Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
KÖR ŐS TÁJ Janáky, Viktor, magyar ke rám ista* A művész békési kiállítása nak katalógus-borítóba. 1 kerámia évezredek óta civilizáció hordozója. Mindenütt, ahol a -régészek letűnt korok emlékeit keresik, találnak edényeket, amelyeknek a történelem előtti idők homályába elvesző eredete az emberiség egyik legősibb mesterségét tanúsítja. A keramikus ipar több évszázados múltra tekint vissza, korunk pedig az egyéni alkotók korának újjászületése. A kerámikus ipar modem művészei meg tudtak szabadulni a tömeggyártás kliséjétől, technikai tudásukat teljesen egyéni felfogásuk szolgálatába állítva. A val- lauvisc-i keramikusok kirobbanó dinamizmusa, mázaik színorgiája hatással volt egész Európa keramikus művészetére. Nem könnyű újat alkotni ebben a nagyon régi és egyúttal nagyon fiatal művészetben. Különösen Magyar- országon kell bátorság egy ilyen vállalkozáshoz, tekintve, hogy a modern kerámiának olyan világhírű művészei dolgoznak itt, mint Gádor István, Gorka Géza és Kovács Margit. Janáky Viktor fiatalos lendülettel fogott ehhez a feladathoz, és rövid idő a- latt olyan eredményeket ért el, amelyek művészetét méltóvá teszik a „nagy öregekéhez”, sőt olyan újat tudott alkotni, ami a művészi szépség legmagasabb követelményeit: teljesség, összhang, világosság is kielégíti. Janáky 1933-ban született Békésen. Címfestő apja műhelyében korán megbarátkozott a színek és változatos formák forgatásával, s talán kertész nagyapjának köszönhető, hogy felfedezte a végtelenül egyszerű és ösztönös díszek tömegét. Már kisgyermek korában rajzolt. A magyar festők korelnöke, Csók István egyszer látta rajzait, s a rajzolás • Megjelent a Paris Revue des Industries D’Art” című Irancia művészeti folyóirat 1970. övi 4B. számában. tanulmányozására buzdította. Időközben megtanulta apja mesterségét, s 1950-ben címfestőr oklevelet szerzett. Időközben felvették az Ipar- művészeti Főiskolára. Itt ismerkedett meg Janáky az anyagmintázás nyújtotta lehetőségekkel, megtalálta így azt az anyagot, ami karrierjét meghatározta. Gádor István és Borsos Miklós voltak tanító mesterei. Nem volt könnyű a tisztelettudó* tanítványnak megszabadulni a két hatalmas tudású mester hatásától — akik mögött hegyként emelkedett fel egy beért élet tiszteletre méltó munkássága — új utat keresni és találni, ami az ő sajátos útja legyen. 1956-ban megépíti első kemencéjét kövezetből felszedett téglákból a szülői ház kertjében. Még ugyanebben az évben befejezi tanulmányait a .főiskolán, s megkezdi független tevékenységét. Alkotásai nem hasonlítanak semmihez, amit eddig láttunk, s csakhamar magukra vonják a figyelmet, s két év múlva megbízást kap a Bruxelles-i Világkiállítás magyar pavilonja éttermét díszítő vázák alkotására. 1957-ben fi- guratív kompozíciójával díjat nyer, s ezt a sikert számos megbízatás követi. A fóti gyermekváros Eger, Somogyvár, Almásfüzitő és Szombathely épületein feltűnő; kerámiái a művész megannyi magyarországi sikerét jelzik. Alkotásai csakhamar megjelennek külföldi kiállításokon. Számos európai város: Bukarest, Helsinki, Lipcse, London, Stockholm, Torinó, Szófia, Oslo, Moszkva, Koppenhága kiállítási termei tanúi voltak gyorsan növekvő népszerűségének. Első önálló kiállítása 1965- ben volt Budapesten, a Csók-galériában. Művészetének minden ágában járatos. Készít asztali vázákat, padlóvázákat, tálakat, faliképeket. Vázáiban a végtelenségig leegyszerűsített formákat kedveli, nem kívánja testetlennek gondolni az anyagot. Saját maga készíti pompás mázait, amiket általában beáztatással és ráöntéssel rak fel. A felszínt sose simítja le, a véletlen alkotta díszítéseket tudatos munkával és kifinomult művészi érzékkel összhangba hozza, s alkot így hibátlan szépségű művet. Színei mindig tökéletes harmóniában vannak. Leggyakrabban a szürke és a barna széles skáláját variálja, de sokszor használja a fehéret is. Tálaira, faliképeire ezen kívül mázt és bevonást is visz fel, s talán ez az a terület, ahol a legfrappánsabb eredményeket éri el. Valószínűleg azért, mert itt tudja a legjobban kiszélesíteni a kérámikus művészet határait. Gondosan kiválasztott köveket is ábrázol, ez aprólékos fáradságos munka, s olyan műveket alkot, amelyek talán hosszú időre kijelölik a kerámikus művészet útját. Nehéz lenne követni Janáky Viktort tevékenységének hihetetlenül gazdag és sokrétű útján. Egy bizonyos, a modern művészetek minden kedvelője megjegyzi a nevét, mert Janáky minden alkotása újat, meglepőt és felejthetetlent tud adni. Fordította: Knváts József gimn. tanár Körösztös István A csabai színház Három novelláskötet Goda Gálbor: Szelíd zsoltárok. Aki találomra felüti a könyvet és elolvas egykét fejezetet, hamar rájön, hogy ezek ugyancsak nem szelíd zsoltárok. Esz- szék, gondolatok, ctsbndes meditációk, képzőművészeti apropók, irodalomról „író módra” — az egyes fejezetek címei: látszatra szolid címeik, de olvasva felborul a gondolatok szokványos logikai egyensúlya, s bár filozófiailag, vagy politikailag minden a helyén van itt. mégsem a megszokott. „S mondá az Űr” (aki megint csak én vagyok) — mondja egy helyen — az Olajfák hegyén, amit Rózsadombnak is neveznek Pesten: ne elemezd a tíz- parancsolatot, mert mondom Neked, hogy ereje pongyolaságban rejlik, ezért nem meri sem elvetni és ezért nem tudja senki sem követni”. Nem mindig könnyű Goda Gábor gondolati szféráját követni az olvasónak és az is Mihalik József Ritmus lehet, hogy ereje pongyolaságban rejlik, de az biztos, hogy kritikai magatartása nemcsak egyszerű leleplezése, meglátása, vagy feltárása annak, amit a közelmúlt, a jelen történelmi, vagy kulturális eseményeinek sorából kiemelni' óhajt. Több ennél. Amit ír, szatíra, bárhova nyúl, írói szemlélete, gondolatvitele ettől nem szabadul és nem is akar. Hitvallása — vagy ahogy ez még kifejezhető — ars poétikája, saját szavaival: „a szatíra, a fejlődés és a haladás leg- kombentánsabb írói fegyverneme”. Szelíd zsoltárok című kötete ezért nem lehet szelíd és ezért a nálunk ritka — emiatt becses műfajban fogant írásai szellemileg különösen izgalmas atmoszférát teremtenek. Marosi Gyula: A hétszázadik napon. Az író a fiatal nemzedék erőteljes egyénisége. Novelláinak stílusa nem mellbevágó. Őszintén szólva ilyen ma a fiatalok stílusa, s ha nem írjálk, beszélik. Keresi az izgalmat a történetben, de nem hajszolja. Történetei fordulatosak, de nem ez teszi feszültté írásait. Türelmetlensége, s az, hogy ez a türelmetlenség állandóan tenni akar. Tettvágya kor- hangulat, a cselekmény szálait valahogy úgy kívánja összefogni, hogy utat. keres, fiataljai valahol ott tartanak, hogy meghatározzák életük célját ®s értelmét. Még szerelmes fiataljai is kénytelenek felismerni, hogy az induló élet számára — emberi önmagukat tekintve — semmi nincs megoldva, minden nemzedéknek élőiről kell kezdeni mindent. De mindez — ha úgy tetszik — még mindig csak szemlélet, alap_ állás, s nem Marosi írók kvalitásának lényege. Marosi született elemző, szinte ösztönösen látja az ösz- szefüggéseket, az emberi kapcsolatok bonyolultsága feltárásának lehetőségeit. Ezekből a motívumokból építi fel elbeszéléseit. Itt válik igazán figyelemre méltóvá, s mivel úgyszólván kizárólag a máról ír. korszerűsége több annál, mint amit jelenben élő cselekményei egyszerűen adnak — koihangulatot tükröz. Urban Ernő: Pörben o világgal. Húsz esztendő novelláit tartalmazza a kötet. Az író színes világát tárja elénk — talán jobban, mint regényeiben. Azt lehetne mondani, ahány írás, any- nyü világ. Urbán kitűnően ért ahhoz, hogy hangulatot és atmoszférát teremtsen egyszerre aszerint, hogy drámai összecsapások, szomorú helyzetek, vagy másik végletbe lendülve derűs pillanatok, vidám fordulatok krónikása legyen. Változatosság a krónika, ez Urbán írói tartásának egyik alapmotívuma, amely a no. vellás-kötet természeténél fogva kiugróan érvényesül ebben az összeállításban. E változatosságon belül azonban az alaptétel soha nem módosul, Urbán a valóság krónikása, s ehhez a valósághoz tűzön-vizén át ragaszkodik. Ebben a kötetben is szenvedélyesen űzi és hajszolja az igazságot, s mindenre és mindenkire való tekintet nélkül áll ki az emberiség, vagy még pontosabb megfogalmazásban az ember mellett. Érthető az izgalom, amellyel követni kell az ötvenes évek elejéről származó írásait a paraszti sérelmeket, konfliktusokat feltáró szenvedélyességét, vagy később a szövetkezeti érdekeket szívósan védő tehetséges, hidegvérrel és fantáziával egyaránt rendelkező alakjait. Ezek az értekék emelik novellás-kötetét az átalakuló falusi • Magyarország hű krónikájává. (Mindhárom kötet a Szépirodalmi Kiadó gondozásában jelent meg.) Kerekes Imre Ha botiasz Várady Szabolcs Törmelékekből összeáll, aztán megfutamodik arca, s megint visszatalál, közel jön, szinte arcomig. ö maga földön ül, nevet, — Ne nevess, olyan szél vagy úgy! Minek játszanánk eleve vesztésre ítélt háborút? Billen az este. Egyre több sötét kuporog kezeden. Menj el. Vigyázva menj nagyon. H» botiasz, elesem.
