Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-20 / 117. szám
Január óta a Békés megyed Illetmény hivatal intézi a pedagógusok munkabérének szám. fejtését. Ezzel az intézkedéssel megszűnt az addig gyakorlattá lett, kéthetenkénti fizetés, s helyébe a havonta egy alkalommal történő bérfizetés lépett Az új fizetési rendszerre történő átállás nem volt egyszerű feladat, ezért érthető volt az első két hónapban, hogy elég sok reklamáció került az Illetmény, hivatal asztalára, melyeknek jó része jogos volt, de természetesen akadt jogtalan is. Az azonban már kevésbé érthető, hogy lassan fél évvel az átállás után, még mindig akadnak szép számmal bosszúságot okozó számfejtési hibák, ráadásul nem is filléres dolgokról van szó. hanem kerek összegekről. E sorok írója például február 2-án, és május 7-én is kerek 100 forinttal kapott kevesebbet, mint amennyi járt volna. A példa sajnos nem egyedülálló! Ilyenkor azután megindul a levelezés, telefonálgatás, a jogos illetményt pótlólag megküldik, és elnézést kémek. „fl vevő kívánsága parancs" Ez mind nagyon korrekt és alapos utánajárásra enged következtetni, de ami jár, azt helyesebb lenne egy alkalommal és egy összegben jogos tulajdonosának eljuttatni. Ez az eljárás a fizető és a fizetett számára is lényegesen egyszerűbb megoldás lenne, sok fölösleges adminisztrációt és bosszankodást lehetne vele megtakarítani. Ki kell próbálni — megért! Sz. A, ...Mint a fehér holló Olyan ritka eset az, amikor az i ember nyugodtan leléphet a gyalogátkelőhelyen az úttestre. Örökösen félnie kell attól, hogy egy száguldó jármű t,nekiszalad Szombaton délutáni csúcsforgalom. A Centrum előtti gyalogátkelőnél, nem léptem le' ß zebrára, mert láttami hogy egy taxi közeledik. . Nem léptem le, tehát neki van el- í többségei hadd menjen tm gondoltam. De nem. A taxi a zebra előtt j megállt és a vezetője udvariasan ytessák”-et intett. Olyan ritka es; mint a fehér hot- , ló, ezért megjegyeztem a rendszámát, Ímei JA 68—63. Dicséretként és követendő példaként, hogy lehetünk udvariasak is a gyalogosokkal. Igazságos-e? „Régi előfizetője vagyok a Békés megyei Népújságnak, rendszeresen olvasom a Szerkesszen velünk rovatot. Most szeretnék egy kis segítséget kérni. Pro- pán-butángáz ügyben fordulok Önökhöz, 1970. IX. 10-én adtok le gázfelhasználási igényünket, amelyet a 7452/70 sorszámon elő is jegyeztek 1971 első negyedére. A bekapcsolás, mely erre az időre szólt, sajnos, nem történt meg. Levelemmel a DEGAZ békéscsabai kirendeltségéhez fordultam 1971. IV 24-én, amelyre azt a választ kaptam, hogy csak 72-ben fogják bekapcsolni. Nagy szükségünk volna pedig rá, mivel két kisgyermekünk van és tanyán lakunk. A 2000 forintos tűzhely lassan már egy éve ott áll és nem tudjuk használni. Azért fordultam önökhöz most, mert a Népújság április 29-i számában olvastam, hogy aki 1970. IX. 15-ig beadta az igénylést, annál 1971 első félévében üzembe helyezik a készüléket. Ismétlem, mi az igénylést 1970. szeptember 10-én adtuk be”. Ezeket írja levelében Kondacs János, Szarvas, Tanya, III. külkerület 88 szám alatti lakos. Sajnos, nem tudjuk megállapítani, hogy miért történt az ígéret 1972-re, holott a DEGAZ szegedi igazgatóságától valóban kaptunk olyan választ, amire Kondacs János hivatkozik és amelyet lapunkban közöltünk. Reméljük, Kondacs János ügye Igazságosan Intéződik et. Nem nagy kérés Horváth Krisztina Békéscsabáról küldte a levelet szerkesztő- t Bégünkhöz. „Kérem, járjanak el az illetékeseknél abban, hogy Békéscsabán, az István király téren az üzletek során, ^ járda szélére ismét rakják ki a padokat, székeket Tavaly volt pad és szék bőven és ezek teljesen megfeleltek nekünk. Dolgozó vagyok, jólesik ebédszünetben kicsit leülni. Nem szólva az idősekről, akik szintén szívesen pihennek, nézelődnek a főtér ezen szakaszán. Ahol most vannak az új padok, az bizony erősen széljárta hely, csak azoknak jó, akik buszra várakoznak. Ismételten kérem és megköszönöm segítségüket”. A kérés valóban nem nagy és bizonyára teljesíthető |g Köszönet az életért Sző szerint ezt mondta a bé-; késcsabai Bizományi Áruház vezetője, amikor felkerestük Van-j sza Pálné (Kisrét, Tanya 49/5) panaszával. Levélírónk közölte, hogy május 8-án férjének, aki a megyei tanács konyháján dolgozik! munkaruhát akart vásárolni, 52-es nagyságban. Az üzletben viszont 44—46-os volt. Az eladót megkérdezte, nincs-e a raktárban a kért nagyság. Azt a választ kapta, hogy nincs. Amikor távozott, a kirakatban meglátta a kért munkaruhát és azt is, hogy ez 52-es méret volt. Visszafordult és kérte, vegye ki a kirakatból. Elutasító választ kapott. Nem akart vitatkozni, de kedden ismét bement a boltba, ugyanezzel a kéréssel, mivel máshol drágábban kapta volna I meg a kívánt munkaruhát. Az áruház vezetője elmondot- 1 ta, hogy olvasónk helyesen tette volna, ha hozzá fordul, bár az áruház dolgozói is tudják, hogy a vevő kérésére bármikor be lehet venni a kiválasztott árut. Ezt Vansza Pálné kívánságára is megtehették volna. ’Hagyom kedves levelet kaptunk Bogdán Mátyásné csaba- szabadi olvasónktól, s kérésének szívesen teszünk eleget. „Kérem, szíveskedjenek helyt adni lapjukban, a Szerkesszen velünk rovatban . levelemnek, mert ezúton szeretném megköszönni a békéscsabai kórház baleseti sebészetén dolgozó orvosoknak, nővéreknek, hogy életem megmentéséért annyit fáradoztak, amit nemcsak magam, hanem öt gyermekem sem feBumeráng A bumeráng visszaütött. Ezt állapíthattuk meg, amikor a Dél-Alföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat orosházi kirendeltségéről választ kaptunk május 6-án megjelent cikkünkre, melyben közöltük egyik orosházi olvasónk panaszát ,,1971. május 6-án önök által közölt »Hegyek, völgyek a Tolbuchin utcán« című cikkel kapcsolatban az alábbi válaszunkat elfogadni, illetve azt közzétenni szíveskedjenek. A Tolbuchin úti külső vezeték építését 1970. november- december és 1971. január hónapban végeztük, 460 folyóméter hosszúságban. A kivitelezés , folyamán körülbelül 280—300 ' folyóméter hosszban azonnal visszatemetést nyert az utcának az a része, ahol röntgen- vizsgálatot nem kellett végeztetni. A megmaradt 260 folyóméter visszatemetését a hegesztési varratok megfelelő rönt genvizsgálati eredményeinek kézhez vétele után — a magas talajvíz-állás ellenére, igen nehéz körülmények között is — április 13-án elkezdtük — és azt április 23-án be is fejeztük. Panaszosuk kérését, mely szerint kéri önöket, hassanak oda, hogy a Tolbuchin utcát betemessük, cikkük megjelenése előtt kettő héttel elvégeztük.’* Meglepődtünk az utolsó bekezdésen, Talán olvasónk tévesen tájékoztatott? Vagy valami telepátia van a dologban? Megérezték, hogy majd bírálatot kapnak és gyorsan befejezték a munkát? Egyik sem. Csupán az történt, hogy elnéztük a levél keltezését ... Egy tanulságot azért levonhatunk: vannak ügyek, melyek közbenjárásunk nélkül is elintéződnek. Az előbbi a példa, s a Tolbuchin utcaiak nevében is köszönjük a DÉGAZ-nak. lejt el soha.* A történet a következőd Bogdánt Mátyásnét autóbaleset érte ez év elején. Súlyos sérüléssel került a kórházba, s csaknem négy hétig feküdt a baleseti osztályon, Az orvosok, ápolónők és az osztály minden dolgozója fáradtságot nem átmérve működött közre abban, hogy megmentsék a családnak és öt gyermekének. Levélírónk megemlékezik azokról M, akik segítőkészen vért adtak élete megmentéséhez. Koléner Éva CsabaszabacH, Mityó Pál Csárdaszállás, Csipke Sándomé te Udvari Istvánná szintén csárdaszállást lakos adóét vért Bogdán Mátyásáénak. Az ötgyermekes édesanya ma már egészséges, családja körében van. Örömmel tölt el bennünket, hogy úgy az osztály dolgozói, mint a véradók nemes áldozat- készségükről adtak tanúbizonyságot TÁRLAT BUDAPESTEN Pdbárt Jenő rendőralezredes (a kép halszélén) megnyitja a kiállítást. Mellette dr. Párasa János, Petrovszki Pál és Molnár Antal Patinás lépcsőkön, csíllárfény- ben pompázó előcsarnokon át visz az út a félemeleti kiállító- helyiségbe. A Belügyminisztérium budapesti központi klubjában május 15-én déli 12 árakor j egyelőre még ritka esemény kezdődött: vidéki képzőművészstúdió, a békéscsabai Fegyveres Erők Klubja stúdiójának három tagja hozta el budapestre olajképeit, akvarelljeit, szobrait Molnár Antal, dr. Párasa János és Petrovszki Pál a művésziek, akik a központi klub történetében először falat kaptak műveiknek, — melyek — és ez talán természetes is — a békési táj, az itt élő emberek, katonák, a fegyveres testületek tagjainak életét mutatják be tehetségesen és kifejező erővel, ,, Az Ünnepélyes megnyftön a BM Duna Művészegyüttesének vezetőprímása, Mészáros Tivadar Dvorasák Humoreszkjét járt- szotta Tóth Elek cimbalomkí sereiével, majd Pedbárt Jenő rendőralezredes vázolta közvetlen szavakkal a három kiállító alkotótevékenységét „örömmel nyitom meg a három békéscsabai művész szép kiállítását itt, a budapesti központi klubban, mondotta, remélem, pályájuk emlékezetes eseménye marad, és hiszem, hogy további sikerek jó alapja is.** A megnyitó közönsége WJUtftr még hosszú ideig együtt maradt a klub művész-vendégei vei, és elbeszélgettek alkotói terveikről, a békéscsabai stúdió életéről, tevékenységéről. Sass Ervin Mészáros Tivadar Dvorasák Humoreszkjét játszotta, Szemben a kiállítás képeivel.. Bérszámfejtés, bosszúsággal
