Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
Nyitott szemmel Magyarbánhegyesen A „Tóték” Kujbisevben Nem az a szándékunk, hogy bemutassuk Magyarbánhegyes életét A gondok, bajok érdekelnek bennünket. Azért éppen itt, mert a községből egy panaszos levelet kaptunk és egyúttal azt is kivizsgáljuk. De ne vágjunk elébe a dolgoknak! Először a tanácsházára vezet az utunk, ahol Józsa Lajos tanácselnökkel találkozunk, öt most különösen egy olyan ügy foglalkoztatja, amely miatt sokan méltatlankodnak. Hogy megértsük, elmondja: — Tavaly, január 1-én készült el a vízmű a községben. A vízműtársulat — az alapszabály szerint — a víz házakhoz való bekötéséért egységesen 1030 forintot számított. Később a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat átvette a vízmű kezelését Először — tartva magát az alapszabályhoz — egységes áron vállalta a vízbekötést, később pedig változtatott rajta. Most az utcai vezetéktől való távolság, vagyis a tényleges költség alapján számolja el a bekötési díjat. Kinek drágábban, kinek olcsóbban. Ezt a legtöbben kifogásolják. Sérti a lakosságot, hogy az alapszabályt megváltoztatta a vállalat, s emiatt a tanácsot „ostromolják”. A lakosság igaza nem vitatható, felesleges ahhoz bármilyen kommentár. Ám Józsa Lajos még nem végez a vízmű kérdésével. Azt is bosszantónak tartja, hogy 26 közkifolyóból nyolcat nem betonozott le a vállalat, holott a tanács már tavaly kifizette az árát. Nehéz a lakossággal megértetni, hogy miért lehet a nyolc kutat csak vízben, sárban megközelíteni. Tatarozást senki sem vállal Az is fonák helyzet, hogy a Mezőkovácsházi Építőipari Ktsz még a mai napig sem kötötte be a vizet az iskolába és az óvodába, holott március 31-ig vállalta. Ezért a munkáért ugyancsak már tavaly megkapta a pénzt a szövetkezet. Ráadásul a 3. számú óvodában rossz az olaj- tüzelésű vízmelegítő, amit szintén a ktsz rovására kell írni. A tanács égjük legnagyobb gondját jelenti most az iskolák nyári tatarozása — folytatja Józsa Lajos. Az a kérdés: ki hajlandó vállalni ezt a fontos feladatot? A Mezőkovácsházi Építőipari Ktsz már válaszolt az iskola igazgatójának: nem tudják vállalni. Talán a mezőkovácsházi költségvetési üzemi... Más lehetőség nincs. A helybeli Egyetértés Tsz-nek van ugyan építőbrigádja, de az az idén — ahogy erről Horváth Lajos, a párt községi csúcsvezetőségének titkára tájékoztat — a szarvasmarha-szakosított telepet építi és egy percnyi ideje sincs, hogy mással foglalkozzon. Ide tartozik az iskolai és óvodai latrina takarítása is, amelyet a községben egyedül a mindenki által Kovács Palcsinak ismert alkalmi munkás vállalja el, meghatározott összegért. A 0 békés mcm^ W 1971. JÜN1US 27. tanács azonban nem tudja őt közvetlenül foglalkoztatni, csak a mezőkovácsházi költségvetési üzem útján. A megrendelt munka költségéhez pedig az üzem még 60—70 százalékot számít, bár Kovács Palcsit jóformán nem is ismeri. Sok kárt előznének meg Ha például az iskola vagy az óvoda épületén az esőcsatorna tönkremegy, nincs, aki a javítást elvállalja. Ilyen kis munkáért nem hajlandó Magyarbán- hegyesre „kivonulni” sem a mezőkovácsházi költségvetési üzem, sem a ktsz, kisiparos pedig nincs a környéken. Így aztán a falakon végigfolyó esővíz előbb- utóbb komoly károkat okoz az épületben. Mit kellene tenni? Józsa Lajos a kérdésre így válaszol: — A tanács építőbrigádját megszüntették. Szerepét átvette a mezőkovácsházi községi költségvetési üzem. De csak elvileg. Mert az inkább „pénzes munkát” vállal, nem pedig más községben szolgáltatást, javítást. Legalább egy 5 fős — különböző szakemberekből, mindenesekből álló — brigádra lenne szüksége a községnek. A legfontosabb feladatokat megoldanák és sok kárt előznének meg. Érdemes ezen elgondolkozni. Végezetül a vasútállomásra invitál bennünket Józsa Lajos. Velünk tart Horváth Lajos párttitkár is. A helyszínen akarják bemutatni, hogy a nagy forgalom miatt mennyire tönkrement az állomás épületéhez és a rakodóvágányokhoz vezető kö- vesút, amelyet három község — Nagybánhegyes, Kunágota és Magyarbánhegyes — szállítójárművei „taposnak”. Mind a ketten mondják: — ősztől tavaszig nyakig érő itt a sár. Most éppen száraz az út, de Fiam György, az egyik busz vezetője igazolja állításukat: — Kérem, ha eső van, jobb lenne bárkával közlekedni Ami szóról szóra igaz Az a levél, amellyel Magyar- bánhegyesre indultunk, Sári Pálné panaszával foglalkozik. Az asszony az Egyetértés Termelőszövetkezet tejházában dolgozott. Néhány évvel ezelőtt a tejkezelői tanfolyamot is elvé- geze. Valóban elgondolkoztató, hogy akkor miért kellett erről a munkahelyéről elmennie. A tsz állattenyésztő brigádvezetőjétől megtudtuk, hogy ez azért történt így, mert az utóbbi években csökkent a szarvasmarhaállomány, s a napi tejhozam is. Jelenleg egy személy dolgozik ebben a munkakörben, de ha majd a tej hozam emelkedik, Sárinét is visszahelyezik. Mit szól mind-' ehhez a szenvedő alany? A községben azt hallottuk, hogy a baromfitelepről is elhelyezték. Az információ tévesnek bizonyul. Sári Pálnét a telepen találjuk, éppen a fehér szárnyasokat eteti. Jó kedélyű asszony. Figyelmesen elolvassa a levelet — Vajon ki írhatta? — A tartalma megfelel a valóságnak? — Szóról szóra igaz. Ez történt velem. De én nem reklamálok. Jó helyem van itt. — És a sógor-komaság is úgy igaz, ahogy a levélíró panaszolja? — Ja, kérem én ezt nem tudhatom. Nekem más gondom is van. Már 60 éves vagyok, a férjem beteges. — Mennyit keres? — Itt a súlynövekedés után fizetnek. Azt hiszem meglesz az 1700 forint. Majdnem kétszer annyi, mint a tej házban volt. Csak ameddig a takaró ér A főutcán asszonyokkal elegyedünk szóba. Valamennyien a termelőszövetkezetben dolgoznak. Varga Zoltánná amiatt van felháborodva, mert a gyermek- gondozási segélyt csak négyhónapos húzavona után kapta meg, holott az előírt 110 tízórás munkanapot teljesítette. Orvos Jó- zsefnének pedig nem folyósították az anyasági segélyt. Az irodában a főkönyvelőhelyettessel és a nőtanács elnöknőjével beszélgetünk. Az adatok szerint Orvos Józsefné az előírt anyasági segélyt megkapta. Varga Zoltánná gyermekgondozási segélyek körüli huzavonára nem emlékeznek. Régen lehetett, hiszen már egyéves a fia. A két asszony panasza alaptalannak bizonyult. Minden esetben azonban le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy a segélyek elosztása bizony könnyen válhat a vádaskodás forrásává, főleg akkor, ha a termelőszövetkezet nem tájékoztatja megfelelően a tagjait, vagy jogos igényüket lassan, néha hosszú huzavona árán intézi el. Éppen ez késztetett minket arra, hogy Vágási Józsefet, a szociális bizottság elnökét is felkeressük. Az üzemegység szé- rűskertjében akadtunk rá, munka közben. Tőle tudtuk meg, hogy az elmúlt évben különböző segélyek címén több mint félmillió forintot fizetett ki tagjainak a termelőszövetkezet. A törvény által előírt segélyek kifizetését a vezetőség ellenőrzi. A szociális bizottság csupán a szociális segélyek felett rendelkezik önálló döntési joggal. Ezeknek az odaítélése felöl környezettanulmány alapján döntenek. Az elmúlt hónapban öt idős tagnak adtak segélyt, személyenként 300 forintot. — Az idén milyen kerettel rendelkezik a bizottság? — Pontosan számot nem tudok mondani. Remélem azonban, több pénzünk lesz, mint tavaly volt. Bizony nagyobb támogatást kell nyújtania a termelőszövetkezetnek a rászoruló tagjainak. De ezt majd a termelés eredménye határozza majd meg. Csak addig nyújtóz-/ kodhatunk, ameddig a takaró ér. *** Ügy véljük, nem egyedülállók azok a gondok, bajok, panaszok, amelyeket Magyarbánhegyesen hallottunk, tapasztaltunk. Bizonyára más községekben is előfordulnak hasonlók. Ezért foglalkoztunk velük kissé részletesebben. Remélhetőleg az illetékesek levonják belőlük a következtetéseket. Pásztor Bélái—Serédi János Örkény István Tóték című színművét Szakaimtól Karéliá- ig, a szibériai Krasznojarszktól Leningrádig sok színház tűzte műsorára a magyar drámák hete keretében. Ismert rendezők vállalták színre vitelét, mint Leningrádban Tovsztonogov, a Moszkvai Szovremennyik (Kortárs) színházban A. Alov és V. Naumov. A Kujbisevi Gorkij Színházban sem véletlenül esett a választás Örkény István darabjára. Ez az együttes már régóta arra törekszik, hogy megismertesse közönségét századunk és a ma külföldi drámatermésével, elsősorban a szocialista országok íróinak színpadi alkotásaival. Ez a színház néhány évvel ezelőtt már bemutatta Heltai Jenő Néma levente című darabját A mostani örkény-bemutató nagy sikert aratott, a szerző sajátos, szatírába hajló humora, amely szükség esetén aktuális társadalmi-politikai éllel, szarkasztikus erővel gúnyolja ki a fasizmus elembertelenítő lényegét, amely megöl maga körül mindent, ami tiszta, szép. 1969. augusztus 2-án nyitotta meg kapuit a mezőkovácsházi strandfürdő. A 33 méteres uszodával és két melegvizes medencével ellátott fürdő építése 4 millió 800 ezer forintba került, és most, a harmadik strandévadban újból sokan felkeresik. Király Pál, a fürdő vezetője elmondotta, hogy nemcsak a ,neA kujbisevi színlap így hirdeti az előadást: komédia lefejezéssel. Nyíltan utal a szerző mondanivalójára, hogy a fasizmussal való „együttélés” egyetlen módja — annak lefejezése. A kitűnő szatírát kiváló rendező, Pjotr Monasztirszkij, az Oroszországi Föderáció népmű- f vésze állította színpadra. A kritika a rendezést finoman árnyalt, rendkívül gondos munkának ítélte. A díszleteket Ge- orgij Jepisin, az OSZgZK érdemes művésze készítette. Kitűnően formált színpadképei is arra hangolják a közönséget, hogy ne hagyja elsikkadni Örkény István, a szerző egyetlen „sorok között” kimondott utalását, s reagáljon minden rezdülésre. Olyan ismert művészek vitték sikerre az előadást, mint Szergej Ponomarjov, a köztársaság népművésze, Szvetlána Bogoljubova, a köztársaság érdemes művésze, s a tehetséges fiatalok, köztük Irina Dmitrijeva és Valentyina Pankova. Anatoli) Prazdnyikov (APN—KS) zőkovácsháziak, hanem a környékbeli községek lakói is szívesen jönnek a szép, modem fürdőbe. A vezető egyébként a napokban gyermekek részére úszás- oktatást szervezett és naponta foglalkozik 6—12 éves tanítványaival. Illliuilllllliillliliniir A ni ez ökovács házi strandon
