Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
A VENDÉG £ \É | Varga Csaba |\ V 1 tárcája — Mién főttét? — Engedj bei — Nem szívesen. Szótlanul mennek végig a hosszú előszobán. A falakat virágmintás cserép- tálak és rozsdásodó kardhüvelyek díszítik. Belépnek a poros, sötét, udvari cselédszobába. Az íróasztal fölött lógó megrepedezett és megfeketedett festményről díszmagyarban feszítő aggastyán néz le. A két fiatal, fehér nyloninges leül a kirojtosodott huzatú, süppedő, öreg kanapéra. A faragott ,sötétbarna könyvespolcokon, bőrkötésű lexikonok sorakoznak. A megsötétült, fénytelen padlót bordó, elmosódott %nótáimmá perzsaszőnyeg borítja. rm Nincs sok időm. — Hallgasd meg mondja a vendég —, rövid leszek. Ha jól emlékszem, pontosan nyolc hónapja fejeztük be a főiskolát. Akkor neked nem sikerült a főiskolán maradnod, tanársegédnek. Haragodban és elkeresedésedben visszavonultál ide, nagyapád perzsaszőnyeges szentélyébe. Engem különösen gyűlöltél, mert megvetettelek ezért a gyáva hátraarcért. Nem akarok hazudni, ma ás lelkiző fajankónak, tehetetlen fecsegönek tartalak. De velem együtt elvégezted a népművelés szakot és szükség, nagyon nagy szükség van rád. Ne félj, nem akarok, újabb sebeket vágni, nem szeretnélek becsapni. Csak arról meggyőzni, hogyha van, benned vér, itt hagyod díszmagyaros őseid és velem jössz. Hogy hova? Nemrégen vagyok művelődésiházngazgató egy kisvárosban. Betöltetlen az egyik előadói státusz —, vállald eL Ismételten mondom, nem akarlak becsapni, csak akkor gye re, ha nem akarsz megszökni néhány hét után. Gondold mog! Alföldi kisváros, egyetlen főutcával, ahol többnyire csak földszintes házakat látni. Két közepes nagyságú üzem és egy okosan gazdálkodó termelőszövetkezet. A parkosított főtéren egy harmincéves, rogyadozó szálloda és körben több zenés szórakozóhely. Az elmúlt években három • emeletes, modern ház épült. Az egyikbe a pártbizottság, a másikba az OTP költözött. A harmadik a járás legnagyobb kórháza lett. A polgárok divatos öltönyben sétálnak az utcán, árgus szemekkel figyelik a miniszoknyás diáklányokat. A fekete színbe öltözött parasztasszonyok egymás után veszik a színes, mintás ruhákat. A rácsos kert- kapuk előtt, az olajos gyep- szőnyegen naponta sikált Trabantok sorakoznak. Nem dúsgazdag ez a kisváros, de lakói kiegyensúlyozottan és jól élnek. Csak távol a kultúrától, még a kommersz népdal imádattal is. Most találták meg a város határában a római- kori őstorony maradvá- ványait. De a felfedezésből nem lett szenzáció, kirándulóhely. A városon keresztül vezető országút forgalmas ,de a turisták nem állnak meg körülnézni. Egy a sok Város közül, nincs híre és országosan ismert hagyománya. A levelező- lapokon nem látni érdekeset, csak « közismert alföldi parasztházakat, a poros, betonozatlan utcákat és a városi tanács épületét, amely egykoron grófi kúria volt. A városnak egyetlen különös, oszlopokkal, cirá- dás erkélyekkel, és hatalmas parkkal övezett palotája van, amely a, környék földesuráé volt. A különössége onnan ered, hogy ez a gazdag földesúr a művészek mecénásaként vonult be az irodalomtörténetbe. Nem kisebb költőt támogatott, mint Ady Endrét. A városi könyvtárban minden fontosabb könyv, folyóirat és lexikon megtalálható. Két havonta író— olvasó-találkozókat rendeznek, de azon csak az érettségiző diákok jelennek meg. Sem a pedagógusok, sem a hivatalnokok. Nem véletlen ez, mert a városi tanács vezetői csak a televízió krimiműsorait nézik meg. A művelődési házban évekig nem tartottak mezőgazdasági témájú előadást, mert a termelőszövetkezet elnölte és dolgozói inkább az eszpresszóban ücsörögnek. Gondold meg. Még a népdalesteknek sincs sikere, pedig a legnevesebb művészek. énekelnek. A hivatásos népművelők hiába járják végig a várost, az üzemeket, a közhivatalokat, városszéli tanyákat, legjobb esetben harminc fős közönség jön össze. De ha meghívják az Omega beat- együttest, a háromszázót- ven személyt befogadó terem kicsinek bizonyul Pedig csak egyetlen plakátot tettek ki a művelődési ház ablakába és a népművelők nem koldulták végig a várost, jegyeket árulva. És mégis a gyári áótgozők szakot cseréltek, a szomszédos falvak ifjúsága kilométereket gyalogolt, hogy láthassák kedvenceiket. Nem egyszerű a helyzet. Egyre szépül a város, az emperek, csinosabban öltöznek, de kulturális igényeik nincsenek. Ehhez még vedd hozzá, hogy a helyi népművelési felügyelő egy öregember, aki egyltor nagy érdemeket szerzett, de ma már csak statisztál. A művelődési ház épületének több száz éves termeiben valamikor az iparos egylet tagjai söröztek. Mindenki tudja, hogy a helyzet tarthatatlan, csak rettenetesen nehéz kimozdulni a holtpontról. Mondjam tovább? Legelőször is szakemberre van szükség. Rád. — Nem megyek. A házigazda meglepően hevesen mond vemet. — Az ügy nem érdekel, vagy ... ellenséges viszonyunk miatt nem vállalod? — Nem születtem forradalmárnak.... Néhány másodpercig egyikük sem szólal meg. A vendég váratlanul elmoso- lyodüt, farzsebéből összevissza gyűrt, teleirt papírlapot vesz elő. — Mi ez? — Véletlenül találtam. Amikor félórával ezelőtt beléptem házatok kapuján, a fal mellett álló, púposán megrakott szeméttároló tetejéről, a kukafedó alól papírlapokat sodort ki a huzat Az „egyik szétnyitva elém esett. Messziről megismertem az írásodat. Ne haragudj, hogy felvettem. Tudod, mit írsz? to Semmit. — Figyeld, elolvasom: Befejezem a naplóm, mert egyszerűbb hallgatni. Sorsom megtagadta apám és nagyapám eszméit. Jó lett volna jobbágyok ükunokájának születni. Jó lenne cselekedni, hogy az új eszméket befogadhassam. Szívesen elmennék művelö- désiház-igazgatónak. Megforgatni, arrébb tolni a világot. A házigazda nem tfttafto- zott, nem ugrott fel, nem rohant el, nem kiabált. Hallgatott. Legyőzték. Volimuth Frigyes Napozók Az alkotás Galyasi Míklös A legnagyob mű gyáva dadogás csak, a szó gátolja, véső, hangjegyek. Szobor vagy kép: hogyha hajnaltájon a nap csókjával párzanak hegyek. Muzsika: ha erdőt tarol le a széL Ha szarvas hívja párját valahol. Ha paszta fölött délibáb henyél, vagy haris szól lenge nád alól. A vers, a dal, a kép viseltes ruha Idő koptatta, foltozott, szakadt. Az igazi, a ki-nem-mondott mű az, mi a művészetben sírva bentmaradt. bolgárokat szorgalmas, munkasssrető emberüknek ismerik világszerte. De a bolgárok nemcsak dolgozni tudnak, hanem ünnepelni is. Szépek, bensőségesek a bolgár ünnepek. A legszívesebben mégis a bolgár kultúra napjainak színpompás, kavargó felvonulására emlékszem vissza. Bulgária ugyanis az egyetlen állam a világon, ahol a kultúrának önálló, saját ünnepe van — május 24-e. Ezen a napon a tanulófiatalok, az oktatás, a kultúra és a művelődésügy dolgozói ünnepelnek. Természetesen velük együtt ünnepel az egész nép. Az ünnepnek régi, szép hagyományai vannak. A gyermekek, csakúgy, mint annak idején szüleik és nagyszü- leik, a tavasz legszebb virágait gyűjtik össze és kötik koszorúba, hogy velük a két nagy szláv néptanító Cirill és Metód képeit övezzék. S ez nem véletlen. A két testvér több, mint 1100 évvel ezelőtt a beszélt népi nyelv alapján hozta létre a szláv írásbeliséget. Ez az írásbeliség lett az alapja a korai középkori bolgár kultúra felvirágzásának. A bolgárok büszkék arra, hogy a két fivér tanítványai a morva birodalomból való kiűzetésük után bolgár földön leltek menedéket s így Bulgária lett a szláv írásbeliség és kultúra bölcsője. Május 24-e az egész bolgár nép ünnepe. S ez sem véletlen, hiszen a bolgár nép kultúráját a szláv írásbeliségre építette fel. Ebből a népi fogantatásból ered a bolgár kultúra mélyen humánus jellege, demokratikus volta. Ma is érvényes és erőteljes Cirillnek a következő néhány verssora: „S a száj, míg édességet sohsem ízlelt, az embert hideg kőhöz hasonlítja, pedig ennél is kevesebb a lélek olyan emberben, aki tanulatlan." A bolgár kultúra ünnepén. Ebből a talajból fakadt ki a bogomilizmrus világ- ®erte ismert tana, ami lényegében antifeudal ista tanítás, a középkori opoziciónista ideológia első lángja volt S ebben kell keresni a gyökerét annak is, hogy a későbbi karok alkotói olyan művészet létrehozásán fáradoztak, amely minden ember számára érthető és hozzáférhető. Ezért olyan bővérűek a középkori bolgár freskók és ikonok, ezért olyan földiek és embe- riek a bolgár templomok és kolostorok szentjei. A bolgár kultúra a bolgár földek igen gazdag és sokrétű művészeti-kulturális örökségének lett birtokosa. A bolgár földek történelme igen változatos, rendkívül sok nép nSegfordult itt. Ehhez az örökséghez kell sorolni az ősi trákok művészetét, a görög plasztikát, a rómaiak előkelő alkotásait, a szlávok fafaragásait és hímzéseit, az ősbolgárok építészeti hagyományait. A bolgár kultúra fejlődése azonban nem volt töretlen. Az ország kétszer volt több évszázadig tartó idegen elnyomás alatt. A közel ötszáz éves török rabság elpusztította a középkori alkotások jelentős részét és csak a hegyek lankáin meghúzódó kolostorokban pislákolt tovább a kultúra lángja. & ekkor jött létre Európa leggazdagabb és csodálatosan szép népköltészete. Legszebb alkotásai Nagy László kiváló Kossuth, díjas költőnk tolmácsolásában magyar nyelven i* megjelentek. A XVIII. század végén megkezdődött a bolgár nemzeti megújhodás kora. A kultúra munkásai a nemzeti felszabadító mozgalom első soraiban harcoltak. Pai- szi j atya, Georgi Kakovszki, Ljuben Karavelov mellett Hríszto Botev alakja emelkedik ki közülük. Bulgária csupán 1878-ban szabadult fel a török rabság alól, azonban a bolgár kultúra és művészet igazi felvirágzása csak a népi hatalom megteremtése után kezdődhetett el. Május 24-e Bulgáriában ma a szocialista kultúra ünnepe. Az ünnepi felvonulások, a tarka virágcsokrok forgatagában néha-néha egy-egy traszparens is feltűnik: a legkisebbek a felvonulásokon a cirill- ábécé betűit nyújtják magasba! Jelkép ez. Azt jelképezi, hogy innen, a szláv írásbeliség megteremtésétől kezdődik az önálló bolgár, kultúra fejlődése. Azt is mutatja, hogy nagy utat tett meg ez a kultúra — az egyes betűktől a világhírű bolgár operaénekesekig, a régi főváros, Reszláv palotájának romjaitól a Feke- te-tedfeeri szupermodem üdülőtelepekig, az első természettudományos megfigyelésektől és feljegyzésektől a bolgár kompjuterekig. Egy régebbi május 24-én, főiskolás koromban én is részt vettem ezen a felvonuláson. Magaménak érez. tem ezt az ünnepet. Bolgár volt, de mégis az egész emberiségé. Csakúgy, mint 1100 évvel ezelőtt Cirill és Metód tette és tevékenysége, az is az embert, az emberiséget szolgálta. Ezt szolgálja ma is az ősi hagyományok gazdag talaján egyre erőteljesebben virágzó szocialista bolgár kultúra. Lengyel Károly, a Bolgár Kulturális Központ tütcám
