Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-23 / 95. szám
Hét község két jelöltje Örömmel jött Lököüházára A községek lesznek a győztesek Már telelt » munkaidő, mégis bent találjuk. Beszélgetés a lökösházi választókkal. Első joggyakorlás Ä több mint 300 ezer választójoggal rendelkező lakos közül csaknem 23 ezer (22 ezer 935) ifjú, életében először él majd a felnőttséggel járó joggal és kötelességgel: országgyűlési képviselőket, tanácstagokat választ* Elősizör életükben az ő akaratuk, döntésük is ott lesz: ki kép- j viselje őket az országgyűlésben, j a helyi ügyek intézésében,, A jelölőgyűléseken különös érdeklődéssel vitatták a fiatalok a helyi és az országos programot. Megkérdezték a jelöltektől: mit szándékoznak tenni az ifjúságért? Elmondták a választópolgároknak a jelölt emberi, munkatársi jellemzőit; mit tett eddig a szűkebb, vagy tágabb értelemben vett közösségért. Elmondták, miért tartják alkalmasnak és ajánlják a fontos társadalmi, közéleti megbízatásra. Így a 23 ezer először választó fiatal közül jónéhányuk neve felkerült a szavazólapokra is, mert a jelölőgyűléseken, bizalmat kaptak a tanács jövendői tagjaként Felnőtté, nagykorúvá! váltak. Életük e nagy eseménye- ünnepélyes hangulat teremtésé-1 re is serkenti őket. Sikerrel szervezték meg az ifjú választók gyűléseit, s magát a választás napját is igyekeznek emlékezetessé tenni azok számára, akik először járulnak az urnák elé. Az urnák élé járuló ifjú választókat méltán tölti el megelégedéssé! az a program, amelyre április 25-án egyben szavaznak is, hiszen a IV. ötéves terv gondol a fiatalokra is. Nem szükséges különösebben bizonygatni, hogy a párt, a kormány minden feladatban számit az ifjúság munkájára, aktivitására, együttműködésére. Hiszen ha csak egy pillanatra emelnék ki a fiatalokat a gyárak gépei mellől, a földekről, az üzletek pultjai mellől, egyszeriben kitűnne, hogy mozdulni is alig tudnánk. Ezernyi, tízezernyi kéz hiányozna, az elvégzésre váró munkából. Éppen ezért a jelen és a jövendő ölelkezik a IV. ötéves terv feladataiban megyénkben is, akár a 13 600 lakás felépítéséről, akár az ipari termelés 48—50 százalékos fejlesztéséről szóljanak is a feladatok. Az ünnepélyességhez tartozik, hogy az első választók, miután szavazólapjukat az urnákba dobták, emléklapot kapnak. Emléket felnőtt állampolgárrá avatásukról, az első választásról. Számukra különösen élményszámba menő cselekedet lesz április 25-én a szavazás. Döntsenek szívük és akaratuk szerint Úgy, hogy valóban élmény legyen a felnőtté válás igazi joggyakorlása. Döntsenek úgy, hogy öreg napjaikra is emlék maradjon: részeseivé váltak a szocialista haza megteremtésének. = A Békés megyei 5-ös választó- kerületben kettős jelölés volt, amelyen mindkét jelölt kiérdemelte a választók bizalmát és így majd csak az április 25-én sorrakerülő választáson tisztázódik, hogy a két jelölt — Sebesi Lászlóné és Seres Mihályné — közül ki jut majd be a parlamentbe. A jelölőgyűlések és a választás közötti időben mindketten felkeresték a választókerület községeit és különféle találkozókon ismerkedtek, beszélgettek választóikkal, A közelmúltban Sebesi László- né látogatott el Lökösházára. Bár a program szerint tsz-asz- szonyokkal lett volna „randevúja”, a kultúrházban megrendezett találkozón részt vett óvónő, tanítónő, könyvtárosnő, vagyis a község értelmisége is. A gyűlés kezdetén Gergely László, a párt községi bizottságának titkára köszöntötte és mutatta be a képviselőjelöltet. Majd a rövid ismertető után — ahogy az már lenni szokott gyűléseken —, néhány perces tanakodás, suttogás volt, hogy ki kezdje meg a felszólalást. A legbátrabb Köves Imréné volt: — Nagyon örülünk, hogy meglátogatott bennünket, és ne haragudjon, de ezt az alkalmat is felhasználom arra, hogy né- hály olyan problémáról szóljak, aminek megoldásához szeretnénk segítségét kérni. Sebesiné' szorgalmasan jegyez. — Sok gondot okoz, hogy községünkben csak amolyan „vándorló” orvosok vannak. Ugyanis szinte hónaponként váltják egymást és én abban látom a baj gyökerét, hogy nem rendelkezünk megfelelő rendelővel és lakás sem tudunk biztosítani az orvosnak. Öröm az ürömben, hogy egyre több gyerek születik a községben, de sajnos, az óvodánk már kicsi és kevés az óvónő is. Jó lenne, ha az elvtársnő — természetesen, ha megválasztják — tenne valamit az érdekünkben, Ezután — úgy látszik, csak az elsőre kell várni — egymás után jelentkeznek a felszólalók. Horváth Jánosné óvónő is lényegében az orvosi gondokat említette, de szólt a község ifjúságának helyzetéről is. Beszélt arról áz aggasztó jelenségről, hogy a községben végzett fiatalok szinte „menekülnek” innen. Mint óvónő kérte a képviselő-jelöltet, hogy ha lehet, nyújtson segítséget járdaépítéshez is, hiszen a gyerekek esős időben nyakig sárosán érkeznek az óvodába. Tudja, hogy véges a népgazdaság anyagi erőforrása, de hallott olyan esetekről, amikor valamilyen beruházáshoz nem használták fel a pénzt, s ha lehetne ilyen megmaradt pénzből kérnének a község problémáinak megoldásához. Rendhagyó módon, a nők között helyet foglaló Horváth József tanácselnök is szót kért. Megpróbált megnyugtató válaszokat adni az elhangzott felszólalásokra és elmondotta, hogy Lökösháza kisközség, s így kevés pénz áll rendelkezésükre a kommunális ellátás javítására. Szerinte nagyobb állami támogatás kellene ahhoz, hogy a legfontosabb tennivalókat elvégezhessék. Szelezsán Györgyné a belvízre panaszkodott. Házuk veszélyben van és akárhova fordult segítségért, még eddig nem intézkedtek. Már egyszer kiköltözködtek a házból, de az nem megoldás, hogy minden évben költözködni kelljen. Végül Sebesiné kért szót és elmondtá, hogy örömmel jött Lökösházára, hiszen a községhez személyes kapcsolatai is fűződnek; húga hosszú, időn át itt dolgozott, mint óvónő. Felírt minden elhangzott panaszt és megígérte, hogy ha őrá esik majd a választás április 25-én, tőle telhetőén mindent elkövet választói jogos kérésének teljesítéséért. De, ha nem őt, hanem Seresnét választják, akkor sem feledkeznek meg a községről, hiszen Seresné is tud a lökösiek panaszáról. — Most akkor melyiket csináljuk először? A zöldségesbolt már nyitna, ki kellene festeni. — Pali bácsi, első a klubhelyiség hiszen ott lesz a szavazás. Az újkígyósi Aranykalász Tsz irodájában hangzott el ez a párbeszéd Seres Mihályné főkönyvelő és Zsóri Pál, a tsz építőbrigádjának vezetője között. A főkönyvelőnő az ötös körzet másik képviselőjelöltje. Bár már letelt a munkaidő, még bent találjuk az irodájában. —- Valamikor be kell pótolni a lemaradást, hiszen az élet, itt, a termelőszövetkezetben sem állhat meg, azért, mert gyűlésekre járunk. Ezt is, azt is becsületesen el kell látni. És már a témánál vagyunk. — A körzetbe hét község tartozik és mindenhová el kellett mennem. Valamennyi találkozó emlékezetes marad számomra. Mindenütt nagyon jólesett, hogy a részvevő fiatalok és idősebbek nem éreztették velem, hogy nő vagyok és fiatal. — Ezeken a találkozókon milyen problémákról volt szó? — Gyulaváriban például a régi ellenségre, a vízre volt sok panasz. Az ottani embereknek az a véleményük, hogy biztonságosabbá lehetne tenni a mezőgazdasági termelést, ha jól kiépített elvezető csatornarendszert építenének. Aztán szó volt még a szűk és korszerűtlen iskoláról, a megoldatlan napközi konyha helyzetéről. — Milyen volt a hangulat? — Nagyon jő. Ebben persze az is közrejátszott, hogy éppen az előző napon hagyták jóvá a gyulaváriak 16 és fél millió forintos dotációját az elmúlt évi bel- és árvíz okozta károk enyhítésére. Nagyon imponált nekem, hogy a gyulavári emberek nincsenek elkeseredve a több éve sújtó természeti csapások ellenére sem. Abban a szerencsésebb helyzetben vagyok, hogy a találkozókon általában olyan témák szerepeltek, amelyekben „otthon” vagyok. Éppen azért volt meglepő számomra a gyulaváriak bizakodása, hiszen az elmúlt évben nekik 3,2 mázsás átlagtermésük volt, nekünk 18, és mi kétségbe voltunk esve az alacsony átlag miatt. Megfogadtam magamban, hogy nem ígérek senkinek semmit, de nem tudtam megállni — éppen azért, mert átéreztem azt a termelésbizonytalanságot, ami Gyulaváriban van a víz miatt —- és azt mondtam ott, hogy ha módomban áll, mindent elkövetek, hogy először rajtuk segítsek. — És Eleken? — Eleken más a helyzet. Az ottani termelőszövetkezet a miénkhez hasonló, csak nálunk valamivel több a tag. Eleken a községben most nagyon rossz a helyzet. Kilencven lakóházat veszélyeztet a belvíz. Erről esett a legtöbb szó, meg aztán arról, hogy megszűnt a vasútvonal és az idei évtől a közúton bonyolódik le a személy- és teherszállítás. Az emberek félnek, hogy a teherszállítással problémák lesznek. Aztán nagyon szeretnének bekapcsolódni a földgáz-programba. Hát ez — mondom — nehéz lesz, mert mi is hasonló cipőben járunk, csak azzal a különbséggel, hogy a mi helyzetünk kedvezőbb, hiszen földjeinken húzódik a gázvezeték és még így is 8—12 millió forintba kerülne, hogy bevezessük a tsz-be. Végtelenül jólesett, hogy a találkozókon, a hivatalos rész befejezése után, amikor beszélgettem az emberekkel, az idősebbek hasznos útravalóval láttak el. Legfontosabb ezek közül az volt, hogy ha megválasztanak képviselőnek, minél többször keressem fel őket, mindenképpen jusson idő arra, hogy ha nem is sűrűn, de minden községbe ellátogassak, hogy meglegyen a kapcsolat a képviselő és a választó között. Meglepett — és ezt a gyűléseken tapasztaltam —, hogy az embereket mennyire érdekli nemcsak a saját, hanem a más községek helyzete, az otfc- lakók élete, sorsa. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgulok. Hiszen már csak néhány nap választ el április 25-től, amikor megtudjuk, hogy melyikünk kap több szavazatot. Egyben azonban biztos vagyok. Kettőnk közül nem az lesz a győztes, aki a parlamentbe kerül, hanem — szeretném hinni és remélem —, az a hét község, amelyeknek minden gondját, baját mindketten érezzük. Béla Ottó mjmmsí 3 1971. ÁPRILIS 23.
