Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
Á XIV. Alföldi Tárlat Békéscsabán Koszta Rozália Nő, tállal „A mi művészetünk alapja csak e föld és a föld népének kultúrája lehet. Ha megvan a magyar zenének, a magyar dalnak a maga külön világa, akkor meg kell lennie a magyar piktú- rának is” — vallotta Rudnay Gyula, XX. századi festészetünk romantikus lendületű nagy egyénisége, aki alfOIdl pályatársaival, Tornyai Jánossal, Endre Bélárai együtt a század elején, tudatosan Is a magyar festészet fejlesztésére áldozta életét. Műveikben a paraszti valóság leg bensőbb tartalmát, környezetének legmaradandóbb vonásait örökítették meg s mind határozottabban keresték a művészi kifejezés népi, nemzeti nyelvét Koszta, Tornyai, Rudnay, Mednyánszky, Fényes, stb. az alföldi tájat, a paraszti életet megragadó erővel, drámai feszültséggel, szenvedélyes igazságkereséssel, leleplező valóságábrázolással fejezte ki. Noha azóta már egy emberöltő elmúlt, s a történelem kereke éppen az alföldi parasztság életében nagyot lendült, Rudnay ars poétikája Időszerűségét ma sem vesztette el: az alföldi szemlélet festészetünkben összefogó erő, jelentőségének felismerése elengedhetetlen hagyományaink helyes értelmezésében. Az Alföld adta élmény sokféle Ízzel és színnel gazdagította s gazdagítja ma is festészetünket esztendeje minden tavasszal megrendezett — április 4-e ünneplésével egybekötött — Alföldi Tárlat ma már országos jelentőségű esemény- nyé nőtt, festőink, szobrászaink számára ezen való részvétel fangot, megbecsülést jelent. Az Alföldi Tárlatok seregszemléje mind hívebben tükrözi mai magyar művészetünk sajátos arculatát, amely a hagyományokat a legújabb törekvésekkel fűzi össze Az Idén hatvanöt művész közel kétszáz alkotással vett részt a XIV. Alföldi Tárlaton, amely éppen képzőművészeti életünkben betöltött szerepe miatt szélesre tárta kapuit: nemcsak azok a művészek állítottak ki, akik itt élnek a megyében, vagy a Tiszántúlon, a szolnokiak, hajdúságiak, sőt a Szabolcs —szatmáriak, hanem azok is, akik Békésből Budapestre, vagy az ország más vidékér« származtak. Az Alföldi Tárlat összefogja még az t megye területén élő művészeket is, akik eléggé szétszórtan élnek Csabán, Orosházán, Gyulán, Szarvason. Jelentőségét fokozza, hogy ma már itt is kezdi elfoglalni a képzőművészet azt a helyet, amelyet más, talán szerencsésebben fejlődött megyékben már régebben betölt Az Alföldi Tárlaton résztvevő művészek megbecsülését a megye és a város különböző díjak kiosztásával is hangsúlyozni kívánta. Munkácsy emlékplakettel ez alkalommal Lóránt János festőművészt tüntették ki, akit békésszentandrási és szarvasi gyermek- és diákkora, szegedi főiskolai tanulmányai elszakíthatatlan szálakkal kötnek az Alföld- höz. A hazai és külföldi kiállításokon már jelentős sikereket elért fiatal művész a tárlaton öt olyan festményét mutatta be, amelyek egyéni hangú stílusát méltón képviselik. Kevéssel sokatmondó, szűkszavú fogalmazásban, hallgatag szürkék, meleget sugárzó sárgák színharmóniájában fogant képi élményei a művész mély érzelemvilágát tolmácsolják. A Városi Tanács külön díját Ezüst György, a gyermekeiről festett lírai hangvételű kettős portréjáért és korszerű formanyelven, színgazdag festőiséggel készült tájképeiért kapta. A másik békéscsabai művész Gaburek Károly „Sikonyi október” és „Lapátoló” című képeiért részesült nívódíjban. A vásárhelyi iskola több kiváló képviselőjét is kitüntették nívódíjjal: Hé- zsö Ferencet, aki népi szőttesekre emlékeztető, stili- záltan leegyszerűsített temperáival szerepelt, Németh Józsefet lényeget kifejező, összefogó erejű, karakterisztikus portré-ábrázolásaiért, Kajári Gyulát, akinek szenvedélyes igazságkeresése, remek emberábrázoló ereje a tárlaton szereplő krétarajzain is monumentális hatású, és a fiatal Fodor Józsefet, akinek négy tájképe művészi elmélyültségről tanúskodik. A szegedi Papp György népművészeti ihletésű linóleummetszeteiért kapott díjat Természetesen e rövid ismertetésnek nem lehet célja a kiállításon szereplő alkotások részletes elemzése, inkább csak összefoglalni és néhány gondolattal jellemezni szeretném a sokrétű anyagot A festmények témáiban a falusi élet és táj megannyi látványa, élménye váltakozik emberábrázolásokkal. A művészi kifejezés formái, a művészegyéniségeknek megfelelően sokfélék: a látványt tömörebben, vagy részletezőbben jelenítik meg, Urai áradással, vagy drámai feszültséggel, bonyolult vagy egyszerű képalkotással, meseszerű, vagy szigorúan konkrét ábrázolással egyaránt találkozunk, hogy csak Baranyó Sándor lendületes ecsetjárással festett „Alkony! pihenőjét”, Berecz András népballada tömörségével kifejezett „Varjak a szántáson”, Pintér József kons- struktív fogalmazású „Három fa”, Lipták Pál Urai hangvételű „Esti hangulat”, Koszta Rozália érett színvi- lágú kontúrokkal egybefogott portréit, vagy Maghy Zoltán dokumentáló hűséggel festett hajdúböszörményi öregkaput ábrázoló festményét említsem. A plasztikai anyag is nagyon gazdag és sokrétű. Búza Barna „Üdvözlés” figuráját, Simon Ferenc, Papi Lajos tömören fogalmazott portréit, Cséri Lajos, Ligeti Erika, Mlado- nyiczki Béla, Tóth Sándor érmeit sorolhatom fel. A színvonalas grafikai anyagban Csohány Kálmán rézkarcai, Ruzicskay György helyi hagyomány«* feldolgozására szinte kultúrhistó- rikusként vállalkozó rajzsorozata, a fiatalok közül Ravasz Erzsébet fameteszetei és Révész Napsugár litográfiái tűnnek ki. A tárlat színességét még Kordován« János „Májusfa” című népi- játékok-témájú faliszőnyege fokozta. ti. hogy a minden- Lenet, áron modem- kednl akaróktól, akik szívesen beszélnek manapság rendhagyó művészeti megnyilvánulásokról, formabontó jelenségekről, divatos jelzőkkel takarva el a felületességet, az Alföldi Tárlat valóságban és hagyományokban gyökerező szelleme, sajátos eouleur local-ja távol álL Vitathatatlan mégis, hogy a XIV. Alföldi Tárlaton jó mesterségbeli felkészültség s a társadalmi valóságra való őszinte reagálás jellemei az alkotások legjavát, ami a mai magyar festészet jól értelmezett korszerűségének vonzó Békéscsabán a tizennégy Németh József Ida példája. Df. Bodnár Cva Kezek Horváth Páter Ha haragszanak a mavak fogak csatára edzenek aa ujjak mindig összeborulnak Babrál egyik a másikával bennük nem lohad a szeretet Bántalak — de hjjaim áljaidnál keresnek könyörületet Éjféli város Boór András Megvakult ablakok Ködoboz-vfl ágban Óriás-gyomét A tájat elnyeli Arcomra hullanak ötlet-ki tártán Éjféli város Rabszolga-fényei Szüret után Lórónt János