Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-26 / 72. szám
Rajt után a dévaványai téglagyárban Amikor tavaly Körösladány felől árvízveszély fenyegette Dé- vaványát, s emiatt a lakosságnak el kellett hagynia a községet, a téglagyár kemencéjében akkor is folytatták az égetést. A tüzet egy percre sem hagyták elaludni. Akinek lejárt a munkaideje, sietett a gátra. Onnan a gyárba vezetett az út. Pihenésre jóformán nem jutott idő. Amit tettek 3 gyár munkásai, önként vállalták. Aztán hozzáfogtak, hogy pótolják a termelésben bekövetkezett lemaradást. Hajdú Kálmán és Kecse József berakok a tavalyi esztendőre így emlékeznek vissza: — Hétórás műszakban 10—10 ezer nyers téglát beraktunk a kemencébe. Ehhez az kellett, hogy minden percet kihasználjunk. Hogy miért igyekeztek ennyire, az is kiderül: — Mindnyájunknak van tv- je, rádiója; Láttuk, hallottuk, hogy a házak ezreit pusztította el az ár- és belvíz. Tudtuk, rajtunk is múlik, hogy a súlyos természeti csapás miatt otthonukat elvesztett családok ismét fedél alá kerüljenek. Nem a keresetükre gondoltak tehát elsősorban. Ilyen erőkifejtéshez az egyéni érdek kevés lett volna. Végül is a téglagyár dolgozói túlteljesítették éves tervüket. Csaknem 8 millió égetett téglát készítettek, amiből 200 családi ház épülhet. Március 15-én újra megkezdődött a nyerstéglagyártás. A kedvezőtlen időjárás miatt ugyan két héttel később, mint ahogy tervezték, de máris elhatározták a dolgozók, hogy hamarosan pótolják a lemaradást. Ez a gyár mindig az első közé tartozott a megyében, most sem kerülhet hátrább. A tavalyi eredmény alapján másodszor nyerte el az Élüzem címet, ami 15 ezer forint jutalommal is járt. Busa Károly gyárvezető éppen a nyerstéglagyártó brigád lerakó asszonyaival tanácskozik, hogyan is osszák el a 15 ezer forintot. — Mi a magunk részét egyenlően, mert mindenki egyforma igyekezettel dolgozik — jelenti ki Papp Ferencné, az asszonyok csoportvezetője, hogy megnyugtassa társnőit. Megkezdődött a megye úthálózatának korszerűsítése, javítása Remélhetően most már visz-1 szavonhatatlanui itt a tavasz. | Ezt igyekszik kihasználni a j KPM békéscsabai Közúti Igaz-1 gatósóga is, mert az elmúlt na- j pókban megkezdte a tél okozta | károk helyreállítását a közuta- i kon. Egyelőre két — a gyulai és gyomai — aszfaltkeverő telep Tízéves program Békés nagyközség víz- és csatornamű társulata tízéves fejlesztési programot készített, amely a vízmű fejlesztésével és a szennyvízcsatornamű befejezésével kapcsolatos. A közeli években — 1973-ig — 3,9 millió forintból befejezik a szennyvízcsatorna-művet. Ezután négymillió forint költséggel folytatják a vízmű bővítését. Összesen 13 kilométer hosszúságban újabb I vízvezeték-hálózatot építenek. A j lakosig jobb vízellátására két négyfúrású kutat is készítenek.' Ezeket a kutakat speciális auto- matika-vezérléssel is felszerelik. kezdte meg a munkát, de a többiek is hamarosan bekapcsolódnak. A megyénkben a Közúti Igazgatóság mellett részt vesz a közutak javításában, korszerűsítésében a debreceni, valamint a hódmezővásárhelyi útépítő és a hídépítő vállalat is. A debreceniek megkezdték a 46-os számú Nagylapostól Gyomáig terjedő út helyreállítását, a hódmezővásárhelyiek a 47-es út mezőberényi átkelési szakaszának javítását. Megkezdődtek az építési munkák is. Ezek közül jelentős az Ecsegfaivától Dévaványáig hú zódó útszakasz korszerűsítése, amely 45 millió forintba kerül. A tervek szerint a munkálatokat jövőre fejezik be. Ebben az évben erre 30—35 millió forintot fordítanak. Tovább folytatják a gyomai átkelési szakasz korszerűsítését a 46-os számú főútvonalon .melyet augusztusban fejeznek be. Ezenkívül megkezdődött a Tótkomlós^ Hódmezővásárhely közötti, az' Orosháza Makó közötti, a Med- gyesegyháza—Csanádapáca közötti, valamint a Békéscsaba— Szabadkígyós közötti, a hűtőház előtti út korszerűsítése. dett vagyok a munkámmal, a keresetemmel, az életemmel. Két fiam van. A nagyobbik mérnök, a kisebbik főiskolás, pedagógusnak készül. Csak a? a kár, hogy gyorsan megy az idő és én már megöregedtem. Most mosolyodott el először és felém fordította az arcát: — A kilencedik ötéves tervre vonatkozó direktívák pedig azt mondják, hogy öt év múlva jobban fogunk élni. Ehhez azonban dolgozni kell. Személyes ügyünknek kell tekintenünk ezt a tervet. Az osztaníkinoi Kastély-múzeum előtt állítottam meg a kocsit. —< Igen. Személyes ügyünknek — ismételte meg. — Aztán megkérdezte: — A jobbágymúzeumot nézi meg? Bólintottam. ‘ Láttam, akar még mondani valamit. Lassan nyitottam a kocsi ajtaját, már kinn álltam, amikor áthajolt a volán mellől a másik ülésre és ezt mondta hangosan, lassan, tagoltan, hogy jól értsem: — Az én nagyapám még jobbágy volt... Háromszázharminc méter magasságban, a lassan körbeforduló, Hetedik mennyország nevű étteremben ültem és bámultam a lábam előtt elterülő várost. Az óriásira nőtt tv-torony hónaljában van ez a szórakozóhely. Láttam a múltat, a neves Seremefyev grófok egykori kastélyát, ahol az egykori ismeretlen jobbágyok remekbe szabott népművészeti, iparművészeti munkáit — gobelineket, porcelánokat, kályhákat, függönyöket, faragványokat, intarziás bútorokat és padlózatokat — csodáltam meg. Láttam a jelent, a Népgazdasági Kiállítás 80 csarnokát, ahol a sikeresen befejezett nyolcadik ötéves terv gigantikus eredményeinek bemutatója várja a látogatókat És láttam a jövőt, a világűr meghódításának tiszteletére égbetörő, kilencven méter magas obelisáket. Hétmilliós város fölött fordult velünk az étterem. Az öreg Vol- ga-taxi öreg „pilótája” járt az eszemben, akinek a nagyapja még jobbágy volt, de a fia már mérnök, és akinek a családja úgy emelkedik, életük úgy lesz jobb és egyre teljesebb, ahogy nagy hazájuk gazdagodik . (Folytatjuk) Oravec János j Nehéz is lenne megkülönböztetést tenni közöttük. Csak éppen Papp Bálintné dolgozik egy kicsit lassabban, mint a többiek, de ő nemrég került ide a dévaványai Aranykalász Tsz-ből. Szabadkozva mondja: — Akárhogyan is törekszem, nem tudok lépést tartani velük. — Gyakorlat teszi a mestert — biztatják a többiek, néha még segítenek is neki. Az a hír járja, hogy aki egyszer ebbe a gyárba kerül, az itt hamar megtalálja a helyét és nemigen kívánkozik máshová. A többiek embersége megszeretteti ezt a környezetet velük, munkalendületük pedig magával ragadja őket. Igaz, ritka a kezdő. Papp Bá- lxntné is egy kismama helyére lépett be. Csaknem mindenki törzsgárda tag. Elrepültek a vándormadarak. Azok, akik inkább lógni szerettek. Amikor pedig jutalmat osztottak, ők is tartották a markukat. De bizony hiába. Csalódottságuk miatt aztán odébb álltak. Senki sem marasztalta őket. — Mi az, ami így összetartja az embereket? — kérdezem Hajdú Kálmántól, aki immár 21 éve dolgozik a gyárban és volt már sztahanovista, négyszer pedig Kiváló Dolgozó jelvénnyel tüntették ki. — Ha az irányítást nézzük... A gyárvezető nem uralkodik rajtunk. Mindent megbeszél velünk. Ami jogosan jár. azt megkapjuk, Kivételezés pedig nincs. Aki szeret dolgozni, annak nem lehet panasza. Busa Károly gyárvezető és Fehér Imre művezető, aki egyébként a pártalapszervezet titkára is, igen fontosnak tartja a dolgozókról való gondoskodást. — Naponta találkozunk. Látjuk, sejtjük, ha valami nincs rendben. Néni várjuk meg, amíg valaki panaszkodik, mi, magunk állunk elé: „No, beszélj! Öntsd ki a szíved!” És segítünk. Vagy pénzzel vagy másképp. Különösen a nagycsaládosokon. Borbiró András 11 éve hordja ki a téglát a kemencéből és kétszeres kiváló dolgozó. Szikár ember, az izomzata olyan, mint az acél. Mosolyogva mondja, hogy 1 a neve egy kicsit meghazudtol- j ja őt, mert egyáltalán nem bor bíró. Azért sem, mert öt gyér- j meke van, s ha a keresetéből borra költené, nem jutna a csa- j Iádnak ruhára. így is elég nehéz ! a helyzete, bár havonta csaknem \ 4 ezer forintot visz haza. És [ nem kér, de olykor segélyt is í kap. Tavaly ő is mindent megtett, j hogy megvédje a községet és a gyárat az árvíztől. Erejét meg- ! feszítve, dolgozott a gáton, s ha szabadideje volt ,a kemencében. Az évek során többen kiérdemelték a Kiváló Dolgozó jelvényt, így Bakó János bánya- [ munkás, Pálfi József és Patai [ József kihordó, Giricz Endre elszedő, Kiss Margit lerakó és E Szitás Lajos karbantartó laka- \ tos. A nyersgyártó- és a kernen- j cebrigád harmadszor kapta meg az idén a szocialista címet. A \ gyárvezető ötszörös Kiváló Dől- j gozó. Most ismét az Élüzem cím | megtartása a cél. Az idén több j mint 8 millió téglát kell gyár-; tani Dévaványán. A kezdet — ha ! késve is — reménytkeltő. A műszaki feltételek jók és lehet szá- j mítani a dolgozókra. A Békés I megyei Tégla- és Cserépipari; Vállalat joggal bízik abban, hogy I 1971-ben is eredményesen telje-1 sítik a feladatukat. Pásztor Béla í mmms 3 1971. MÁRCIUS 26. Mikor él* tökbet A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakoktatási főosztályvezetője sajtótájékoztatót tartott Budapesten. Az érdekes és tanulságos tanácskozáson egyetlen alapvető kérdés volt a „napirend”: hogyan, mi módon lehetne sokkal intenzívebben megvalósítani a mező- gazdasági munkások, szakmunkások továbbképzését? Arról is szó volt, divatos szóhasználattal élve, hogy miként lehetne ezt a továbbképzést tömegméretűvé tenni? Teljesen kézenfekvő, hogy a nagyobb tudás, az állandóan növekvő tudás, szakismeret, tájékozottság — nevezhetjük bárminek — mit jelent a mezőgazdaságban a termelést illetően. Az a munkás, szakmunkás, aki nem marad el az ismeretanyag pótlásával, aki tudja, hogy mi az új...a szakmában, mivel foglalkoznak a szakmában, milyen új termelési vagy éppen állattenyésztési módszerek alakultak ki, az a munkás többet ér, többet használ, az a munkás kétségtelen, hogy gyorsítja a fejlődést, jó katalizátora — ez esetben — a magasabb terméshozamoknak, az intenzívebb állattenyésztésnek. De idáig eljutni, ezt napi feladattá, sőt igénnyé emelni, már más kérdés. Bonyolult, sokoldalú, és sokak tennivalója. Erről esett jó néhány szó ezen a már említett sajtótájékoztatón is. Ha rövid történelmi visszapillantást teszünk, kötelező megemlíteni, hogy hazánkban a mezőgazdaságban dolgozók továbbképzésének bizonyos hagyományai vannak. Valamikor a kisparaszti gazdálkodás színvonalának emelését szolgálták az akkor igen népszerű ezüstkalászos, és aranykalászos gazdatanfolyamok, majd a szocialista nagyüzemek megszervezésével kialakult új formák is kivívtak megfelelő vonzóerőt. A kultúr- házak. termelőszövetkezetek mezőgazdasági szakkörei, a termelőszövetkezeti akadémiák sokat hoztak a mezőgazdaság konyhájára, és ébren tartották, ösztönözték a többet tudás nemes törekvését. A tudatos szervezettség azonban a továbbképzésben is nélkülözhetetlen. A minőségi változás 1965-ben következett, amikor a továbbképzés újabb formáit, lehetőségeit kialakították. Azóta hat esztendő telt el, és a továbbképzés tömegessé tétele még mindig csak cél. Ami eredmény született eddig, kivétel nélkül abból a felismerésből fakadt, hogy a korábban elvégzett iskolai tanulmányok és a munkában szerzett rutin-ismeretek . és készségek a technikai fejlődés gyorsiramú fejlődése miatt szinte évről-évre elavulnak. Aki nem pótolja ismereteit, menthetetlenül elmarad, kevesebbet érő ember lesz, olyan ember, aki mind kevesebb hasznot hoz a társadalom számára, és természetesen önmaga számára is. Az ilyen helyzet viszont tarthatatlan, aki józanul néz a jövőbe, az feltétlenül rájön a közmondás igazára: tanulni holtig kell. Ügy is mondták egykor, hogy „a jó pap holtig tanul”. Nos, tökéletesén mindegy, hogy kiről van szó, anélkül is bizonyos, kétségbe nem vonható, hogy aki többet tud. nagyobb értékű ember, és az össztársadalmi feladatok teljesítéséhez többet képes adni. És mégis, ha egy sokat eláruló statisztikai adatot idézünk, nem éppen rózsás képet látunk. A mezőgazdasági, élelmiszeripari, valamint a fagazdasági dolgozók közül (ezek tartoznak a MÉM felügyeletébe), évente mintegy 15—20 ezren vesznek részt valamiféle továbbképzésen, holott folyamatos, rendszeres továbbképzésben közel 1 millió 300 ezer embert kellene részesíteni! Hozzávetőleg ez a dolgozók összlétszáma, közülük mindössze 114 ezer rendelkezik szakmunkás-képesítéssel, 170 ezer a betanított munkások száma, és semmiféle képesítése nincs 1 millió 14 ezer embernek. Óriási számok, és — mit is lehet mást mondani — óriási feladatok várnak a továbbképzést szervező, irányító és megvalósító szakemberekre. Hasonlóak a mezőgazdasági üzemek vezetőire, hogy mielőbb és minél többen ne csak elméletben, hanem a gyakorlatban is felismerjék a továbbképzés szükségességét; hogy a tömeges továbbképzés a legjobb emelője a terméshozamoknak, az állattenyésztési eredményeknek. Az az ember, aki többet tud, többet ismer a munkája titkaiból, nem csak azért válik értékesebb emberré, mert általa a termelés is növekszik, hanem azért is, mert a több tudás mind szélesebbre tárja a megismerés horizontját, és aki többet ismer a valóságból, egyre erőteljesebb ösztönzést érez arra, hogy még többet megismerjen. Az újabb és újabb megismerés emeli aztán az embert valóban emberi magasságokba, teszi a jövő urává, alakítójává. És ez a szép, értelmes, hasznos élet titka is egyben. Sass Ervin A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali felvételre keres mélYépítő-technikusi végzettségű dolgozókat: mélyépíto-kalkulátori mélYépítö-technikusi mélYépítö-müvezetői beosztásba. Jelentkezni lehet trasban vagy személyesen, Szolnok, Ady Endre út 117/c, személyzeti osztályon. 189495
