Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-16 / 89. szám

Külügyminiszterünk találkozott az olasz vezetőkkel flezOdlk a helyzet India és Pakisztán kSzOtt Magyar Péter, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Csütörtökön reggel, az Isme-v retten Katona sírjának megko­szorúzásával kezdődött Péter Já­nos külügyminiszter hivatalos olaszországi látogatásának má­sodik, igen zsúfolt munkanapja. Ezt követően a külügyminiszter meglátogatta hivatalában Clelio Daridát, Róma város főpolgár­mesterét, akivel szívélyes beszél­getést folytatott,,. A tegnap reggeli olasz lapok részletesen beszámoltak a magyar külügyminiszter látogatásáról és Moro olasz külügyminiszterrei folytatott tárgyalásairól. A lapok ; kiemelik: a külügyminiszterek külön foglalkoztak az európai biztonság témájával, az európai, biztonsági és együttműködési ér- ! tekezlet összehívásának perspek-! tíváivaL A kereszténydemokrata! párt lapja, az II Popolo írja: I „Magyar részről megerősítették a változatlan érdeklődést a kon­ferencia iránt és azt, hogy a kon- ferenciának nem az lenne a cél- ja, hogy megmásítsa az erők egyensúlyának jelenlegi helyze­tét Európában, hanem az, hogy bizalmon alapuló kapcsolatokat teremtsen a földrész különböző országai között. Azt is hangsú- j lyozták — írja az II Popolo —, hogy szükség van a konferencia gondos előkészítésére, amely le­hetővé teszi az összehívást jelen­leg akadályozó nehézségek el­osztását”. Péter János csütörtök délelőtti programján a római polgármes­ternél tett látogatást követően, találkozó szerepelt Fanfanival, a szenátus elnökével, Saragat köz- társasági elnökkel és Colombo miniszterelnökkel. (MTI) ágyútűz alatt a hatos támaszpont A Dél-Vietnam központi fennsíkon levő 6. számú tá­maszpont immár harmadik he­te áll a felszabadító csapatok ágyú tüze alatt. A saigoni ame­Riad Moszkvában Csütörtökön reggel Kairóból — London érintésével — Moszkvába repült Mahmud Ri­ad egyiptomi külügyminiszter. Indulásakor tett repülőtéri nyilatkozatában kijelentette: látogatása része a szovjet— egyiptomi konzultációsorozat­nak, s kollégájával, Gromikó- val a világpolitika egyes kér­déseit, valamint a közel-keleti '“'"helyzetet vitatják meg. Leszögezte: Egyiptom állás­pontja változatlanul az, hogy a válság megoldásának lényege az izraeli megszállók teljes visz- sza vonása. (UPI) rikal katonai parancsnokság je­lentése szerint a térségben szol- ’ gálatot teljesítő több amerikai tanácsadó meghalt, illetve el­tűnt. Ismeretes, hogy a 6. támasz-' pontot, amely a laoszi, kam­bodzsai és a vietnami határ ál* tel bezárt háromszögben talál- j ható, a partizánok március 31* , én egy ízben már elfoglaltak és súlyos veszteségeket okoz-1 tak az ellenségnek, amely fegy­vered hátrahagyásával elmene­kült. A dél-vietnami bábkormány­nak a támaszpont védelmét el­látó mintegy háromszáz kato­náját az amerikai légierő va­dászbombázók bevetésével tá­mogatja. A kambodzsai hadszíntérről érkező jelentések arról számol- nak be, hogy szerdán egész nap folytatódott a felszabadító Khmer-katonák tüzérségi of- fenzfvája a dél-vietnami egysé­gek Kompong Cham-i állásai ellen. A dél-vietnami katonai parancsnokság szóvivője „ki­sebb” veszteségekről adott hírt. (MTI) Verekedések, fosztogatások Belfastban Szerdán éjjel és csütörtökön j hajnalban folytatódtak a vereke- ! dések, fosztogatások a belfasti j St Mathews római katolikus templom környékén, ahol ked­den az angol katonáknak éppen a köztársasági érzelmű katoliku­sokat kellett védelmezniük az uníonisták dühétől. Szórványos utcai csatározások voltak a pro­testáns Shankill Road tájékán is. Harmincnyolc embert letartóz­tattak öt rendőr megsebesült. Brian Faulkner, Ulster közép­utasnak mondott unionista mi­j niszterelnöke — miközben Bel­fast más tájékán még folytak a gyűlölt házkutatások — felszó­lította a lakosságot, hogy ne akadályozza a rendőrök és a ka­tonák munkáját és hagyja el az utcákat. Este meg is kapta a vá­laszt: amikor Belfast keleti ré­szén maga akarta szemügyre venni a helyzetet, a feldühödött tüntetők tojással, kövei, palack­kal dobálták meg a kocsiját. A „lövedékek” nem érték Faulk- nert (Reuter) Az indiai hírügynökségek je­lentéseivel ellentétben a pakisz­táni rádióadó a központi erők győzelmeiről számolt be; azt állította, hogy a keleti ország­részben a törvényesség és a rend helyreállításában haladás történt, s a nyugat-pakisztáni hadsereg nagy területet tisztí­tott meg a gonosztevőktől és indiai beszivárgóktól”. Daccai hivatalos közlésre hi­vatkozva, a pakisztáni rádió közli, hogy a központi hatalom hadserege kifüstölte a Dinajpur környéki ellenállási gócokat, s északi irányban haladva előre, elérte Thakurgaon városát, „az egész körzet most már mentes a beszivárgóktól és ügynökeik­től — mondotta a rádió. Ugyancsak a pakisztáni rádió; közli, hogy á kormány vissza- i utasította azt az indiai jegyzé-; két, amely felpanaszolta, hogy április 9-én egy pakisztáni ala­kulat „elrabolt” három indiai határőrt A vádakat Pakisztán alapta­lannak minősíti, kifejtvén, hogy a három katona annak az indiai zászlóaljnak volt az embere, amely „behatolt” pa­kisztáni területre és mindhár­mukat i,felforgató tevékenység” | közben ejtették fogságba. (Reu­ter) űz arab csúcs Líbiában foiytaija munkáját Miután Kairóban befejezte munkáját a tripoli egyezmény- i hez tartozó ájlamok négyes csúcstalálkozója, Szadat egyip-1 tömi, Kadhafi líbiai és Asszad ] Szíriái elnök szerda este a líbiai ■ Bengháziba repült, ahol a há­rom ország egységének elmélyí- 1 téséről folytatnak megbeszélést..j Az Al-Akhbar szerint a beng- : házi értekezlet napirendjén j egyetlen kérdés szerepel: az EAK, Líbia és Szíria további lépései a tervezett Arab Állam­szövetség megvalósítására. Az Ahram kiemeli, hogy a jelenlegi körülmények az EAK, Líbia és Szíria számára lehetővé teszik, hogy meggyorsítsák a föderáció megteremtését. lyiíg Szudán hely­zete nem engedi meg, hogy ha­sonló tempóban tegye meg az államszövetséghez vezető lépése­ket. A négyes csúcsértekezleten megállapodtak abban, hogy a há­rom ország külön föderációs in­tézkedéseket készít elő, amelye­ket később Szudán is elfogad majd. (MTI) „Kádár a múlthoz képest, ma még jogosultabban mutat rá ar­ra, hogy a magyar nép érdeké­ben nem létezhet, sem most, sem a jövőben jobb út annál, amit jómaga követett”. Ezt az érdekes mondatot t egy nyugatnémet kommentárból, a kölni rádió adásából idézzük. Igaz, még a pártkongresszus idején hangzott el, de most, hogy sorozatosan összegezzük a múlt négy eszten­dő tanulságait, érdemes felidéz­ni azok, közül az — ugyancsak összegező — kommentárok közül egyet. Ha cikkeink szokvány fordulatával akarnánk élni, ezt mondhatnánk: még a kölni rá­dió is elismeri... A szokvány for­dulat mögött azonban igazság van. A nyugati kommentárok ezer és ezer változatában, (az ennél is barátságosabbakban és az ennél rosszindulatúbbakban is) vissza-visszatér ez a gondolat. Választások előtt állunk, és sok országban ez a dicsekvések ideje. Nálunk ez nem szokás, de a beszámoló, a visszatekintés a megtett útra kötelező is, hasznos is. így van ez a belső fejlődést illetően és Magyarország nem­zetközi tevékenységével egya­ránt. Milyen utat járt be, mi­lyen hírt szerzett hazánk a nem­zetközi életben? Magyarország — kis ország. Nem dönti el a világ sorsát, de van hivatása, van tere a tevé­kenységre, s igyekszik meg is tenni a magáét. Jó hírünk van a világban, s ez két alapelvnek, azok következetes megvalósítá­sának köszönhető. Az egyik: nemzetközi tevékenységünk fő célja a békés építőmunka külső feltételeinek megteremtése. A másik alapelv: megbízható, hű szövetségesei vagyunk a szocia­lista szövetségi rendszernek, de mások számára is tárgyalni aka­ró és tárgyalóképes jó partner. Ismerjük a magunk szerény esz­közeit, egyben azonban a nagy nemzetközi lehetőségeket is, s ez a tudat magabiztosságot és kiegyensúlyozottságot ad külpo­litikánknak. A Külügyminisztérium min­den esztendőben kiad egy köte­tet, amelyben a magyar külpo­litika legfontosabb éseményeit rögzíti, de még e kötetbe se fér bele természetesen minden. Se­gítségünkre siet azonban az ösz- szefoglaláshoz néhány szám. Az elmúlt négy esztendőben kormá­nyunk 17 országgal létesített diplomáciai kapcsolatot, és ezzel 89-re emelkedett azoknak az ál­lamoknak a száma, amellyel a Magyar Népköztársaság diplo­máciai viszonyban van. Vezető politikusaink négy esztendő alatt 324 alkalommal tettek hivatalos látogatást, illetve fogadtak itthon magasrangú vendéget. De mi van a számok mögött? Miről tárgyaltak a politikusok? Milyen hírt vittek rólunk ma­gukkal a vendégek, milyen emlé­ket hagytak maguk mögött ott kint a magyarok? Milyen híre­ket röpít szét a világba Magyar- országról a sajtó? Mindez olyan szerteágazó, hogy csak saját el­lentétével lehet összefoglalni: az információs tömeget egy-egy mondatba sűríteni. Leonyid Brezsnyev mondta az MSZMP X. kongresszusán: „Ma­gyarország, a magyar munkás- kásosztály, a szövetkezeti pa­rasztság, az értelmiség, az égés* dolgozó nép, joggal büszke az elmúlt negyedszázadra. Önök, kedves barátaim, ez idő alatt ha­talmas történelmi átalakítást hajtottak végre”. Jólesett hallani az elismerő szavakat, annál is inkább, mert a gigantikus erők­kel rendelkező Szovjetunió tart­ja fejünk felett azt a védőtetőt, — mondhatjuk bátran atompaj­zsot is — amely lehetővé teszi sokoldalú nemzetközi tevékeny­ségünket. S most egy másik idézet: „En­gedjék meg, hogy valamennyi résztvevő nevében köszönetét mondjak a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának és a Magyar Szocialista Munkáspártnak, amiért hozzájárultak ahhoz a kommunista elvtársiasság szelle­mében folytatott bölcs és önfel­áldozó munkához, amely előse­gítette tanácskozásunk sikerét”. Uruguay képviselője jelentette ki ezt a kommunista és mun­káspártok moszkvai csúcstalál­kozóján. Idézhetnénk vietnami barátaink vagy az arab népek képviselőinek szavait arról, hogy Magyarország mindenütt a jó ügy mellett áll. Idézhetnénk más jellegű nemzetközi terület, a KGST képviselőit arról, hogy — munkával is, új kezdeményezé­sekkel is — igyekszünk hozzá­járulni a szocialista gazdasági együttműködéshez. Amikor azt mondjuk, hogy nemzetközi tevékenységünk cél­ja a békés alkotás külső felté­teleinek megteremtése, nemcsak a szocialista együttműködésre gondolunk: a békéhez elenged­hetetlen a különböző társadalmi rendszerű államok egymás mel­lett élése. S mi nem zárkózunk el attól a másik világtól. Ellen­kezőleg: bőségesen mutatják kapcsolataink statisztikai görbé­jének fölfelé ívelését, a négy esztendő eseményei, az Elnöki Tanács elnökének ázsiai és afri­kai útja, miniszterelnökünk franciaországi, ausztriai és finn­országi látogatása, a sok-sok ma­gasrangú külföldi vendég Buda­pesten. Éppen két esztendeje hangzott el a Varsói Szerződés államainak felhívása az európai biztonsági konferencia összehí­vására. Ez a .deklaráció a Buda­pesti Felhívás nevét kapta, s az­óta a magyar diplomácia rend kívül szorgos munkával igyek­szik hozzájárulni a terv megva­lósításához: Péter János külügy­miniszter sok-sok keleti és nyu- gti tanácskozása jelzi ezt a mun­kát Magyarország megbízható ba­rát, szolid partner. Örülünk, hogy ezt elismerik barátaink, jólesik, hogy halljuk ezt olyan más országokban, amelyek ké­szek barátságos kapcsolatokat kiépíteni velünk. De még ott is, ahol nem tetszik magatartásunk, az önkéntelen elismerés hangja csendül meg: elismerik követke­zetességünket Bármelyik nyu­gati fővárosban tárgyaljanak is politikusaink, bármely nyugati politikus tárgyaljon is a magyar fővárosban, nem hagyunk két­séget afelől, hogy a szocialista közösség hű tagjai vagyunk. S a legutóbbi négy év diplomáciai sikerei is mutatják, hogy ez a következetesség — sehol sem rossz útlevél. Tatár Imre Meghalt Rolovics, a stockholmi jugoszláv nagykövet Vladimír Rolovics stockholmi jugoszláv nagykövet csütörtök­re virradó éjszaka belehalt sú­lyos sérüléseibe, amelyeket horvát usztasa terroristák re­volvergolyói okoztak. Rolovics 55 éves vott. A két­gyermekes családapának életét kioltó golyók ragyogó karriert is kettétörtek. A jogi egyete­men folytatót tanulmányai után Rolovics 1941-ben csatlakozott Tito partizánjaihoz, s hamaro í san a tábornoki rangig vitte, j A háború után parlamenti kép-! viselő lett, 1953-tól pedig a külügyminisztérium munkatár­sa. 1956 és 1960 között oslói nagykövet volt, később — újabb minisztériumi szolgálat után — öt évet töltött nagy­követként Japánban. Mielőtt 1970 októberében stockholmi nagykövetté nevezték volna ki, külügyminiszterhelyetbes volt Mint ismeretes, azt a két hor­vát emigránst, akit Rolovics meggyilkolásával vádolnak, a közel-jövőben bíróság elé ál­lítják, (Reuter) Utcakép Belfatsban. Hírünk a világban

Next

/
Thumbnails
Contents