Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-24 / 147. szám

(Folytatás az 1. oldalról) érintett szervvel és partnerrel összehangoltan végezzék el. Világos és megalapozott kö­zéptávú tervek ott készülnek, ahol a vezetők igénylik a válla­lati kollektíva érdemi beleszólá­sát. Ahol lehetőség nyílik a jó elképzelésék, ötletek és javasla­tok gazdag kibontakoztatására és az építő bírálatra is. Népgazdaságunk fejlődésének egyik feltétele az energiaellátás biztosítása. A gyors ütemű fej­lődéshez mind több és gazdasá­gosabb energia kell. ötéves ter­vünkben azzal számolunk, hogy az energiahordozókon^ belül a i szénhidrogének aránya az 1970. évi 43 százalékról 1975-re 53— 55 százalékra növekszik. Az energiaforrások szerkezeti át­alakulása egyrészt a hazai ener­giahordozók termelésének meg­változott lehetőségeire, másrészt a szocialista országokból, min­denekelőtt a Szovjetunióból származó kőolaj- és földgáz im­portra épül. A fokozódó energia- igény ugyanakkor jelentős fel­adatokat hárít a hazai szén­bányászatra.­Elsősorban a jó minőségű szénnel és a kedvező gazdasági feltételekkel rendelkező szén­medencék fejlesztését szorgal­mazzuk. Fock elvtárs ezután hangsú­lyozta, hogy a szénbányászat még hosszú évekig a népgazda­ság jelentős energiabázisa ma­rad, majd beszélt az építőipar helyzetéről és feladatairól — Az építőiparban — mon­dotta — több milliárd forint be­ruházással létrehozzuk a hazai könnyűszerkezetes építési mód modem, magas termelékenységű sze'rkezetgyártó ipari bázisait Könnyű szerkezetekkel gyorsan és sokféle variációban állítha­tunk fel kereskedelmi, szociális, ipari, mezőgazdasági és középü­leteket. Gyártási kooperációk megvalósításával, jól bevált 11- cencek alapján a negyedik öt­éves terv utolsó évében 2 millió négyzetméter alapterületű épü­letet készítünk könnyű szerke­zetekből. Ezáltal évente 10 mil­liárd forint értékű épitési kapa­citással gazdagodik az ország. A számítástechnikai program célja a modem gazdaságban ma már nélkülözhetetlen számítás­technikái módszerek elterjesz­tése, az ehhez szükséges számitó­gépek gyártásának megalapozá­sa. A program széles körű nem­zetközi együttműködést irányoz elő és a szakemberképzés fej­lesztésére is kiterjed. A termelő ágazatok szerkeze­tének alakításával a központi, hosszútávú fejlesztési programok végrehajtásával kedvezőbb fel­tételeket teremtünk egész nép­gazdaságunk színvonalának eme­léséhez, az életszínvonal to- - vábbi folyamatos, rendszeres növeléséhez. A kormány az országgyűlés elé kívánja terjeszteni távlati elképzeléseit, hogy információt nyújtson és segítséget kérjen a további munkához. Fock Jenő ezután ismertette a harmadik ötéves terv mezőgaz­dasági eredményeit, majd így folytatta: Az előttünk állő évek egyik fő feladata a szocialis­ta megőgazdasági nagyüzemek további szilárdítása. A műszaki es a tudományos haladás ered­ményeinek következetes felhasz­nálásával kedvező termelési arányokat alakítunk ki. Magas­fokú munkaszervezettséggel, szakosítással, a koncentráció előnyeinek kihasználásával biz­tosítjuk a magasabb termelé­kenységei Erőink koncentrálásával biz­tosítani kívánjuk a zavartalan sertés- és marhahúsellátást. A nagyüzemi sertéstenyésztést nagy erővel, gyors ütemben fej­lesztjük. A háztáji gazdaságok szerepe a lakosság ellátásának javításá­ban és a jövedelmek növelésé­ben továbbra is nagyon jelentős ezért fenntartásukra, fejleszté­sükre nagy figyelmet fordítunk. A mezőgazdaság előtt álló feladatok nemcsak nagyok, ha­2 mmm 1971. JÜN1US 24. M Összeült az országgyűlés nem sok vonatkozásban újsze­rüek. Meggyőződésünk azonban, hogy azokat képesek leszünk megoldani. A közlekedésről szólva hang­súlyozta: a vasiét technikai re­konstrukciója, a járműpark bő­vítése erőnkhöz, lehetőségeink* hez képest folyamatosan törté­nik. A távolsági autóbuszközle­kedésben lényeges fejlődést ér­tünk eL A városi és főleg a fő­városi autóbuszközlekedés nem tudta követni a városfejlesztés ütemét. . Jelentős beruházásokkal, nagy összegű juttatással javítjuk, fej­lesztjük az egész közlekedést. Szorgalmazzuk a közúti közle­kedés, az úthálózat fejlesztését, a fővárosban a Metro, a gyors­vasúti hálózat mielőbbi kiépí­tését. A növekvő személy, és te­hergépkocsi. — illetve aütóbusz- park — karbantartására fej­lesztjük a szerviz- és javító lé­tesítményeket. Mindezek meg­valósításának eredményeként a személy, és áruszállítási igénye­ket mind a hazai, mind a nem­zetközi forgalomban korsze­rűbben és gazdaságosabban elé­gítjük ki. A hírközlés rekonstrukcióján belül kiemelt feladatnak tekint­jük a távbeszélőhálózat bővíté­sét. Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves terv nagy feladatainak megvalósításában, további fejlődésünkben megha­tározó a nemzetközi gazdasági együttműködés. Külgazdasági kapcsolatainkban döntő szerepet töltenek be a szocialista orszá­gok, mindenekelőtt a Szovjet­unió és a KGST szervezetéhez tartozó más szocialista álla­mok. Kormányunk nagyra értékeli a KGST tevékenységét. .Együtt­működésünk a szocialista or­szágokkal még nagy lehetősége­ket rejt magában- Az együtt­működés fő kereteit az 1971— 75-ös időszakra a népgazdasági tervek koordinálásával alakí­tottuk ki. Kormányunk iránymutatónak tekinti a párt X. kongresszusá­nak megállapítását, amely sze­rint a Magyar Népköztársaság teljes mértékben támogatja a KGST-országok arra irányuló törekvését, hogy minél sokol­dalúbban valósuljon meg a* önálló nemzetgazdaságokon ala­puló szocialista gazdasági in­tegráció. Hazánk tervszerűen és rend­ben teljesíti az államközi meg­állapodásokból fakadó kötele­zettségeit — mondotta ezután —, ez tovább növeli a Magyar Népköztársaságnak mint gazda­sági és kereskedelmi partner­nek a jó hírnevét a nemzetközi gazdasági életben. Külkereskedelmi forgalmunk több mint egyharmadát a Szov­jetunióval bonyolítjuk le. A többi szocialista ország együttes részesedése megközelitően ugyanennyi. Körülbelül ezek az arányok maradnak meg az öt­éves terv időszaka alatt. A kölcsönös előnyök, az egyenjogúság alapján fejleszte­ni kívánjuk külgazdasági kap­csolatainkat a nem szocialista államokkal is. A kereskedelmi forgalom bővítésével, termelési kooperációval szellemi export­tal segítjük a fejlődő országok iparosításál gazdasági fejlődé­sét, gazdasági függetlenségük megszilárdulásál Az utóbbi néhány évben ál tálában fejlődött gazdaság* együttműködésünk a fejlett tő­kés országokkal Biztató, hogy az évek folyamán részben csök­kentek a diszkriminatív korlá­tozások. Reméljük, hogy ez a pozitív tendencia tovább erősö­dik. örvendetesen gyarapodnak a nem szocialista országok vál­lalataival kialakított kooperá­ciók is. Tisztelt Képviselő Elvtftrsak! Gazdaságpolitikánk megvaió­sításának sikerei mellett szólni kell arról is, hogy két terüle­ten kevéssé haladtunk előre. A beruházásokról és a munka ter­melékenységének emeléséről van szói. Évről évre visszatérő problé­ma, hogy beruházásaink egy részét nem tudjuk idejében be­fejezni. Gyakran nem kellő pontos­sággal és alapossággal mérjük fel a beruházás költségeit és később újabb költségigények je­lentkeznek. Számos vállalat és intézmény akkor is hozzákezd a beruházáshoz, ha a finanszí­rozási források nincsenek biz­tosítva. Ezek vezetői abban reménykednek, hogy a költség- vetésből majd csak segítséget nyújt az állam. Mindenkinek tu­domásul kell vennie, hogy bár­mennyire szeretnénk is a fejlesz­tést gyorsítani, a beruházások­nak korlátokat szab erőforrá­saink mértéke és a kivitelező szervek teljesítőképessége. El­fogadhatatlanul sok a befeje­zetlen beruházás; értékük kö­zel 70 milliárd forint. Ez egy egész év beruházási összegének mintegy 80 százaléka. A kor­mány egyik legfontosabb fel­adata, hogy ez az arány az öt­éves terv végrehajtása során évről évre javuljon és 1975-re a mi körülményeink között nor­málisnak elfogadható 65—70 százalékos szintre csökkenjen. Ezután fejlődésünk kiemel­kedően fontos ügyével, a munka termelékenységének alakulásá­val foglalkozott Fock Jenő. Rá­mutatott: A negyedik ötéves terv, s a 15 éves távlati tervkoncepció a nemzeti jövedelem egyenletes és állandó növekedését irányozza elő. A tervezett növekedés 85— 90 százalékának a munka ter­melékenységének emelkedésé­ből kell származnia. A feladat nagy, de nem meríti ki a nép­gazdaság valamennyi tartalékát Ezt bizonyítja, hogy a múlt év­ben már az ipari termelés növe­kedésének 90 százalékát, ez év eddig eltelt időszakában 100 szá­zalékát a termelékenység nö­vekedése fedezte. Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi másfél év eredménye még csak kisebb részben az át­gondolt kormányzati intézkedé-' sek, vagy az okosabb vállalati műszaki-szervezési tevékenység következménye. Sokkal nagyobb szerepet játszott a kényszer, egyszerűen az a körülmény, hogy munkaerőtartalékaink ki­merültek. Látjuk, hogy míg nép- gazdasági szinten munkaerő- hiány tapasztalható, addig az üzemekben — főként a szerve­zés nem kielégítő színvonala miatt — kihasználatlan munka­erőtartalékok vannak. Ennek megszüntetésére megfelelő in­tézkedéseket kell tennünk. A műszaki fejlesztésben még nem sikerült döntő fordulatot elérnünk. Ezért kormányunk további hathatós intézkedéseket tervez a magyar tudományos élet továbbfejlesztésére. Elképzeléseinket tartalmazza egyrészt a negyedik ötéves terv, másrészt a kidolgozás alatt álló. 15 évre szóló távlati tudományos kutatási terv. Ez utóbbit a táv­lati népgazdasági tervvel össz­hangban terjesztik a kormány elé. Fontos feladat a szakképzés színvonalának növelése, a kor­szerű technika elsajátításától a szervezési munkáig. A termelékenység növelésében jelentős a szerepe a munkaszer­vezésnek. A gazdasági folyama­tok szervezettsége nagyrészt alacsonyabb, mint ami napja­inkban megkívánható. A korsze­rű technológia hatékonysága csak úgy érvényesíthető, ha szi­lárd munkafegyelemmel, maga­sabb színvonalú munkaszervé- zettséggel társul A gazdaság szervezettségi szintjét összhang­ba kell hoznunk a termelőerők fejlettségi színvonalával Az elmondottakból — gondo­lom —, világos, hogy a terme­lékenység emelésének problé­máját nem a gazdasági össze­függésekből kiszakítva, hanem mint a gazdaságosság, a haté­konyság fontos elemét kíván­juk a figyelem középpontjába állítani. Tisztelt Képviselő Elvtársakl Változatlan célunk, hogy a nemzeti jövedelem emelkedésé­vel összhangban fejlődjön a nép életszínvonala. Negyedik ötéves tervünk a reáljövedel­mek 25—27 százalékos növeke­dését irányozza elő. A munka szerinti jövedelmeket a jelenle­ginél jobban akarjuk differen­ciálni, a családi jövedelmek kö­zötti jelentős különbségeket pe- dik csökkentjük. A dolgozó jö­vedelme ugyanis attól függ, hogy a család összjövedelmét hány családtag között osztják fel Nö­velni fogjuk a társadalmi jut­tatásokat. Ezzel elsősorban az alacsony jövedelmű családok életszínvonalát javítjuk. A*z ál­lam fokozottabban részt vállal a gyermekek és a munkaképte­len öregek eltartásából. A jövedelmeket nagymérték­ben befolyásolja az árszínvonal alakulása. Árrendszerünkkel szemben azt a követelményt tá­masztottuk, hogy segítse a ha­tékony gazdálkodást, ösztönözze a műszaki fejlesztést, mozdítsa elő a gazdaságos termelési szer­kezet kialakítását. A vállalatoknak — bizonyos korlátok között — lehetővé tet­tük, hogy az egymás közötti szerződéses kapcsolatokban ál­lapítsák meg a termékek árait, indokolt esetben azt meg is vál­toztassák. A vállalatok nagyobb önálló­sága lehetővé tette azt is, hogy jövedelmezőségüket figyelembe véve, termékeik gyártását fokoz­zák vagy korlátozzák, javítsa­nak, változtassanak a minőség­ben, a forgalmazás feltételein. Helyenként — visszaélve az adott‘lehetőséggel — a jövedel­mezőség javítása érdekében tisztességtelen eszközökhöz is folyamodtak és egyes esetekben, megszegve a minőségi előíráso­kai illetéktelen jövedelemhez jutottak. A kormánynak az a vélemé­nye: a negatív jelenségek nem adnak okot arrg, hogy árpoli­tikánkat megváltoztassuk, az üzemek mozgási szabadságát jelentős mértékben korlátozzuk. Arra azonban minden okunk megvan, s azt fokozott köteles­ségünknek tartjuk, hogy az el­lenőrzést — ha szükséges, a fe­lelősségre vonást — erősítsük. A reform bevezetésekor úgy határoztunk, hogy a fogyasztód árakat mindinkább a ráfordított értéknek megfelelően alakítjuk ki. E helyes elv megvalósítása hosszantartó folyamat. Legalább két-harom ötéves terv szükséges hozzá. Sajnos, az elmúlt évek­ben a feladat megvalósításában alig haladtunk előbbre, pedig ezt — mindnyájunk érdekében — előbb-utóbb mindenképpen meg kell tennünk. A nominál-bérek szabályozás Kánál, a reálbérek és reáljöve­delmek kialakításánál mozgó árakkal is számolunk. Arra tö­rekszünk, hogy a fogyasztói ár_ színvonal emelkedése az ala­csony jövedelmű családokat mi­nél kevésbé érintse. Árrendszerünk célszerű kiala­kítását gátolja, hogy az ipar termékeinek egy része a nem­zetközi piacon még nem elég versenyképes. Jónéhány termék ára jelentősen eltér a termelési költségektől. Mindezideig csak keveset tettünk annak érdeké­ben, hogy a gazdaságtalanul termelő vagy rosszul működő vállalatok ártámogatását — ami az államháztartásra Jelentős ter­heket hárít —, fokozatosan megszünteth assük. Néhány élelmiszer és szolgál­tatás fogyasztói ára nem fedezi az előállítási költséget. A hús­árak például egyre inkább el­szakadnak a termelési költségek­től. A különbözeiét az állami költségvetés terhére egyenlítjük ki. Ezért meg kell vizsgálnunk a jobb összhang megteremtésének lehetőségét az állattenyésztés költségei és a húsárak között. Ugyanakkor gondot okoz a ru­házati cikkek magas ára is. In­dokoltnak látszik az ár leszál­lítása, ha ennek termelési fel­tételei létrejönnek. Hangsúlyo­zom: egyetlen olyan árintézke­désre sem kerülhet sor a köz­szükségleti cikkeknél, amely ke­resztezhetné az életszínvonal emelésének az ötéves tervben szereplő előirányzatát, Tisztelt Elvtársak! Az emelkedő életszínvonal az áruforgalom növekedésével jár együtt, a belkereskedelmi tevé­kenység fokozását igényli. A kereskedelemben arra ké­szülünk fel, hogy iparcikkek és a tartós fogyasztási cikkek for­galma továbbra is az átlagosnál gyorsabb ütemben növekszik. A tervidőszak végén száz család közül 70 rendc'kezik majd hűtő­szekrénnyel, 76 televízióval, 55 porszívóval, 70 pedig mosógép­pel. A személygépkocsik száma a jelenleginek mintegy két és félszeresére nő, és a tervidőszak végén megközelíti a félmilliót. Ezután az idegenforgalomról, majd a szolgáltatósokról beszélt. Hangsúlyozta: — Az életszínvonal egyik leg­fontosabb tényezője a lakás- helyzet alakulása. Tizenötéves lakásépítési programunk kere­tében. 1975-ig egymillió lakás felépítését irányoztuk elő A ne­gyedik ötéves tervben 400 ezer új otthon felépítése vár ránk. A dolgozó ember munkaked­véi teljesítményét nagyban be­folyásolja, hogy milyenek a kö­rülmények ,amelyek között él és dolgozik. Mindinkább olyan légkört kell teremtenünk min­den munkahelyen, amelyben az emberekben rejlő képességek szabadon kibontakozhatnak. A dolgozó ember ugyanis nemcsak termelőerő, hanem — a prole­tárdiktatúrában a néphatalom birtokosaként — az üzem, az ország gazdája is. Minden üzemben, vállalatnál érezniük, tudniuk kell a dolgozóknak, hogy képességeik kifejlesztése valójában egyéni, vállalati és népgazdasági érdek, nem utolsó sorban életszínvonalunk emelé­sének jelentős tényezője. A kormány a lakosságot érin­tő minden fontos kérdésben idejében tájékoztatja a közvé­leményt. Időről időre hiteles tá­jékoztatást nyújtunk arról: mit végeztünk, mit terveztünk és határoztunk el. Sajnos, ezt a példát jó néhány üzemben, vál­lalatnál nem követik. Gyakori, hogy az emberek tájékozottab­bak az országos, a kormányzati, a miniszteri döntésekről, mint munkahelyük vezetőinek intéz­kedéseiről, terveiről, gondjairól. Sokszor nem tárják fel az üze­men. termelőegységen belüli szervezetlenség okait, a munka- szervezésben jelentkező fogya­tékosságokai s közben abban bíznak, hogy a dolgozók áldo­zatvállalása, szorgalma éjszak- értelme majd átsegít a nehéz­ségeken. A kormány tervet készft a 44 órás munkahét fokozatos ki- terjesztésére. Csakis ott, s olyan körülmények között tehe­tünk újabb lépéseket, ahol ez (Folytatás a 3. oldalon) Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents