Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-21 / 93. szám

Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) emberek egymás közötti beszél­getésében gyakran szó esik ar­ról, hogy sokakban erősödött az önzés, a pénzsóvárság és a többiek rovására menő élőskö- dósi hajlam. Nagyon nehéz ezt számszerűleg mérni, de lehet­séges, sőt bizonyos, hogy így van, hiszen tízmillió ember nem lehet vak, ha valamit ész­lelnék, akkor valaminek lenni© is kell. Én azonban azt hiszem, inkább az érzékenység erősö­dött közgondolkodásunkban az önző emberek magatartásával és tetteivel szemben. A nega­tív jelenségeket meg kell lát­nunk, s mindennap harcolnunk kell ellenük, mert az önzés, az egyes emberek anyagiassága, a nép számára nem hoz boldog­ságot és fejlődést. Mi azt vall­juk és hirdetjük, hogy az em­berek joggal gondolhatnak ön­magukra, családjukra, hozzá­tartozóikra; s a természet tör­vénye az, hogy keressék a bol­dogságot önmaguk, családjuk számára, de ennék igazi útja csak a néppel, a közösséggel, az összes dolgozóval való együttes felemelkedés lehet, s nem tör­ténhet a közösség rovására. — Engedjék meg, hogy egy kissé rendhagyóén most azt mondjam: ezekben a napolaban tegyük félre ezt a gondot és vegyünk észre mást is, ami en­nél sokkal jelentősebb és fon­tosabb számunkra, lássuk meg azt is, amivel ezt a negatívu­mot le tudjuk és végső fokon le is fogjuk küzdeni: teljes bi­zonyossággal állíthatjuk — és ez nem szemfényvesztés, nem is (éves helyzetmegítélés —, hogy az utóbbi esztendőkben éppen a jó munkának, a helyes politi­kának, a közerkölcs megfelelő alakulásának eredményeképpen hazánkban határozottan erősö­dött a dolgozó emberek öntu­data, a szocialista közgondol­kodás. Ezt bizonyítani lehet Aki a közügyek iránt érdek­lődik és azokkal foglalkozik, tanúsíthatja, hogy aktivisták százezrei dolgoznak a Hazafias Népfront-mozgalomban önzet­lenül, egy fillér jutalom Vagy térítés nélkül a közösség a nép javára; százezernyi aktivis­ta dolgozik mindeii nagy tö­megszervezetünkben — a szak- szervezetekben, az ifjúsági szö­vetségben, a nőfoizottságok há­lózatában, a vöröskeresztes mozgalomban — önzetlenül, odaadóan és ingyenesen a nép, a közösség érdekében. A milli­ós létszámot is meghaladta már a szocialista brigádpiozgalom; a munkásőrök tízezrei önzetlenül, térítés nélkül látják el felada­tukat, azt a munkát, amelyet magukra vállaltak a munkás- hatalom és vívmányai védelmé­ben. Ilyen önkéntes segítők ez­rével és tízezrével tevékeny­kednek számos más szervezet keretében is. Majd a szocialista munka- verseny eredményeiről szólt. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében, a maga személyében is mondott köszönetét mind­azoknak a dolgozóknak, akik a X. pártkongresszus tiszteletére indított szocialista munkaver­senyben részt vettek. Ezután így folytatta: Amikor a számokkal nem mérhető, de életbevágóan fontos eredményeikről szólunk, az em­ber gondolatában felvillan pár­tunk, munkásosztályunk törté­nete, népünk újabbkori törté­nete is- Az idősebbek átélték, a fiatalok iskolai . tananyagból tudják, hogy az utóbbi öt-hat évtized igen viharos időszak vxdit. A magyar forradalmárok, a legönfudatosább magyar munkások elsőként csatlakoztak a szocialista forradalomhoz, de rövid hősies harcunk után lever­ték őket. S akkor negyedszázados sötét ellenforradalom követke­zett. Aztán jött a felszabadu­lás, a hatalomért folytatott harc, s már-már úgy tűnt, hogy min­den egyenesben van, a dolgok jól haladnak, s akkor az ismert okok miatt következett 1956 és sok mindent újból — hogy ne mondjam — elölről kellett kez­deni. És ha mindert végiggondoljuk, káderül, hogy harcunknak van egy olyan vívmánya, amely ta­lán minden másnál fontosabb. Éspedig az, hogy annyi vihar, s hosszú évtizedek után a szo­cializmus eszméje mély és ki- iéphetetlen gyökeret vert a ma­gyar népben; megvalósult és erőteljesen fejlődik a magyar földön. Szocialista valóságunk becsületet szerzett a magyar pépnek a nagyvilágban'. Sokkal nagyobb megbecsülést, mint amilyenben korábban bármikor része volt Népünk küzdelmes történelme során az a szó, hogy „magyar”, időszakonként na­gyon különböző és ellentétes ér­telmezést kapott. Voltak törté­nelmünknek dicsőséges korsza­kai — például 1848—49, vagy 1919 —, amikor a magyar nép a haladás zászlóvivője volt. & voltak időszakok, amikor a gon­dolkodó embereiknek szerte a vi­lágon a hírhedt reakciós Horthy- rendszer, a fasizmus — jutott az eszébe, ha azt a szót hallot­ták, hogy „magyar”. Most becsülete van a magyar népnek. A világ most más, mint régen volt. Modem korban élünk, a hírközlő eszközök gyor­sak. ha valami történik bárhol a világon, másnap reggel már mindenki tud róla. A magyar népet most szerte a világon mint szocializmust építő, s je­lentős eredményeket elérő népet ismerik. Nemzetünk lélekszáma kicsiny, de hazánk sem nagy, s ta. ián éppen ezért még inkább be­csületünkre válik, hogy most a haladás élenjáró országai közé számítanak bennünket. A külön­böző nemzetközi összejöveteleik alkalmával, amikor szinte a vi­lág minden tájáról érkezett em­berekkel találkozunk, ismétel­ten bebizonyosodik, hogy tőlünk igen távol eső országokban is vannak őszinte barátaink, akik újabb sikereket kívánva buzdí­tanak: csak így tovább, elvtár- gak! Mert azt vallják, hogy ők maguk is érdekeitek a mi sike­reinkben. Ez egyébként teljesen érthető. Hiszen a magyar föl­dön megvalósult szocializmust példaként tudják otthon emlí­teni. De gondoljunk arra, hogy nemzetközi visszhangja van nemcsak eredményeinknek, ha­nem hibáinknak is, amelyek bi­zony nekünk is kellemetlenek és haragszunk is értük. Mert a burzsoázia is beszél a Magyar Népköztársaságról, s nem eré­nyeinket, hanem .gyengeségein­ket állítja előtérbe. Jól felfogott érdekünk, s egyben a világ haladó emberei iránti becsületbeli kötelessé­günk is, hogy minél jobban, minél nagyobb hatásfokkal dol­gozzunk, hogy a szocializmus világméretű — szükségszerű és elkerülhetetlen — győzelmét tőlünk telhetőén segítsük, meg­gyorsítsuk. Természetesen nemcsak itt­hon vannak tennivalóink. Nap­jainkban a nemzetközi élet ele­venen zajlik, s nekünk ma­gunknak is — ez természetes és szükségszerű — részt kell ven­nünk a nemzetközi tevékeny­ségben. Ezzel kapcsolatiban ma­gától értetődő, hogy szocialista belpolitikánknak megfelelő a külpolitikánk is. A kettőnek szükségszerűen összhangban kell lennie. Pártunk, kormá­nyunk külpolitikája szocialista külpolitika, egyben egész né­pünk külpolitikája. Külpolitikai irányvonalunkat népünk egysé­gesen és teljes mértékben tá­mogatja. Nemzetközi tevékenységünk fontos vonása, hogy egyértelmű, tiszta és világos. Külpolitikánk következetes harcot jelent a szocializmusért, a nemzetek szabadságáért, a békéért. Szo­cialista elveinknek, az új tár­sadalmi rendet építő magyar nép nemzeti érdekeinek megfe­lelően a nemzetközi küzdőtéren mindenkor a haladás oldalán állunk — mondotta Kádár elv­társ s kifejtette hazánk állás­pontját az indokínai, közel-ke­leti kérdésben, valamint az európai biztonság ügyében. — Küzdünk és dolgozunk min­den szocialista, haladó és anti- imperialista erő egységéért. Har­colunk a népek szabadságáért, a békéért, a békés egymás mellett élés elvének érvényesüléséért — folytatta többek között. — A békés egymás mellett élés politikájának vannak bizonyos feltételei, amelyek szóba jöhető partnereink számára nem je­lentenek külön terhet, de ré­szünkről elengedhetetlenek és feladhatatlanok. Mi normális vi­szonyra, békés egymás mellett élésre törekszünk minden olyan kapitálisa állammal, amely szin­tén kész erre, és tudomásul ve­szi, hogy mi sohasem fogjuk el­árulni elveinket és barátainkat. El kell fogadniuk a Magyar Nép- köztársaságot úgy, ahogy van, tudomásul kell venniük, hogy hazánk az épülő szocializmus or­szága, s hogy népünk saját rend­je szerint él és fog élni a jövő­ben is. Ha így építik velünk a kapcsolatokat, akkor tartós és szolid partnerre tesznek szert. Ügy véljük, nekik is előnyö­sebb, ha világosan tudják, hova sorolják a Magyar Népköztársa­ságot. így ugyan nem érik őket kellemes meglepetések, de kelle­metlen csalódások sem. S arra a tényre, hogy a Magyar Nép- kötársaság szocialista ország­ként él és működik, tartósan és nyugodtan építhetnek. Ezután a Szovjetunióhoz fű­ződő mély és széttéphetetlen ba­rátságunkról szólt Kádár elv­társ. A Szovjeted óhoz fűződő vi­szonyunk meghatározója hazánk felszabadítása. Az, hogy mi — amint ezt a X. kongresszusunk is megállapította — a szociális­sá társadalom teljes felépítésén, dolgozunk, s hogy most itt, ezen a gyűlésen is szocialista eredményeinkről és remé- nyeinikről beszélhetünk, elvá­laszthatatlan a Szovjetunió fel­szabadító szerepétől. Nehéz vol­na megmondani, közülünk ki és miikor látta volna meg a szabadság napját, ha a szovjet nép, a Szovjetunió Vörös Had­serege nem ontotta volna vérét a mi népünk szabadságáért. S az azóta eltelt 26 óv alatt is a nemzetközi élet porondján, a gazdasági, építőmunkábaa, a tu­dományban, a kultúrában és az étet minden más területén élvez­tük és élvezzük ma is a Szovjet­unió testvéri támogatását és odaadó segítségét. Mindezért a segítségért mi köszönetét mon­dunk. Hozzáteszem azonban, hogy ez barátságunknak csupán kiindulópontja, alapeleme. A Szovjetunió Kommunista Párt­ját és a Magyar Szocialista Munkáspártot, a Szovjetuniót és a Magyar Népiköztársaságot, a szovjet és a magyar népet az eszmék, a célok, az érdekek azonossága köti össze — s ez a legfontosabb. A szocializmus minden őszinte hívének, minden .magyar embernek értenie és éreznie kell, hogy jelenünk és jövőnk, boldogulásunk biztosíté­ka a magyar és a szovjet nép állandóan erősödő testvéri egy­sége és barátsága. Kádár elvtárs méltatta a most befejeződött XXIV. pártkong­resszust, mely nagy, történelmi jelentőségű esemény volt. Tör­ténelmi jelentőségű a Szovjet­unió, a szovjet népek életében, fejlődésében. Nagyszabású, re­ális, biztos és felemelő prog­ramot adott a szovjet népnek a kommunista építés folytatásá­hoz. Történelmi jelentőségű ese­mény a kongresszus a szocialis­ta országok életében is, mert új lendületet ad valamennyi szocia­lista ország fejlődésének. Igen fontos a kongresszusnak az a megállapítása, hogy az SZKP, a Szovjetunió a jövőben is a szo­cialista országok egységének, együttműködésének erősítésén kíván munkálkodni. Nagy jelen­tőségű esemény volt a kongresz- szus a nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából is, hi­szen mély meggyőző erővel nyilvánította ki, hogy a Lenin által alapított kommunista párt a jövőben is fáradhatatlanul dolgozik a nemzetközi kommu­nista mozgalom eszmei, szerve­zeti, harci egységéért. És világ- politikai jelentőségű esemény is volt a kongresszus, mert a Szov­jetunió a leghatalmasabb erő az imperializmussal szemben, olyan erő, amelyre minden szocialista ország, a szabadságáért harcoló minden nép biztosan számíthat, amely legfőbb ereje és támasza a békéért harcoló népeknek. Az SZKP XXIV. kongresszusa nagyszabású békeprogramot hir­detett meg, amelyben világosan kifejezésre jut, hogv a Szovjet­unióval és szövetségeseivel az erő nyelvén nem beszélhet sen­ki. Aki azonban megértést, ba­rátságot, rendezett viszonyokat és békét akar, mindig számíthat / a Szovjetunióra és szövetségesei­re. — Pártunk, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt Központi Bi­zottsága mély meggyőződéssel jelentheti ki, teljes mértékben egyetértünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának politi­kájával. Ha összevetjük pár­tunk X. kongresszusának leg­fontosabb alapelveit az SZKP XXIV. kongresszusának alap­elveivel, nyilvánvaló, hogy mi a Szovjetunióval egy úton já­runk és a Szovjetunió politiká­ját, az SZKP politikáját teljes egyetértéssel és mély meggyő­ződéssel támogatjuk. Ez az igazság egyik legnagyobb erő­forrásunk. Szívből sok sikert kívánunk a Szovjetunió Kom­munista Pártjának, a nagy szovjet népnek a kongresszusi határozat megvalósításáért foly­tatott munkáiban. Az SZKP XXIV. kongresszusa és az MSZMP X. kongresszusa által meghirdetett politika alapvető azonossága alapján teljes fele­lősséggel kijelenthetjük, hogy nemzetközi síkon az SZKP-val. a Szovjetunióval együtt fogunk harcolni nemes törekvéseinkért. — A szovjetellenes irányza­tok és támadások sajnos a leg­különbözőbb oldalról jelentkez­nék. A szovjet hatalom esküdt ellenségei, a tőkés diktatúrák természetesen mindig gyalázták és támadták a Szovjetuniót. De újabban a munkásmozgalmon 1 jelül lg jelentkeznek szovjetek lenes hangok, jelenleg igen éles formában a kínai vezetők ré­széről. — Számunkra ez a kérdés rendkívül egyszerű. Megértésé­ben a magyar történelmi ta­pasztalatok is segítenek: azok nem szeretik a Szovjetuniót, akik nem szeretik a szocializ­must, a kommunizmus eszmé­jét. De akik a szocializmus hí­vei ,azok szeretik, tisztelik, be­csülik a Szovjetuniót — Népünk megtalálta a he­lyes utat Ha a magyar nép és g nemzet boldogulását akarjuk, ha biztosítani akarjuk a jövőt, akkor a haladás erőivel kell mennünk! Ha a szocialista esz­me képviselőivel, § köztük min­denekelőtt és elsősorban a Szov­jetunióval fogunk össze, népünk boldogulni fog! — Ha összevetjük; idehaza végzett munkánkat a nemzet­közi életben kifejtett tevékeny­ségünkkel, megállapíthatjuk, hogy mind bel-, mind külpoliti­kai tevékenységünk, munkánk, harcunk eredményes volt. Más­képp fogalmazva: biztosítani tudtuk népünk számára a bé­kés szocialista építőmunka fel­tételeit a még oly háborgó, vi­haros világban is, belső életünk, fejlődésünk töretlen és egyenes vonalú. Történelmünkben alig lehet találná egy-tkót évtizedet, amelyet egyenes-vonalú és töret­len fejlődés jellemzett. Most mindenesetre ilyenről szólha­tunk. Igen bonyolult körülmé­nyek között találtuk meg ezt az utat, és biztosítottuk a töretlen vonalú fejlődést. Éppen ezért ezt az eredményt különösen nagyra kell értékelnünk. — Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársnők, elvtársak! — Szólni szeretnék további programunkról is. Pártunk X. kongresszusa kijelölte az utat és a célt: elhatároztuk az állam­élet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztését. A kongresz- szus megjelölte az új, negyedik ötéves terv végrehajtása érde­kében szükséges tennivalóinkat is; kijelölte a hatékonyabb gaz­dasági munka, a szocialista kul­túra következetesebb kibonta­koztatásának, a dolgozók élet­színvonala rendszeres emelésé­nek feladatait. A X. kongresz- szus állást foglalt amellett, hogy a javakat és a terheket az eddi­gieknél igazságosabban osszuk meg, nagyobb következetesség­gel érvényesítsük a szocialista bérezési elveket. Mindezt oly­módon kell megoldanunk, hogy az együttes erővel, közösen meg­termelt javakból azok részesül­jenek nagyobb mértékben, akik megtermelésükhöz nagyobb mér­tékben járultak hozzá, akik pe- dik nem vették ki részüket, ne is részesülhessenek belőle. A X. kongresszus céljait és a szocialista társadalom teljes fel­építésének programját egész köz­véleményünk, egész népünk egy­értelműen és egységesen he­lyesli. Ez a program egyesíti dol­gozó népünket; pártállásra, vi­lágnézetre való teliintet nélkül tömöríti a nép, a nemzet min­den alkotó erejét. Ez a politika, ez a program egyben a munkás- osztály történelmi céljainak, a nép felemelkedésének, az ország felvirágoztatásának programja. Ez a mi választási programunk! — A párt, a Hazafias Népfront a választás napján szavazatokat kér népünktől. De kérjük né­pünktől, dolgozóinktól a politi­kánk melletti mindennapi kiál­lást, az odaadó, áldozatkész munkát is. — A feladatok nagyok. Ami­kor az ötéves terv alapszámait leírjuk, a toll könnyen fog, könnyűszerrel leír mindenféle elképzelést, de azokat megvaló­sítani már nem olyan egyszerű. Célunk az, hogy a legközelebbi öt évben a nemzeti jövedelmet 32, az ipari termelést 34, a me­zőgazdasági termelést 16, a reál- jövedelmet 26 százalékkal emel­jük, s hogy 490000 új lakást építsünk —, ennyit még soha nem építettek öt év alatt Ma­gyarországon. Mindezek — és sok más, nagy' célunk — eléré­séhez és megoldásához alaposan neki kell gyűrkőznünk; nagy és nehéz feladataink megvalósí­tásához össze kell szedni minden erőnket. Terveink teljesítéséhez az is szükséges, hogy következe­tesele legyünk politikánkban, s az eddiginél is jobban fogjunk össze a feladatéit megoldására. Kádár elvtárs a továbbiakban a demokratizmus fejlődéséneit kérdéseiről szóit Beszédét így fejezte be: — Azt hiszem, hogy a szocia­lizmust építő magyar nép fiai és leányai bizalommal néznek a választások elé. Bízunk a jö­vőben, rendszerünk erős, társa­dalmunk összeforrott. A párt, a Hazafias Népfront politikája, programja jó. Nagy eredménye­ket hozott eddig is és szép ered­ményeket ígér a jövőben is. A nehézségeket leküzdjük és az előttünk álló feladatokat meg fogjuk oldani. A szocializmus erői hazánkban napról-napra, hónapról-hónapra, évről-évre erősödnek és növekszenek. A mostani időszakról elmondhat­juk, hogv folytatódik 4 párt- kongresszus lendülete, sikeresek, eredményesek voltak a szakszer­vezeti kongresszusok, s a válasz­tási előkészületek milliókat moz­gósítottak. Nemzetközileg erős támaszaink, hatalmas szövetsé­geseink vannak a határainkon túl, s elmondhatjuk, hogy bará­tunk a világ minden haladó em­bere. — Bízunk abban, hogy népünk a választás napján megerősíti, támogatja politikánkat, támo­gatja a Hazafias Népfront jelölt­jeit. Bízunk abban, hogy a vá­lasztás napja is mérföldköve lesz fejlődésünknek, s politikánk irányát egyértemű ,,igen”-nel erősíti meg, és bízunk abban is, hogy a választást követően né­pünk töretlenül halad előre tör­ténelmi útján, felépül a szocia­lista Magyarország és boldog nemzedékek igazi otthona, ha­zája lesz. Ennek a kölcsönös bizalomnak jegyében jutottunk idáig, mint ahogy következetes politikánkkal, kölcsönös biza­lommal, összefogással, együttes munkával és harccal tudunk elő­re haladni a jövőben is. A Központi Bizottság első titkárának szavait a nagygyű­lés részvevői hosszan tartó tapssal fogadták, majd a gyár KISZ-fiataljainak küldöttsége ajándékokkal kedveskedett Ká­dár Jánosnak. A nagygyűlés Csömör Ferenc zárószavaival végződött.

Next

/
Thumbnails
Contents