Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-12 / 137. szám

Dürer-emlékülés Gyulán Ezekben a hónapokban az egész világon megemlékeznek Albrecht Dürer nürnbergi né­met festő, a német festészet leg­nagyobb mestere születésének 500. évfordulójáról. A mű vesz családja a gyulai Ajtósfalváról származott és jutott él Nüm- bergbe, ahoi apja 1455-ben tele­pedett le. Gyulán ma, szomba­ton délután 3 óraikor a Magyar Tudományos Akadémia Művé­szettörténeti Bizottsága, a TIT Országos Művészeti Választmá­nya, Békés megyei és gyulai szervezete, a gyulai Erkel Fe­renc Múzeum és a gyulai városi tanács emlékülést tart a városi tanács dísztermében. Az emlék­ülést Garas Klára, a művészet- tudományok doktora, a Szép- művészeti Múzeum főigazgatója nyitja meg. Az első napon „Dü­rer Békés megyei kapcsolatai" címmel Szerdahelyi István, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója tart előadást, majd dr. Urbach Zsuzsa művészettör­ténész Dürer életút járói beszél. A program vasárnap délelőtt 9 órakor folytatódik a városi ta­nács dísztermében. Ekkor dr. Végh János művészettörténész Dürer festészete, dr. Kaposy Vera művészettörténész Dürer rajzmű vészé te címmel tan elő­adási Déli 12 órakor lesz a Dürer születésének 500. évfor­dulója tiszteletére rendezett magyar grafikai kiállítás meg­nyitása. A műsor Haydn: Vo­nósnégyesének bemutatásával kezdődik, előadják Papp Sán­dor, Lindenberger Józsefné, Sági Attila és Fejes Antal ze­neiskolai tanárok, majd dr. Vi­dd István, a város tanácselnöke leleplezd Kis Nagy András Dü- rer-dombormüvét és átadja a Gyula Város Tanácsa által ala­pított Dürer-emlékplakettet Csohány Kálmán, Kondor Bé­la, Stettner Béla és Rékássy Csaba grafikusoknak, a Dürer- emlékére meghirdetett országos grafikai pályázat nyerteseinek. A kiállítást ezután Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Ga­léria főigazgatója nyitja meg. A kétnapos Dürer-emlékülés programja a kiállítási csarnok névadó ünnepségével fejeződik be. A csarnokot Albrecht Dürer­ről nevezik eL Ünnepeltek a íüzesgyarmatiak Negyedszázaddal ezelőtt ala­kult meg Füzesgyarmaton a földművesszövetkezet. Ebből az alkalomból találkoztak a meg éló alapítók a közelmúltban a községi pártbizottság tanácskozó termeben. A jubileumi ünnepsé­gen Szőke István, a községi ta­nács vb elnöke köszöntötte a szövetkezet veteránjait és a vendégéket. Majd Sarkadi Ist­ván,. a MÉSZÖV elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Ezt követően Szénást András, az ÁFÉSZ elnöke adott számot a szövetkezet negyedszázad alatt elért eredményedről. Arról, hagy miként jutott él a szövetkezet a 25 évvel ezelőtti mindössze 5 mázsa cukor árualaptól a jelen­legiig. Végezetül az elkövetke­ző évek hálózatfejlesztési ter­veiről szólt. Az ünnepi beszédek után első­ként a Szegeden élő Papp Elek, a fúzesgyarmatá földművesszö­vetkezet első ügyvezető elnöke kért szót. Szavad nyomán a 25 evvel ezelőtti kezdet elevenedett meg. Azok a nehéz esztendők, amikor szinte a semmiből kel­lett árualapot teremteni a köz­ség lakossága számára. Papp Elek meghatódva mondott kö­szönetét a szövetkezet jelenlegi igazgatóságának, amiért nem feledkezett meg róla és e jubi­leumi ünnepségre meghívta. A szövetkezet első elnökének be­szédét követően Nagy Lajosné kért szót, aki 1953-ban volt ügy­vezetője a szövetkezetnék, öt követte Batkóczi Mátyás, aki nemcsak a földművesszövetke­zetnék, hanem a Vörös Csillag Tsz-nek is alapítója volt. Ok és rajtuk kívül mások is a szö­vetkezés nagyszerű kezdetét idézték. A jubileumi ünnepség befeje­ző aktusaként Szénást András elnök elismerő oklevelet adott át a szövetkezet valamennyi alapítójának. Majd közös ebé­den látta vendégül az ÁFÉSZ igazgatósága az ünnepség részt­vevőit. Balkus Imre Az endrődi cipészek éleiéből A Budapesti Nemzetközi Vá- ! sáron nagy tetszessed fogadták az Endrődi Cipész Ktsz (ENCI) bemutatott női cipőit, A belke­reskedelmi vállalatok azonban évente csak 100 ezer párat kap­nak belőle, a többj exportra kerül. A tárgyalások során Ki­derült, hogy a belkereskedelem, nek 300 ezer pár is kevés lenne, de hát egyelőre minden igényt n«m tud kielégíteni. * * * Békéscsabán, a Megyei Műve. lődési Központban július 28-án 100 új modellt mutat be a szö­vetkezet. Hangsúlyozni kell, hogy csak „bemutat”, vásárol­ná nem lehet belőle. Tervezik azonban, hogy (egy másik szö­vetkezettel együtt) Békéscsa­bán üzletet nyitnak, ahol majd az asszonyok és lányok hozzá­juthatnak az ENCI márkájú ci­pőkhöz is. • • • Tavaly a szövetkezet látta vendégül a Penzg megyei Kuz­! nyeck városi cipőgyárának hat­tagú küldöttségét. Most a Bé­kés megye, küldöttségben, amely június 17-én indul Pen­za megyébe, a ^szövetkezet ki­lenc taggal képviselteti magát. Az endrődáek — viszonzásul — ajándékot is visznek magukkal, mégpedig a gyártmányaikból egy kollekciót es az üzem éle­tét bemutató néhány fénykép- albumot, valamint minicipőt. * * * Harmincnégymilüió forint költséggel megkezdték az uj te­lep fejlesztését, amit 1974-ben fejeznek be. Az ötéves tervidő­szak utolsó évében — a jelen­legi 600 ezer pár cipő helyett — már egymillió pár cipőt gyárt majd a szövetkezet. A régi telephelyet az Endrődi Szabó Ktsz veszi át, s így mind­két szöyetkezet kedvezőbb vi­szonyok közé jut. <P.) Emberek, gátak... Ez történt egy évvel ezelőtt 1970. JÜNIUS 12., péntek dél-] előtt. Gyulán a vízügyi igazga­tóság épülete előtt katonák sze­relik össze az URH-állomást. Hosszú, hajlékony antenna nyúj_ tózik az ég felé. Kábeleket húz­nak és rövid idő alatt kész az összeköttetés a megvadult folyók őrzői és a „főhadiszállás” kö­zött. Vő' Az épület bejárata előtt „Ár- vízvédelem” feliratú gépkocsik ét keznek és indulnak. Bent a rádiós központban sürgetően csengenek a telefonok — halk zúgással működésbe lép az URH-keszülék. Fent az emeleten! levő titkárságon postások szere- j lik a telefonvonalat. Az egyik készülékkel Araddal, a másikkal1 Nagyváraddal létesítenek „forró drótot”. | Kádár Imre műszaki titkár szinte nem is tudja, melyik kagylót emelje füléhez, mert j percenként cseng hói egyik, hol másik, de van olyan is amikor egyszerre három telefon cseng. Nagy precizitással, katonás rö­vidséggel hangzanak az utasítá­sok, jelentések. Budapest Nagyvárad, Arad, Debrecen és a sok gátőrház, a számtalan telefon a gátak mel­lett, vízparton elhelyezve ideig­lenes állomások, mindig készen­létben allnak a hívásra és a je­lentésadásra. Itt és most a má- J sodperoeknek is nagy a jelentő­ségük. Egyik helyre homokzsá­kot, embereket, másik helyre szerszámokat, gépjárműveket, vagy fóliát kérnek. Támad a víz! Árvízvédelem! TIZENNYOLC ÓRA. Arany Tóth Lajossal, a párt gyulai já­rási bizottságának első titkárá. j val indulunk Sarkad felé. A Re.] metei hídhoz érve. balatonnyi 1 víztükör tárul elénk a két part: között. A híd pilléréből már semmi sem látszik. Mellettünk gépkocsik húznak el megrakod- ! va gépekkel, emberekkel. Sarkadon nyugalom van. Csak ! arról lehet megállapítani, hogy nem a megszokott hétköznapi, mert majd minden ház előtt em­berek. asszonyok állnak. Az ut­casarkon már nagyobb csoportok beszélgetnek, kérdezgetve egy­mástól a legfrissebb híreket. A gyerekek most is fociznak az ut­cákban. Méhkeréken is hasonló a kép. A községből Üjszalonta felé, fér­fiak mennek hosszú sorban, vál­lukon lapát, ásó, csákány. A vas­úti kereszteződésnél találkozunk az első, szarvasmarhákat, serté­seket szállító gépkocsival. Üj­szalonta felé haladva, a község előtt kétkilométernyire három asszony áll az út mellett. Mintha Isten tudja, honnán jönnénk; körülállnak bennün­ket. — Tessék már mondani! Igaz, hogy el kell menni? — Mi lesz a jószágokkal? — Csak Gyulára mehetünk? Nekünk Békéscsabán van roko­nunk, oda, hogy lehet eljutni? — Mit vihetünk magunkkal? — Két nappal ezelőtt fialt a kocánk, hogy vigyük el a kis­malacokat? EGYMÁS UTÁN ZÁPOROZ­NAK a kérdések, melyekből a tanácstalanság cseng ki. A hig­gadt válaszok után megnyug­szanak. A sáros és keskeny úton egy­más után jönnek az állatokat szállító teherautók. Nem tudunk annyira lehúzódni — éppen a sár miatt — amennyire kellene és a két kocsi között alig ma­rad annyi hely, hogy horzsolás nélkül megússzuk a találkozást. ..békeidőben” nem maradna el egy-két keresetlen mondat. Most pedig még egy hangos szó sem hangzik el. Üj szalon tán, a tanácsháza előtt állnak a legtöbben. Térdig sáros emberek, a fáradtságtól vörös s^emű rendőr őrmester, gyermeküket féltőn magukhoz szorító asszonyok. A tanácselnök szobája zsúfolt. Az elnök éppen a békéscsabai tanács távmonda­tát hallgatja és diktálja a gép­írónőnek. Aztán már a hangos beszélő adja tudtára a lakosság­nak, hogy biztonsági okokból a gyerekek, asszonyok és az idő­sebbek a legszükségesebbet cso­magolják össze, mert jön értük a busz, amivel Gyulára mennek. Egy asszony elsírja magát. — Istenem, istenem mi lesz velünk? Megjön a busz és szó nélkül kis batyujukat magukhoz szorít­va, egymás után szállnak fel és indulnak a biztonságot jelentő városba. JÜNIUS 13-A, SZOMBAT. Az egész országban, de különösen Békés megyében sokan aggódva várják a rádió híreit. Nem sok jóval biztat: — Körösökön a magas vízállás miatt kritikus a helyzet, ezért biztonsági okokból több községet ki kellett üríteni. Akik hozzá­tartozóikat keresik, a következő telefonszámokon érdeklődhet­nek... KÖRÖSLADANY... Sebes-Kö­rös. A legveszélyesebb szakasz a gátőrház és a szociális otthon közötti folyópart. Néhány helyen j buzgár tör fel, a homokzsákok J gyűrűje azonban megszelídíti az j alattomos ellenséget. Hatalmas | terméskövekkel támasztják meg a partoldalt. Békaemberek me­rülnek le időnként és fóliával j takarják be a buzgár feltétele­zett forrását A híd felől motor- j csónak húzza a pontont és alig fél óra múlva már tompán zu­hognak a légkalapács ütései a szádpallókra. SZEGHALOM. A Sebes-Kö­rösre és a Berettyóra nem lehet ráismerni. A közúti híd alatt már egy kacsa sem férne át, nem is beszélve a vasúti hídról, ahol már majdnem átcsap a víz. — Épp az előbb ment el az utolsó vonat — mondja a szol­gálatban levő vasutas. Többet nem engedünk át. A gáton hosszanti irányban repedések látszanak. Nem mesz- sze a hídtól, a ki tudja, mióta szolgálatban levő kiskatonák ka­nalazzák a meleg ételt, amit egy idős nénike hoz. A víz felett he­likopter húz el, és az erősödő szél belekapaszkodva a folyó Izéles hátába, apró hullámokat kerget a part felé. A szeghalmi szakaszmérnök­ségen fáradt emberek. Dékány Zsigmond a szakaszmérnökség vezetője szinte egyfolytában tal­pon áll január 9-e óta, mert jó­formán attól a naptól kezdve tart hol a belvíz, hol az ár­vízvédekezés. Álmos, fáradt ás elkeseredett. — Ha még tovább emelkedik a víz, a Berettyó és a Sebes-Kö­rös deltájába kell engedni, hogy mentsük a községet. Csak erre ne kerüljön sor! Bár az érintett 50 család biztonságban van; a Halasi Állami Gazdaság jószág- állományát is elszállították, jó volna megúszni átvágás nélkül. A GÁTON EMBEREK EZREI. Porosak, fáradtak, de zokszó nélkül hordják a zsákokat, a föl­det, verik a karókat, erősítik a gátat. Van, amikor az ennivaló is késik, az ivóvíz sem érkezik mindig akkorra, amikor kellene, — mégsem panaszkodnak. Kono­kul feszülnek az izmok, szembe­szegülve a haragos folyóval. És eddig szerencsére még mindig az EMBER győzött. JÜNIUS 14, VASÁRNAP. A gátakon most is hétköznap van. Vagy tálán nagyobb ünnep, mint a vasárnap? Az ember győzel­mének ünnepe az állandó meg­újuló rohamokkal támadó víz ellen. A gát áll. Aztán Mály­vád felől a riasztó hír; megcsú­szott a töltés! Amikor odaérke­zünk, láthatóan szinte méltóság­teljes lassúsággal növekszik a repedés a gát tetején, egyre job­ban csúszik az erdő felé a töltés alja. A szakemberek sápadtak, ha nem szégyelnék, sírnának. Hát ez a vég? Uszály érkezik terméskövekkel. Az emberlánc kézről kézre adogatja a félmá­zsás köveket. De ez sem hasz­nál. Legalább ötször ennyi kel­lene. Vagy legalább az ÁKSZ jönne? A töltés egyre csúszik, a gát fele már hiányzik, az embe­rek arcán szorongás, csak né­hány óráig bírná ki, amíg a se­gítség megérkezik. Telefon, és biztatás, hogy elindult a segítség. SIKERÜLT! A víz itt is meg­verve! Besótétedik. A folyó két partján mint megannyi vigyázó szem, villanyégők szórják a fényt. Látszólag békés, szinte idillikus a kép, de az ördög nem alszik. Ezrek vigyáznak most is, bár már néhány centimétert apadt a víz szintje, a veszély még nem múlt el. Gyula. A néhány nappal ez­előtt még diákzsivajtól hangos kollégiumban, iskolákban most kötegyániak, újszalontaiak. Leg­többen a rádiót hallgatják. a friss híreket vagy kiállnak a ka­puba és hosszasan néznek arra­felé, amerről jöttek. Mi lehet otthon? Aztán gépkocsi áll meg. Nagy edényben megérkezik az ebéd. A gyerekek, a fiatalok ebéd után sétálnak, moziba men­nek, mint otthon, mint a „béke­időben”. AZ ELSŐ NAPOK tanácsta­lanságán már túljutottak. A fo­lyók is megfékezve, lassan apad­nak. A következő lépés, a kitele­pítettek visszaköltöztetése, most már csak napok kérdése. Újra megindulhat a normális élet, de semmivel sem kisebb gondok várnak még az élet normalizá­lásában. A veszélyben tanúsított közös összefogás remélhetőn a békés építőmunkában is meg­mutatkozik. VILLANYSZERELÖIPARI VÁLLALAT 1. sz. Szerelő ipari Üzeme Kecskemét és kornyé­kén, valamint Szeged és környékén levő munka­helyeire felvételre keres. villanyszerelőket, villanyszerelők mellé segédmunkásokat, lakatosokat, hegesztőket, kubikosokat és kubikosbrigádokat. 44 órás munkaidő, minden héten szabad szombat, szakmunkas-képesítes megszerzésére lehetőséget biztosítunk. Felvétel eseten utazási költséget meg­térítjük. Jelentkezes: SZEGEDI HÁZGYÁR kirendeltsegen Fekete Jó­zsef művezetőnél, valamint Budapest, VI., Mozsár u. 16. sz. alatt a munkaerőgazdálkodónél. x Béla Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents