Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-10 / 135. szám
Arany-lak Geszten Ünnepélyes keretek között nyitották meg az Arany János állandó emlékkiállítást „XZO évvel ezelőtt, 1851 nyarán itt elit Arany János. Geszti tartózkodása rövid volt, alig féléves. De ez a fel év fontos időszak, fontos forduló a költő életében. Arany János geszti tartózkodását én úgy fogom fél, mint egy életszakaszt, a nagyszalontai szakasz lezárását, mint pár hónapos erőgyűjtést Nagykőrös előtt.” Ezekkel a szavakkal kezdte beszédét Baratt József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára kedden déliben Geszten, néhány lépésre a Tiszák volt kastélyától, ahol az évszázados fák alatt piciny, nádfedéles kunyhóiban rendezték be az Arany János állandó emlékkiállítást. Geszt lakossága ünnepelt ezen a napon. Úttörő-ruhás fiatalok, ünneplőbe öltözött felnőttek század vettek részt a kiállítást megnyitó ünnepségen. Ott volt Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese, Arany Tóth Lajos, a gyulai járási pártbizottság első titkára, Nyári Sáador, a HNF megyei titkára, Sébesi Lászlóné országgyűlési képviselő és sokan mások, a politikai, a kulturális és a gazdasági élet vezetői közül. Elsőként Perei András, a HNF megyei, járási, községi bizottsága, a gyulai Mogyoróssá Könyvtár nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd átadta a szót Baratt Józsefnek: „A költő kevés helyen élt, és fordult meg életében, éppen ezért Geszt mai lakosai jogosan lehetnek büszkék arra, hogy községük e kevés helyek közé tartozik, ahol élt és dolgozott Arany János. Gesztnek rangja, jelentősége van a magyar irodalomtörténetben. A mai nappal, ezzel a mai ünnepséggel országnak-viiógnak tudtára adatik, hogy a régi Biharban, a mai Békésben van egy község, melyhez ,nemcsak a Tiszák neve kapcsolódik, hanem Arany Jánosé is. Tudósok, Arany János életének részletes ismerői tudják, hogy itt is élt, alkotott a költő. Tudja ezt Geszt község apraja- nagyja is. De eddig nem tudta az ország széles közvéleménye. Ez az emlékszoba, a mai ünnepség kellett ahhoz, hogy Arany János életének e rövid szakaszára az ország felfigyeljen”. Ezután felolvasott néhány részletet az Arany-életmű egyik nagy kutatójának, az ünnepségen is jelen levő dr. Sáfrán Györgyinek, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára tudományos munkatársának most készülő Arany-életrajzából. Majd így fólytatta: „Nem kívánok részletesen beszélni Arany János itteni irodalmi alkotásairól. Csak egy sorát, egy gondolatot idézek: „Embernek lenni mindig, minden körülményiben”. Ezt tanítványának, Tisza Domokosnak írta névnapjára de mindannyiunknak szók Ha csak ezt az egy HÜTÖHÄZ érettségizett fiatalokat felvesz hűtőipari szakmunkástanulónak Jelentkezés a személyzeti vezetőnél. x «őrt írta volna Arany egész geszti tartózkodása alatt, akkor is megérdemelné, hogy ma meghajtsuk fejünket nagysága és emléke előtt.” Ünnepi beszédének • további •részében meleg szavakkal emlékezett meg arról a példamutató összefogásról, amelynek Könyvtár vezetőjét, aki egyike volt azoknak, akik időt, fáradságot nem kímélve főrészt vállaltak abban, hogy. hosszú évek vajúdása után testet ölthetett, az állandó kiállítás, amely, bár vázlatosan, bemutatja Arany János életútját, Béla Ottó Baráti József: Köszönet érte mindenkinek. A% egyik megérti, a másik nem,,. Tanácselnökök, vállalatvezetők között „forgolódva” sokféle tetszés-, nemtetszés nyilvánítást elkap az ember füle. Itt van például a telekhasználati díj. vagy a városi és községi hozzájárulás. Ott, ahol vállalatok működnek hasznos pénzbevételi forrása ez a már önállóan gazdálkodó helyi tanácsoknak. Hasznos, mert ezzel is növelik a település fejlesztésének anyagi alapjait, az utak, járdák, óvodák, bölcsődék, napközik építéséhez. De maradjunk az óvodáknál meg a napköziknél. Sok üzemből a dolgozó édesanyák nem is a vállalat vezetőjéhez mennek, hanem szinte „nyakára” járnak a tanácsnak gyermekeik óvodába való helyezéséért. És mit mond a tanács tisztségviselője? Egyetlen szót ismételget: nincs és nincs. Az építéshez pénz, és megint csak pénz kell. Van aki ezt megérti, és van aki nem. Itt van például a gyulai 3. számú Sütőipari Vállalat. Vezetői aligha értik ennek jelentőségét és azt, hogy mennyire várják mindenütt az érdekelt tanácsok annak a bizonyos telekhasználati díjnak, vagy a városi, községi hozzájárulásnak a befizetését. Ok viszont annak elengedését kérték. Ilyen törekvésekről is úgy vettem tudomást, hogy nemrégiben ilyesmiről beszélgettünk valahol, amikoris az egyik üzem vezetője kibökte: „Miért fizessek én, amikor mások sem fizetnek.” Ügy beszélt róla, mint egy tényről, 'holott a kérelem az még csak kérelem! Megvallom, izgalommal vártam a hivatalos szerv döntését, és ez a legutóbbi megyei tanács végrehajtó bizottsági üléséig váratott magára. A jelentésben ez olvasható: „A megyei tanács felügyelete alá tartozó 3- számú Sütőipari Vállalat Gyula, a telekhasználati díj, valamint a városi és községi hozzájárulás elengedését kéri * megyei tanács végrehajtó bizottságától.” A hozott határozat pedig a vállalat vezetőin kívül sokunk megelégedését tükrözi, s így szól: „A megyei tanács végrehajtó bizottsága a 3. számú Sütőipari Vállalat Gyula, kérelmét megvizsgálta. A telekhasználati díj és a városi és községi hozzájárulás fizetési kötelezettség alól felmentést nem ad”. Ügy érzem, ez egy kicsit figyelemfelhívás is a helyi tanács vb-k ilyenfajta ügyeinek bírálásához. Hiszen a bevételek legkisebb részéről való lemondás a település fejlődését hátráltatja. így hát a gyulai sütőipar is, ha akarja, ha nem, „néhány téglát” csak megvásárol, mondjuk valamelyik község óvodaépítéséhez. Persze vannak, akik ezt könnyebben értik meg. Itt van példának a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat, Békéscsabán. A vállalat igazgatója saját maga ajánlotta, hogy — bár az üzemi bölcsődék is túlzsúfoltak ,de fő gondot az óvodai férőhelyek hiánya okozza — „ezért 1 millió 200 ezer forinttal a vállalat hozzájárni a városi óvodai helyek számának növeléséhez. Eszükbe sem jutott ajiyulai példa. És megmondjuk, így a leghelyesebb. Rocskár János eredményeként megvalósulhatott az Arany János emlékét, írói nagyságát megelevenítő állandó kiállítás. ,A- legszívesebben mindenkit megneveznék név szerint, de az nem lehetséges, mert a legrészletesebb felsorolás mellett is igazságtalanul sokan kimaradnának. Köszönet érte ínándenki. nek, akj tett valamit, bármi le- f gyen is az.” Aztán megkérte az ünnepség résztvevőit, hogy írják meg e nagyszerű vállalkozás részletes történetét, az emlékszoba létesítésének krónikáját. Befejezésül hangsúlyozta: „Hirdesse ez az emlékszoba, hogy Geszt lakossága az egész országnak példát mutatott arra, hogy hogyan becsüljük meg múltunkat, nemzeti értékeinket, nagy emibere- imket, majd a rendező szervek nevében megnyitottalak nyilvánította az emlékkiállítást, és az emlékszobát átadta Geszt község lakosságának. Ezt követően Bodor Tibornak, a Mtadách Színház tagjának előadásában gyönyörködhettek a résztvevők. Elsőként Arany János Domokos napra írt versét szavalta, amelyet Geszten írt 1851. augusztus 4-én, majd döbbenetes erővel elevenítette meg a Hídavatás című verset. A szavalat után Erdei Lajos, Geszt községi tanácsának elnöke köszönte meg az egész község lakosságának önzetlen társadalmi munkáját, a párt, a népfront, a művelődési szervek támogatását és Miklós Róbertnek, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársának, hogy megvalósulhatott a kiállítás. Féltétiemül meg kell említeni dr. Néme. dd Endrét, a gyulai Mogyoróssá BÉKÉS MM! 3 1951. JÚNIUS 16. iiMiHiiniminiiiiiiniinHiHiiinniiNiiiiinunMiniH Új út épül Dobozon —- a térkép szerint — derékszögben megtörik a községen. átvezető út. Az egyik szár iránya (nyugatra) Békéscsaba, a másiké (északra) Vésztő. Annak az útnak, amely most épül, még nyoma sincs és nem is lesz, amíg az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Kartográfiai Vállalata új térképet nem ad ki. Arra már minden bizonnyal rákerül a kövesutat. jelző szaggatott vonal, amely Dobozról délkeleti irányban indul és Gyula—Sarkad között (a községtől mintegy 5 kilométerre torkollik á régi műútba. Az új útból egyelőre még nem sok létezik, Helyesebben, ami' látszik azt . nem útnak, hanem a Holdból idekerült keskeny sávnak vélné az ember. A földet szállító autók és pótkocsit vontató traktorok bukdácsolva közlekednek rajta, s ahol a rakományukat leszórják, kupacok képződnek. Valahol a készülő út közepe táján találkozom Kovács Sándorral, a Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat építésvezetőjével Éppen a nyomvonalat tűzi ki id. Pénzes Bénivel és Szabó Pállal, -Hildák Gyula kubikosbrigádjának két tagjával, Csak egy rövid szakasz maradt még hátra, ahol keskeny csatorna szeli ketté az utat. Azon már épül is az áteresz. Kovács Sándortól sok mindent megtudok. Először is azt, hogy a 6700 méter hosszú út 6 méter széles lesz. Most a töltés készül. Csaknem egy méterre magasítják. Ehhez 50 ezer köbméter föl_ det szállítanak ide. A földkupacokat dózerek, majd szkréperek dolgozzák el és fóránálják a töltést bogárhátúvá. Aztán következik a tükörvágás gréderekkel. A tükröt sorrendben az alábbi anyagok töltik majd meg: bányahomok, kő, zúzalék, zúzott kő bitumennel permetezve. A záróréteg 1 centiméter vastag aszfaltréteg lesz. Hogy mennyi anyag kell egy ilyen úthoz, arról fogalmat alkothatunk magunknak, ha tutijuk, hogy az 50 ezer köbméter földön kívül ideszállítanak még 10 ezer. köbméter bányahomokot és 35 ezer tonna követ, kőzúzalékot. Furcsának csak az tűnik, hogy embert alig lehet látni. Egy 10— 15 tagú csoport dolgozik az egész út hosszában, az is a betonáteresz építésével bajlódik. Fel is merül bennem a kérdés: hogy lesz ebből út a cukorrépa- szállítás kezdetéig? Mert tudom, hogy addig el kell készülnie. A megszüntetett Vizesfás—Sarkad közötti gazdasági vasutat helyettesíti. Kovács Sándor határozottan kijelenti: — Augusztus 31-ig elkészül, átadjuk a forgalomnak. Csak anyag legyen. — És ember? — Még egy 15 fős brigád jön a finom tükör vágásához és a nagy kövek elrendezéséhez. A többi munka gépek dolga. Nem a legfiatalabb korosztályhoz tartózik Kovács Sándor. Már az 50-es években utat épített. Akkor még 500—600 emberre volt szükség ilyen feladat végrehajtásához. Sőt a 60-as évek eleje sem hozott még változást, csak az utóbbi időkben gyorsult' meg a fejlődés. A munka neheze már nem az emberekre, hanem a gépekre hárul. Hudák Gyula kubikosbrigádjának a tagjai okányiak. Tíz év alatt sziklaszilárdan összekovácsolod tak. Kilenc évig dolgoztak egy helyen, ahol azonban kevesellték a pénzt és tavaly tavasz- szal eljöttek utat építeni. Az árvíz idején a helyreállítási munkák rájuk is nagy feladatokat róttak. Akkor bizonyítottak először. Kovács Sándor elégedett velük, azért is hozta őket ennek a fontos útnak az építéséhez. Nem szakmunkás egyikük sem, de mindnyájan értenek a vasszereléshez, a zsaluzáshoz és a betonozáshoz. A 36 méter hosszú betonáteresz építéséhez éppen ez kell. Csinálják is szorgalmasan, ütemesen. Senkinek sincs ráérő ideje, de kapkodást sem lehet látni. Ígéretet tettek, hogy két -hét alatt kész lesznek. Ök maguk számították ki: ennyi idő kell, sem több, sem kevesebb. Akkor a*pénzüket is megkapják, ami pedig forintban havonta 3 ezernél többet tesz ki. A brigádvezető dicséri társait. Elsősorban Gonda Lajost, aki a szakmunka és Török Lajost, aki a kubikos munka irányításában helyettesíti őt. És sorban a 'többieket is bemutatja, hozzáfűzve, hogy ki miben jeleskedik. Tikkasztó a forróság. A levegő megszorul a földbe süllyesztett betonépítmény körül. Az emberek . meztelen felsőteste olyan barna, mint a csokoládé. Ilyenkor nincs sok kedvük a beszélgetésre. De a kezük nem áll meg. Tudják, hogy augusztus 31-én át kell adni az utat a forgalomnak. Ök ezt Kovács Sándor építésvezetővel és Fári Lajos művezetővel együtt garantálják. Igaz, munka után otthon esténként nem kell elringatni őket. • Augusztus 31 után pedig Doboz és Vésztő irányából jónéhámy ezer tonna cukorrépa útja 15— 16 kilométerrel lerövidül.'' Pásztor Bél»
