Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
ísutka Äs Sztár szik S kerti pádon ülve beszélgettek. Persze, nem egyszerű be- izélgetés volt ez, hanem kitalált valótlanságokat meséltek egymásnak. Azzal próbálkoztak, melyikük tud hihetetlenebbet mondani. — Hány éves vagy? «■ kérdi Misutka. — 95. Hát te? — Én 140. Tudod — mondfa Misutka — rége b- gen én igen nagy voltaim, mint a nagybácsi, aztán írt* esi lettem. — Én meg — veszi át a szót Sztaszik —, kezdetben voltam kicsi, majd megnőttem, aztán megint kicsi lettem, ét most ismét növök. — Amikor én vagy vontaim, a folyót is át tudtam úszni. — Én meg a tengert is átúszom. — Ugyan, a tengert? Én átúsztam már az óceánt is. — Régen én repülni is tudtam, — Na, akkor repül)! — Most már nem tudok, elfelejtettem. — Én egyszer a tengerben f&rödtem — mondja Misutka — és egy cápa megtámadott, Ütöttem, ahogy tudtam, mégis leharapta a fejemet. *-■ Hazudsz? — Nem hazudok, ez igazi —* És miért nem haltál meg? — Miért haltam volna meg? Kiúsztam a partra és hazamentem. — Fej nélkül? — Természetesen, fej nélkül. Minek nekem a fejem? — Hogy tudtál menni fej nélkül? — Egyszerűen. Mintha fej nélkül nem lehetne járni! — És most honnan van a fejed? — Másik nőtt. — Jól kitalálta -— irigykedett magában Sztaszik, majd elgondolkodott, hogy nagyobbat lódítson Mimikánál. — Egyszer Afrikában voltam és ott megevett egy krokodil. — Micsoda hazugság! — nevette el magát Mimika. — Egyáltalán nem az! — Akkor most hogyan élhetsz? — Úgy, hogy aztán a krokodil kiköpött. Misutka elgondolkozott, hogyan tudna riagyobbalt mondani Sztasziknál, majd i(ty Költ: — Egyszer mentem az utcán. Mindenütt villamosok, autók, teherkocsik. — Tudom, tudom! — tó- áltott közbe Sztaszik. — Most azt fogod mondani, hogy elütött egy villamos. Ezt már egyszer éhnomd- tad. *=s Na, de ez nem olyan. — Jól van, hazudj tovább! — Megyek az úton, senkihez sem érek hozzá. Egyszeresek szembejön velem egy autóbusz. Nem vettem észre, ráléptem és összetörtem. — Ha-ha-ha! Micsoda ha- zugság! — De ez nem hazugság ! — Hogy tudtál te egy autóbuszt összetörni? — Hát úgy, hogy egész kiesi volt, csak egy játék- autóbuszra Téptem rá. Egy kisfiú húzta zsinóron maga után. Ekkor odajött hozzájuk a szomszédban lakó Igor és leült melléjük a podra. Hallgatta, hallgatta a két fiát, aztán megszólalt! — Mindig hazudtok. Nem szégyellnek magatokat? — Mi senkit nem csapunk be — szólt Sztaszik. — Egyszerűen csak kitalálunk valamit és úgy beszélünk róla, mintha mesét mondanánk. — Mesét? em legyintett Igor. — Inkább valami értelmeset csinálnátok! — Hát azt hiszed, hogy olyan könnyű kitalálni? — Nincs annál egyszerűbb! — Akkor találj ki valamit! >— Azonnal — szólt Igor. — Na, tessék! Sztaszik és Mxsutka érdeklődve hallgattak és figyelni kezdtek.. — Rögtön — ismételte Igor. — E...e...e~. hm....hm. ..szóval... ■— Miért nem kezded? — Rögtön. Még egy kicsit gondolkodom. — Gondolkozz, gondolkozz! — E...e..,e... — nyögte Igor és az égre nézett. — Mindjárt, mindjárt... — Hát miért nem találsz ki valamit? Az előbb azt mondtad, nincs ennél köny- nyebb! — Na, figyeljetek! Egyszer megvertem egy kutyát, az pedig megharapta a lábamat. Még a sebet is megmutathatom. — Mi itt a kitalálás? — kérdezte Sztaszik. — Semmi. De minden ügy történt, ahogy elmondtam. — És még azt állította, hogy mester a, kitalálásban! N. Naszov tárcája — Igen, mester vagyok, de nem olyan, mint ti! Ti mindig hazudtok megállás, nélkül. Én meg tegnap úgy hazudtam, hogy még hasznom is lett belőle. — Milyen haszon? — Tegnap este a mama és a papa elmentek hazulról, Irával ketten maradtunk, Ö lefeküdt aludni, én meg bemásztam a kamrába és megettem egy fél üveg lekvárt. Aztán gondolkozni kezdtem, mit kellene csinálni, hogy ne kapjak ki. Bekentem Ira száját lekvárral. Hazajöttek a ma- máék: Ki ette meg a lekvárt? Azt mondtam, hogy Ira. A mama ránézett, lát- ta, hogy lekváros a szája. Ma reggel jól megverte, nekem pedig még adott is lekvárt. Hát ez a haszon. — Tehát miattad kikapott Ira és te még örülsz is? — kérdezte Misutka. — Na és? — Semmi! De te...-, hogy is* mondják? Igen! Aljas vagy! — Ti vagytok aljasak! — Tűnj el! Nem akarunk veled egy pádon ülni! — Bn nem akarok veletek együtt lenni! Igor felállt és elment. Misutka és Sztaszik szintén hazafelé készülődtek. Az úton egy fagylaltosbódé mellett mentek eU A fiúk megálltak, zsebeikben pénzt kezdtek keresni, számolgatták, mennyi jött ösz- sze. Kettőjüknek egy adagra futotta. — Veszünk egyet és kettévágjuk —* szólt Sztaszik. Pénzükön vettek egy adag fagylaltot. — Menjünk haza —■ szőtt Misutka —, vágjuk ketté késsel, úgy pontosabb lesz. — Menjünk! A lépcsőn a kisírt szemű Irával találkoztak. «w Miért bőgtél? *— Nem engedett a mama sétálni. — Miért? — A lekvár miatt. Pedig én nem ettem meg. Igor fogta rám. Szerintem ő ette meg és rám árulkodott. — Igen, Igor ette meg. Még büszkélkedett is vele. — Na, ne sírj! Gyere, neked adom a fél adag fagylaltomon — mondta Misutka. ®n is neked adom a részemet, csak előbb megkóstolom — ígérte Sztaszik. — De ti nem akartok enni? — Nem. Mi már tíz adagot megettünk ma — szólt Sztaszik, —- Jobb lesz, ha három részre osztjuk — javasolta Ira. — Rendben — egyezett bele Sztaszik —, még megfájdulna a torkod, ha egyedül ennéd meg az egészet. Hazamentek, három részre vágták a fagylaltot, — Micsoda finom falat — szólt Misutka. Én nagyon szeretem a fagylaltot. Egyszer egy egész vederrel megettem. ■— Na, ezt csak kitaláltad! — nevetett fel Ira. Ki hiszi el neked, hogy egy egész vederrel megettél? — De igaz! Csak a veder volt egészen kicsi, ostyából volt és még a pohárnál is kisebb volt... Fordította: Sass Attila Két karcolat ÖTÖS fi gy kicsit szőkébbre 3 ^ és az alját feljebb, (T J morfondírozott egy rekedt nőd hang. Persze jó lenne tudni, hogy milyen lesz a díszlet. Reggel óta ez így megy; a rádió be van kapcsolva, délelőtti muzsika és a kedves hadlgatódnk közöljük a nyertes lottószámokat. Irénre bízta, hogy bedobja. És. most taláh... 11, 22,, 53, 81, 75. Kedves hallgatóink a nyertes lottószámokat ismertettük! — Na újra dolgozom, de csák egy hétig mondta Marika néni. Aztán lehet, hogy megveszek egy egész előadást és csak nekem játszanak a főszínészek. A varrógépek surrogva göndörítették a csipkehalmazt. Jolán a varrógép fiókjából elővette a cédulára leírt számokat. 11, 22, 53, 61, 75. Nyertem! A görnyedt hátak mögött felállt és szólni akart, de kiáltásnak sikerült. Nyertem! ötösöm van. Nyertem. A magával sodort ruhahalmazon taposva mondta: Nyertem, ötösöm van! Kiszaladt a folyosóra, nyertem! — sikította, nyertem! — Kérem próba vain! Az ügyelő mintha ott sem lett volna, nyertem, nyertem, verődött a plafonig. Állj meg, Jolán, mutasd. A kis izzadt, piszkos papír felbomlott, Beadhatom a válópert, nem tartom a lavórt, ha részegen jön haza, veszek kabátot, ipart váltok. Te Jolán, ölelte meg Marika néni, Irénnel beszéltem, arna kér ne haragudj, de ...Elvesztette? Nem dobta be? Csütörtökön jutott eszébe. Odakint az utcán egy ismerős férfialak tántorgott a kirakatokat maszatolva Jolán elé. BIRKAPAPRIKÁS A |z öregember a kismacskával bajlódott a konyhában. Mhagyta az anyja és így gumikesztyű ujját húzta egy mézes üvegre, amiben tej volt és így etette. A kismacska pofács- káján lecsüngött a tej, be- maszatolva a frissen mosott követ. Apus! Megjöttünk! öregebb lánya nyitotta a konyhaajtót, magaelőtt tolva egy nyolcéves fiút. Hát ti? Nem is írtátok! — Nem baj, hoztunk ebédrevalót, birkát, két kálót — Az öregember elengedte a jóllakott ids jószágot és így szólt: Minek fáradtatok, ARCKÉP Horváth Páter Madarak laknak a hajadban madár lakta csillagkatlan szemedben fészkel egy kis bogár fekete bánatú a halál pillád verdes hogy eltakarja a bogár nevet senki se hallja van tegnapról, főztem magamnak. Apus mindig szerette a birkát, gondoltam, hozok, hátha itt nem lehet kapni, vagy messze a hentes, tette hozzá bátortalanul. A szobáiban rend, a televízió bekapcsolva, a kisfiú felkuporodoüt a díványra és nézte a délelőtti műsort. Az öregember bement a szobába és nagyokat nevetett, kedvet csinálva a gyereknek ebédig. Főtt a birka! Te! Tegyél nekem egy lábosba egy kis húst. Valamikor én is szerettem főzni olyan juhászost, bográcsba, ha... A külön lábosban pirult a hagyma. Már nem hallgatta az öregember a tv zaját csak nézett és kóstolt, rakta a tüzet a sparheltbe, Kisfiam, moss kezet! Ebé* delünk. Na, kié sikerűit jobban? — kérdezte az öregember. — Az idősebb lány letette a terített asztalra a birkapörköltet. Összeöntötte a kétfajta ételt. Nem akart sok mosatlant csinálni. Mégis csak vasárnap van. Dénes Piroska Romvári Etelka Békéscsaba Vollmuth Frigyes rajza
