Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-12 / 137. szám

A folyosón fehér blúzos, kék szoknyás lányoktól kér­dezem, hol találhatnám, meg az orszá­gos középisko­lai tanulmá­nyi verseny győztesét. Kraszkó Ilona, a békéscsabai Sebes György Közgazdasági Techniktun végzős diákja ugyanis meg­nyerte ezt a versenyt 1971- ben. A folyo­só, ahol ér­deklődöm, érettségi han­gulattal telí­tett. A lányok szinte oda sem figyel­nek, de végre az egyikük válaszol: — Bent van, éppen érettségi­zik. FOCI ■ ■ Cs’ipán két svájcisapka jelezte a ■ gólvonal határát, de a kapus mégis 5 idegesen toporgott őrhelyén. A magasan ívelő labdákra még ráfog­hatja, hogy fölé ment, de a „fű alatt*’ bevágott éles lövésekre vetőd­ni kell. Sokszor bizony hiába, mert az ellenfél csatárai ördöngős csele- zők, «.kik tetszés szerint elfektetik a védőket. örák óta tartott a nagy csata, és a kapus eddig kilenc gólt szedett be, az ellenfél pedig ötöt. De nem is a számszerű eredmény a fontos, ha­nem a játék szépsége. A gyors szök- tetések, meredek átadások, lehelet­finom cselek, a szellemes támadás­szövés. No meg a testet-lelket üdítő mozgás, a nemes vetélkedés! A já­ték egyetlen szépséghibája mindösz- sze az, hogy két szerelőbrigád mun- kaidőban focizik naphosszat... Manapság sokat panaszkodunk, hogy hullámvölgyben van a magyar labdarúgás és hogy munkáshiánnyal küzd az építőipar. Pedig, ha a mi derék amatőreink a válogatottaknak átadnák játéktudásukat, legközelebb bizonyosan mi nyernénk a világbaj. nokságot. Persze, az sem lenne I utolsó dolog, ha a szerelőbrigád tag­jait valamilyen trükkel rábírhatnánk arra, hogy munkaidőben tisztessé­gesen dolgozzanak. Ekkor építőipa­runk lehetne világelső. És az is fel­érne egy Kimet kupával! (Andódy) Hacks Tamás és az Ex-A, aho­gyan nevüket rövidítik, több mint 300 koncertet adott külföl­dön és 200-at Magyarországon. De nemcsak ez a különleges ebben a valóban érdekes műfajt képviselő együttesben. Lassan 10 éve les^ annak, hogy Hacki Tamás a televízió Ki mit tud? versenyén feltűnt füttyművészetével. Legutóbb vi­szont a párizsi Olympia Szín­ház közönségét hódította meg egyedi „hangszerelésével”, ami nem kis szó, ha figyelembe vesszük, hogy a legnagyobb vi­lágsztárok léptek már fel ezen a színpadon. Mi történt a két esemény óta? Erről kérdezzük most Hacki Ta­mást. — A Ki mit tud? után az or­vostudományi egyetem követke­zett. Ennek elvégzése mellett az Ex Antiquis megalakítása volt a másik nagy esemény éle­temben. — Mi a zenei célkitűzésük? — A régi korok muzsikájának népszerűsítésére törekszünk, mo_ dem eszközökkel, egyéni hang­hatásokkal, ritka hangszerek­kel. Ennek megfelelően állt ösz- sze a zenekar is. Az egyik ala­pító tagunk Hahói Ernő. A Ze­neművészeti Főiskola gordon­szakán szerzett tanári diplomát, több neves zenekarban játszott már. Nagybőgőn és zongorán játszik. Czidra László 1968 óta van velünk, ő oboaszakra járt, szimfonikus zenekarokban ját­szott. Dobosunk Várnai Tibor. 6 mmim 1971. JUNIUS 12. A teremben 6 lány ül az asz­talok mögött, előttük papír, ke­zükben toll. Készülnek. A szélső asztalnál a törékeny testalkatú, kissé kunos arcú, vékony szem­öldökű, Kraszkó Ilona. Nyugodt- nak látom, magabiztosnak. Té­telére a választ már kidolgozta, Most ő ül a „vallatószékbe”. Politikai gazdaságtanból érett­ségizik. Külsőleg nyugodt, ám a mély lélegzetek, amit a monda­tok között vesz, elárulják, hogy belül bizony nála is csak meg­van az érettségi drukk — Állandó tőke... Változó tőke. .. Értéktöbblet..} Érték­többletráta. .. Mintegy három {»me beszél­het, amikor az elnök félbe­szakítja : — Köszönöm, elég lesz. ! Érthető, hiszen Kraszkó Ilo­1969 óta tagja az Ex-A-nak, előtte a Qualitom együttessel lépett fel. A „Benjámin” köz­tünk Wolf Péter, aki a Zenemű­vészeti Szakiskola jazz-tanszé- kén tanúit. Zongorán, orgonán, klavikordon játszik. Az ő esetükben valóban igaz a mondás, hogy senki sem pró­féta a saját hazájában. Előbb ismerték őket külföldön, mint itthon. Nagy turnéik során irt róluk többek között az ausztrál The Advertiser, az olasz II Gior- no, az angol New Musical Ex­press, a nyugatnémet Der Mu­sikmart, a francia L’Humanite, a Le Figaro. — Mit gondol, mi lehet az oka annak, hogy külföldön sok­kal jobban keresik a zenéjüket, mint itthon? — Talán a propaganda hiá­nya, a szervezés, a rádió, és a tv szerepléseinek száma, vagy mindez együtt. — Szinte az egész világot be­járták már. Meséljen turnéik­ról. — 1968-ban huszonöt koncer­tet adtunk az Adalaide-i Festi­val oí Arts-on, közös program­ban Mr. Acker Bükkel, Marlene Dietrichei, Tito Gobbival, Fi­scher Annival. Üj-Zélandon is felléptünk. Még 1968. decembe­rében forgattuk első tv-fílmün- ket Zágrábban. A következő év elején NDK-ban volt egy televí­ziós shownk, majd a lipcsei Kongress Halle-ban játszottunk a vásár nyitó gálaestjén. Márci­usban egy szovjet koncertkör- utunk volt Leningrádtól Jaltáig. — Mikor volt az első lemezfel­vételük? — 1969 októberében, az olasz- országi vendégfellépésünk alkal­mával. A milánói Arcophon le­mezcég készített velünk egy kis. lemezt es két nagylemezt. 1970 (Rajz: Vollraufíh Frigyes) na felkészüléséből, válaszadásá­ból egyértelműen kitűnik, hogy ismeri a tananyagot. Az érettséginek azonban még ezzel nincs vége. Tervezésből húzza a következő tételt Egy óra eltelik, csak azután szorít­hatom meg a kezét és gratulálok érettségijéhez. Igaz ugyan, hogy az eredményt még nem közöl­ték, de a nagy erőpróba, négy­évi kemény munka sikeresen fejeződött be. *** — Milyen, érzés túl lenni az érettségin? — Nagy megkönnyebbülés. A Csaba-szálló teraszán be­szélgetünk, két jaffa mellett — Először tavaly jelentkez­tem, illetve indultam az orszá­gos középiskolai tanulmányi versenyen, akikor is könyvvitel­elején újból meghívást kaptunk Olaszországba, egy nagyobb tur­néra. — Melyik volt az az esemény, mely ez idáig a legnagyobb elis­merést jelentette az Ex-Anti­quis és Hacki Tamás számára. — 1970 márciusában a Can- nes-i MIDEM fesztivál igazgató­ja hívott meg bennünket arra a szokásos évi könnyűzenei „bör­zére”, ahol a világ legnagyobb producerei és a lemezcégek igazgatói válogathatnak. Ekkor kaptunk ajánlatot a párizsi Olympiában is. — Minek tulajdonítja ezt a si­kert? — Szokatlan stílust képvisel­tünk a pop, beat, soul és más, immár nagy hagyományokkal rendelkező műfajok között A barokk zene, a régi magyar da­lok és táncok feldolgozásával mi is „tánczenét” játszottunk, csak nem a ma, hanem az el­múlt századok tánczenéjét. — Melyik volt az utolsó fel­lépésük 1970-ben? — A párizsi tv- színes szil­veszteri , műsorában láthatott bennünket a közönség. — Ilyen zsúfolt program mel­lett, hogyan maradt idejük ta­nulásra, itthoni rádió- és tv-fel- jj lépésekre, pihenésekre? : — Valóban kevés az időnk, de ■ a továbbképzésre, gyakorlásra! mindenképpen időt kell szoríta-; ni, hiszen ez nagyon fontos a • zenei repertoárunk bővítése: szempontjából. • — Mi az elképzelésük a jövő! zenéjét illetőleg? : — Hogy továbbra is ezt a : stílust játszuk, az biztos. Sze- ■ vetnénk színvonalas, tartalmas és S komoly könnyűzenét nyújtani ; hallgatóinknak. * E. k bőL Nem sikerült helyezést el- ; érnem. Az idén ismét próbál- j koztam, sikerrel — mondja na- 5 gyón csendesen. — A felkészü- S lés? Nem volt könnyű, de úgy j érzem, megérte. Szaktanárom, > Pillér Sándor mindig segített, ■ ha hozzá fordultam. — Ezek szerint Filler Sándor ! nemcsak a futballistáit tudja jj jói felkészíteni? — Így van. Igaz ugyan, hogy j nem lettem első, a zsűri ugyan- j is nem adta ki az első díjat, ■ csak a másodikat, azt azonban [ én hoztam haza, Békéscsabára. 5 Igen, mezőgazdasági könyvvitel- j bőL — További tervei? —- A Közgazdasági Egyetem- ■ re jelentkeztem. Remélem, sí- jj kerül a felvételim, bár még ér- 2 tesítést sem kaptam. Ügy tu- 2 dom, hogy a tanulmányi verse- : nyen elért eredményemet az ■ egyetemi felvételnél beszámítják,; s ha elérem a minimális pont- ; számot, az számomra már felvé- : telt jelenthet. — Mivel tölti a nyarat? — Gondolom, hogy két héten 5 belül túl leszek a felvételein, I utána dolgozni szeretnék vala- J hoL Ha mezőgazdasági könyve- ; lói munkát kaphatnék valahol a* közelben erre a néhány hétre,; szívesen csinálnám. **« Alacsony, törékeny testalkatú, ■ tanulni szerető és akaró ember jj íSraszkó Ilona. Tudja mit akar j az élettől. Munkásszülők középső jj gyermeke. Hárman vannak, j Édesapja, aki kocsikísérő a 8. ■ sz. VOLÁN Vállalatnál és édes- I anyja a békéscsabai Lenin Ter- j melőszövetkezet tagja, igazga- 5 tója, tanára méltán büszkék rá ■ ö azonban szerény. Csendes; szavú. Néha mosolyog, ilyenkor ; még egy kicsit gyerek, de haj komoly dolgokról van szó, már ; felnőtt. Szeret olvasni, kedvenc; írója Jókai. Szereti a zenét, s; elsősorban, természetesen beatet. ; Középiskolai tanár szeretne len- ; r»i. Nem vagyok jós, mégis meg- ; kockáztatom: szerintem az is jj lesa j Innen — onnan — A LELKÉSZ ÚJÍTÁSA. Az angliai Haverfordwest lel­késze, Augus Roderick saját szakállára megváltoztatta a há­zasságkötés alkalmával elhang­zó eskü szövegét. A holtomig­lan helyett reálisabb terminust alkalmazott: amíg a házasitaar- sak kibírják egymást... — CHAPLIN BOTJA: Nem­rég Londonban elárverezték Charlie Chaplin botját, amely már a némafilmek idején is a nagy komikus elmaradhatatlan kelléke volt. A bot 6000 dollá­rért kelt eL — KAROSSZÉKBEN. Az Egyesült Államok-beüj Pacific Grove-ban az 52 éves Gladys Hardmann asszony évek óta ka­rosszékben tölti éjszakáit. Nem tud kénveilmesen feküdni az ágyban, csak ülő testhelyzetben képes aludni. Az ok: Hardmann asszony 263 kilogrammot nyom. — EGY JUBILEUM. A világ legkisebb és talán legnépsze­rűbb hangszere, a szájharmo­nika, pontosan 150 éves. 1821- ben, 16 éves korában készítette az első szájharmonikát Fried­rich Buschmann berlini hang­szerkészítő. — MŰZEUM. Különös múze­umot rendezett be nemrég a barcelonai városi temetkezési vállalat. A múzeum különböző halottaskocsikat mutat be. A kiállítási tárgyak között szere­pel négy gazdagon díszített XVII—XIX. századbeli halot- taskocsj és a város első halot­tas autója^ — NÉPES CSALAD. Kenyá­ban 95 éves korában elhunyt a bukusu törzs főnöke, 50 fele­sége, 215 gyermeke és 1260 uno­kája gyászolja. — ÖSSZKOMFORTOS BABA­KOCSI. Egy londoni kiállításon többek között bemutattak egy gyermekkocsit, egy-nyolchóna. pos apróságok számára. A bo­csit ellátták első és hátsó lám­pák! | 1, olyan berendezéssel, amely azonnal jelez, ha a gyer­meket tisztába kell tenni, de van benne magnetofon bölcső- dalíelvétellél, rádió és tükör is. (Ez utóbbi természetesen a ma­ma számára.) Botyánszki János * A képen látható kislány — nem nehéz kitalálni — ifjúgárdis­ta. Akkor beszéltünk vele, s akkor kaptuk lencsevégre is, ami­kor, éppen egy héttel ezelőtt, megkezdődött « megyei Ifjú Gárda-szemle kétnapos, öldöklő küzdelme. A beavatottak tud­ni vélték, hogy ő és társai a résztvevő kilenc szakasz közül el­csíphetik valamelyik dobogós helyet is. A bizakodás jogos­nak tűnt, hiszen a kiképzés alapos, a felkészülés pedig min­taszerű volt. Ám, mint a legtöbb versenyen, itt is felborult a papírforma. A szeghalmi gárdisták „csak’ hetedikek lettek. öt csapat is jobban szerepelt náluk. S hogy mégis mi indo­kolja Stiibe Ibolya bemutatását? Bár ez elégséges ók, egy­szerűen csak az, hogy Ibolya az egyetlen, a gyengébbik nem­hez tartozó Ifjú Gárda szakaszparancsnok. Hacki Tamás és as EX-.4 Ica, az országos verseny győztese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents