Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
Kn tin KULTURÁLIS MELLÉKLET Bőske őrmester Tóth Lajos novellája Boros Oá bor ugyancsak összehúzta a szemöldökét, amikor 1959 őszén-, a kőitek ti vizálási hull ám tetőpontján azt a feladatot kapta, hogy bírja rá Daróc Böskét, a fal« híres Böske őrmesterét, a belépési rayi- latkozat aláírására. Nem a nagy darab, férfi erővel vetekedő asszony kezétől félt, hanem a nyelvétől, ami ha nem is fél Fácánossal, de egy utcasorral felér. Az őrmester titulust egyébként azután ragasztotta rá a falu, miután férjül vette a tyutyula Berta Jankót, akit olyan kordában tartott, bogy még egy-két biliárdpartira se mert elmenni a kocsmába felesége tudta nélkül. Ha pedig lejárt Jankó kimaradási ideje, Böske már ott állt az ajtóban. „Hazafelé!” — kiabált be ilyenkor, s Jankó, ha kelletlenül is, de leteszi a dákót a vendégek nagy hahotázá- sa közben, mert könnyebben elviseli ezt, mint az őrmester dörgedelmeit. A rossznyelvek szerint a házasság se Jankó jószántából történt. Szerencsétlenségére az egyik szüreti bálon, miután minden valamire való lány kikosarazta, bánatában felkérte a Petrezselymet áruié Böskét táncolni. Nem is tudott ezután megszabadulni tőle. Ráragadt az, mint sár a kerékagyra. Jankó háromholdas birodalmának Böske volt a kormányzója. így mi sem volt természetesebb, minthogy Gábor vele tárgyalt a belépésről. Böske nem is ellenkezett, csak mielőtt aláírta volna a nyilatkozatot, be akarta jelenteni elhatározását a>z éPPen bili- árdozni levő Jankónak, hiszen mégiscsak az ő nevén van a föld. Míg férjére várakozott, kiszámította, hogy ha mind a ketten rendszeresen kijárnak dolgozni, több lesz a jövedelmük, mint eddig. Mikor közölte Jankóval szándékát, megtörtént a nagy csoda. Tízéves házaséletükben először mert nemet mondani a kordában tartott ember. Nem a földjét sajnálta Jankó, hanem a kényelmét, mert az őrmesterasszony eddig a legnehezebb munkákat is elvégezte helyette, csak azért, hogy férfi legyen nyápic társa, amikor szükségeik Most befellegzik a gyöngyéietnek, mert a kegyetlen asszony bizonyosan kizavarja nap mint nap, hiszen az asztalra kiterített irkafirkára nézve látta, hogy az ő keresetét is bekalkulálta. A vita nem tartott sokáig. — Ügy lesz, ahogy én döntöttem! — zárta le a szóváltást Böske, és már el is indult a szövetkezet irodájába. — Ha megteszed, én felakasztom magam! — kiáltotta utána kappanhangján Jankó. — Fel a keresztanyád térgyit! — fordult vissza Böske, és öklével még meg is fenyegette. Alkonyodott, mire Röste visszatért. Nem találta Idő Pardi Anna anyám arcán egyre több a ránc öcsém felnőtt megemberesedett apám meghalt fekete gyolcsba pólyálja őket egy születésnap míg varjak májusfája sötétlik a havon míg táncba kezd egy szemüveg hogy visszameneküíjöu a gyerekkori játékok közé s három dioptriám át olvasom el a legkisebb virág nevét amiért meg kellett tanulnom az egész biológiát a házban Jankót. Kilépett az udvarra, s még az ablaküveg is beleremegett, akkorát harsogott: — Akárhol vagy, gyere elő, mert ha megtalállak, szíjat hasítok a hátadból. Jankó csak nem jelentkezett. Böske dühösen trappalt el a kocsmába, hátha odaszokott az ő sükebókn férje. De akkor jaj neki! Nem találta oft. Most már izgatottan szedte-a lábát hazafelé, mert attól félt, hátha megtette Jankó azt a bolondságot. Felforgatta a házat a padlástól a disznóólig, de sehol se lelte. Kétségbe esve lármázta fel a közeli szomszédokat, hogy segítsenek megtalálni elveszett emberét. A viharlámpákkal felszerelt csapat legelőször Böskééknél kezdte meg a kutatást. Még a kertet is átvizsgálták fától fáig, de eredmény nélkül. A porta mögött húzódó gyalogösvényen találkoztak össze Boros Gáborral, aki hazafelé tartott a szövetkezetből. Gyorsan elújságolták neki, hogy miben buzgólkodnak. — Bizonyosan kárt tett magáiban! — aggódott Böske. — Megmondta, mielőtt hozzátok indultaim, hogy előli magát. Ha tudtam volna, nem teszem ki a lábasm a házból. — Gyávább az annál — jegyezte meg Gábor. — Azért nem ártana megnézni a csórd,akutat. Megfogadták tanácsát. Mint valami lampionos körmenet, kereszt helyett fütykösökkel felszerelve,- toronyiránt nekivágtak a legelőnek. A kúthoz érve Tüske szomszéd levilágított a mélybe, Böske csak akkor mert lenézni, amikor az emberek megállapították, hogy nincs ott a holttest. Boros Gábor a bizonyság kedvéért jó néhányszor fenékig lenyomta az ostorfát, de semmi gyanúsat nem tudott kitapogatni. Bőske mégis remegett, amikor a felzaklatott víztükröt kémlelte. Félt, hátha felbukkan Jankó arca. — Hol lehet? — kérdezték többen is. — Lehet, hogy otthon, s most jót nevet rajtunk — felelte rá Tüske szomszéd. — Azt adja meg a mennybéli Úristen! — éledezett Böske. Visszafelé kikanyarodtak a kövesútra. Alighogy elérték a szélső házakat, nagy kurjongatást hallotak. Nekem olyan asszony kell, Ha beteg is, keljen fel... — Ez a Jankó! — Ismerte fel a hangot Böske. — Az ördög a bocskorába! A piszok! — szidta, de szavai mögött ott rejtőzött a megkönnyebbülés. — Nem egyedül van — mondta Gábor, s mikor Srankó Miskától, gyerekkori komájától támogatva megpillantotta Jankót, derengeni kezdett benne, hogy hol lehetett Böske élete párja. Délután Srarikónál is jártak az agiaaioK. Az ötven év felé közeledő agglegény már-mar hajlott a jó szóra, de amikor elébe tették a nyilatkozatot, hogy írja alá, kijelentette: „Előbb ie. iszom magam a sárga földig. Akkor kezeimbe nyomhatjátok a tollat. Legalább nem tudom, hogy mekkora marhaságot csinálok. Az egyik viiianylámpa alatt találkoztak össze. Csupa sár volt Jankó. Arcáról csak két szeme fehérje világított a megvadult Bösútere, aki akkora két pofont kent le az ö kedves urának hirtexenjé- bea, hogy az kicsúszott Srankó keze közül, s elterült az árokparton. — Bö... Bözsikém — tápászkodott fel dadogva Jankó. — Ne... ne bánts, mert éóén fff... elakasztom rn-magam — s .akkorát kukkantott, hogy majd kiugrott a gégéje, — Fel ám a majd megmondom mit! — ordított rá Böske. — Holnapután reggel jössz velem az alakuló közgyűlésre. Punktum! — Nem ő a hibás —kelt cimborája védelmére Sran. kó, aki színjózan volt. — A Dimák Pista itatta le. Most kapu meg a pálinkarészesedést. Már útban volt hazafelé, amikor összetalálkoztunk. — Kuss, te vén kandúr! — zúdította nyelvét Sran- kóra Baske. — Miért avatkozol a mi dolgunkba? — Oka volt rá, hogy becsípjen. — Csend! — kapta ki az őrmesterasszony Tüske szomszéd kezéből a fütyköst. — Megéred a pénzed te is! — fenyegette meg Srankót, majd Jankóra parancsolt: — Gyerünk! Jankó nem merte elengedni a villanykarót, mert elesett volna. Böske félreértette. — Nem akarsz menni? Indíts! — bökte oldaliba. — Ne i...ilyen du...durván Bö...Bözsikóm — könyör- gött Jankó. — Cs... cs... csak memegkokóstotoltam. — Megkóstoltad? — puk- kadozott Böske. — Hogy égette volna ki a gigád! Holnaptól kezdve csak akkor ihatsz egy kupicával, ha naponta legalább egy egységet bejegyeztek a könyvedbe! — s már maga előtt lökdöste a járdán a botladozó Jankót. A szomszédok nevetve néztek utánuk. — No, halljátok 4- csóválta a fejét Srankó. — Ha nekem ilyen sárkány feleségem lenne, régen felakasztottam volna magam. — Fenét! — jegyezte meg epésen Boros Gábor. — Aláírnád te is a nyilatkozatot. Srankó gyorsan elköszönt — Vigyázz, mert holnap Böskét is magunkkal visz- szük! — kiáltott utána Gábor. Másnap reggel önként je. lentkezett Srankó a tsz-iro- dában. Semmiféle szoszsza- gC' nem lehetett érezni a leheletén. Az éjszaka meggondolta s határozott. Vagy talán attól félt, hogy Borosék csakugyan ráuszítják Böske őrmestert? Senki sr állíthatja, mert még önmagának se vallotta be. Színházi jegyzet a Donna Juana-ról Szentirmay Éva Jászai-díjas Leon or szerepében remekelt. Vollmuth Frigyes rajza ope de Vegéről feljegyezte a krónika, hogy Cervantes, amikor végignézte egyik, darabját, O azonnal abbahagyta a drá- maírást. „Más foglalatosság után néztem, felhagytam a drámaírással, átadtam a helyet a nagy Lope de Vegának, aki a drámaírás fejedelme lett.” Mennyiségi és minőségi fejedelme, hiszen állítólag 1-800 darabot írt, nem egyet 24 óra alatt, hogy még másolója is alig tudta követni. Neve a siker biztosítéka, csengő arany Spanyol- honban, a XVI. században. És, miután eltelt négy évszázad, a mai • magyar színpadon is siker, vonzó színházi élmény, bájos- kedves-forduiatos játék — színház. Az, színház! A békéscsabai előadás is ae, Máté Lajos rendező jó színészekkel törekszik Lope de Vegét úgy játszani, hogy az alapvető dolgokat pontosan betartsa.; a szép beszédet, a spanyolos játékstílust, és a kiváló drámai szerkezetnek az előadásban is érvényesülő összetartó erejét. Mondhatnánk: milyen egyszerű! Mintha jó recept lenne, valamiféle előre kitalált varázsmondat minden sikerekhez: tisztán csengő szép beszéd, egységes stílus, jó szerkesztés. Hát bizony az is, egyszerű. Természetes, mint Lope de Vega minden hőse, elját- szadozása a férfi-nő bonyolult kapcsolataival, az „örök ellenségek” és a „veled sem, nélküled sem” attitűdjéből; és egyszerűsítsük tovább — játék az élet gonoszságaival, szépségeivel. De mindig valami megmagyarázhatatlan, sugárzó igenléssel, manapság lehet, hogy jobban értjük az idegen szót, hogy optimizmussal, a jó és az igaz hitével; Nem más ez a Donna Juana sem... Nem tudom* nekem jobban tetszik ez a cím, még ha nem is utal arra, hogy miről szól majd a darab, a tisztelt néző* Spanyolhonban, s most Ma. gyár honban úgyis azonnal tudja és tudta, hogy szerelemről, szerelmesekről, akik végül — csellel avagy csel nélkül —, mert egymást keresték, meg is találják egymást és a boldogságot. Szóval ágy terem dacból is a szerelem, s hogy ezeket Máté Lajos igazán jól érezte, egy jó kis előadás* most a nyár eiőttre, a csabai színháziban. S néhány remek alakítás, elsősorban a Jászai-díjas Szentirmay Éváé Leonor, a komorna szerepében; ennyi játékosságot, bájosan, rusztikus humort csak a színész és a szerep maradéktalan, találkozása hozhatott. Nagyon tetszett Kovács Lajos Hemarvdója, ez a mindent bonyolító okos és furfangos spanyol szolga az előadás valóságos hajtóműve. Hatásos és szép Agárdy Ilona Donna Juana szerepében, partnere Körtvé- lyessy Zsolt, mint Don Pedro, a Lope de Vegénél kötelező természetes játékkal éri el sikerét. Kalmár Zsuzsa, Cserényi Béla, Val- kay Pál, Lengyel János és Csornák Árpád nevét kell még feljegyeznünk, feltétlenül. Farkas Ferenc Kossuth- díjas zenéje a spanyol köpenyes — kardos komédiák zenei átlényegftése, a díszlet Vlada Rebezov jugoszláv vendégművész ügyes tervei alapján készült, a jelmezeket Vág- völgyi Fiona tervezte. Jó, hogy a színház ebben az évadban nem feledkezett meg Lope de Vegáról, ma is élmény, ha jó az előadás. Ez pedig kellemesen jó volt, ami vitathatatlan. Sass Ervin
