Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET k magyar nyelv hete f ■ ■■ rf« —- es jovoje Kovalovszky Miklós Írása N em könnyű számba venni az évről évre visszatérő különféle ünnepi vagy üzleti alkalmakat, rendezvényeket, amelyekről lépten-nyomon értesülünk sajtóból, rádióból, tv-ből és harsány plakátokról. Filmhét, zenei fesztivál, fehér hetek, vasgyűjtő hónap, stb, stb, sor- jázásából — bár talán a legfiatalabb és a legkevésbé hangos köztük — kiemelkedik a magyar nyelv hete. Talán éppen azért nem volt szüksége dobverésre, nem kellettek melléje kikiáltók, mert a nyelv — önmagáért beszél. Nevetséges nagyképűség volna, ha az öt évvel ezelőtt megindult kezdeményezésnek máris valami féljubileumát ülnénk, de 1971. mégis jelentős év a mozgalom eddigi rövid történetében. Tavaly vetődött fel ugyanis a javaslat: tegyük országossá, a magyar nyelv hetét, amely mint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti Kossuth Klubjának rendezvénye vált ismertté és népszerűvé. Hogy hatókörét szélesítsük és hatékonyságát növeljük, első próbaként az idén két központban, Budapesten es a 700 éves fennállását ünneplő Győrben párhuzamosan zajlottak az előadások és rendezvények, április 18 —25 között. Győrből pedig előadók szálltak ki Magyaróvárra, Sopronba és Halászi községbe. Ha népi is ilyen sorozat-terjedelmű szervezettségben, de egykét előadás erejéig más városok is — főként azok, ahol egyetem vagy főiskola működik — részt kérnek a nyelvhét eszméltető-tudato- sító munkájából, így pl. Debrecen, Eger, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Szombathely. S ami bizonyos tekintetben örvendetes: a vidék érdeklődése — talán a kezdeményezés újdonsága miatt — versenyzett a budapesti közönségével, sőt néhol túlszárnyalta. Az előadások, megbeszélések tárgysorát a rendezőség évről évre különös gonddal, úgy állítja össze, hogy egybehangolja a tudományos színvonalat, a gyakorlati hasznosságot, a közönség igényét és az időszerűséget. A témák cserélődése egyúttal biztosítja azt is, hogy nyelv rendszerének, életének és használatának minden lényeges és közérdekű kérdése sorra kerüljön. Nyelvészeink lelkesen és lelkiismeretesen vállalkoznak a tudomá'nynép- szerűsítés feladatára, örömmel élve az alkalommal, hogy kiléphetnek a szakma szűk köréből, s az eszmecsere hangján szólhatnak eflr «élesebb, érdeklődő és fogékony közönséghez. Az ilyen alkalom egyúttal a szaktudomány életközelségének és gyakorlati értékének próbája is. A sajtó kitűnő segítséget nyújtott a magyar nyelv hetének előkészítéséhez, folyóiratbeli ankétsorozattal a nyelv jelenéről és jövőjéről, több oldalas nyelvművelő melléklettel, vezércikkel és lelkes méltatással. A hét előadásairól és eseményeiről az országos lapok és a vidéki sajtó egyaránt hírt adtak, a napi program rendszeres közlésével, beszámolókkal, riportokkal. A rádióban pedig az Édes anyanyelvűnk naponta elhangzó ötpercein kívül négy hosz- szabb előadás is sorra került. A magyar nyelv hetét Budapesten, a Kossuth Klubban Dr. Köpeczi Béla, az Akadémia főtitkárhelyettese nyitotta meg. Deme László bevezető előadása korszerű kérdést tárgyalt: milyen szükségszerű hatással van nyelvre és nyelvészetre a tudományos-technikai forradalom. Ennek mintegy kiegészítéseként Szépe György a nyelvtudományi irányzatokról adott történeti áttekintést. Pedagógus célú és hasznosságé volt Bakos József előadása a tanári beszéd retorikájáról, azaz helyes és hatásos voltáról, de ez a téma mindenkit érdekelhetett, aki nyilvánosság előtt kell, hogy felszólaljon, előadjon, s ilyen alkalom vagy szükség egyre többször adódik a társadalmi életben. ■rétsy László a jugoszláviai magyarság nyelvi helyzetéről és problémáiról számolt be. Színezte a programot a „Nyelv, sugárzó anyanyelvem” című irodalmi est, amelyen Lengyel Dénes bevezetőjével költők és írók vallomásait adták elő neves színművészek. Hagyományos és népszerű vitaalkalma a magyar nyelv hetének a nyelvhelyességi ankét, amely az idén nyomatékos jelentőséget kapott Aczél Györgynek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának felszólalásával. Sorra véve nyelvhasználatunk visszásságait — a kiejtési sznobizmusban és szükségtelen divatszók terjedésében megnyilvánuló idegenmaj- molást, a tudományos tolvajnyelvbe zárkózást, a közéleti-hivatalos nyelv nya- katekertségeit, a „szókimondó” természetességnek vagy éppen művészi korszerűségnek értelmezett nyelvi durvaság, elharapódzását, az ifjúság nyelvének kérdését — határozottan állást foglalt a nemzeti nyelv, az anyanyelvi műveltség ápolásának szüksége és fontossága mellett, éppen a szocialista kultúra kibontakoztatása, fejlesztése és általánossá tétele érdekében. Ennek alapja csak a világos, közérthető, a nyelv kommunikációs szerepének legjobban megfelelő, tehát valóban „demokratikus” nyelv- használat lehet. A győri ünnepi hetet Lő- rincze Lajos nyitotta meg. Deme László és Szépe György Budapesten is megtartott előadása mellett Éder Zoltán régi nyelvészetünk dunántúli fellegváráról beszélt, Lőrincze Lajos az amerikai magyarság anyanyelvi állapotára vonatkozó tapasztalatairól számolt be. Wacha Imre pedig a magyar nyelv zeneiségét elemezte. A magyar nyelv hetének győri műsora külön súlyt kapott azzal, hogy egybekapcsolódott a szép magyar beszéd hatodik országos döntőjével. E nagyszerű versenyben hazánk közép- iskolásai vesznek részt a győri Kazinczy Gimnázium kezdeményezésére, s immár hagyományosan a Rába- parti városban rendezik meg a döntőt, amelyen ez idén is a hat legszebben beszélő diák nyert Kazinczy- emlékérmet és jutalmat. összegezve az idei nyelvhét eredményeit és tanulságait, először is megállapíthatjuk, hogy a kezdeményezésnek a vidékre való kiterjesztése igen hasznos volt: új, friss rétegek érdeklődését keltette föl a nyelv ügye iránt, ezt az utat tehát tovább kell szélesítenünk. Először is azért, mert az országban négyszer annyian élnek, mint Budapesten, s a vidék nyelvi és művelődési helyzete bonyolultabb, több nehézséget vet föl. így például azt a zavaró kettősséget, hogy a nyelvjárás természetes közege és a sajtóból nyomtatásban, a rádióból, tv-ből, filmekből pedig élőszóval áradó köznyelvi hatás keveredik az emberekben. Hasonló zavart vagy inkább megoszlást okoz sokak nyelvhasználatában a munkahely hivata- loskodó-közéleti sablonjainak megszokása; a legtöbb ilyen ember szinte két- nyelven beszél: másként „hivatalosan”, a nyilvánosság előtt és másként „magánemberként”, családjával, barátaivaL A vidék zártságát és elszigeteltségét feloldotta a társadalmi és technikai fejlődés, de a művelődéssel szükségszerűen kialakuló nyelvi egységre való átmenet előkészítése, a kiegyenlítődés, segítése, majd az összhang megteremtése az iskola, az anyanyelvi oktatás és a nyelv- művelés közös feladata. E munkában csak visszatérő emlékeztető, számvető és célkitűző alkalom a magyar nyelv hete: egy állandó és Dénes Sándor Kamasz A Békési Élet Áchim-emlékszáma eleven, egész életűnket átható törekvés jelképe. Hogy ezt az eszméltető szerepet legjobban betöltse, javasolhatnánk — éppen a vidékre való tekintettel —, hogy lebonyolítását vállalja teljes egészében a rádió és a televízió. Ez valóban országossá tenné a mágyar nyelv hetét, de nem pótolná a helyi viszonyokhoz és igényekhez igazodó előadásoknak, a közönséggel való személyes kapcsolatnak, s az élőszó erejének hatását. A központi rendezvények, valamint a sajtó, rádió, tv bevonása mellett arra kell tehát törekedni a jövőben, hogy — összefogó irányítással,1 s az irodalmi körök, színpadok közreműködésével — minél több helyen szervezzék meg a magyar nyelv hetét, vagy akár csak napját. Remélhetőleg mindenütt akad lelkes magyartanár, tevékeny TIT- vezető. megértő kultúrház- igazgató, aki kezébe veszi a kezdeményezést. mozgalom jelentős eredménye, hogy az előadások témáinak változatosságában állandósuló tárgykörként jelentkezik a határainkon túl és a világban szétszórtan élő magyarok anyanyelvének védelme és ápolása, amely a magyarságtudatnak és a népi összetartozásnak legelső, szinte egyedüli biztosítéka. S az anyanyelvi műveltség nemcsak egyéni, szenvedélyes gond vagy társadalmi igény, még kevésbé magyarkodó jelszó, hanem a közösségi összetartozás felelősségtudatától sarkallt lelkiismereti ügyünk és a szocialista kultúra fejlődésének rendkívül fontos eleme Szokásos gazdag tartalmával, formájával, de a szokásosnál nagyobb terjedelemben jelent meg a Békési Élet idei második — Achim L. András emlékének szentelj — száma. Pőlöskei Ferenc egyetemi tanár tollából való az első tanulmány, melyben a szerző a nagy parasztvezér parlamenti tevékenységét. elemzL Ezt követi néhány dokumentum-értékű fénykép, majd Nagy Dezső elemzése Áchim mozgalmának költészetéről és Krwpa András öt élő Achim-anekdotát magyarul és szlovákul közlő írása. A Békés megyei kivándorlások okairól szól Virágh Ferenc cikke. Fontos kérdést, megyénk III. ötéves népművelési tervének teljesítését mutatja be, vizsgálja értékelő tanulmányában Csendé Béla. Miklya Jenő Szabó Páltól búcsúzik. Takács László a fizikai dolgozók gyermekei, nek középiskolai gondjairól vall értő, okos szavakkal. Közli a kiadvány Sasa Ervin jugoszláviai testvérvárosunkat bemutató útirajzát, Sajti Imre feldolgozását az orosházi népi rendőrség történetéről, Hentz Lajos tanulmányát a száz évvel ezelőtti mezőberényi népviseletről és Baly Herminának az alkoholizmus elleni Békés megyei küzdelemről szóló írását. örvendetesen gazdag megyei kiadású, a megyével foglalkozó könyvtermésről tudósítja az olvasókat a Szemle-rovat. A Kristó Gyula és Székely Lajos szerkesztésében megjelent Tanulmányok Békéscsaba történetéből című kötetről, a Füadelfi Mihály, Sarusd Mihály és Sass Ervin költeményeit tartalmazó 57 versről, Tóth Lajosnak, az orosházi Üj Élet Termelő- szövetkezet életét, múltját bemutató Küzdelmes évek című kötetéről és a Bibliotheca Bekesiensis 5. darabjaként megjelent Tes- sedik-válogatásról. Nem tudjuk, az évforduló tette-e vagy más óka volt, de egyértelműen kimondható, hogy a Békési Élet 1971/2-es száma a kiadványsorozat eddigi legjobb színvonalát is eléri, ami nem kis szó, ennél a maga műfajában országos szinten is az élen levő folyóiratnál (D.) A régi hegyen Héra Zoltán Emelj csak, magas öklödön tarts, mutasd a tájat lebegőben. A bádogtornyot, á réten a tócsát ragyogtasd, mutasd. Hozd fel a régi delet a mélyből, feszítsd az égre homorítsd, és röptess el engem újra, a fény árkai között, szemben a széliek Lejt az a hegy, ama másik, magasan áteresztett hunyorít lenti szurdoka. Hadd, hogy magamat fölragadjon, a tüskék elől, a nyirok elől. Oly teljes e dél. Hadd kezdjem újra. ♦ Sióparton Németh Gáza Oly mocskos volt a Sió, mint a történelem: tört fa úszott, millió galy; apám volt velem. Ügy sült a hal, mint égő város tüzén a nép; lent szálka-csontváz, fénylő égen zöld légy a gép. Apám elvitte a víz, az iszap-förtelem — hal csobban, vihar lapít. A fiam van velem!
