Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

Mesőko vácshási ezermesterek Még nincs négy óra, de a szakköri tagok közül — vezető­jükkel az élen — sokan itt van­nak már. Dús Sándor hegesztés­hez készül: — Harmadéves vagyok, a MŰM 614. számú Zalka Máté Ipari Szakmunkásképző Intéze­tében — mondja kérdésünkre. Három éve járok ide, a szakkör megalakulásától kezdve. Ha vég­zek, az Űj Alkotmány TSsz-ben szeretnék dolgozni. S utána is a szakkör tagja maradok. Halasi Sándor elsős gimnazis­ta: — Elégedettek voltak velem a szüleim, amikor hazavittem az itt készített gyertya tartót és te­lefonpolcot Kuliga Lőrinc és Szöllósi Fe­renc is gimnazisták. De már má­sodikosok. Egy padban ülnek. Két éve dolgoznak a szakkör­ben. — Csináltam már újságtartó­val kombinált állólámpát és egy olyan kocsit, ami otthon meg­könnyíti a nagyobb terhek szál­lítását.-*■ Hetenként egyszer van „hi­vatalos” szakköri foglalkozás, de mi általában kétszer jövünk. Részben a munka, részben a társaság kedvéért. Nem könnyű, amit végzünk, de az eredmény megéri. — És a hangulat is mindig remek — ezt már Varga Mihály teszi hozzá, a szakkör egyik leg- fiatalabbja. Fél esztendeje ked­velte meg az itteni munkát. A sok tizenéves között a kor- elnök — és a szakkörvezető Du­daszeg József. Huszonegy esz­tendős, a Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat TMK-lákatosa. Hogy miképpen lett a szakkör tagja? — Két esztendeje a tanár úr, a szakkörvezetőnk hulladékva­sért jött a vállalathoz. Amit itt körben látni, mindent hulladék- vasból csináltunk. Szóval ott és akkor ismerkedtünk meg. Aztán hívott — és jöttem. Nem bán­tam meg. — Mit készített már a szak­körben a család számára? — Anyámnak egy kombinált lámpát és négy puffot dohány­zóasztallal. Magamnak hegesztő­trafót, csillárt, könyvespolcot. — Mennyibe kerülnének ezek a dolgok üzletben? — A trafó 4—5000 forintba, a puffok meg az asztal másfél- ezerbe. A munkát nem számít­va, itt elkészítve, nekem nem lehetett többe, mint a bolti ár­nak körülbelül egytizede. — Mekkora a könyvespolc, amit csinált? — Nem olyan túlságosan nagy. Öt-hatszáz könyvem lehet ott­hon, nem fér rá mindegyike És végül a szakkör vezetőjét mutassuk be, Varga Ferencet, a Hunyadi János Gimnázium ma­gyar, történelem, orosz szakos tanárát. Aki emellett éneket is tanít, vezeti az énekkart, kot­tákat gyűjt — birtokában van például Wagner valamennyi ope­rájának partitúrája — és ezer­mester. Alakul a vas... Gyöngyössy László igazgató­val -járjuk a mezőkovácsházi Művelődési Központ helyisége­it, folyosóit, remek előcsarno­kát. Anji a művelődési házak szokásos berendezésétől eltér — mindenütt vas térelválasztók, egyedi virágtartók, hangulat- lámpák. — Műszaki szakkörünk tag­jainak munkál — kezdi kísé­rőnk. Tizenkettőn járnak a szakkör foglalkozásaira. Egyik — talán legfőbb és nagyon hasznos — hotISbyjuk a vas­munka. Megfelelő szerszámo-' kát, gépeket bocsátunk rendel­kezésükre s ők megcsinálhat­ják mindazt, amit a kedvük tart. Mellette azt is elvégzik, amire a háznak szülteége van: .ajtófüggönyök tartóváteit ké­szítik, elromlott záraftat cse­rélnék, javítanak és hosszan le­hetne sorolni tovább. A £ő cé­lunk persze nem ez — hanem olyan lehetőségeket teremteni, hogy ha például a község bár­melyik lakójának barkácsolás! kedvéhez, igényéhez néhány órára jól felszerelt műhely kel­lene, akkor azt mi rendelkezé­sére tudjuk bocsátani. S ál­landó szakköri tagjaink révén ehhez a munkához szakmai se­gítségét, tanácsokat tudjunk ad­ni. Mindennek az alap ja— a mű­hely és a képzett szakköri ta­gok — már most is adott. Re­méljük. hogy a következő hó­napokban, években a kovács­háziak is az eddiginél gyakrab­ban élnék majd a lehetőség­gel; s hogy mostani vasas „pro­filunkat” faipari, villamossági és műanyag-részléggé] sikerül bővítenünk. Köröskörül szerszámok garma­dája: vésők, reszelők, szép rendben különböző alakú és nagyságú kalapácsok, fogók, drótkefék. Egy polcon szak­könyvek, a falon munkavédelmi plakát. És a fő büszkeség: a gé­pek — vágókorong, köszörű, fú­rógép, lemezvágó, hegesztőtrafó, festékszóró kompresszor, galvá- nozó. A szabad, néha szinte csak tenyérnyi helyeken nyersanya- gok, késztermékek: gyertyatar­tók sokasága, lámpák, virágtar­tók, fali díszek. Gyöngyössy Lászlóval váltjuk az utolsó mondatokat: — Remek ember Varga Fe­renc. Jól összefogja a fiatalokat és valami egészen különleges tehetséggel és energiával terem­ti elő mindazt, ami a szakkör munkájához szükséges. — Beszélgetésünk folyamán nemegyszer hangzottak el fél­mondatok a helyiség szűk mé­retedről:.. A szipkáját Is maga készíti V.arga Ferenc magyar-történe­lem-—orosz szakos középiskolai tanár Sok tucat virágtartó közül az egyik <Fotó; Barnácz István) — Régi gondunk. De most nyáron megkapjuk az udvaron levő hajdani felvonulási épüle­tet. i (daniss) ti. Békéscsabai Színházi Napok Scibor—Rylski: Ismerős ismeretlen Lengyel szerző kétszemélyes vígjátékát mutatta be színházi napjaink keretében pénteken este Békéscsabán a Kecskeméti Katona József Színház. Érdekes történet. Egy házas­ság válságának számtalan for­mában megismétlődhető ese­ménysora. Üt a miértek-től a hogyanok-ig, út a végső, őszin­te szembenézésig, az igazság ki­mondásáig. A játék-keret, amelybe az író az egész problémát helyezi, bi­zarr és nagy ötlet. A két em­ber — az asszonyról csal: az utolsó pillanatban tudja meg a néző, hogy nem ápolónő, aki a a beteg íróhoz érkezik, hanem a feleség — végigjátssza felnőtté­beri módon visszataláljanak egymáshoz. Két szereplő, két nem éppen könnyű szerep. Falvay Klára és Forgács Tibor — némileg körül­ményes első jelenetek után — amikor a „játék a játékban” igazi pillanatai következtek, fel­szabadultan, szellemesen, ezer­nyi apró, jellemző gesztussal- tartással, találó hangváltással idézték az idézendőket, játszot­ták újra házasságuk különös­egyszerű történetét. Szellemes, jó kis előadás volt. Turján György rendezésének erénye még, hogy az előadás lengyel ízét-stílusát is fontos­nak tartotta. A színházi napok eddigi leg­jobb bemutatóját üdvözölhettük Jelenet t kecskemétiek előadásából. Falvay Ellára és Forgács Tibor. válása és házassága minden je­lentős epizódját, hogy rátalál­jon az igazságra, és talán arra is, hogy hol, mikor és mivel rontották el együttélésüket? Az asszony inkább önigazolást ke­res, a ftrfí a visszautat. Már ez a különbözőség is lehetetlenné teszi viszont, hogy valőban em- 1 a kecskemétiek vendégjátéka at­káiméval. Tegnap este az aradi színház társulata szerepelt Békéscsabán, ma este pedig a budapesti Thá- lia Színház művészei játsszák az Ifjúsági Házban Csurka Ist­ván: Ki lesz a bálanya? című művét. S. E. Becsülettel teljesítették feladatukat Megtartotta utolsó ülését a Gyulai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága Pénteken, április 16-án ün­nepélyes keretek között tartot­ta meg utolsó ülését a gyulai járási tanács végrehajtó bizott­sága. Ezen részt vett Csepregi Pál, a megyei tanács vb-elnökhe­lyettese és meghívott vendég­ként Barna Pál, a párt oros­házi bizottságának első titkára, aki a Gyulai Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottságának elnöke volt az elmúlt években. Elsőként Novak Mátyás vb- elnök ismertette a választással kapcsolatos feladatok eddigi teljesítését, majd bejelentette, hogy a választások zavartalan lebonyolítása és a munkák ösz- szefogása érdekében megalakult a választási iroda. Ennek tag­jai Novák Mátyás, dr. Ludvig József, dr. Mucsi Imre, Morotyi János, Nagy Károly, Szabuka Imre, Török Lajos és Bállá Rozália lett. Ezt követően értékelte a végrehajtó bizottság tagjainak négyéves munkáját, hangsú­lyozva azt, hogy bár már egy jó éve tudták a járási tanács meg­szűnését, mégis olyan lelkiis­meretesen dolgozták, tevékeny­kedtek, mint addig bármikor. Ez pedig annál is dicséretesebb, mert az elmúlt év természeti katasztrófái fokozottabb meg­terhelést róttak a vb tagjaira. — Bár hivatalosan eg a vég­rehajtó bizottság utolsó ülése, mégis remélem és bízom ab­ban, hogy ez nem búcsúzást jelent, hiszen az elvtársak va­lamennyien a jövőben is a köz. ségi tanácsoknál és más helye­ken gyümölcsöztethetik az itt szerzett gazdag tapasztalatokat. Értékelve a vb-tagok munkáját, elismeréssel adózott valameny- nyinek, külön kiemelve Arany Tóth Lajost, dr. Mucsi Imrét, Bozó Józsefet, akik a tanács megalakulása óta tevékenyked­nek az államapparátusban. Ha­sonlóan hosszú ideig — 13 évig — dolgozott Timkó Béla és Se- besi Lászlóné. Az ülés végén Csepregi Pál átadta a megyei tanács végre­hajtó bizottságának elismerő és köszönő oklevelét a végrehajtó bizottságnak. Ugyancsak elis­merését és köszönetét fejezte ki Perei András is, a Hazafias Népfront járási titkára a ta­nácsnak, amiért hatékonyan segítette a járásban a népfront munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents