik Jordániában. Mégis az a gyanúnk, a nyugati sajtó túlságosan hamar paren- tálja el a palesztin ellenállási mozgalmat. A látszat kétségtele­nül amellett szól, hogy a palesz­tin mozgalom és a királyi hadse­reg fegyveres harcában nagyjá­ból eldőlt a játszma, mégpedig Husszein beduinjai javára. Csakhogy a palesztin gerillák ügye nem kizárólag, sőt nem is elsősorban katonai, hanem poli­tikai ügy. Ha igaznak is bizo­nyulnak a királyi egységek teljes katonai győzelméről szóló hírek, akkor sem szabad szem elől té­vesztenünk ennek a rendkívül komplex problémának a számos egyéb vonatkozását. 1. Ha Husszein katonailag vé­gez is a gerillákkal, a palesztin tömegek sorsa továbbra is súlyos probléma marad Jordániában is, most már megtetézve a fegy­veres eltiprás lappangó keserű­ségével. 2. A királyi csapatok végleges­nek kikiáltott katonai győzelme a külpolitikai természetű prob­lémák egész sorát veti fel, min­denekelőtt Jordánia és az arab világ viszonylatában. Szinte nem létezik arab kor­mány, amely megengedhetné magának azt a fényűzést, hogy — érthető politikai és morális okokból — ne ítélje el a lehető legélesebben a jordániai palesz­tin mozgalom fizikai felszámolá­sát. Máris kiderült, hogy ez az elítélés nem merül ki szavakban: Ammannak arra a gesztusára, amellyel felmondta a gerillák­kal kötött megállapodásait, Bag­dad visszahívta nagykövetét és lezárta határát Jordániával, Khartum összarab akcióra szó­lított fel, félreérthetetlen elő­jellel, Algír — állítólag — ne­hézfegyverekkel támogatja a pa­lesztin mozgalom Szíriában ál­lomásozó egységeit és a kairói rádió „meglepőnek” nyilvánítja a király magatartását. A helyzet változott. A királyi csapatok katonai sikereivel a feszültség nem csökkent, hanem nőtt. Lehet, hogy belpolitikai ér­teltemben valami záróakkord­féle van születőben Jordániában — közel-keleti viszonylatban azonban talán új konfliktus nyi­tánya. Német államközi megbeszélések Berlinben, a Német Demok­ratikus Közitársaság fővárosában hétfőn délelőtt 10 órakor meg­kezdődött a 14. német állam­közi megbeszélés. Michael Kohl, az NDK mi­niszterelnökségi állam titkára és Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára tárgyalás- sorozatának 14. ülésén folytat­ja a két német állam közötti közeledés általános problémái­nak megvitatását Az ezredforduló nemzedéke Csang Kaj-sek prüszköl, az angolok tárgyaloak Kíoával Magas szintű tárgyalások folynak Pekingben és London­ban, hogy a két ország jelenlegi ügyvivőd szántű diplomáciai kap. csolatait nagyköveti szintre emeljék közölte hétfőn a brit külügyminisztérium. A lépés részét képezi annak a heves diplomáciai offenzívá- nsk, amelyet Peking — meg­változott stratégiája jegyében most folytat nemzetközi kap­csolatainak normalizálására. Néhány problémát kell csak rendezni, mielőtt a megállapo­2 békís 1371. JÜLIUS 20. dást véglegesen bejelentenék: ■ ezek között szerepel Pekiingnek ! az a kérése, hogy Nagy-Britan- ! nia zárja be tajvani konzulé- i tusát (amely 20 éve működik ; anélkül, hogy Nagy-Britannla i hivatalosan diplomáciai kap- í csolatban állna a Csang Kaj-; sek-rezsimmel). ■ A tajvani parlament hétfőn : felszólította Nixon elnököt, j hogy mondjon le pekingi iá-; togatásáról „ha igazán tartós 5 békét akar sí világon”. : Az eseményt, amelyről szó­lunk, voltaképpen megilletné az ünnepélyesség, beleértve a kö­szöntő transzparenseket és a ma­gas hőfokú jelzőkkel telitűzdelt szónoklatokat. Felírat és beszéd általában mégsem esedékes ilyenkor, s alighanem ez hiány­zik a legkevésbé. Hiányzik oly­kor sok más, de hát ne legyünk ünneprontók... Méltán indíthatjuk gondolat­sorunkat ehelyett egész sor kedvező körülmény összegezésé­vel, ha róluk — az első munka­helyükre induló fiatalokról írunk. Nem árt mindenekelőtt arról szólnunk, ami voltaképpen megszokott és természetes — történelmi vívmány hogy az\ —; arról ugyanis, hogy a tanulmá­nyaikat befejező fiatalok, akár a szakmunkáséletet kezdik, akár a mérnöki munkaasztalok mellé, vagy az orvosi szobákba kerül­nek — bőségesen találnak mun­kát; nem túlzó szónoki állítás, hogy várja őket a társadalom. A valóság, közelről nézve, természetesen árnyaltabb; a'tár. sadaimi méretű fogadtatás tel­Tajvan kötelességének érzi,; hogy „segítsen az Egyesült Ál­lamokat abban, hogy megis­merje a kínai kommunisták igazi természetét” — állítja a nyilatkozat, amely felszólítja az amerikai elnököt, hogy ne utazzék Peking be. (Reuter) jes színképében üzemenként, munkahelyenként eltérő vonáso­kat láthatunk. Ám a különbsé­gek ellenére, annyi összességé­ben is joggal elmondható a fia­talok fogadtatásáról, hogy a köz­ismert munkaerőhiány — s ezen belül különösképp a kvalifikált munkaerő növekvő kereslete — legalábbis jó alapöt teremt a munkábalépő fiatalok számára, pontosabban: munkahelyi ér­dekké is emeli bensőséges foga­dásukat. Ha már az érdekelt, témánk­nak ezt a kulcsszavát említettük, mindjárt hozzá keld tennünk: a társadalmi méretű probléma fel­színi megközelítése lenne csu­pán a pillanatnyi gazdasági ak­tualitásból a vállalatok munka­erőhiányából levezetni a felnőtt élet kapujához érkező fiatalok fogadtatásának teljes kérdéskö­rét. Éppen az érdek — az or­szágos is és a vállalati is — nyújt igazodási pontot az átfo­góbb, mélyebb elemzéséhez. Mit ír elő ezzel összefüggés­ben az ország, a népgazdaság Schumann Skandináviában Maurice Schumann francia külügyminiszter hétfőin hatna­pos skandináviai látogatásra utazott. A francia külügymi­niszter Dániát, Svédországot és Norvégiát keresi fel Párizs­ban hangsúlyozzák, hogy Fran­ciaországnak egyik országgal sincsenek rendezetlen, vagy vi­tás kérdésed, s a látogatás fő * célja a személyes kapcsolatte­remtés, mivel már tíz év telt el Oouve de Murville, akkori külügyminiszter 1961-es észak- európai útja óta. (MTI) holnapi és főleg távlati! érdeke? A válasz talán azzal közelíthető meg a legszemléletesebben, ha rámutatunk, hogy a most mun­kába lépő ifjúság már annak a korszaknak lesz a felnőtt nemze­déke, sőt demográfiai derékha­da, irányító posztokon is műkö­dő évfolyama, amelyet ma még csupán futurológiái jóslatokban, a távoli jövő ködébe vesző trendvonalak jelzéseiben próbá­lunk megragadni. Valóban: mondhatnánk e fontosabbat és jellemzőbbet erről a nemzedék­ről annál, mint hogy ők már az ezredforduló és a következő ez­redév szakmunkásai, mérnökei, tanárai, orvosai lesznek! Ez a tény önmagában is rá­mutat a munkába lépő fiatalok­kal kialakítandó kapcsolat talán legfontosabb motívumára: az igényességre. Érdemes elidőzni ennél a fogalomnál, azért is, mert ismét kulcsszóhoz, a fiata­lok megítélésének lényegi ténye­zőjéhez érkeztünk. Kétségtelen ugyanis, hogy miközben a kö­vetkező ezredévvel jellemzett igényességnek kell velük szem­ben érvényesülnie, nem keve­sebb igényességgel tekintenek ők is az életkorban előttük járó nemzedékekre, a munkahelyeken őket fogadó felnőttekre. Tegyük hozzá — anélkül persze, hogy negatív tulajdonságokat, a tísz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents