Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
V ABC Ladányi Mihály Es a nyugdíjas Jóisten előkotorja drótkeretes szemüvegét és az ábécéből kihúzza a fölösleget A mint áldozatkészség B mint Barikád nem kell de a C mint Cinizmusra még szükség lehet E mint Ellenség elavult helyét viszont szépen kitölti a H mint Hízelgés I mint Idegenedés J mint Jóakarat Mert a nyugdíjas Jóisten már szereti a K mint Kompromisszumokat E mint Ladányinál kicsikét tétovázik viszont az M mint Megbékélés megmarad N oh az N szemét lesütve mondja nahát ez a Nacionalizmus nocsak s O mint Osztozkodás is tetszik neki Sz Sz Sz dörmögi s a levegőbe szagol ez a T mint Tulajdon na végre megint itt van Ezt várta U és felesége Vé ezt várta Zé s ezt várta X Y is titokban Nyolcsoros Sass Ervin ó hogy kővé lettél magos vár falában 6 hogy álom lettél mire rád találtam mire rád találtam ó hogy csillag lettél magos vár falába meghalni siettél Töredékek Filadelfl Mihály jó lenne egy kicsit valami ősi állatnak lenni vagy föloldódni valami mágikus igében tűk és fiolák protokoll-mosolyók és nukleáris rettegések nélkül cserépcsuporból kanalazni a reggelek mezőillatos tenyerén az egy napra elegendő reménységet • ' engem már nem lehet megölni szárnyára vett a puha szél míg halottaim sorra elrohadtak s az őseimen esett sérelmekért pereltem e félig-kész világgal az egészben egy csavar vagy csupán úgy állj helyt posztodon rajtad is áll * hogy az emberiség megváltsa önmagát Egyágyas szoba Csoór István írása K etten biliárdnztak. A legény lökött. Erősen célozgatta a pettyest és az asztalra hasalva szólott az öreghez: — Ha hívták, miért nem ment? — Hívott a két fiú, meg a kis vakarák is. — A lánya? — Az. — Nem tudott páliszta- ni? — Tudtam. — Hát akkor? — A szobát kifogásoltam. — Földes volt, vagy sufni? — Fenét. Parkettás. — Nyilván ciwos? — Tiszta. vila§os. fürdőszobába nyíló.. s-— Akkor nem értem! — Kicsinylettem. — Mekkora volt? — Mint ez a biliárdasztal kétszer... — Nem nagy. — Nem. Az öreg megkrétázta a dákóját és átment az asztal túlsó végéhez, ahol a sima golyó megállapodott. A fiatal beírta a lyukacsos táblára a magáét és firtatta tovább. — Eltartották volna? — Vígan. — De megmakacsolta magát. — Nem. — Hát? — Egy ágy fért be csak... Nevetett a legény. — Hát hány éves? Az öreg banándugóval írta fel a soklyukú táblára a magáét: — Negyvenkettő meg nyolc, az ötven... — Annyi idős, vagy any- nyija van? — Mindegyik vág. A legény gondolkozott egy keveset. _ Én a maga helyében n em cürhődnék egy cseppet sem. — Én meg cürhődök. — Egyedül? — Egyedül. — Süt, főz, mos, takarít? — Csak a nagyfát. — Hát az apraját? — Azt a vakarák. — Sűrűn 'jár haza? — Másodhetenkint. — Nem strapás neki? — Neki nem, csak nekem. — Magának? — Folyton macerái. — Mivel? — A cűrhődéssel. Nála csak pipáznék egész nap, de ha nagyon enne az unalom, éjjeliőrnek soroltatna be. — Maga mit válaszolt? — Azt, hogy nem szeretek pipázni, csak cigarettázni... — De a munkára? — Arra meg azt, hogy itthon sertésgondozó vagyok... Nem akarok bagoly lenni, majd ha nyugdíjas sorom lesz... — Én a másikat választottam volna. — Én meg ezt. — A nehezebbiket. — Azt. — Biztos oka volt rá. — Van is. A fiatal került az asztal i másik végéhez, mert odapöttyentette el az ember a golyót. Srégen tartott nyakkal nézte a babákat és úgy szólt: — Itthon jól elfér egyedül. — öt ágyban alhatok. — Annyi van? — Annyi. — — Egyben maga alszik. A másikban? — Laci fiam, meg az asszonya, ha hazajönnek. — A harmadikban? — Ferteó, ha meglátogat. Neki még nincs asszonya, de már pedzi. — A negyedikben? — A rohamén a kis vakarák. — Kéthetenkint. — Nyáron, ha nem tanít, végig... — Az ötödikben? Az öreg megvakarta a homlokát, mint aki nagyon gondolkozik, de nem szólt. — Annak nincs gazdája? — Nincs .. i Csendesen mondta és arra nézett az ablak felé. Sűrű szemeteléssel permetezte az eső az üvegét. Vékony ereket vájt magának és lassú ereszkedéssel folyt le a párkányra. Az öreg készülődött a lökéshez, amikor a Jiátame- gett nyílott az ajtó és sietős, UhetelS asszonyi hang köszönt feléjük: — Az elnök elvtárs nem járt erre? A fiatal válaszolt: — Fialtatni vitték a pénzt a bankba... Az öreg nem fordult vissza, hanem célozgatta a golyót. A fiatal csak azt látta, hogy a dákó vége megrezzent egy keveset és a hátrafésült haja mellett lángot fogott a füle. Halványan csak. így zsendiü a szőlő szeme a nyári naptól. A legény nézte a golyókat, a kékszínű krétát és oldalt futó pillantással az asszonyt. Régtől fogva ismeri. A tyúkászatban dolgozik, egész közel a sertésólakhoz. Ismerte az urát is, aki még negyvennégy előtt a kocsiról villába esett. Közelebb húzódott a legény az emberhez: — Azért ■csak akad mindennek gazdája... — Ha nagyon akarjuk... Bazsali Ferencre emlékeznek Orosházán Különös egyéniség volt Bazsali Ferenc. Puritán egyszerűségéről, zárkózottságáról, elszántságáról sokat lehetne írni. Nemes egyszerűségét a szülői házból hozta, zárkózottságát súlyos betegsége magyarázta, elszántságát és elvhűségét hovatartozásának biztos tudata\ adta. Emberi tulajdonságai tükröződtek művészetében is. Ugyanaz a tiszta egyszerűség, világos kifejezésmód jellemzi képeit, mint egyéniségét. Zárkózottsága nem tette befeléfordulóvá, csak mindenféle hivalkodástól mentessé. Szülőföldje népének festője volt, érzékenyen reagált a társadalmi problémákra, de nem volt idegen számára az új keresése sem. Munkásságának leggazdagabb részét a csendéletek adják, tájképein a mi világunk tükröződik akárcsak az életképeken. Portré- és aktfestészete tökéletes megfigyelésre, realitásra utal. Élete a nehézsorsü emberek élete volt. Kezdetben az anyagi gond, ezzel együtt a betegség tette próbára. Bazsali Ferenc azonban mindannyiszor kiállta a próbatételt. Hite az emberekben, a művészetben, munkabírása, a rövid életű emberek gyors életritmusa erőt adott számára. A próbatételek között az vegyik legnagyobb a háború utolsó éveiben, a fasizmus idején volt. Budapesten ismerkedett meg az ellenállási mozgalommal, amelybe először ösztönösen, majd egyre inkább tudatosan kapcsolódott be. Megjárta a Margit körúti fogházat, a Fő utcát, Sopronkőhidát, de ekkor sem tört meg. Súlyosbodó betegségével együtt tűrte a kínzásokat, hű maradt elveihez, osztályos társaihoz. Vitányi Iván, Széltenger című könyvében állít emléket e nehéz, de nagyszerű korszakának. E megpróbáltatás után még hosszú ideig kellett várnia, hogy alkotó tevékenysége kibontakozhasson, s csak 1952- ben fejezte be tanulmányait a képzőművészeti főiskolán. Diplomamunkája, az „Ifjú munkás szabadságon” — az MSZMP Kö7.ponti Bizottsága székhazát díszíti — az emberségében és művészetében felszabadult ember első nagy alkotása. Tehetsége s ez az egyetlen képe Is biztosította volna számára az érvényesülést Budapesten, de nem tudott elszakadni szülőföldjétől. Visszatért újra a gyopárosi tanyába, s itthon magára vállalta a képzőművészeti kör irányítását. Orosházi festő volt a szó olyan értelmében is, hogy az itthon szerzett élményanyagot itthon dolgozta fel, s mindig újakkal bővítette. Ezekben a hetekben szülővárosa, Orosháza emlékkiállítással tiszteleg a nagyszerű ember és a művész előtt. A Petőfi Művelődési Központban mintegy százharminc képét állították ki, munkásságának csaknem teljes anyagát. Legutóbb 1967 májusában volt — életében az utolsó — kiállítása Békéscsabán. Három nappal a megnyitó után meghalt. Negyvenöt éves volt. Seleszt Ferenc Bazsali Ferenc Portré-vázlat
