Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-26 / 72. szám

Barátságos

derű

!*.

Sugáregyenes folyosók, lépcsők, vitrinek, ajtók hosszú sora, ablakok harsogó világossága. Szigorú rend, kicsit talán hideg szabályosság, logika.

Ezt látja, aki a bejárattól indulva a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Öntözéses—Meliorációs Kara Földméréstani és Kultúrtechnikai Tanszéke vezetőjének, az állami gazdaság egyik városi tanácstag-jelöltjének, dr. Marjai Gyulának szobáját keresi.

Szigorúságot, hideg logikát vár a riporter is, amikor a kopogás utáni „Tessék!”-re az ajtón benyit. És azonnal kellemes meglepetés éri. Dr. Marjai Gyulának a Szeme, az arca, talán még a mozdulatai is belső derűről, kiegyensúlyozottságról, optimizmusról vallanak. A felkészült, az életben, társadalomban helyüket mégtalált emberek sajátossága ez. Mint az a barátságos, szívélyes mód Is, ahogyan a kérdésekre válaszol. Pedig ismerkedésnél egy sor nagyon szokványos kérdést is fel kell tenni.

— 1953-ban végeztem a Műszaki Egyetem Vízépí tőmérnöki Karán. Utána Szarvasra kerültem az ÖRKI-hez. Aztán — mert ez szervesen hozzátartozott a munkámhoz — elvégeztem Debrecenben az agrártudományi egyetemet. Gödöllőn szereztem doktori, Budapesten kandidátusi címet. A disszertációm az öntözővíz adagolásának hatásfokát vizsgálta.

— Mi ennek a kérdésnek a gyakorlati jelentősége?

— Ugyanannyi víz felhasználásával nagyobb termést lehet betkarítani, ha jól öntözünk.

— Mióta dolgozik a főiskolán?

— Korábban is tanítottam már, 1970-től pedig itt vagyok főállásban. S tovább dolgozom az ÖRKI-ben isi

További kérdésekre elmondja, hogy részt vesz a Megyei Népi Ellenőrző Bizottság' szakmai vizsgálataiban, hogy a Megyei Bíróság mérnök-szakértője, hogy meghívott előadó a Műszaki Egyetemen s az Agrártovábbképző Intézetben. S szenvedéllyel beszél a Körösről, ami nemcsak öntözővizet, a halastavak vizét adja a környéknek, hanem az üdülés, a sport nagy lehetősége is.

— Néhány év múlva az eddig építetteknél sokkal több ki- sebb-nagyobb üdülő, víkendház néz majd a vízre. Talán a nem is túlságosain távoli jövőben evezős v<=i-<tenypálya is létesül. Ide"' doie>umi központ lehetne a va Ondegyikünknek a lehet*» legtöbbet kellene ezért tenni...

A szemüvege mögött meglesi 1- lianó mosoly jelzi, hogy rajta nem fog múlni. Neki mindez szakmája is egy kicsit.

4 «yér msszsa

1971. MÁRCIUS 36Huszonhétezer első választó az egyetemeken, főiskolákon

Fiatalok a választások sikeréért

Mintegy 27 000 első választót tartanak nyilván egyetemeinken, főiskoláinkon. A felsőoktatási intézményekben is megkezdődtek a választási munka előkészületei, a legtöbb helyen a KlSZ-szervezeték különös hangsúllyal foglalkoznak az első választók politikai felkészítésével.

Az egyetemek, főiskolák ifjúsági alapszervezeteinek többségében máris megvitatták az új választójogi törvényt. A hallgatók különösen sokra értékpiik a.

választójogi törvény demokratizmusának szélesítését,

A legtöbb felsőoktatási intéz-* mény ifjúkommunistái elhatározták, hogy a következő hetekben társadalmi munkával is részt vesznek a Választási munka előkészületeiben,: segítenek a tanintézetekben létesítendő szavazóhelyiségek kialakításában, dekoráció» ötleteikkel ünnepi külsőt kölcsönöznek a szavazóhé- lyieégeknek, hogy ezzel is emlékezetesebbé tegyék a válasz- i tás napját. (MTI)

Végleg gazdára talált a kupa

Békés megyei gy őzei érti született az egyéni és csapatversenyben

is.

Lehetne egy vállalattal kevesebb?

Egy teljesen ésszerű megoldás keresztülviteléért hadakozik az újjászervezett, korszerűsített MÉK igazgatótanácsa. A közös vállalat magába szeretné „olvasztani” a Békéscsabán működő Göngyölegellátó Vállalatot. Azzal magyarázzák ezt a kezdeményezést, hogy a Göngyölegellátó Vállalat a harmadik szerepét tölti be a zöldségtermesztő gazdaságok és az értékesítéssel foglalkozó vállalat mögött. Ezt a szerepet nagyon jól elláthatná a szövetkezeti közös vállalat, a MÉK, amely a temelőgazdasá- gokkal karöltve használja a GEV ládáit. Ilyen szervezésben, házon belül, valószínű olcsóbban is juthatnának zöldség- és gyümölcsszállító ládákhoz.

Az olcsóbb göngyöleg kedvezően éreztetné hatását a zöldség- és a gyümölcsárakon. Vagyis a fogyasztó is jobban járna, mert kedvezőbb áron vásárolhatna. Az árut értékesítő kereskedelem is jobban biztonságban érezhetné magát, ha a göngyöleggel maga rendelkezne. Gyorsabb, szervezettebb, kapun, vállalaton belül jobbá tehetné az ellátást. De hát ez a törekvés egyelőre lepereg a GEV várát ölelő falakról.

Az ország többi megyéjében már meghozták a salamoni döntést és a GEV-et az újjászervezett MÉK kebelébe adták. Ami máshol természetes, helyes, jó folyamat, az Békésben helytelen lenne? Aligha! A Békés megyei GEV-nek ugyanis központi szerepet szántak az arra illetékesek. Működését a Duna vonalától keletre húzódó országrészre szeretnék kiterjeszteni. Ez azt jelenti, hogy Bajára, Miskolcra, Ózdra, Nyíregyházára és Debrecenbe — csak néhány várost

említek — Békéscsabáról szállítják a zöldséges es a gyümölcsös ládákat Üres ládákkal ke- resztbe-kasul járnak, majd az országban. KI érti ezt? Miért kell ezt így csinálni? Talán olyan bőviben állunk szállító-jármüvekkel? Akik kitalálták az effajta szervezést bizonyára arra gondoltak, hogy közútjaink forgalma alacsony, növelni kellene üres ládákkal futkosó tovább: teherautókkal és vontatókkal.

Békéscsaba az ország szélén van, s lám egyesek mégis úgy látják, hogy a közepén terül el Ügy látszik, hogy a gazdaságirányítás reformjának negyedik esztendejében egyesek még mindig összekeverik a gazdasági célszerűséget a társadalmi tulajdon. herdálásával. Lehet-e másként nevezni ezt az egész göngyölegellátási elképzelést? Nem! Nehezen győz a racionális ész, amely jogosan sarkall arra. hogy egy termelési és értékesítési feladat ellátásában csökkentsük a részvevők, a valamilyen módon közreműködő, a nem kifejezetten termelő jellegű vállalatok számát.

Az áru fogyasztóhoz juttatásának gyorsítására kétségtelen, helyesen kezdeményezett a MÉK igazgatótanácsa. Jószándéka azonban eddig csak pusztába kiáltott szó maradhatott. Nemcsak ésszerűség él az alkotó ember környezetében, hanem valami más is, amely ebben az esetben talán erősebb. Ebből a felfogásból bizony nehéz, nagyon nehéz újszerűén, célratörően, egyszerűbb módon a fogyasztó érdekét figyelembe véve szolgálni a társadalmi érdeket. Talán éppen ezért a GEV-en belül is elférne egy kis korszerűsítés!

Dupsi Károly

Uj piackutató: MARKETEXPO

A gyors és alapos zsűri, s nem utolsósorban a példás szervezés jóvoltából a tervezettnél hamarabb ért véget a Fogyasztási Szövetkezetek VII. Országos Pénztáros Versenye. Így aztán az eseménynek otthont adó békéscsabai Megyei Művelődési Központ nagytermében hamarabb nyugodtak meg a kedélyek, s hamarabb maradt abba a számológépek kattogása is. Kilencven versenyző és a nagyszámú meghívott vendég várta csütörtökön délben az ünnepélyes eredményhirdetést, bár a győztesek és helyezettek nevét — ez is békési újítás —, hatalmas demonstrációs tábla mutatta.

Nagy taps fogadta a rendező- bizottság elnökének, Fapp Lászlónak a bejelentését, aki hazai sikerekről számolhatott be. Mind az egyéni, mind pedig a csapatversenyben Békés megyei győzelem született. A Fogyasztási Szövetkezetek VII. Országos Pénztáros Versenyének első helyezettje: Elek Imréné szeghalmi résztvevő, a Sárréti ÁFÉSZ dolgozója. Második lett a csorvási Kovács Mária, harmadik Táth Jánosé, a Sarkadi ÁFÉSZ dolgozója. Az egyéniben az első tíz között öt Békés megyei versenyző végzett. Mivel a csapatversenyben sorrendben immár harmadszor megyénk versenyzői bizonyultak a legjobbnak és nyerték el a KPVDSZ és a SZÖVOSZ vándorserlegét, így a kupa végleg gazdára talált A csapatversenyben második lett Bács-Kiskun, harmadik Szabolcs megye csapata. A ■ díjakat Vészi Lászlóné, a KPVDSZ titkára adta át a versenyzőknek. A kupát Boross Gergely, a MÉSZÖV Békés megyei elnöke vette át.

Az ünnepélyes eredményhirdetés után beszélgettünk a verseny rendezőivel. Spilák Ferenc, a SZÖVOSZ ósztályvezetője — aki eddig mindegyik pénztárosversenyen részt vett —, a legnagyobb elismerés hangján szólt a békéscsabai rendezvény szervezettségéről és a helyi rendezők jő munkájáról. Vészi Lászlóné, a KPVDSZ titkára a Békés megyei versenyzők felkészültségét, valamint a megyei szövetkezetek vezetőinek áldozatkészségét dicsérte. A SZÖVOSZ elnöksége, jó munkájáért, pénzjutalomban részesítette Király Sándort, a MÉSZÖV Békés megyei munkatársát, a rendezőbizottság titkárát.

B. I.

Az Országos Piackutató Inté-! zet új részleget hozott létre MARKETEXPO néven, hogy az ■új gyártmányok bevezetése előtt piacfelméréseket végezzen, részben hazai, de főként külföldi vállalatok számára. Ehhez a marken ting-munka valamennyi eszközével — többek között saját nyomdával, kiállítótermekkel — is rendelkezik a MARKETEXPO, amely máris meg-i

5.

Feláll, maradék aprópénzét besöpri és véres fejjel elvonul.

A közönség kétségkívül részvéttel és sajnálkozással tekint utána, s ez abból is meglátszik, hogy az egyik kibic odafordul Luciánkhoz és azt mondja neki.

— Szántódi elvtárs a legszélesebb látókörű egyén a faluban. Biliárdban és ultiban eddig verhetetlennek bizonyult.

Lueiánó szerényen mosolyog.

Szántódi a söntésben maradék aprópénzéből még rendel egy fröccsöt, felhajtja és érthetetlen szavakat motyog. Közben nézi Luciánót, amint ott áll bent az emberek között a füsttengerben. Milyen ártatlan, milyen jelentéktelen. Hogy tudta ez őt így kifosztani. Aztán lecsapja p poharat a pultra, és elindult kifelé. Már az ajtóban van, amikor megvilágosodik az agya, és arcán egy korszakalkotó gondolat felvillanása tükröződik. Határozott léptekkel átmegy a termen, be a játékosokhoz, és megáll Lueiánó előtt.

— Nincs kedve egy kis sétára?

A kérdést többen félreértik.

Elsősorban is a «agy Darnógyön- gyei, akinek a jelenlevők közül elsőrendű kötelessége lenne Luciánót a fizikai terrortól megoltalmazni. Ö azonban csak a pénzt oltalmazza.

— A dohányt!

Lueiánó átad 200 forintot.

A nagy Damógyöngyei sötétén néz és újjával hívogató mozdulatokat tesz.

Lueiánó még két darab százast átad.

A direktor tovább integet.

Lueiánó az egész pénzt átadja.

— Egyébként Max még biztosan nem alszik — mondja Dar- nógyöngyei.

Szántódi megérti a dolgot.

— Ki az a Max?

Lueiánó kis szemtelenséggel a

hangjában mondja:

— Az erőművószünk.

— Csak nem képzeli, hogy verekedni akarok?

Lueiánó belenéz a füzetébe, y Szántódi elképed:

— Ki ne számítsa, mert én falra mászok!

Lueiánó csak számol, aztán azt mondja :

— önnek tervei vannak velem.

bízásokat kapott, hős» szervezze meg japán magnetofonok, ugyancsak japán textiliák, csehszlovák autóápolási cikkek, lengyel háztartásvegyi cikkek, szovjet vegyipari-kozmetikai készítmények, dán műszerek bemutatóját A külföldi cégek magyarországi érdeklődésére jellemző, hogy júniusig már foglalt a MARKETEXPO mindkét kiállítási terme.

Szántódi megadja magát. Ez már több annál, amit az ő agya elbír.

— Elismerem, jöjjön!

Kihalt a falusi főutca, éjszaka

van. Szántódi és Lueiánó egymás mellett lépnek. Lueiánó inkább szemlélődve, mint áld jól végezte dolgát. Szántódi gondokba merülten. Megáll egy gyenge fényű lámpa alatt. Ránéz Lu- ciánóra.

— Száz szónak is egy a vége, magában én pénzt látok, mester. Sok pénzt

Lueiánó egy elhárító mozdulatot tesz.

— Matematika. Akárki megtanulhatja.

— Hagyja itt ezt a pitiáner társulatot. csináljunk egy üzletet.

— Én a porond művésze vagyok. az is maradok.

Szántódi legyint erre.

. — Mennyi a gázsija?

— Hát nem sok, az kétségtelen.

— Ha rám haltgat, milliomosok leszünk mind a ketten.

Lueiánó elmnsolvodik.

■— Az nem lenne rossz, vennék egv fiatal oroszlánt, és rendes gázsit adnék az artistáinknak. hogy ne potvoeianak le minduntalan a trapézról.

Szántódi egy kicsit elgondolkozik.

— Még ezt is meglehetne csinálni. Vegven ki egv hónap fizetés nélküli szabadságot, nekem ennyi idő elég.

Lueiánó csővália a fejét.

— Sajnos, nem lehet. Nélku-