Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-08 / 107. szám
MA — SZERZŐDÉS jog nélkül' (4. oldal) ÉN IS RÄD SZAVAZTAM” (5. oldal) — HETI RÁDIÓMŰSOR (10. oldal) — MINI MAGAZIN (6. oldal) Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG 1971. MÁJUS 8., SZOMBAT Ara: 1,— Ft XXVI. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM Elutaztak megyénkből a penzai vendégek Egyhetes baráti látogatás után pénteken reggel búcsúztak Békés megyétől szovjet vendégeink. A V. K. Dorosenkó, a Penza megyei tanács elnöke által vezetett küldöttséget Enyedi G. Sándor, az MSZMP megyei bizottságának titkára és Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese kísérte a fővárosba, ahonnan repülőgéppel folytatják útjukat Moszkva, majd Penza felé. Képünkön az elutazás előtti utolsó pillanatok — a delegáció tagjai a gyulai SZOT-gyógyüdülő tetejéről még egyszer végigpillantanak a környéken. Ismerkedés Szarvassal, Endréddel Penzai vendégeink csütörtöki látogatásai Kevés hangulatosabb, derűsebb intézmény van az óvodáknál. Különösen vonatkozik ez a Szarvasi Óvónőképző Intézet Gyakorló Óvodájára, ahol az apróságok mellett az óvónőjelöltek munkája is színesíti a képet. Hát még, ha vendéget várnak, ünneplőbe öltözve, kezükben virággal. Mint ahogy csütörtökön kora délelőtt történt, amikar a megyénkben tartózkodó V. K. Dorosenkó vezette Penza megyei küldöttség — F. M. Kulikov, M. Sz. Csdsztyjakov, Z. I. Komaühova és V. A. Belyjen- kov — látogatott Békés legfiatalabb városába. A helyi párt-, állami és társadalmi szervek vezetői fogadták a vendégeket, Vrbovszki György, az MSZMP városi bizottságának első titkára Szarvasról, Szűcs Gyula, az intézet igazgatóhelyettese az intézmény életéről tájékoztatta a küldöttséget, melynek tagjai megtekintették a huszonötezer kötetes — egyebeik mellett sok orosz nyelvű szakirodalmat és mesekönyvet tartalmazó — könyvtárat, a folyosókon kiállított játékokat, bábukat, apró járműveket, épületeket, papírállatokat, a hallgatók ötletes, nagy-nagy gyermekszeretetről tanúskodó kezemunká- ját. Az egyik óvodai csoport helyiségében az intézet énekkarának rögtönzött műsora és a kicsinyek vidám körjátéka fogad, ta a vendégeket, akik tapssal és jelvényekkel jutalmazták az óvodások produkcióját. V. K. Dorosenkó a helyhez illő néhány másodperces búcsúbeszédet mondott: — Hazaérve mindenkinek elmeséljük majd, hogy találkoztunk veletek. Legyetek erősek, Ügyesek, izmosak! Azzal felkapta és alaposan meghintáztatta a legbátrabb kis. fiút, aki büszkén igyekezett magyarázni a vendégeknek, hogy ő már most is mennyire erős. Az óvónőképzőből az Öntözéses-Meliorációs Főiskolára látogattak a küldöttség tagjai, ahol Szabó János igazgatóhelyettes mutatta be az intézményben folyó oktató- és nevelőmunkát, a hallgatók életét, az elért tudományos eredményeket Ebéd közben Bartalos Béla, a szarvasi járási hivatal vezetője a járási tanácsok megszűnésével kapcsolatos intézkedése, két, a létrejött új szervek feladatait, munkáját ismertette a vendégekkel. V. K. Dorosenkó látható érdeklődéssel kérdezte meg, hogy csökkent-e ezzel a foglalkozta, tottak létszáma, az igenlő választ követően pedig az új forma előnyeiről, különösen pedig az ügyintézés gyorsaságáról igyekezett tájékozódni. Ugyancsak a fehér asztalnál született megegyezés a szarvasi főiskola ás a hasonló feladatú penzai intézmény közötti kapcsolatokról, amelynek keretében oktatók tanulmányútjait szervezik meg és a legkiválóbb hallgatókat küldik a testvéri főiskolára szakmai gyakorlatra A vendéglátók Ruzicskay György Tessedik-albumával ajándékozták meg a vendégeket, akik engedélyt kértek, hogy a kötetet a penzai főiskolának ajándékozhassák, majd annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy ez a tervezett új kapcsolat is erősíteni fogja a két nép barátságát. Ajándékozáshoz fűződik a küldöttség délutáni programjának legderűsebb epizódja, amikor az Endrődi Cipész Ktsz-be látogat, tak a vendégek. Miután megtekintették a gyártási folyamatot, megismerkedtek a különböző modellekkel, a szövetkezet exporttevékenységével — 1967 óta egymillió pár cipőt vásárolt tőlük a Szovjetunió —, Sárhegyi András elnök egy darab miniatűr cipőt adott át a küldöttség- vezetőjének: — Nem egy pár, hanem egyetlen cipőt küldünk testvérüzemünkbe, a kuznyecki cipőgyárba. Ezzel azt akarjuk szimbolizálni, hogy az endrődi cipő páratlan. Legalábbis, ami a minőségét illeti. Harsány nevetés tört ki, amikor V. K. Dorosenkó azonnal válaszolt: Biztos, hogy az endrődi cipő minősége nagyon jó, dp az endrődi cipő nem páratlan! Azzal kibontotta a kuznyecki cipőgyár Endrődre küldött ajándékát — ugyancsak egy darab néhány centiméteres cipőt... Még néhány szót váltottak a vendégek és vendéglátók, vázolták a kuznyecki gyárral való kapcsolat erősítésének, cserelátogatások szervezésének 1971-es és távolabbi lehetőségeit, majd a mielőbbi viszontlátás reményében koccintottak a búcsúpo. hárral. A szövetkezet vezetői és Csaba János, a járási pártbizottság első titkára mondtak köszönetét a látogatásért és kérték a küldöttség tagjait, adják át üdvözletüket a testvéri üzem és a testvérmegye népének, dolgozódnak. Daniss Győző A kongresszus tegnapi Ölesén felszólalt a Minisztertanács elnöke Pénteken reggel 9 órakor a három napirendi pont együttes tárgyalásával folytatta munkáját a szakszervezetek XXU. kongresz- szusa. A tanácskozáson részt vett Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, és Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Az elnöklő Szigetvári Mária, a Szombathelyi Pamutipari Vállalat előmunkásnője bejelentette, hogy a küldöttek között szétosztották azoknak az állásfoglalásoknak a tervezetét, amelyekben a kongresszus kinyilvánítja véleményét az indokínai népek és dolgozók ■függetlenségi harcának támogatásáról, a közel-keleti helyzetről, Európa békéjéről és biztonságáról, valamint a koreai nép és a koreai dolgozók harcának támogatásáról. Kérte, hogy a tervezetet tanulmányozzák és az említett kérdésekben a kongresszus foglaljon állást. Ezután megadta a szót a pénteki vita első felszólalójának. A felszólalók között volt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke is. Fock Jenő besséde Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke elöljáróban tolmácsolta a kongresszus részvevőinek a kormány üdvözletét és jókívánságait. Utalt arra, hogy nemcsak kormányfői minőségben beszél, hiszen — s ez büszkeséggel tölti el —, négy évtizede maga is tagja a szakszervezeti mozgalomnak, s másfél évtizeddel ezelőtt részt vett a felsőszintű szakszervezeti vezetésben. Véleménye szerint mind a kongresszus határozati javaslata, mind a referátum helyesen tükrözte a szak- szervezeteknek az elmúlt négy évben végzett munkáját s a következő években megoldandó feladatait. — Munkánk, fejlődésünk lényeges követelménye — mondotta —, hogy a párt és a kormány a szakszervezetekkel együtt, egyazon cél érdekében cselekedjen. A továbbiakban hangsúlyozta, a párt vezető szerepe ma jobban érvényesül, mint ezelőtt bármikor, mégpedig többek között éppen azért, mert a kormánynak is, a szakszervezeteknek is meghatározott feladatkörük van, lehetőségük ahhoz, hogy önállóan gondolkodjanak és cselekedjenek. A párt érettnek tekinti a szakszervezeteket és a kormányt, s ezt a folyamatot tovább akarja erősíteni, de esetenként sem a kormány, sem a szakszervezetek nem élnek megfelelően hatáskörükkel. — Ügy vélem, tevékenységünk a kormányzati és a szakszervezeti munkában is annál eredményesebb lesz, minél inkább merünk önállóan, felelősségteljesen cselekedni, hiszen ismerjük a párt irányvonalát — hangsúlyozta a Minisztertanács elnöke. — Az egyes kérdéseket nálunk ma nem egy, két vagy tizenkét ember dönfi el, hanem minden lényeges dologban tanácskozunk a dolgozókkal. Népünk boldogulásáért akarunk dolgozni —r mondotta —, abban a tudatban, hogy munkánkért felelősséggel tartozunk a mun- kázmozgalom előtt is. Ez az elv a kormány tevékenységében úgy jut kifejezésre, hogy a legszorosabban a szocialista testvérországokkal rhűködünk együtt. A szocialista országok közül mindenekelőtt a Varsói Szerződés tagállamaival. Fock Jenő a kormány és a szakszervezetek közötti együttműködésről is beszélt. Utalt arra a közvélemény által is ismert tényre, hogy a SZOT vezetői és a kormány tagjai — félévenként — rendszeresen tanácskoznak. Az együttműködés azonban ennél sokkal szorosabb, mindennapibb. A Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára rendszeresen részt vesz a kormány ülésein, s a Minisztertanácsban napirendre kerülő témák már a7 előkészítés időszakában ismertek a szakszervezetek előtt, tehát azokat nem állítják kész helyzet elé. A kormány Gazdasági Bizottságában is képviselve van a SZOT; A normarendezésről is szólt Fock Jenő, arról, hogy — ez a szó mintha már eltűnt volna a közhasználatból — szükség van a normák rendezésére, mégpedig folyamatosan. Nem úgy, amint egy sor üzemben mostanában történt, hogy néhány ember összedugta a fejét, és nem tárgyalva se pártszervezettel, se szakszervezettel, egyszerűen át- irkálták a normákat, „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon. Az ilyen módszer elítélendő, ez az eljárás a szakszervezet semmibevételét jeleníti. — Egyetértés van a kormány és a szakszervezetek között ab* ban is, hogy a megtermelendő nemzeti jövedelmet úgy osszuk el: több mint háromnegyed rész jusson fogyasztásra és valamivel kevesebb, mint negyedrészt fordítsunk beruházásra, felhalmozásra. Ahhoz, hogy a tervezett arányokat be tudjuk tartani, a kormány nevében kérem a szakszervezetek segítségét a beruházási munkákhoz is. A továbbiakban a munkaerő- mozgásról, a törzsgárda-tagofc nagyabb megbecsüléséről, a szocialista brigádmozgalomról beszélt, majd a káderpolitikáról szólva a többi között ezeket mondta: — Megesik, hogy évekig tartó túlzott türelemmel elnézzük az egy-egy vállalatot már túlhaladott módszerekkel vezető igazgató működését, olyan vezetőét, aki nem törődik sem az üzemi demokráciával, sem azzal, hogy körülötte új káderek nevelődjenek, pedig látjuk, hogy felnőnek mellette rátermettebb, hozzá képest fejjél kimagasióbb káderek. Ezzel a problémával is meg kell birkózni, bátrabban al(Folytatás a 2, oldalon) i
