Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
Hemingway öröksége eímmeL Ez utóbbi haditudósítói íráson tartalmazza. Békéjét A ffe esztendővel ezelőtti júliusi hajnalon elhangzott dörrenés tragikus visszhangja még ma is gyakran betör a látszólag törékeny, azonban mégis rendkívül energikus, mondhatni férfiason céltudatos asszony — Märy Hemingway emlékezetébe. A házak haji jában, saját fegyverétől szétzúzott fejjel, mozdulatlanul fekvő férjének képe azóta sem halványult el emlé kezeté ben. Még jól emlékszünk rá, joviálisán, szellemesen, neptuni szakállával. amelyet időnként nagy nevetések ráznak meg.” Az asszony minden évben hat hónapot ketchumi házukban tölt, ahol azóta sem változott semmi és ahol ugyanazt a kemény, módszeres életmódot folytathatja, amelyet egymás mellett ismertek meg. Naponta négy órát férje irodalmi örökségén dolgozik, s derűs gőggel, kivételes húré és még aznap este találkoznak egy étteremben. Másnap Hemingway megkéri, ebédeljenek együtt_ s az előétel fogyasztása közben feleségül kéri. Mint mondja ezt akkor nem vet- pe komolyan. Ezután naponta hoz a postás levelet Märy Walsh otthonába. A levelek hangja egyre szenvedélyesebb, s végül is az író meghódítja Märy szívet. 1946-ban pedig, miután mindketten szabaddá váltak előző kötelékeikből egy havannai ügyvédi irodában házasságot kötnek. A négy páncélszekrény titka A Hemingway-házaspár hat éven át, minden évben több hónapot az Idaho-állambeti Ketchumban tölt. Szeptember első napjaiban vadgalambra vadásznak, októbertől januárig vadkacsára. Ezután visszatértek New a falu védi A ketchumi padláson 12 utazóládában várják sorsukat Hemingway bizalmas levelei. Hemingway végakarata szerint e levelek közül egyet sem, tehetnek ki a közönség kiváncsisko- dásának. Mint Märy Hemingway mondja: „Nem akartam tudomást venni ezekről a levelekről. (Ezt a levelezést azzal a négy asszonnyal folytatta, akikét szeretett. — A szerk.) Ami a mi levelezésünket illeti csodálatos könyv lenne. Nem fog napvilágra kerülni.” Az elmúlt esztendőkben sokan megkérdezték már Märy Hemingwayt miért nem ír életrajzot férjéről. Erre mindig azt válaszolta: „Nem állítom, hogy ismerném Ernest találkozásunk előtti életét.” A ketchumi temető zöld lejtőjén, a folyó túlsó oldalán szerény márványtábla jelzi Hemingway sarját, rajta a felirattal: Emest Miller Hemingway 1899. VII. 21.—1961. VII 2. hogy annak idején nem akarta elismerni az ön- gyilkosságot. „Ez baleset, esküszöm Önöknek!” — ismételgette az össze sereglett újságíróknak, akik szinte elözönlötték Kietchu- mot. Nyilatkozatában makacsul állította, hogy Emest a Mayo klinikám, eltöltött napok óta már nem szenvedett depresszióban, hogy nem volt rosszindulatú daganat a nyelvén, sem ták az állkapcsában. Illúziók nélkül Az irodalomtörténet feljegyezte már, hogy Emest és Märy a tragikus reggelt megelőző este együtt vacsorázott „Christian”-ban a legjobb halat és vadat felszolgáló étteremben. Innen korán tértek haza otthonukba. Hazaérve Märynek eszébe jutott egy nápolyi dalocska, amelyet_ annak idején egy mandólinos adott elő emlékezetes délolaszországi útjukon. Mary belekezdett a dalba, a „Papa” pedig menet közben átvette a refrént és vidám nevetéssel együtt énekeltek. Ki gondolna ekkor séggel ápolja Hemingway kultuszát. Szívesen válaszol a világ távoli részeiből érkező diáklevelekre, akik tanácsot kémek, amikor dolgozatot írnak férje munkásságáról. Találkozás a Ritz-ben A ketchumi ház őrzi tizenöt évig tartó boldog házasságul^ legféltettebb emlékeit. Mint írja, itt gondol legtöbbet életük meghitt pillanataira, megismerkedésükre. Mint ismeretes 1944-ben a háborús Londonban ismerkedtek meg egymással. Június 4-én este, szokás szerint a hadi- tudósítók megtöltötték a Ritz bárját, ugyanis a haditudósítóié itt találkoztak mindennap. Az egyik fiatal, csinos és élénk amerikai nő, ekkor közölte tár saival: „Nagy esemény van készülőben: a „Papa” érkezik New Yorkból egy repülőerőd fedélzetén.” Az újságírónő. Märy Walsh, aki a Daily Express számára dolgozik. Hemingway igen nagy hatást gyakorol York-i otthonukba, amely a nagy kiadóvállalatok szomszédságában volt. Hemingway heve mint ismeretes Havannával is szorosan összekapcsolódott, ahol legendája 1938-tól vert gyökeret. Itt a „Eineha Vi- gia” haciendájában írta 19bl-ben az „Öreg halász és a tenger” c. művét. Tudjuk hogy a haciendát azóta múzeummá alakították. Märy egyébként a »Papa” halála után 22 kilogramm- nyi kéziratot talált lerakva egy kubai bank páncél- szekrényében. Az író végakaratának végrehajtójaként csupán egyedül 6 dönthet árról, mit adhatnak ki ebből. Két pennsyl- vániai professzor felmérése alapján a 22 küogramm- nyi kézirat, Hemingway irodalmi öröksége négy regény, 19 novella, 33 költemény, 11 elbeszélés. Märy eddig három müvet adott Iá- ,„A,folyón át a fák közé” c. regényt, két kötetnyi emlékiratot: „Párizsi ünnep” és „Sorban” Märy két fenyőt ültetett a sír mellé, az egykori harcostársak pedig fehér kieresztett helyezték él megemlékezésül. Nap mint nap ismeretlen emberek jönnek a világ különböző tájairól, ide, hogy leróják kegyeletüket. Télen pedig sítálpas gyerekek siklónak le a behavazott lejtőn. A turistáig gyakran kérdezősködnék a faluban, házának helyéről A falu lakói rendszerint emígyen válaszolnak: „Hol a ház? Négy kilométernyire, (holott csak 400 méterre van), de vigyázat, állandóan kutyáit őrzik!” Pedig ebből semmi sem igaz, csak védelmezik a nagy író örök nyugalmát és Märy magányát. Märy ragaszkodik Ketchumhoz, ahol a zöldellő fák borította dombokról, hegyekről, pisztránggal teli patakok zuhannak le. Szereti ezt a vidéket, mely Hemingtvaynek is minden más tájnál jobban tetszeti, amelynél jobbat vadászat és halászat számára álmodni sem lehet. (b—a) egy nyolc órával később bekövetkező öngyilkosságra? , Hemingway asszony ma már elismeri, hogy a nagy író elébe akart vágni a halálnak. Most már megérti egykor elhangzott szavait: „Annyira szeretném megtanítani neked azt az igazságot, amivél az asz- szonyók nem törődnék: nem szabad illúziókat táplálni.” _ Märy Hemingway nem táplál illúziókat. Nem lett helyzetével visszaélő özvegy, aki szünet nélkül kesereg, vagy karmolásra kész valahányszor valaki megtámadja Emest Hemingway szeretve tisztelt alakját. Ö az író felesége akar maradni. S ezt legjobban egy mondása illusztrálja: „ö- benne élni, vele élni. mintha még itt lenne, vidáman, Romvári Etelka Igényesen Müller P6ter Vágd az írásod sorokra Vékony fehér ostorokra Fogjad minden másodikad vesd a tűzbe hadd enyésszen? Aztán fogd a maradékot vesd a tűzbe hogy a kezed veleégjen Aztán fűzd be lelkedet az írógépbe csonka kezeddel betűzd le ami maradt véges-végre Ä Szegénylegényeknél lelkesedtem, a Fényes szelek kitárulkozó világa magával ragadott, a Sirokkónál már gyanakodtam, míg most bemutatott új filmje az Égi bárány vitathatatlan művészi kvalitásai ellenére nem tetszett. Jancsó Miklós, hogy úgymondjam ismét feladta a leckét. A szakmabelieknek, a kritikusoknak és a közönségnek egyaránt. Jómagam az utóbbit, á közönséget, tehát a nagy többséget féltem, no nem a filmtől, vagy a mondanivalótól, inkább az értetlenség bosz- szantó percei tőL A film láttán ugyanis valahogy az az érzése támad az embernek, mintha Jancsó és elválaszthatatlan szerzőtársa, Hernádi Gyula mindent számításba vett volna alkotás közben, csak éppen maga a közönség került túl távolra gondolatviláguktól. Márpedig a nézőket nem lehet kihagyni a játékból V Fővonalában az Égi bárány egyértelmű alkotás, ■talán éppen a legegyértelműbb a Jancsó-f űrnek között. Az alkotók itt is a hatalom, az erőszak, a terror mechanizmusát kutatják, ezt a sztereotip témát járja körbe és ismételten körbe a kamera, csakhogy itt nem lehet téves, vagy sanda értelmezés, hiszen világos az alkotói szándék: az 1919-es fehérterror, a horthysta elleniorradaloyn, sót a kialakuló fasizmus szigorú leleplezéséről van szó. A film tehát nem kevesebbet vállal, mint azt, hogy a születés pillanatában ragadva meg a témát a jobboldaliság természetrajzát adja, mégpedig úgy, hogy szinte történelmi hitelességgel villantja fel az irracionalizmus néhány vállfájának, elsősorban a XHillásnak, a nacwnalizmusr nak és az anarchiának a szerepét, felelősségét. Természetesen mindez jan- csói stílusban, s nem egy könnyen elmesélhető történet keretében. Helyzeteket kiélezett szituációkart perget a film. s így szinte gyorsított eljárással sűrít időt, történelmet egyaránt. Ettől persze még lehetne jó film is az Égi bárány. Csakhogy Hernádi és Jancsó a hiteles alapszituációt történelmietlen mítosszal, a gyilkolás, a kegyetlenség mítoszával veszi körül. Mintha egy középkori misztériumjáték tanúi lennénk, úgy jelennek meg előttünk a gyilkosság különböző raf- fimált módozatai. Igaz, a fehérterror valóban kegyetlen volt. De megfontolt és számító is. Sőt, nagyon is számító, s nem megszállott ég epilepsziás őrültek gyülekezete. Mert, ha így lett volna, akkor nem osztályharcról, hanem egyszerű — bár nem könnyen gyógyítható — orvosi esetről beszélne a történelem. A film másik nagy kérdőjele a jelképrendszer. Jánosé már eddig is igyekezett kialakütani a saját szimbólum-rendszerét. Üj filmjében azonban szinte halmozza a jelképeket. Biztosra veszem, hogy minden mozzanatnak, jelképdségnek — a kesztyűnek, a máglyának, a meztelenségnek, a csendes nyájnak, a zenének, a hegedűnek, a vonatnak, sőt a vonat irányának is — megvan a maga jelentése, funkciója. Csak éppen a nézőközönséghez nem jut el ez a jelentés. Természetesen nem árt — sőt nagyon hasznos is! — gondolkodni a moziban, továbbvinni, éleszteni egy- egy szellemi szikrát, de nem szabad elfelejteni, hogy még a rejtvényfejtéshez is szükségeltetik né. hány meghatározás. Nem állítom persze, hogy megfejthetetlen ez a film, de azt igen, hogy valamiféle kollektív bölcsesség kell hozzá. Olyan, amilyen ma még mdnáluink nem alakult ki. Sajnos, de így van. Hiszem, hogy napról napra formálódik a közönség, s képes megújítaná önmagát. Gondolom, joggal elvárható ez a tehetséges filmművészektől js. Kende János „ikörforgós" felvételei nagyon szépek, helyenként a költőiség szintjére és hangulatára emelik a fűmet. A népes szereplőgárdából a Vargha pátert alakító Madaras Józsefnek, a fehéjr tisztet játszó lengyel vendégművésznek, Danién Olbrychskinek, valamint Kozák Andrásnak, Széles Annának és Zala Márknak jutott jelentős színészi feladat, amelyet, egyéniségüknek megfelelően oldottak meg. Markusg László Kapuk Új Jancsó-film A rejtvényfejtéshez is kell néhány meghatározás
