Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
Amiről nem beszélünk... A szoboszlói szümpozion tanulságai Sikeres volt a megyei hangversenyidény, nagyszerű programot kínál az 1971-72-es évad Az öngyilkosság az a téma, amiről alig beszélünk, mintha az egész társadalom átvenné az érintett családok magatartását: „az öngyilkosság bűn, szégyen, elítélendő, eltitkolni való”. Primitív álláspont ez a javából. Az öngyilkosság betegség, nem hallgatni kell róla. hanem földerítem a kórokozót, és leküz. deni. Ez a nézet nyert polgárjogot a pszichiáterek és pszichológusok hajdúszoboszlói országos értekezletén, melyet az ön- gyilkosságok Hajdú megyei magas arámyszáma miatt rendeztek meg éppen itt, hogy a kérdésiben különösen érdekelt orvosok résztvehessenek. társadalmi gyökerek Magyarország öngyilkos>-sta_ tisztikéi évszázada élenjárók Közép-Európában, az utóbbi évtizedben pedig állandóan emelkedők. 1920-ban százezer lakosra 25,2 öngyilkos halálozás esett. 1960-ban 25,4, 1969-ben 33,2, az összes halálozások 3 százaléka A jelenség méreteinek érzékeltetéséhez hozzátartozik az öngyilkosságát megkísérlők száma is, melyet a szakemberek az ön- gyilkosság miatt meghaltak tízszeresére becsülnek. Ha az okokat keressük — és még sokáig keresnünk kell, mert a szoboszlói értekezlet épp ezek komplex voltáról győzte meg a résztvevőket — a kérdés klasszikusának, a francia Durckheimnek századvégi híres művéből kell kiindulnunk. A ,.szociológia atyjának” nevezett tudósi megkülönböztet altruista, egoista és anómiás öngyilkosságot: az első akkor következik be, ha az egyén túlzottan beépül a közösségbe, amely bizonyos helyzetben elvárja tőle a halált (pL a keleti népeknél az emberáldozatot, a japán harakiri, a hindu özvegyek önégetése stb.); a második, ha az egyén kiszakad a közösségből és magányossá válik (a fejlődő iparosítás jellegzetes tünete, gyakorta kíséri a faluról városba költözést, a családból való kiszakadást); a harmadik az anómiás öngyilkosság egyén és közösség harmóniájának hirtelen megbomlásakor keletkezik. Európában a két utóbbi gyakori. Durckheim érdekes felfedezése volt, hogy a gazdag országok jólszituált emberei közül több választja az önkéntes halált, mint a szegény népek nyomorgói közül; hogy nyugodt történelmi korszakokban többen, mint vészterhes időkben. AZ EGYÉNI OKOK Durckheim tisztán szociológiai szemlélete társadalmi vonatko. zásban megkönnyítette a további kutatást, nem adott azonban választ arra a kérdésire, hogy az eredeti közösségek felbomlásakor miért éppen ez vagy az az ember keresi a halált? Kik azok az egyének, akik kitöltik az arányszámokat? Itt már a pszichológián a kutatás sora, mégpedig az egyedi esetek vizsgálatáé: beteg-e az, aki megoldás- kéfbpen nem talál más utat? A megmentett öngyilkosjelöltek vizsgálata azt bizonyítja, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben feltétlenül sérült idegrendszerű- ek, s ez a gyógyítás felelősségére ébreszt: a beteget meg lehet és meg kell gyógyítani nemcsak az öngyilkossági kísérlet okozta fizikai károsodásból, de lelki betegségéből is; megelőzésre van szükség és erős figyelemre, hiszen az illető esetleg önmaga betegségét sem sejti, hogy tudhatná akkor ezt más róla? Hazánkban száz éve indult meg az iparfejlődés s a vele járó vándorlás, ami a magas arányszámat részben magyarázza. Hogy a csoport, a szubkultúra kötőereje milyen erős, azt bizonyítja, hogy a cigányság körében igen ritka az öngyilkosság, úgyszintén ritka a német anyanyelvű falvakban is. Meglepő azonban, hogy Budapest statisztikáját meghaladja Debrecené és Szegedé, de hasonlóképpen Bács, Békés, Csongrád és Hajdú megyéé is. A közösségből tehát vidéken ía kilehet szakadni. „Kemény futballt játszunk” — ez a meghatározás szállóigévé vált az értekezleten, s joggal, bizonyítva, hogy ahol ridegebb, közöm- bösebb, zárkózottá bb a lakosság, ott az öngyilkosság is gyakoribb. Hogy az érzelmi kultúra, az egymással való törődés milyen végtelenül fontos szerepet játszika megelőzésben, azt bizonyította az érdekes debreceni kezdeményezés: az ideggondozó egy telefonvonalat (és állandó ügyeletet) rendszeresített halni készülők számára, s egyetlen hónap alatt 200 fő jelentkezett. „Segélykiáltások hangzanak körülöttünk — mondotta dr. Szabó Pál főorvos — csak az a kérdés, felfogjuk-e őket? Mindenki jelt ad valamiképp.” A CSALÁD FELELŐSSÉGE E jelek fölismerése különösem fontos a fiataloknál, kiknek aránya erősen növekedett. Ko. rábban az életkor emelkedésével arányosan nőtt az öngyilkosságok száma, e tendencia megmaradt ugyan, de erősen kiugrik a 20—24 éves korcsoport és megdöbbentően sokasodtak a serdülők kísérletei. A fiatalok sorséért elsősorban a család felelős. Jórészük elvált szülők gyermeke, mások magányossá váltak, mert törődés-;, szeretetet nem, de szigort, parancsot kaptak szüleiktől. Különösen az apák mulasztásait és bűneit jelzik a vizsgálatok: az öngyilkossági kísérletet elkövető gyerekek tekintélyes részénél alkoholista apát találhatunk, másutt a nevelésben rész,t nem vevő, illetve bottal nevelni vőlő apa á-ll a háttérben. Sok ifjú korán kiszakad a családi közösségből, de az új kollektíva sem vonzza, otthonát elhagyva társ- talanul vergődik a számára idegen közegben. Az iskolai klíma sem mindenütt meleg és barátságos, iskola-pszichológusaink nincsenek, a pedagógusok csak filozófiai— pszichológiát tanulnak, s nem gyermekpszichológiát, emberi törődésre, a tanítványaik gondjaiban való osztozásra alig marad idejük-energiájuki PREVENCIÓ A megelőzés oly fontos munkája érdekében mindezeket a hiányokat föl kellett tárni. Még ha abszolút számban nincs is nagyon sok emberről szó (1969- ben 3411 fő halt meg öngyilkosság következtében s ennek kb harmada 40 éven aluli), minden egyes ember pótolhatatlan veszteség „egyszeri előfordulású”, megismételhetetlen lény, akinek akkor is joga van az élethez, ha ezt a jogot önmagától elvitatja, önmagától kell megmenteni — család, iskola és a kultúra segítségével. Az az ember, aki igaz gyönyörűséget talál irodalomban, zenében, művészetekben, sohasem egészen elhagyott és vigasztalan. Megfelelő nevelés nélkül azonban senki sem juthat el ahhoz a belső harmőu niához, melynek szerves része a kultúra. (Nem szólva arról, hogy maguk a műalkotások — pl. a modern irodalom — is morbid hatással lehet a depresz. szióra, melankóliára hajló lélekre; vigyázni kell tehát arra is, hogy kit milyen műélvezet felé irányítunk.) A megelőzés a társadalom egészének figyelmét, s az érzelmi kultúra általános fejlődését kívánja. Az utógondozás azonban tnár konkrét személyekre koncentrál. Sok éves megfigyelés alapján úgy látszik, hogy az öngyilkosságot megkísérlők 10 százaléka megismétli tettét. Ez önrtegá-ban is intő adat. A moralizáció előítéletek, melyek családi titokká, rejtegetni való szégyenné teszik az öngyilkos kísérletet, ezért várnak leküzdésre: a megmentés útjában állnak. Budapesten a pszichiáterek és pszichológusok csoportos terápiával kísérleteznek: klub-közösséggel, melyben a haláltól megmentett, zárkózott, magányos fiatalok egymás körében oldódnak föl. Ez a módszer már sikereket sejtet Nagyobb mértékben folyik az egyéni és család-terápia, az egyén talpraallításának, illetve a család áthangolásának céljával. Aggodalomra leginkább azok adnak okot, akik kisiklanak az ideggondozók kezéből, s akiket vagy. földeríteni, vagy a gyógyításban való részvételre rábírni nem sikerül. Rendkívül elgondolkoztató előadás hangzott el az értekezleten a modern farmakológia ártalmairól: sok, egyébként szükséges gyógyszer okozhat ön- gyilkossághoz vezető depressziót: e gyógyszerek alkalmazása megfelelő ellensúlyozó készítmények nélkül nem tanácsos. Különösképpen veszélyes az „öngyógyítás”, amikor a beteg kisebb panaszok enyhítése végett orvosi ellenőrzés nélkül fogyaszt patikaszereket. A modern vegyészet veszélyei — mondhatnánk, de ez is beleillik a képbe: korunk veszedelmeinek sorába. A haladás következtében a mai ember jobban él, az orvostudomány sok, korábban gyilkos kört legyőzött, ám a meggyorsult életritmus, az átalakuló életmód, a kis közösségek bomlása más, új kérdések elé állítja korunk emberét. Az idegrendszer sérüléseit kell kivédeni, a lélek épségét óvni .olyan elszánt humanizmussal és felelősségtudattal, amilyen a szoboszlói szümpozion résztvevőit jellemezte, akik azonban egyedül nem boldogulhatnak: csak akkor, ha a szocialista társadalom egészének összefogása és emberszeretete is támogatja őket b. É. ..........►■■■■■■■ .................................. F urcsa „letét” Az elmúlt napokban — érdekes módon — felbukkant és nagy terjedelmet kapott az angol lapokban- a magyar királyi korona ügye. A Times által megkérdezett A. J. P. Taylor tekintélyes angol történész hosszabb interjúban fejtette ki, hogy „a koronaékszerek Magyarország nemzeti tulajdonai és vissza kell kerülniük a magyar kormányhoz”. A Sunday Express pedig egyenesen vezércikkben szögezte le, hogy „a korona a magyar nép jogos tulajdona”. Hozzátette: „Lehetséges, hogy (az amerikaiaknak) nincs ínyükre a magyar kormány színezete, de bele kell nyugodniuk, hogy ez a kormány fenn fog maradni. Nixon elnöknek el kell rendelnie, hogy a koronát azonnal adják vissza, különben országát közönséges lopás vádja ellen keli majd védenie.” A magyar királyi korona — amely ezer éve I. István fejét ékesítette, s oly sok hányódáson ment át az évszázadok során — lagújabbkori története 1944 végén, a régi Magyaror- ( szág összeomlásának idején kezdődött. A nyilasok, akik a hitlerista megszállók jóvoltából a hatalmat bitorolták, az ország határain túlra menekültek a közelgő szovjet csapatok elől, s a koronát is magukkal hurcolták. A teljes zűrzavar napjaiban, 1945 május elején az ausztriai Mattsee mellett egy olajoshordóban ásták el. Az amerikaiak különleges nyomozó csoportja, amikor elfogta Pajtás ezredest, a kőronaőrség parancsnokát, a kihallgatások során megtudta a rejtekhelyei. Kiásták az értékes ereklyét s Salzburgba szállították. Később innen a frankfurti volt Reichs- bank-épület trezorjába, majd Wiesbadenbe, az ottani amerikai parancsnoksághoz került. Ebben az időben az amerikai katonai hatóságok még hajlandónak mutatkoztak volna arra, hogy a koronát visszaadják Azoknak a jobboldali kisgazdapárti szövetségeseiknek — ! például Nagy Ferencnek — a Az elmúlt hét végén értékelték a megye érdekelt népművelési vezetői, szakemberei az 1970/71-es hangverseny-idényt s rögzítették a jövő esztendő terveit Az összejövetel tanulságai, ról, eredményeiről kérdeztük Halmágyi Lászlót, a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának főelőadóját: — Százhatvanhat koncertet rendeztünk az elmúlt évben a megyében s ezzel Békés országos szinten is az élen álL Nyolcezerkétszáz bérletet váltottak a fiatalok az Ifjú Zenebarátok hangversenyeire s ezernégyszáznál többet a felnőttek a filharmóniai estékre. Ezenkívül több ezer hallgatója volt az egyedi koncerteknek és megyei zenekaraink — a békési, békéscsabai, gyulai, orosházi, szarvasi együttesek — fellépéseinek. Utóbb említetteken kívül olyan együttesek jártak a megyében, mint a Postás Szimfonikusok, a Budapesti MÁV Szimfonikusok, az Ex Antiquis Együttes, a szófiai bolgár és a pozsonyi szlovák kamarazene- kar vagy a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusa^ S olyan szólisták, mint Kovács Dénes hegedűművész, Bacher Mihály zongoraművész, Szend- rey-Karper László és Agay Karola. — Mit ígér a következő évad? * — Négy évfolyam indul az Ifjú Zenebarátok hangversenyevéleményét kérték, akikké!! együtt próbálták megakadályozni a magyarországi társadalmi változásokat. Nagy Ferencnek pedig még miniszterelnök korában — sem kellett a magyar korona. Hogy miért utasította vissza? Az akkori miniszterelnök, a Magyar Köztársaság első miniszterelnöke, jóllehet a köztársaság hívének vallotta magát, elvbarátaival titokban Habsburg Ottó trónkövetelő hazatérésén munkálkodott. A királyság visszaállítása, mint a szocialista fejlődés megakadályozásának útja, előkelő helyen szerepelt elképzeléseik között. Ennek ellenére úgy vélték, hcJgy a korona a legjobb helyen, az amerikaiaknál van. Hiszen politikai elképzeléseikben is náluk kerestek bázist Nagy Ferenc megbukott és az Egyesült Államokban találkozott a legitimista Eckhardt Tiborral. Közben Mindszenty és környezete még mindig nem adta fel a reményt Elképzeléseik szerint a koronát a Vatikánba kellett volna szállítani. Hasonló álláspontot foglalt el Horthy Miklós, aki a nürnbergi börtönből szabadulva Németország amerikai zónájában, WeiMieimben élvezte az amerikaiak vendégszeretetét. A pápának a korona ügyében írt levelében célzást tett rá: nem tartja elképzelhetetlennek, hogy ismét teljes mértékben élvezheti majd a nyugati hatalmak bizalmát. Horthy ugyan csalódott reményeiben, de vágya, hogy a korona ne kerüljön vissza Magyarországra, teljesült. Igaz, az amerikaiak még a Vatikántól is megtagadták az ereklyét. Egyszerűen az Egyesült Államokba hurcolták s ott valahol, valamilyen páncélhelyiségben őrzik. A vatikáni múzeumban viszont kiállították a magyar korona — hű másolatát. A legtöbb múzeumlátogató — a pontatlan magyarázó felirat nyomán — úgy vélte, hogy az eredetit látja. Jellemző a közhiedeleminék sorozatában. Négy-négy koncertet hallgatnak meg az általános és középiskolás zenekedvelők. Megismerkednek a zenekar hangszereivel, a dalirodalommal, a korszerű balettel, a jazz történetével, a színek szerepével a muzsikában, a barokk, a romantika, a klasszicizmus és a mai kor európai és magyar zenéjével, világjáró művészekkel, a világ sok ope- raszínpadának és koncertpódiumának ünnepelt előadóival együtteseivel. — Hallhatnánk néhány nevet...? — Kocsis Albert, Szabó Csilla. a Budapesti Fúvósötös, a Magyar* Rádió és Televízió Gyermekkórusa, a Pécsi Balett. És természetesen fellépnék e hangversenyeken megyei zenekaraink, előadóművészeink. — A felnőtt bérlők számára mit tartogat a program? — Békéscsabán nyolc, Gyulán öt. Békésen, Orosházán, Szarvason négy koncertet. A legkiválóbb magyar zenekarokat — élükön a Ferencsik vezényelte Állami Hangverseny Zenekarral; kiváló hazai és külföldi művészeket. — Mennyiben lesz más a következő évad, mint az idei volt? — Szeretnénk, ha a magas művészi értékű program nyújtotta lehetőséget maradéktalanul kihasználná a Békés megyei közönség. re, hogy amikor1 néhány évvel ezelőtt betörtek a híres múzeumba. s egyebek mellett a' ko- , rona-másolatot. is elvitték, a nagy hírügynökségek először az eredeti elrablásáról adtak hírt. Csak később derült fény arra, hogy a múzeum birtokában csak a másolat volt. Egyébként a tetteseket elfogták, a tárgyat visszaszerezték — ez újra felhívta a világ figyelmét az ügyre. így kényszerültek az USA hivatalos szervei, hogy húsz esztendővel azután. hogy birtokukba vették a koronát, az első hivatalos nyilatkozatot tegyék az ügyben. Ez meglehetősen szűkszavú s körmönfont fogalmazás: „I. István koronáját megőrzésre az Egyesült Államok hatóságai számára a második világháború utolsó napjaiban magyar katonai őrség .szolgáltatta be, miután magyar területről kihozta. Azóta úgy kezelik, mint a magyar nép speciális státusban levő tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben”. „Speciális státusú” tulajdon? Letét? Egyik sem. Érthető hát, hogy az angol sajtó, az ügyben állást foglalva, még mentséget sem talál a korona „őrzői” számára. Persze nagyon is kérdéses, hogy vajon Nixon rt-egfogadja-e a Sunday Exp-ess vezércikkének javaslatát. Pintér István
