Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
Nyugdíjas katonák klubja Rövid két-háram év alatt ugrásszerűen megnövekedőit a fegyveres testületek nyugállományú tagjait tömörítő klubok száma a, ország különböző városaiban. Jelenleg már több helyőrségben, 1187 taggal működik nyugdíjas tisztek, tiszthelyettesek részvételével ilyen önkéntes társadalmi szervezet. A kezdeményezés gyors sikerének magyarázata, hogy a nyugállományú tisztek, tiszthelyettesek egyértelműen igénylik az egymás közötti szervezett kapcsolat ápolását és azt a lehetőséget, hogy aktív szolgálatuk befejezése után is részesed legyenek a helyőrség életének, s erejükhöz, egészségi állapotukhoz mérten bizonyos katonai jellegű társadalmi feladatokat is vállaljanak. Ugyanakkor a nyugdíjasok klubjának működés*, segítséget nyújt a nyugállományú tisztek, tiszthelyettesek számára, hogy minél kellemesebben tölthessék 6zabad idejüket, közös rendezvényeken, kirándulásokon, társasjátékokon, stb. vehessenek részt. A volt hivatásos katonákat a laktanyákba is rendszeresen meghívják, főleg fontosabb eseményekre, ünnepségekre, csa- patgyűlésekre, élménybeszámolók, előadások tartására. Egészségünk védelmében Békéscsaba egészségügyi problémáiról rendez ismeretterjesztő kerekasztal-konferenciát a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat hétfőn délután 3 árakor az Értelmiségi Klubban. Előadók: dr. Avár Zoltán, a városi tanács rendelőintézetének igazgató főorvosa, dr. Juhász László, a városi tanács egészségügyi osztályának vezető főorvosa és ö* Ferenc, a Vörös- kereszt megyed szervezetének titkárai A konferencián mindenki részt vehet és azon választ kaphat a témával kapcsolatos kérdéseire. „Csapj lel öcsém katonának...” Felvételi vizsga a Központi Tiszthelyettes Iskolában Boha Kálmán, 17 éves, Somogy megyei fiú áll Semmi másra nem figyel, csak a számára előírt gyakorlat minél pontosabb végrehajtására. Már harmadik perce nyomogatja a gombokat, s láthatóan erősen koncentrál Szemöldökeit össze vonja, szája vékony csíkká préselődik. A Honvédelmi Minisztérium Kiképzési Főcsoport Főnökségének pszichológusa, szőke hajú, kék szemű alezredes — kicsit hasonlít Kiáss kapitányra — csendre int bennünket. Érthető, hiszen a felvételizőt nem szabad zavarni. Egyike a legnehezebb műszeres vizsgálatoknak az, amelyet a fiatal Somogy megyei legény végez. Figyelem- terjedelmesség-vizsgálat folyik. Az eredményt még nem tudjuk, reméljük, sikerül elérnie a megfelelő pantszámot Végigjárjuk a négy fűikét, megismerkedünk az okos gépekkel és azokkal a legényekkel akik éppen „szárítóban” vannak. Magunk is meggyőződünk arról hogy tíz percen keresztül két kézzel lenyomná a billentyűket a felvillanó számok nyomán komoly figyelmet igényel Őszintén szólva nem is bírjuk végig csinálni. Am a 17— 18 éves fiatalok közül- sokan éL érik a közepes értékelést A pszichológus-alezredes elvtárs tájékoztat bennünket: — Hadseregünkben a technika kezeléséhez többek között gyors felismerés, cselekvésképesség, térbeli látás szükséges az idő függvényében. Csak azok, bői a jelentkezőkből lesz, vagy lehet jó tiszthelyettes, aki, vagy akik ezeknek a követelményeknek megfelelnek. Nézzük a gépek előtt álló fiúkat Egynémelyikük homlokán az ötödik-hatodik percben már kiül a veríték. A kontroli-lámpák villognak, jelzik azt, hogyan felel meg a felvételiző az elóírt követelményeknek. Aranyos László! — Jeleni Néhány pillanat múlva már ott ül a híradó szakbizottság asztala előtt — Miért jelentkezett hivatásos katonának? Aranyos László halkan beszél, láthatóan zavarbn van. Elmond- ja, hogy lakatos szakmunkásnál, tanult, az újságból olvasta, hogy a tiszthelyettes iskolára lehet jelentkezni. Megpróbálta. Hangja percről percre magabiztosabban cseng. zős tiszthelyettes növendékek. A Központi Tiszthelyettes Iskolán vagyunk. Reggel hét óra óta, tíz vizsgabizottság előtt sorakoznak azok a 17—18 éves fiatal emberek, akik a honvédelmi miniszter pályázati felhívására hivatásos tiszthelyetteseknek jelentkeztek. Miután az EKG-vizsgálaton túl van Fal- lag István, szót váltunk vele. — Pontosan nem tudnám megmondani miért is jelen tkez_ tem erre a pályára. Van valami, ami vonz az egyenruhához. Autószerelő vagyok, s úgy gondoltam, hogy a honvédségnél, mint hivatásos tiszthelyettes jól tudom hasznosítani az eddig ta_ nultakat. Gépkocsi- vagy harckocsitechnikus szeretnék lenni. Igen, remélem sikerül A külső szemlélőnek is úgy tűnik, hogy a jó kötésű fiatalember egészségileg megfelel majd a magas követelményeknek, bár ezt csak az orvosi vizsgálat dönti el Végleg, miután valamennyi fázisán átesett a je_ lentkező. Az egyik épület külső falát illványerdő takarja. A legmagasabb szinten öt egyenruhás katona fütyürész vidáman, miközben kezükben ütemesen jár a vakolókanál és a simító. A mellette levő épület folyosóján csoportokban beszélgetnek, a még civil ruhás legények. — Art mondja nekem az őrnagy... — Az semmi, ezt hallgasd pjeg... — A legnehezebb a műszeres vizsgálat — Nékem egészen jól meat Somogy megyeiek a beszélgetők, mert a központi tiszthelyet, tes iskolára az ország minden részéből jelentkeztek a fiatalt*. A teremben terepasztal, rajta kékkel jelzett folyó, zöldes- barnás síkság és hegyek. Átlós és hosszanti irányban koordinációs négyszögekre osztják a zsinórok. A másik részen négy fülke. Bennük villogó lámpájú gépek. Búgó hangok fónikázása hallatszik. A kontroli-lámpák villognak. A tahisztoszkóp előtt — PaUag Istvánt — Igenis! — Tessék bejönni Az egészségügyi szobák folyo- sólyán a hosszú sorból kilép a hívott. Magas termetű, szőke hajú, kötött izomzatú fiatalember, Heves megyéből. Tizennyolc éves, autószerelő — Feküdjön az ágyra. Kényelmesen. — A fehér lepedővel takart ágy egyik végében gumilepedő, s a mellette levő asztalon elektromos gép. A gép mögött szőke hajú, fehér köpenyes fiatal lány. Az EKG csukló- ős bokaérintkezőit egyenruhás katona helyezi a felvételre jelentkezett Pallag István végtagjára. Halkan búg a gép, s a leány olvassa a megjelenő értékeket. Az udvarról vezényszavak szűrődnek be a nyitott ablakon át. gyakorlatoznak a végMíuden figyelem a feladatra. Ki a Császár? Nem a német—római, sem a osztrák vagy a japán császárról, hanem Császár Imréről, a Hajtómű és Felvonógyár békéscsabai gyáregységének fiatal esztergályosáról van szó. A találkozásunk egészen véletlen. Amikor Polonka Györgyöt, a termelési osztály vezetőjét faggatom, hogy történt-e valamilyen említésre méltó esemény a gyárban, ö előbb a fejét csóválva csak ennyit mond: — Minden a megszokott Küszködünk. Amit persze nem kell szó szerint értelmezni. Ismert dolog, hogy „Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új.” Az „újszülött” ebben az esetben én vagyok, aki csak hébe-hóba jutok el a gyárba, ő pedig az „öreg ember”, aki az események sodrában főként az idegeit emésztő bosszúságokat tartja említésre méltónak. Dehát minek beszélgessünk olyan dolgokról, amelyek létrejönnek, elmúlnak és végnélkül újratermelődnek. Valami tanulságosabb, maradandóbb és lehetőleg hangulatosabb „újság” érdemelne nyomdai betűket Amikor nagy sokára mégis kizökken a mindennapi gondokból, egyszerre csak a homlokához kap; — Megvan. A Császár... Császár Imre. Róla érdemes beszélni. — Ki a Császár? — kérdezem. — Egy fiatal esztergályos. Ilyen bevezetés után indulunk a forgácsoló műhelybe, ahol Császár Imre az egyik esztergapadnál szorgoskodik. Már a megismerkedés sem mindennapi. Polonka György így mutatja be: — Nem egy minta gyerek. Sörivó. Régebben olykor-olykor „elfelejtett” bejönni, mert magas volt a légköri nyomás. Rossz a „mértékhitelesítése”. Jó néhányszor kapott már fejmosást A fiú csak néz maga elé anélkül, hogy a röstellkedésnek halvány árnyalata is mutatkozna derűs arcán. Nem is mentegetőzik. — Igen „maszek” apák napját tartottam — fordul felém széles mosollyal. Furcsa dolog. Valami cinikus- ság ez nála? Ám kiderül, hogy szó sincs ilyesmiről. Csak egy kicsit a végletek embere. Ilyen, ha asztalhoz ül és sört tesznek elé és ilyen a munkában is. Dehát senki sem szent, mégha valakinek azt sikerül is elhitetni önmagáról.. Ám Császár Imre összes tulajdonságait figyelembe véve, mégis pozitív oldalra billen a mérleg. Mert kitűnően dolgozik. Ráadásul nemcsak kézzel, hanem „fejjel” is. Nála aztán igazán érvényesül a közmondás: Többet ésszel, mint erővel. Azért jöttünk hozzá, mert Polonka György tulajdonképpen büszkélkedni akar vele. A legutóbbi újítását akarja bemutat-; ni. Császár Imre most már mentegetődzik: — Semmi az egész. Láttam, hogy az asszonyok, lányok kínlódnak a revolver-esztergagépeken! A férfiaknak nem, de nekik fárasztó az anyagszorító és előtolópatron karjának kézzel való mozgatása. Vízi Zsuzsa panaszkodott is, hogy fáj a keze. Gondoltam, segítek nekik. — És kitalálta, mit kell csinálni... — Nem mindjárt. Van olyan gép, amelyen elektromos szerkezettel gyárilag megoldották a kar mozgatását. Ez volt az alap. Én pneumatikus hengert iktattam közbe. — Mennyi időt töltött vele? — Nem is tudom. Először csak rajzolgattam, törtem a fejem. Amikor minden klappolt, elkészítettem a tervet és beadtam újításnak. Közben hulladék- anyagból meg is csináltam a kis szerkezetet és mutattam Polonka Gyuri bácsinak. Ö óvatoskodott: remélem sikerül — mondta. Kovács Pali bácsinak, a művezetőmnek mindjárt nagyon tetszett Talán még jobban iz ■ asszonyoknak, lányoknak. Kosa Andrásné derűsen néz a : fiatalemberre: — Ez az Imre minden elisme- j rést megérdemel. Hoztam is neki ; egy félliter pálinkát Imre sem marad adós a dicsé- ! retért: — Ennél szebb „erkölcsi” el- ■ ismerést nem is kaphattam vol- ! na —tréfálkozik és hogy tisztáz- : za az „ügyet”, megjegyzi még: ■ Persze „házon kívül” fogyasztót- • tűk el. A nőket is megkínáltam : egy-egy stampedlivel. Mindez az előzménye annak, j hogy Császár Imrét a műhely : dolgozói nemrég egyhangúlag el- j fogadták Kiváló dolgozónak. Most már csak az kellene, j hogy minden gépre rákerüljön • az újítás. <3 vállalja is, hogy ; megcsinálja, ha megbízzák vele. j Az újítási díj pedig még hát- ! ra van. Nem az első „ilyen mell- ; lékkeresete” lesz az az 1600 to- ; rint, amit hamarosan megkap. • — De ebből már nem lesz sör j — ígéri. Polonka György azonban is- ; merve az előzményeket nem ■ tudja szó nélkül megállni és : csodálkozást színlelve megkér- ■ dezi: — Mi az Imre, talán áttértél a j pálinkára? A gépek zúgásá elnyeli a vá- ; laszt. De a nők sokkal könnyeb- j ben dolgoznak, és néha egy-egy • mosolygó pillantást vetnek Csá- • szár Imre felé. Pásztor-Béla á — Mennyit ért a rádiózáshoz? — Nem sokat Keveset foglalkoztam elektromossággal, de úgy gondolom, meg tudom ta nulná ami ákükséges. Tíz vizsgabizottság előtt folyik a felvételi. S ebben nem kis jelentőségű a fizikai álló- képesség, amelyre délután kerül sor. A jelentkezők többek között 100 métert futnak időre, 800 méteres távfutást, gránátdobást, távol -és magasugrást hajtanak végre és még egy csomó gimnasztikái gyakorlatot. Kísérőnk, a tiszthelyettes iskola főtisztje elmondja, hogy a jelentkezők mintegy 75 százaléka általában megfelelő a katonai szakmák valamelyikére. Fiatalok, az ország minden részéből. Gépkocsiszerelők, lakatosok, rádió, és híradástechnikai szerelők, földművesek, gyári munkások, akik élethivatásuknak választják a katonai pályát, fegyverrel kívánják szolgálni épülő szocialista hazánkat Magabiztosak, halk szavú ak, valamennyien bizakodók. Van köztük már nem egy, aki boldogan meséli a folyosón, hogy a szak- bizottság jónak értékelte a nehéz felvételi vizsgán elért eredményét, s az egyenruhában érzi már magát. Botyánszki János Nehéz a válaszadás. (Fotó: üovszki Béla)
