Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-18 / 91. szám
Cigánylány MAtyás Ferenc Láttam a tündér cigány lányt egy tóba fulladt szigeten, kétágú hajfonata szállt a szélben, a fellcgcken. Másutt sétáié páva volt, egy kertben a tenyeréből madarat etetett s dalolt az örökös szenvedésről, Devlához szólt, hogy nincs kenyér, mondta a panaszos imát, könyörgött egy esöpp életért, a holtan a papi mennybe szállt. Fekete birkák harangoz szive kondult. mikor elment. Azóta liliom harangoz érte, — nem kapott kegyelmet Begyekből felhőkre lépve, elbolyongott a világban. Gyökerét a földbe verte és kinyílott egy virágban. Dal Katona Judit Megzizzen hajadban a nyár, Sűrű, nehéz és csupa lepke. Vergődik ujjalm alatt izzó korommá feketedve. A lepkéket csak képzelem s azt, hogy hajadat, a védett vágyaktól Irdalt út-időt megtarthatom, mint menedéket Két tenyerem már esupa seb. Vérem csikói leizzadtak. Riadt vágtájuk most tgér csillag-szilánkos pillanatnak. Potoj Pál Csendé.et A népművészet minden művészetek éltető forrása budai Vármúzeum több termében kapott néhány hónapos otthont a magyar népművészet. Nem akármilyen kiállítás ez, és jószerével az első olyan, amely időrendi sorrendben kívánja bemutatni a népművéM*t kialakulását, fejlődését A kiállítást minden részletre kiterjedd figyelemmel komponálta meg K. Csilléry Klára. A pompás katalógus ismertető előszavában kon. cepciójáról, vizsgálódási és bemutatási módszeréről így ír: „A jelen kiállítás szokatlan feladatra vállalkozott: a magyarországi népművészet alakulástörténetének a bemutatására. Migaz eddigi népművészeti kiállítások a különböző tájegysé. gek alapján csoportosították a Néprajzi Múzeum anyagát, illetve a díszített tárgyak szerepét és egymáshoz való viszonyát kívánták szemléltetni, a jelen alkalommal megkíséreltük a történeti fejlődés érzékeltetését, évszámos és pontosabban datálható alkotások felsorakoztatásával.” A bejárattól balra mellbevágó élmény tárul a szemlélő elé. Festett meny- nyezet-deszkák, megejtő ornamentika, virágok, hajladozó ágak, címerek és az egyiken évszám: 1526. Van- e egyetlen ember, aki nem a mohácsi csatavesztésre gondol, és még megdöbbentőbb áhítattal néz ezekre a 445 évvel ezelőtt festett fe- nyöfadeszkákra, melyek valamikor — itt a felirat: az ádámosi (Kisküküllő vm.) unitárius templom meny. nyezetét fedték, díszítették. Világoskék alapon vörös, barna ás fekete színek, a készítő festő-asztalos még mestersége címereit is megörökített«' egyiken: gyalu* és körzőt festett a datáló évszám alá. A négy; évszázadot ridegért fen/ódeszkák alatt ácsolt láda bükkfából, még régebbről, ez már a 14. vagy talárt a 13. század... A rendezetten, tisztán és áttekinthetően összeállított kiállítás töj>b ezer népművészeti tárgyat mutat be, és élmén yszeruen sugallja a népművészet keletkezésé» és múltjára vonatkozó ismereteket, érzékelteti, hogy a népművészet minden művészetek éltető forrása volt, az ma Is, és lesz a jövőben is. Bizonyítja, hogy a sajátos arculatú népművészet tulajdonképpen történeti képződmény, minthogy a korábbi, egységes, közös ízlést tükröző művészetekből különült el. Mit Jelent ez? Egyszerűen azt, hogy a népművészet már évszázadokkal ezelőtt kivált a művészetek egészéből,' és nem igaz az az álláspont, hogy a parasztság művészete nem egyéb* mint az adott kor nemesi- polgári művészetének érté. kében és színvonalában leszállított, primitív tükröző, se. Terjedelmes tanulmányt kívánna, ha mindezt, amivel ezen a kiállításon a rendező K. Gsiüéry Klára az előbbieket igazolja, felsorolnánk. Minthogy a kiállítás egyszeri megtekintése sem elég ahhoz, hogy a legmélyebb összefüggéseket azonnal megértse és elhelyezze az ember ismeret- anyagai között — néhány jellemző sor azonban feltétlenül megfogalmazható. A történetiség betartása ég Illusztrálása a nagyrészt dátumokkal ellátott tárgyi anyaggal kitűnő, a kiállítás alapvető erőssége. Különösen gazdag az anyag —pedig a dátumokkal ellátott tárgyak gyűjtése jóformán húsz esztendeje kezdödöttl — a 17. századtól, amikor a jobbágyi szolgáltatások mérhetetlen terheit némiképpen enyhítette az 1667-es úrbérrendezés. Emelkedett a lakosság életszínvonala, megnövekedett a szép iránti érzék éa igény, a díszített holmik bevonulnak a parasztemberek házaiba is. Valahol ez volt a népművészetek kialakulásának egyik legfontosabb időszaka, majd a fejlődés csúcspontja a 19. században következik el, részben a reformkor, részben a szabadságharc utáni években. Ekkor dolgoztak az országban a legjelesebb céhes-mesterek, alakultak ki a céhesközpontok, melyeknek kisugárzó hatása évtizedekig, sőt tovább is eltartott; X fellendülés korszaka az első világháborúig tart, a nagy megtorpanás ideje ekkor következik eL A tárgyi emlékek gyönyörűek. Megcsodálhat a látogató egy 1674-ben készített, piroemintás térítőt, faragott lőporszaruk tömegét a 17. századból, tálakat, korsókat szintén a 17. századi feliratokkal, felföldről érkező habán-tálakat, j732- ból, fali tékát 1778-ból, ugyancsak 1778-ból „gondolkozó-széket” Békéscsabáról, pohárszéket Tótkomlósról, tulipános-ládákat 1889-es dátummal, míg a másik ládán a felirat: „Csiszár Kováts Sáráé, készült 1831-be január 5 dikén.” Egyszerűen nem lehet vállalkozni arra, hogy a kiállítás minden élményét rögzítsük, látni kell. És akit érdekel, jól is teszi, ha mielőbb megnézi, mert — a tervek szerint — szeptemberben lebontják és népművészetünk megejtően szép, korukról annyi mindent eláruló emlékei újra a múzeum raktáraiba kerülnek, hogy megint várjanak egykét évtizedet (?), amíg újra láthatók lesznek. Pedig milyen szép és fönte« lenne egy ilyen kiállítás, hiszen gazdag és múlhatatlan értékű népművészetünket állandó kiállításon reprezentálni, bemutatni a belföldi ég a külföldi érdeklődőknek — korunk feladata. Sass Ervin A mohácsi csatavesztés évében készült... Céhkancsó 1751-bői, Nyitra vidékéről, ónmázas, kék, sárga, zöld színű díszítéssel. ) Pad támla betétlap Nógrád megyéből, készült 1889- ben.
