Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
Háborúskodás egy gyermekért Bevezetőül M jelentem, sem rokona, sem barátja, de még csak jó ismerőse sem vagyok P, Istvánnak és feleségének. Talán soha nem is tudtam volna létezésükről, ha nem hallottam volna egy megrázó történetet, ami róluk, jobban mondva egy hatéves kisfiú kálváriájáról szól. E bevezetőre pedig azért van szükség, mert már első, falubeli látogatásomkor olyan vád ért, hogy valami rokonság fűz a másik” családhoz, vagyis F. Istvánokhoz, azért foglalkozom velük. Kísért a múlt; házasság anyagi érdekből F. Istvánka még alig hatéves, de már annyi fájdalmas emléke van, hogy elég lenne egy felnőttnek. A legutóbbit talán soha nem felejti el. Azóta is tele van szorongással, félelemmel. Mi történt? Az édesapjától és új anyukájától erőszakkal vitték el. Jöttek az idegenek, meg a nagymama. Kiabáltak, vitatkoztak és azután hiába kapaszkodott anyu nyakába, kiragadták, elvitték a másikhoz, az édeshez, akit jóformán alig ismer. Nem érti, miért van mindez, miért nem engedik vissza oda, ahol szerették, ahol jól érezte magát. Nem is értheti, hiszen még a felnőttnek is érthetetlen az a háborúskodás, ami két család között folyik, immár két éve a gyermekért. Vagy talán nem is azért? Az előzmények messzire nyúlnak vissza. Két család, két testvér elhatározta, hogy a nehezen szerzett földet, egyetlen vagyonukat nem aprózzák el, hanem inkább nagvobbítják. Az egyik családban élt a fiú, a másikban egy örökbefogadott lány. Vérségi akadálya tehát nem is volt a házasságnak. A fiúnak — mitagadás —• tetszett a lány. A lányt pedig senki nem kérdezte. Létrejött a frigy. S ebből született meg a gyermek, akit az aászóny hamar .a nagymama gondjaira bízott. Az anyai nagymama pedig vállalta az unokát és a maga módján szereti ma is, ezért ragaszkodik hozzá. Az apa közben újból megnősült, rendezte családi életét, ezért magának kérte a gyermeket. Istvánka kálváriája ekkor kezdődött Ingajáratban két család között Ezután hol az aipa vitte el magához, hol a nagymama követelte vissza. Nem tévedés, nem az anya, hanem a nagymama! Az anya nem sokat törődött azzal, mi történik otthon, hiszen távol, a Dunántúl egyik kisvárosában élt A nagymama háborúskodik most is Istvánkáért. A7 aPfl nem hagyta annyiban a dolgot, a gyereket magánál szerette volna tartani véglegesen. így aztán perre került a sor. A gyermeket első fokon az apának ítélték. A helyzet viszont emiatt annyira elmérgesedett, hogy az apa Istvánkát óvodába sem engedte, attól félve, a másik család elviszi. Ezt rótták fel később az apa bűneiként, meg azt is, hogy amikor munkába ment, magával vitte a lovas kocsin (az apa fuvaros), vagy pedig ha otthon hagyta, felesége lelkére kötötte; egy lépésre se engedje maga mellől. Az új asz- szony szívesen vállalta a kisfiút, hiszen neki nincs gyermeke. Istvánka és az új anyuka hamar igazi jóbarátok lettek. Nem sokáig. A viszonylagos boldogságot megzavarta az a háborúskodás, amely a két család között ezután még fokozódott. Sokszor írunk arról, hogy milyen szerencsétlen sorsúak azok a gyermekek, akik válás után egy szülőnek sem kellenek. Állami gondozásba, vagy nevelőszülőkhöz kerülnék és közülük sok még felnőtt korában sem tudja kiheverni a gyermekkori rossz emlékeket. Nemegy kisilkott élet vádolja a szülőikéit, ifjúkori felelőtlenségüket, De az sem vezet jóra — mint a mostani esetben is “ —, ha csupán „szere tétből” akarja mindegyik magának a gyermeket. Ezzel lelki konfliktust, törést, okoz. Istvánka ilyen törést szenvedett most és nem lehet tudna, kiheveri-e? Árván maradt játékok A kisfiú jelenleg az anyai nagyanyánál van, illetve most már a vér szerinti anyjánál — aki időközben hazajött, nem egyedül, hanem egy kistestvér- kével. — Istvánkát ugyanis 1970. július 11-d határozattal — egy újabb pereskedés következményéként — másodfokon az anyának ítélték. Az indokolás lényege: itt megfelelőbb körülmények között van. Az apánál csak egy konyhában lakott. — Most épül az új ház — (á szerk. megjegyzése). Ám milyen a szülői szeretet. Az apa a határozat ellenére sem vitte vissza a gyerméket, s csaknem fél év után így került sor a „karhatalmi végrehajtásra”. Beszéltem a kisfiúval, ameny- nyiben a7 „igen—nem” válaszokat beszélgetésinek lehet venni. Istvánka minden mozdulatában félszagség van, a felnőttektől, az idegenektől óvakodik, s bár már játékhoz is van kedve, a szorongás, a félelem ott lappang a szemében. Nem sokat mondott tehát, annál többet a nagymama, aki szenvedélyesen hangoztatta, szereti az unokát, még a gyermektartásról is lemondott, csakhogy nála lehessen. A legfőbb gondja viszont — ez mindig visszatérő motívum volt a beszélgetésben — az, hogy az apa ezek után kire íratja a házát?! Az anya csinos, fekete asz- szany. A gyerekről nem sokat beszél, annál többet arról, hogy milyen szerencsétlen, mindenki csak őt bántja, s ezen a sok huzavonán kikészítiték az idegei. Nem csoda... A másik asszony most is ugyanabban a szobának kinevezett konyhában él, s ha Istvánba neve elhangzik, elerednék könnyei. A fénykép ott van a falon, a kis rácsos ágyban a játékai, s játékok halmaza a sarokban. Istvánkát itt is szeretik. Erről bárki meggyőződhet, aki beszélget a két emberrel. Nagyon hiányzik az otthonukból. A faluban sokakkal beszélgettem. Sokak véleményét meghallgattam — érveket és ellenérveket — reálisnak lenni mégis nagyon nehéz. Bonyolult dolog e két család viszálykodása. Aki igazságot akar tenni, az szinte lehetetlent vállal. Egvet azonban mfégi,s tanulságul le kéllene vonni: ha igazán szeretik a gyerméket, akkor meg kell szüntetni ezt a háborúskodást, hiszen éppen az sínyli meg, aki ebben a legszeretettebb: Istvánka. Ö lesz az áldozat, az ő lelke sérül meg visszavonhatatlanul, végérvényesen. Kasnyik Judit Beethoven—Liszt—Bartók hangverseny a szarvasi óvónőképzőben Remek műsorú házi-hangversenyre hívja a szarvasi zenekedvelőket hétfőn este 6 órára az óvónőképző intézet. Dutkon László szakcsoportvezető intézeti tanár megnyitója után a hallgatók és tanáraik Beethoven, Liszt és Bartók műveiből játszanak, adnak elő dalokat és zongoraszámokat, hegedűduókat és kórusokat. Bizonyítva felkészültségüket és adózva a három nagy muzsikus emlékének, művészetének ÍJttörőssakköri est — felnőtteknek is Somogyi József tanár vezetésével néhány hónappal ezelőtt alakult csillagászati szakkör a békéscsabai 11. számú általános iskolában. Április 26-án, este 6 órakor ünnepi foglalkozáson emlékeznék meg az ember első űrrepülésének 10. évfordulójáról, majd levetítik az Irány a Kozmosz,. Ä világegyetem örök törvénye és a Színes csillagvilág rí mű kisfilmeket Az est figyelemre méltó jellegzetessége, hogy arra a szakkör tagjain kívül meghívták a gyerekek szüleit. Követésre méltó példa. TIT-előadások szülőknek, kismamáknak Két rendkívül fontos témájú előadást rendez hétfőn délután 3 órakor békéscsabai Értelmiségi Klubjában a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Az érzelmeknek a tanulásban játszott szerepéről Bartha Lajos professzor, a Műszaki Egyetem Pszichológiai Tanszékének vezetője tart előadást, dr. Boros Imre főorvos pedig a terhesség problémáiról beszél az Egészségügyi Szabadegyetem keretében. 9» Ünnepelnek a mezőhegyesi vasutasok A mezőhegyesi vasúti csomópont dolgozói a múlt évben a kiváló cím elnyerésének valamennyi tényezőjét túlteljesítették. így április 29-én, csütörtökön délután három órai kezdettel tartják meg a helybeli ÁFÉSZ-étteremben ünnepségüket, amelyen kitüntetéseket és jutalmakat adnak át a legjobbaknak. ifiiinHiiiiniiininiiiiiiiiHiiiiiniiniiiiiiiiiiiMii ■sBaaBBaBBaBaaaaaBaBaBBaaaBaaaaaaaaaaaaaaiaaaav A révész fiz ifjúságpolitikai és oktatási tanács programja Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács soronkövetkező feladatairól nyilatkozott az MTI munkatársának Nádor György, a tanács titkár^. Elmondotta: az egyik munkabizottság az ifjúsági turizmus, ezen belül a kirándulás, országjárás, táborozás kérdéseivel foglalkozik, s ebben a témakörben különféle javaslatokat dolgoz ki. A másik munkabizottság a di8 mi, ÁPRILIS 25, áksport kérdéseit vizsgálja. Itt lényegében az alsó-, közép- és felsőfokú oktatásban részesülő fiatalok sportolásáról, testneveléséről van szó. Megkezdte működését az ifjúság kulturális ellátottságával foglalkozó munkabizottság is. A negyedik munr kabizottság a pályakezdők problémáit elemzi, abból a célból, hogy a pályakezdő fiatalok munkahelyi beilleszkedése a jövőben zökkenőmentesebb legyen. A közeljövőben napirendre kerül a munkás származású gyermekek továbbtanulásának segítése, a pályaválasztási tanácsadás fejlesztésének kérdése is. Fél lábbal a dereglyén áll, szájában cigaretta parázslikt A vizet nézi. Á víz sötét, csobogva, susogva fodrozódik. Olyan rejtelmesnek tűnik, mánt az a távolról jövő elandalító emlékezet, amely gyermekkorából nyúlik vissza és megérinti a lelkét. Apját látja maga előtt. Az öreg cigány görcsös ujját az ég felé emeli. __— Ejnye Mihály, nem lesz belőled soha ember. Folyton csavarogsz. A kép fájdalmasan hasít bele. Szinte érzi, ahogy végigvibrál az idegein. Aztán montázs-szérűén követik egymást a felbukkanó emlékek. Látja beteg édesanyját. Nyolc éhes gyerek veszi körül. Sovány purdék, a testvérei. Istenem, mit hoz a tél. Végigkoldulják majd a falut Honnan uszítják rájuk a kutyát? Vajon megsajnálja-e valaki majd őket? Esténként tüzet gyújtanak a part közelében. Egy öreg eigányasszony tenyérből jósolni tanítja a lányokat. A lángok mielegétől jó kedvük kerekedik, s ősrégi cigánydalba kezdenek. De hol van Mihály? — A németzugi révnél. Mihály segít az idős révésznek. Néha pénzt is kap ezért a munkáért. Valahogy ilyen szavakkal dicsekedhetett az anyja, de a hangjára már sehogysem emlékszik, csak arra a szívetszaggató cigánynótára, amelyet annyiszor hallgatott éjszakánként kinn a németzugi átkelőhelyen. — Hahó, révész! — kiáltja el valaki magát fenn a parton. Felocsúdik. Hiszen már pir- kad. A folyó közepén halvány fények rezegnek, — Hahó, itt vagyok — válaszolja. Néhány férfi közeledik, az Üj Élet Termelőszövetkezet tehenészei. ök az első átkelők. A drótkötél megfeszül. A ga- mó minden húzásánál élesen felesikordui, A komp lassan siklik a vízen. Az emberek a hídat nézik. A híd olyannak tűnik, mánt egy segítségért könyörgő, fél térdre zuhant óriás. A túloldalon is várnak a kompra, megkezdődött a munka, többé nincs megállás. Késő éjszakáig dolgozik. A másik nap ugyanúgy kezdődik mint az első. De az a varázs, amely az első nap megérintette lelkét, többé nem támad fel. Az az első ünnep volt. Négy év után újra találkozott a folyóval. »** Két hét múlva leszerelik a kompot. Felépítik a pontonhidat. Újra találkozom vele. A beszélgetést ott folytattuk, ahol a múltkor abbamaradt. — A németzugi átkelőhelyein 15 éven át voltam révész. Először csónakkal, majd dereglyén jártam — Aztán? — Aztán meg-- szűnt ez az átkelőhely. Azóta fuvaros vagyok. — És most? — Mikor leszakadt a híd Megyeri Sándor, a tanács elnöke felkeresett. Azt mondja: — Mihály, szükségünk van a segítségedre! Biztosítani kell a Hármas-Körösön az átkelést. Gyomén egyedül nekem van a kompra vizsgám, hiszen ez volt a mesterségem. A rendőrség is engem ajánlott Jó, jó mondom, csakhogy én már fuvaros vagyok. Szóval nem szívesen mentem bele a dologba. Végül mégis igent mondtam. És tudja miért? Azért, mert a tanácselnök gondba veszi a cigányok ügyét. Ahol csak lehet, segítségünkre van. Hát én sem mondhattam nemet. A lovakat az asszonyra bíztam és másnap pirkadat elölt kimentem a folyóhoz. — És most, hogy megépült a pontonhíd? — A tanácselnök azt mondja, maradjak. Tudniillik ezentúl is szükég lesz itt olyan emberre, akinek vízijártasságija van. Ha hajó közeledik, akkor leállítják a forgalmat és a hidat fel kell nyitni. Ez lesz a feladatom. Nótári Mihály homlokára tol- 1 ja rőt kalapját. Tisztafényű, fekete szemén árnyék suhan át, ahogy a folyóra mutat. — Ez a nagy víz mindig kegyes volt hozzánk. A halat ingyen adta, nem kellett érte könyörögni. Tudja, akkoriban, amikor a németrévnél beálltam segítőnek az öreghez, elérhetetlen csodaként lebegett előttem az a vágy, hogy nekem valaha házam legyen. Nem putri, hanem ház. És van. Sokáig nézi az egymás hátán lovagló hullámokat. Közben pedig filozofikus nyugalommal beszél a gyomai cigányok múltjáról. Olyan magabiztos hangsúllyal, mint aki tud ja, hogy a Ma világában helye és becsülete van. Seredi János
