Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-25 / 121. szám

Visszavert „támadás” Tóth Pál zászlóalj-parancsnok értékeli a foglalkozást végre­hajtó alegységek munkáját. torok dübörgése hallatszik. Telnek a percek, negyedórák. Az ellenség mind közelebb és közelebb ér az üzemhez. Ke­lepéinek a fegyverek. Rakéta röppen a magasba, s az objek­tumvédők tudják, hogy meg­érkezett a segítség. Két tűz közé kerülnek a támadók. Rö­vid idő telik el, s az összpon­tosított csapás megsemmisíti az ellenséget. Porosán, izzadtan. lehor- gasztott fejjel, fegyvertelenül áll a „támadók” csoportja az üzem udvarán. Körülöttük lö­vésre kész fegyverekkel a munkásőr harcosok. * Mindez megtörtént az alatt a három nap alatt, amikor a karhatalmi foglalkozást haj­totta végre, addig a másik éleslövészeten vett részt, bebi­zonyította azt, hogy a fegyve­rekkel kiválóan tud bánni. A parancsnoki sátorban Tóth Pál za&zióalj-parancsnok Békéscsaba és Gyula között az egyik üzem kerítésénél szürkenadrágos, kékinges munkásőrök tekintete vigyáz­za az erdővel övezett határt. Ahol a kerítés keletnek kanya­rodik, az őrgomba alatt áll A gyakorlatot vezető parancsnoki *örzs figyeli a védők harcát, (Fotó: Béla Ottó) Gyebnár Pál munkásőr. Gép­pisztolyának csöve az erdő fe­lé fordítva, mellette a földön tábori telefonkészülék. Csendes és békés a táj, A zöüdellő búzatábla enyhén hullámzik. Ám, Gyebnár Pál valamit mégis rendellenesnek talál. Egy pillanat, s már ott fekszik a tüzelőállásban és fü­léhez emeli a telefonkagylót. — Hetes őrhely... jelentem, az erdőben csoportos mozgásit látok... igen... értem...! . Az objektumőrség parancs­noka intézkedik. Az URH-ra- dión jelentés megy a harcál­láspontra, az udvaron élesen hasít a délelőtti napsütésbe a riasztó kolomp hangja. Az őr- szoba ajtaján özönlenek kifelé a munkásőrök. A csizmák do­bogásában érződik a magabiz­tosság, elszántság. Barnára cserzett, napégette munkásar­cokból szigorú tekintetek vil­lognak a kerítésen túlra. Min­denki tudja, mit kell tennie. Az őrhelyeken a kékingesek máris elfoglalták a tüzelő­állásokat. Géppisztolyok, go­lyószórók acélcsövei merednék az „ellenség” felé, mert a 7-es őrhelyről kapott jelzés azt látszik igazolni, hogy az üze­met támadás fenyegeti. Csak néhány pillanat telt el a riadótól, s az őrség máris el­érte a készültségi állapotot. Munkások, építőipari dolgo­zók, téglagyáriak, vasasok. Védik a gyárat, mert néhány perc múlva eldördül az erdő­ből az első lövés. A hang irá­nyába, a fák közé csap Cse- lovszki Pál golyószórójának tüze. A ciszterna tetejéről hosszú sávban pásztázza végig a másik golyószóró az erdőt. Ám néhány perc múlva a má­sik irányból is tüzet kap a védelem. S az URH-rádión je­lentés száll a néhány kilomé­terre levő harcálláspontraj BÉKÉS MEGYEI^ NÉPÚJSÁG» 19*1» MÁJUS 2a, 3 t—1 Nagyerejű támadást kap­tunk..., elhárítani nem tud­juk..., segítséget kérek! — Adását értettem! Segít­ség indul! Ugyanebben az időben az. őrség egyik része járőrökre oszlik s mintegy 50 méterre a védett üzem kerítésétől, tűzharcba bocsátkozik a tá­madó „ellenséggel”. Az erdőn túlról nehézmo­bekésesabaí „Kulich Gyula” munkásőr zászlóalj századai az objektumvédelem karhatalmi feladatokat tanulták és ugyan­ebben a három napban újsze­rű, éles lőgyakorlatát is végre­hajtottak. Gyári munkások es intézmények dolgozói együtt vállalják a fegyveres szolgála­tot a munkásőrségben. Vállal­ják, hogy társadalmi munká­ban elsajátítják azokat a tud­nivalókat. amelyekkel belső biztonságunkat erősítik. A háromnapos foglalkozáson ismét bebizonyították mun­kásőreink, hogy az immár 15 éves 'fegyveres munkásalaku­latok tagjaihoz méltóan, es­küjükben vállalt kötelezett­ségüknek mindenkor készek eleget tenni. Nappal, ha kell. éjszaka is számíthat rájuk a dolgozó nép és a párt. Igaz, most békésen hullámzik a zöl­dellő búzatábla, rend és nyu­galom van, de munkásőrsé­günk az egész országban nap­ról napra tanulja, gyakorolja a szükséges ismereteket, hogy­ha kell, vissza tudjon verni minden támadást. S amíg az egyik század a Riadóztatott 2. szakasz gépkocsira száll. tájékoztatott arról, hogy az egység első alkalommal haj­tott végre éleslövészetét, új formában, és ezen jól meg­állta a helyét. A zászlóalj tör­zse már hetekkel ezelőtt ki­dolgozta a gyakorlat végrehaj­tásának a tervét, és az alpa- rancsnokkal ezt időben ismer­tették, ezért a foglalkozáson minden zökkenőmentesen zaj­lott le. A zászlóalj személyi állomá­nya nagyon fegyelmezetten hajtotta végre a gyakorlato­kat. Harcszerüen mozgott, s aimikor a harcállásponton a ri­adót elrendelték, fél perc alatt már gépkocsikon volt a máso­dik szakasz, amely segítség- nyújtsára indult. Bizonyítéka ez annak, hogy a gyárak, ter­melőszövetkezetek és intéz­mények munkásai, dolgozói átérzik azt a felelősséget, amelyet a haza fegyveres szol­gálata rájuk ró, és bár tudják, hogy csak gyakorlaton van­nak, mégis teljes szívvel, oda­adással úgy hajtják végre azo­kat, mintha valóságos harci készültségben lennének. Nehéz volna felsorolni mind­azoknak a nevét, akik ez alatt a három nap alatt tanúságát adták a kiváló harci szellem­nek. de néhány nevet hadd említsek meg: nagy érdeme van a foglalkozások pontos előkészítésében, végrehajtásá­ban Kerepeczki Jánosnak, a híradó alegység parancsnoká­nak, Kurilla Jánosnak, aki a harcászati foglalkozások ter­vei nek elkészítésében tett so­kat, Káli József pedig az el­látó alegység parancsnokaként mindent megtett annak érde­kében, hogy a foglalkozáson részt vett alegységek megkap­ják az élelmet, ivóvizet és az anyagi eszközöket, amire szük­ségük van, A háromnapos ös­szevonás azt is bebizonyította, hogy a zászlóalj orvosai, egész­ségügyi szolgálata minden kö­rülmények között el tudja látni a ráháruló feladatokat. A békéscsabai Kulich Gyula műnk ásőr-zászl óalj foglalko­zásán úgy láttuk, hogy mun­kásőreink méltán kiérdemel­ték a városi pártbizottság első titkárának, Gyulavári Pálnak dicsérő szavait, kiérdemelték a megyei munkásőr-parancsnok- ság vezetőinek elismerését. • Nem hiába töltötték az elmúlt fél évben vasárnapjaikat, sza­bad szombatjaikat, elméleti és gyakorlati továbbképzésük­kel. Kezükben biztosan áll a fegyver, s ha arra szükség len­ne, megvédik a gyárat, meg védik az életet. Botyánszki János Gyebnár Pál jelenti a támadás kezdetét.

Next

/
Thumbnails
Contents