Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-21 / 68. szám
KÖRÖS TÁ J KULTURÁLIS MELLÉKLET KÖNYVSZEMLE Három mii a PárizsiKommünrői Párizsi Kommün századik évfordulóját köszöntve, három értékes, sok tekintetben újdonságot adó művet bocsátott az olvasók elé a Kossuth Könyvkiadó. A történelem első munkás hatalma jóval több, mint históriai érték: példa és mé- lyensizántó tanulságok forrása. Ez magyarázza, hogy Marx, Engels és Lenin egyaránt megkülönböztetett figyelmet szentelt azoknak az eseményeknek, amelyek az 1871-es esztendő Párizsában ' lezajlottak. „ ... a francia társadalom valamennyi egésizségíes elemiének igazi képviselője s ennélfogva az igazán nemzeti kormány volt; egyszersmind pedig mint munkáskormány, mint a munka fölszabadításának bátor előharcosa, nyomatékosan nemzetközi volt” — írta Marx A polgárháború Franciaországban című művében a kommün vezetéséről szólva, s e mondatrész is kifejezi a száz esztendeje lezajlott események jelentőségét. A gyűjtemény, amely a Marx— Engels—Lenin a Párizsi Kommünrői címet viseli, e jelentőség máig érvényes voltát igazolja az olvasó számára a marxizmus három klasszikusának műveiből vett rövidebb, hosszabb részietekkel. Más természetű gyűjtemény a Magyar szemtanúk a Párizsi Kommünrői című, képekkel kiegészített kötet. A művet sajtó alá rendező Nyilas Márta célja az volt, hogy az eseményekkel egyidőben születő beszámolók alapján tárja a na embere elé a kommün lázában égő várost; utcákat, embereket, s magát a Párizsért vívott harcot. Bo_ rostyáni Nándor, Sz. Török János, Ugrón Gábor, s természetesen Frankel Leó nevét olvashatjuk többek között a szerzők sorában, s tollúkból riportokat, az események lüktető sodrát tükröző beszámolókat, s — Frankel esőjében — tömörségükben sokat mondó elemzéseket. Helyes kiadói szándéknak bizonyult — a szándék megvalósulása, a könyv teszi mérhetővé — a szétszórt beszámolók ösz- szegyűjtgse, kötetbe foglalása, s ezzel a szélesebb olvasóközönség számára is hozzáférhetővé tétele. Elősegíti ez utóbbit az is, hogy bőséges jegyzetanyag, időrendi • és névmutató egészíti ki a kötetet, lehetőseget teremtve a további tájékozódáshoz. Vive la Commune! — ezt, a Párizsi Kommün híres jelszavát választotta műve címeként Maurice Choury francia történész, akinek munkáját, most magyar fordításban is megismerhetjük. A sízerző történész, de az olvasó ezek után ne Átváltozások Papp Miklós Meghajoltam a virágok előtt s szétszóródtak ujjalm a szélben arcom lomha felhővé fakult és szívemet tölgyekre cseréltem De szememben kékké fagyott az ég és fájt a föld a fölsebzett hátam karom a két útjelző pózna állt riadtan csontosul); magányban A virágok előtt meghajoltam és szirmukat festette a vérem Villamos fényben aludt a föld — Tajtékos ködök ringtak a réten higyje, hogy száraz, jegyzetekkel, hivatkozásokkal agyonzsüfolt könyvet vesz kézbe. Choury „regényt” írt, olyan regényt, amelynek minden ténye, adata, helyszíne, szereplője igaz. Rendkívül alapos munkával kutatta fel a rejtezkedő levéltári, hírlaptári anyagokat, dokumentumokat, s ezért, hogy jóval többet nyújt, mint az események összefoglalását, s elemzését. Képes a hiteles háttér megteremtésére, a légkör, e hangulat érzékeltetésére, az emberi drámák és komédiák felvillantására. Mi tagadás, régen forgattunk olyan élvezettel történelmi eseményekről beszámoló munkát, mint ezt, az illusztrációkkal is kiegészít tett kötetet, amelyet Gellért György fordított magyarra. (M) Körösztös István Ex libris gyedülál- ló, párat- la» vetélkedés színhelye volt Firenze a XVI. század elején. A 1 városa tanács megbízásából a reneszánsz két óriása, az ereje teljében és hírneve csúcsán álló, ötvenegy éves Leonardo és a huszonnyolc éves ifjú titán, Michelangelo Buonarroti vállalkozott arra, hogy a nagy múltú Városháza, a Signoria dísztermének falán megörökíti a városköztársaság történelmének egy-egy sorsdöntő eseményét. Michelangelo a pisaiak ellen vívott Cascinai csatát, Leonardo pedig a firenzeieknek velencei hadai felett aratott győzelmét, az Anghiarj csatát festette volna meg. Bár „földiek” voltak — mindketten az „Amo-parti Athénben” töltötték az maséveáket, pályájuk Firenzéből ívelt a világhír felé — egyben riválisok is, tehát érthető módon, nagy ambícióval láttak dolgukhoz. Elkészítették a falképek kartonját — eredeti nagyságú rajzát —, de tovább nem jutottak. Kartonjaik is elkallódtak, csupán néhány részletet ismerünk belőlük. másolatok révén. Kortársi feljegyzések szerint ugyan, Leonardo hozzá is látott a freskó megfestéséhez, de hogy meddig jutott vele, nem tudjuk: nyoma se maradt a falon. Kompozíciójának bizonyára központja volt az a szenvedélyesen kavargó lovascsoport, amely a zászlóért való elkeseredett viaskodást ábrázolja, és a barokk művészet nagy mesterének, Rubensnák a másolatában maradt ránk. Ehhez a művéhez készítette Leonardo azt a két, küzdő harcosok fejét ábrázoló, pompás vörös-kréta rajzot, amelyek Szépművészeti Múzeumunk méltán világhíres alkotásai közé tartoznak. Ei-edetiieg az Esterházy- gyűjtemény díszei voltak, s száz évvel ezelőtt, 1870- ben kerültek, vásárlás útján, az intézmény tulajdonába, azzal a félszázezer metszettel és háromezerötszáz rajzzal együtt, amelyele mindmáig a Grafikai Gyűjtemény törzsanyagához tartoznak. A Szépművészeti Múzeum méltán emlékezett meg az évfordulóról. Tavaly a volt Esterházy gyűjtemény legszebb festményeit mutatták be, most pedig mintegy százötven legszebb rajzát állították ki. A válogatás nem lehetett könnyű. Esterházy ugyanis, aki a múlt század fordulóján, alig másfél évtized alatt fejlesztette európai színvonalúvá a család grafikai gyűjteményét, olyan hozzáértéssel vásárolt — neves bécsi, prágai, nürnbergi és párizsi, olasz gyűjtőktől, műkereskedőktől, — hogy az anyag egésze szinte hiánytalanul és páratlan gazdagsággal mutatja be az európai rajzművészet négyszáz éves történetét. A nagy mesterek külföldön is gyakran reprodukált grafikái között olyan unikum-számba menő remeklések találhatók, mint Leonardo említett két tanulmányrajza, Raffaellonak II. Gyula pápa számára készített dekoráció-terve és pompás Vénusz-aktja, amely eredetileg a nagy angol portréfestő, Reynolds birtokában volt. A német anyagból kiválnak Dürer és Lucas Gra- nach lapjai, valamint a krakkói hires Mária-oltár mesterének, Vit Stwosznak két tollrajza. A francia grafikák közt különös figyelmet érdemel a rokokó pásztor-idillek virtuóz ecse- tű mesterének. Fragonard- nak szinte románt ikus szenvedélyű lapja, a Vihar, a németalföldi anyag színvonalát pedig a négy- mesteri vonalvezetésű, életteljes Rembrandt-rajz fémjelzi. Köztük van a művész Holland paraszthóz című kompozíciója is, amely sze- repelt az j969. évi amszterdami jubiláris Rembrandt- ki állításon. A Szépművészeti Múzeum élénk nemzetközi kapcsolatainak nem ez az egyetlen példája. A mostani tárlat 25 lapja a nyitás napjára érkezett meg a Szovjetunióból, ahol Leningrad és Moszkva közönsége ismerkedett a szépségükkel. A kiállítás egyik szép Dürei’-rajzát, a Lánd- zsás lovast pedig a zárás után nyomban elküldik Nümbergbe, a nagy mester születésének ötszázadik évfordulója alkalmából megrendezett nagyszabású kiállításra. A művek ilyen „vendégszerepeltetése” ritka alkalmat nyújt a külföldi művészetbarátoknak arra, hogy megismerjék múzeumunk remekeit. Akár a hazai közönségnek ez a maradandó élményeket kínáló rendezvény. Érdemes megtekinteni, mert közismert, hogy a felbecsülhetetlen értékű lapoknak árt a természetes, méginkább a mesterséges fény, ezért féltve őrzik mappáikban, és csak ritka alkalmakkor állítják közszemlére őket. Artner Tivadar Leonardo, Raffaello, Dürer rajzai a Szépművészeti Múzeumban
