Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-20 / 144. szám
után felállt, bement a konyhába, hogy vizet öntsön magának a kannából és az öreg Singernek támaszkodott a pohár vízzel. Ekkor már a konyhaajtóban állt Kútásó- tné és keseregve fordult felé. Bolondulna meg a világ. M ért nem tud az ember meglenni baj nélkül? Kútásópé, miközben alig észrevehetően ringatta karján Ferkét, a küszöbre lépett és nyugtatni kezdte Zsuzsát, hogy ne eméssze annyira magát, hiszen az ember legjobb akarata,.mellett sem kerülheti el a bajt. Megboldogult férje mondogatta, hogyha valakit baj ér, öntse ki ugyan magából a keserűséget, sírjon, ha az könnyít rajta, de aztán lásson neki, amihez kell, ne hagyja el magát, mert abbéi még nagyobb baj származhat... Este kint hagyta Zsuzsa a ruháskast a gangon, mert Ferkét nem abba fektette, hanem maga mellé az ágyba. A cuclis üveget most tef helyett zacharinos kamillateával töltötte meg éjszakára, mert azt tartotta, akit ilyen betegség csak kerülget is, megölő ellenségévé válik annak a cukor. Ebben a hitében az orvos is megerősítette. amjkor figyelmeztette, ne adjon addig Ferkónak cukros ételt, amíg nem válik nyilván valóvá, hogy a gyerek bélcsatornái teljesen rendben vannak. Éjszaka többször Ferkó fölé hajolt Zsuzsa, hallgatta a szuszogását, olyan-e mint máskor szokott lenni. Ha pedig nyöszörgött, meggyújtotta az arasznyi réztestű, lioatojás nagyságú burával fedett éjjeli lámpát melyet az öreg Singerrel kapott örökségbe. A tej színű búrán áttörő fény a lámpa környékét tompán megvilágította, a többi tárgynak pedig elterpeszkedett a falakon az árnyéka, olykor pedig egy-egy pillanatra összehúzódott. amikor a oi- pőzsinór vastagságú lámpabél lángját ide-oda libbenhette a páplan, vagy a Zsuzsa hálóinge bojditotta levegő. ■ Amikor Ferkó mocorgott, nyöszörgött, Zsuzsa mindig karjára vette s közben az ágya mellett álló festett fenyőfaszékre nyúlt a cuclis üvegért, ahol az éjjeli lámpa is volt, hogy kamillateával itassa meg. De az csak hüvelykujját kereste az ajkával s miután a szájába dugta, oly erősen megszívta, hogy cuppant az ajka, majd aludt tovább. Zsuzsa reggel el is nevette magát Kútásó- né előtt, hogy szégyenben maradt a zacharinos kamillája. Ferkó egész éjjel egy kortyot sem nyelt le belőle. Csak az nem tetszik neki, hogy még mindig alszik, pedig hét óra van. es íw hétkor már enni szokott — Nem is csoda — tárta szét karját Kútásóné — kifáradt tegnap az a kisgyerek. Az orvosig vinni és vissza, ott várakozni kellett vele ,amíg sorra került. Aztán meg az orvos a hasat nyomkodta, és szét kellett feszíteni a kis száját hogy láthassa a nyelvét. Én magam inkább kimosok egy heti szennyest, mint egy ilyen tortúrán átessek. Hát még a gyerek, akit a játékától fosztanak meg. Ezen a napon csak futva ült Zsuzsa a varrógéphez. Újra és újra a konyhaajtó elé terített pokróc köré oldalt fektetett teli támlájú székeket igazgatta, nehogy Ferkó kibújjon köztük, mért- csúszkálás közben meg-meg- megtaszította azokat. A ráérősebb rendeléseket félre is tette Zsuzsa, úgy rendezte el, hogy a sürgősre vállalt kartön kötőn y eket befejezze, mert azok mindennapi holmik. Aztán még egy ingnek való fehér vásznat vett elő, az ugyan ráérősebb, de azt besorolja és ha Ferkótól tudja, akkor megcsinálja a sietős munkákkal, mert azért tehéntúrót hoznak. Az jó hasfogónak is, ha nem cukrozza meg. gy keveset gon- ^ Ilii—I dolkozott, s aztán a frissen zizegő Ingvásznat kiterítette a viaszos vászonnal takart konyhaasztalra, rárakta a szabásmintákat és ollóval már ka- nyargatta is ki az ing ujját, nyakát, elejét, hátulját... A következő napon Ferkó ritkán csúszott valamerre js a székekkel körülbástyázott pokrócon. Legtöbbet Üldögélt. A flanell takaródarab végig csüngött a hasán, annak csak a sarkát illesztette az ajka alá, s hüvelykujja úgy állt a szójában, mintha minden pillanatban ki akart volna esni. Éjszaka meg fel-felsikoltott 6, a hirtelen begörbített lábával összeszorította a hasát. Mire Zsuzsa olykor karjaiba kapta, ernyedten nyúlt el és nyöszörögve vette pzajába a kamillateás üvegre húzott cuclit. Zsuzsa ilyenkor megemelte az üveget és aggódva biztatta Ferkét: „Butuskám... kis butám igyál... A csúnya fájós hasikét anyuci meggyógyítja...” S miután Ferkó elszendere- dett, Zsuzsa maga mellé fektette újra és addig nézte annak bágyadó arcát, amíg tenyerére támasztott feje meg nem bicsakiott... Kevesebbet ült most a gép mellett Zsuzsa. Napon, ként válogatta ki a legsürgősebb varrni valót. A fehér inget úgy csinálta, hogy • közben-közbem összevarrta egy-egy darabját. Mert azonkívül, hogy az ingvarrásért tehéntúrót ígértek neki, a gazdájától hordott naponta egy liter tejet. Azt pedig nem akarja elszalasztani. mert jó zsíros tej, s ha aludni tesz el belőle, hüvelykujj vastagnyi tejföl van azon, nem úgy. mint amikor a piacon vesz. arról alig tud leszedni késfok vastagnyit. S ha most nem varrná meg az inget, köny- nyen mondhatná annak a gazdája, hogy nem lát az orráig. — Ügy Is van az lelkem — mondta neki Kútásóné —, ha szavát adja az ember, ne másítsa meg akkor sem, ha meg is szenvedi. A kis ártatlan majd csak rendbejön és akkor kell neki is a jó tejecske. ha most nem is eheti, csalj a sósvízben fölt krumplit Nappal a pokrócot most is kiterítette Zsuzsa a konyhaajtó elé, de nem kellett bekeríteni támlásszékekkel, mert a ruháskasba tette Ferkót, mint amikor még nem tudott csúszni, és újra guminadrágot húzott rá, mert valahányszor felnyögött, nyálkás-véres váladék jött bejőle. Azelőtt már nem kellett neki a guminadrág, mert az egyik eresztartó oszlop mellett tartották a bilit és Ferkó arra csúszott, ha rájött a szükség és közben motyogta: „oh ' öh... iöh...” Most meg fel kellet pócolni a feje alját, hogy legalább nappal üljön félig- meddig, nehogy még a tüdejének is baja essen. Sokat settengett a ruháskas körül Zsuzsika és közben hol a hajasbabáját, hol a flanelltakaró darabját nyújtogatta Ferkónak, „nesze, Fejkó”, de az most nem kapott semmi után. csak nézett maga elé. Azelőtt gyorsan elrántotta Ferkó a kezét, ha belekapart Zsuzsika 'a tenyerébe, mert csiklandós volt, most már az sem háborította. Nagy üggyel-bajjal tudta megetetni Zsuzsa Ferkót a sósvízben főtt és péppé tört krumplival. Ha sikerült egy kávéskanálnyit ujja segítségével a szájába terelni, alig nyelt le belőle valamit, nyelve hegyével lassan kilökdöste. Mindún- talan biztatta: „butuskám., kis butám egyél”, de közben arra gondolt keserűen, nem lesz az ő Ferkójának soha olyan dundi az arca. mint voit. Micsoda szörnyűség, átlát a fülén, olyan, mint a hártya. — Ki hitte volna — hitetlenkedett sokszor Kútásóné —, hogy kis sonkái össze- aszalódnak az ártatlannak... Napos volt október eleje, de Zsuzsa nem vitte ki a gangra, Ferkót. A csikő- sparheldbe néha-néha vékony gallyal be is tüzelt. A ruháskast két székre tette, hogy Ferkó minél közelebb legyen a meleghez. Hátha az használ neki A varrógépen napok óta Ugyanaz a ruhának való volt kirakva, mert csak perceket tudott szakítani a varrásra. Hol kamillát tett fel főzni, nehogy amiatt ne javuljon Ferkó, mert állott teát itat vele, hol rizst, és a kifőtt levét fehér vászon zacskón átszűrte, hogy rizsnyákot is frisset adhasson neki. Kútásóné többször elnézte, hogy mennyit csüröl Zsuzsa. és mennyi pelenkát mos, alig győzi szárítani, pedig napra teríti ki azokat. Mert bizony sokszor alig teszi tisztába Ferkót, már is kínlódik az ártatlan. Pedig, amióta véres a váladéka, mindig Itatja rizsnyákkal is. Már amennyit bele tud diktálni. mert ahogy önti a szájába, a kis kanál két oldalán folyik vissza. Talán nem is tud már az ártatlan nyelni, csak az marad meg benne, amit úgy csüröl bele Zsuzsa, hogy hányát tartja a fejét. Nincs is Ferkón már más, csak csont, meg bőr. Olyan az ártatlan, hogy csak a szemét kellene lefogni. De a sok álmatlan éjszakától Zsuzsa is meg van viselve. Meglöttyent rajta a hús, megtört fekete szemének a fénye, és táskás annak az alja. Azért is ment át Kútásóné mostanában napközben többször Zsuzsához, hogy pihenni küldje, majd ő vigyáz Ferkóra, meg Zsuzsikára, addig, amíg szú. nyókál. De alig hunyta le a szemét, mindjárt felriadt — Hát csak gondoljon rá Kútásó néni — mesélte egy ilyen alkalommal Zsuzsa — jön felém egy csúf, vézna alak ,egyszercsak vér kezd belőle szivárogni s abban a pillanatban karjaimban terem és akkor már Ferkót látom. Tömöm a szájába a sósvízben főtt krumplit, ön- töm belé a kamillateát, a rizsrtyákot és nem használ neki, a vér csak szivárog tovább belőle. Rohanni kezd. tenv segítségért és akkor feL ébredtem. Október derekán az egyik napon Kútásóné már a reggeli órákban átment Zsuzsához. A vékony gallyak már ropogtak a sparheld- ben, és főtt a sósvízben a krumpli, a kamilla és a rizs- nyák. Ferkót is áttette Zsuzsa az ágyból a ruháskasba. Kék karton köténye alá dugta Kútásóné a kezét és úgy hajolt rá a behunyt szemű F erkóra. Hirtelen meghökkent, majd Ferkó homlokára tette kezefejét, aztán felegyenesedett és alig észrevehetően csóválta a fejét. De Zsuzsa észrevette ezt, és kétségbeesetten fogta meg Ferkó csuklóját. — Butuskám! Kis butáin! Nyisd ki a szemed! Zsuzsika lábbújhegyre állt, hogy meg tudja fogni egyik kezével a ruháskas szélét a másikkal pedig a flanelltakaró darabját nyújtogatta fel: „Fejkó, nesze... nesze Fejkó...” Kútásóné egy ideig küszködött a szavakkal, azután Újra rátette Ferkó homlokára a kezefejét és Zsuzsához fordult, nagy fájdalom ez, de kihűlt már az ártatlannak a teste, készítse el Zsuzsa a halottas ingecské- iét. Zsuzsa rémültén markolt > Visszhang, madarak szívében Zelk Zoltán Fogai közt madárral fut a macska, cinkék, rigók szívében dübörög, visszhangzik néma talpú surranása — a földön fut és fut a fák fölött. Borzong a csönd. Aztán egy gyáva fényű, halovány füttyszó mégis fölremeg, aztán kigyúl és lobog már egy másik — aztán tollak, trillák örvénylenek. És bólogatnak nagybölcsen a lombok, mintha rezgő szavakkal mondanák, mit kurta létű fivérük, az ember mondana most: Az élet megy tovább... ' i * ^gtaj Pál Tanya bele Ferkó párnájába, aztán körülnézett a konyhában, mintha keresne valamit, majd hirtelen lekapta a sparheldről az egyik lábast s a benne levő meleg vizet a lavórba dütötte. aztán Ferkót kiemelte a párnák közül és ingestől, guminad- rágostai a lavórba nyomta úgy, hogy csak az orra látszott ki, s benne tartotta hosszú ideig. Zsuzsika most a hajasbabát vitte oda, belemártotta a lavórba annak a lábát és hízelkedve mondta Zsuzsának: „Füjödjön Fej- kóval.” Zsuzsa most nem látott, nem hallott, szeme Ferkóra tapadt. Majd nagy sokára felkiáltott: „Él!” Kútásóné megrettenve nézett Zsuzsára, talán csak nem hibbant meg? Ferkót vette hirtelen szemügyre, és azt látta, hogy megreadült a szemhéja. Azután, mintha nyújtózkodott is volna, de azt nem merné állítani. Zsuzsa pedig gyorsan leszedte Ferkéről a vizes holmit, szá. raaat adott rá és bedugta az ágyba, aztán forró vízzel megtöltött öt paradicsomos üveget, majd külön-külön puha ruhába csavarta azokat és kettőt Ferkó oldalához, kettőt a lábához, egyet pedig a taipáhioz tett, és körültakargatta dunyhával, párnával. A következő napon a var" rógépet a konyha sarkába tolta és minden varmivaiót elrakott. Ha valaki érdeklődött nála, hogy mikor számíthat rá megint, rázta a fejét, nem tudja. Ferkó miatt nem vállalhatja. Nagyon vigyáznia kell, hogy Ferkó oldalán s a lábánál mindig melegvizes üvegek legyenek, aztán friss legyen a kamillatea, a sósvízben főtt krumpli, a rizsnyák. Az orvos mondta n^ki hogy Ferkón most már csak az anyai szeretet segíthet. És bárki nézte meg Ferkót. miután kívül került Zsuzsáék kapuján, csak motyogott, jobb lenne annak a gyereknek is, ha megpihgnne. | eltek a napok, a > |CJ hetek és Zsuzsá- nak még löttyed- tebb lett a húsa, s ha leült, akár egy gombot félvarmi a ruhájára, vagy Zsuzsikának, mindjárt lecsukódott a szeme. Férje, amikor vasárnap hazament. aggódva figyelte, mi lesz veled asszony, ötvenöt kilódból tízet már leadtál de csak azzal tudta biztatni, hogy nemsokára kifagy nak az építkezésekről, egész tavaszig otthon lesz és ő virraszt majd Ferkó mellett. Zsuzsa ilyenkor férje vállára hajtotta a fejét, majd eljön az az idő is... Kútásóné gyanút fogott, amikor november elején az egyik éjszaka kiment az udvarra és nem látott világosságot Zsuzsánál. Ugyan mi lehet az oka, hiszen amióta Ferkó szemmel láthatóan beteg soha nem volt Zsuzsa éjszaka világ nélkül, mindig égette az éjjeli lámpát. S a kerti kerítésen vágott kapun átsietett, az ab- rakmélyedéstoe hajolt es hallgatózott. Aztán két téglát keresett az udvaron és odavitte az ablak alá és arra állt rá, hogy elerje az ablaküveget és ahhoz ta- pasztottjj a fülét, mert addig nem vett észre semmi neszt. Sokáig figyelt ezután is, míg végre Zsuzsa mor- tyogását hallotta meg, bolondulna meg a világ, jókor fogyott ki a lámpából a petróleum, amikor az üvegben sincs. Olyan sokszor, mint a hibbant, hol erről, hol arról feledkezik meg. Kútáso- né halkan megszólalt, ne ijedjen meg Zsuzsa, ő vaT1 az ablaknál, nyisson ajtót, addig áthoz egy kis petróleumot. Gyufával világított Kútásóné. amíg Zsuzsa megtöltötte a lámpát, majd meggyújtotta. Zsuzsa meglepődött, amikor a falon függő, órára nézett, hiszen tíz hét óta először fordult elő. hogy este nyolctól hajnali négyig egyszer sem ébred t fel és Ferkó is mozdulatlanul pihen még. Becsdnált-e most ugyan mert előző éjszaka csak egyszer kellett cseréim a pelenkáját s napközben is csak kétszer nagy dolog miatt. És már nem véres a váladéka és nem is nyálkás. Az este melegvizes üvegekkel sem rakta körül, napolt óta jó meleg a teste. Csak olyan erőtlen, hogy a kezét sem tudja felemelni. De most már kibontja, száraz pelenkát tesz alá, , mert ha nem is csinált mást, este óta bepisilt. Ferkó csak akkor ébredt fel, amikor Zsuzsa tisztába tette és karjára vette. Hunyorogva nyílt ki a szeme s amikor Zsuzsa közelebb vitte a lámpához, hogy jobban lássa az arcát. Ferkó ajkán alig észrevehető mosoly nyílt ki. Kútásóné pedig korholta magát, miért is lehetett ő olyan hitetlen, amikor azt mondta Zsuzsának, hogy készítse el Ferkónak
