Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-14 / 62. szám
KÖRÖS TÁJ I KULTURÁLIS MELLÉKLET Aggódás a „szép szavakért” Megjegyzések megyénk amatőr színjátszóinak munkájáról amcsak a sajtóban, hanem a magyar Bzínháaíművé- szet legmagasabb fórumain is állandóan hivatkoznak arra a friss erőre, mely az amatörizmus felől megújíthatná a megcsontosodó színházi törekvéseket S valóiban a budapesti és szegedi Egyetemi Színpadon, s jó néhány más amatőr színpadon jelentős színházmeg- újítási kísérletek folynak. Paái István szegedi „Öri- áscseosemője” Dóry Tibor oly méltatlanul elfelejtett remeke, vagy Halász Péterét színpadi törekvései reménnyel töltenek el minden „profi” színházi alkotót. De említhetnénk Eless Béla tatabányai törekvéseit, Bucz Hunor merész próbálkozásait és még legalább nyolc-tízet az egész országból. Németh László 1940- ben, Molnár Gál Péter 1971-ben. várja a magyar színház megújhodását — az amaitörizmustól. Az amatörizmustól, ami csupán annyit jelent: nem hivatásosok. De semmiféle megújhodás nem várható a dilettantizmustól. Az amatőr ugyanis jói. csinálja, amit csinál — csupán nem hivatása. A dilettáns — rosszul csinálja, amit csinál, akkor is, ha a hivatása! A „Szánjatok szép, szavak” irodalmi színpadi és színjátszó vetélkedő során hiába kutattunk megyénk területén e színjátszást megújító neme?; amatörizmus nyomai után. Keserűen kellett megállapítanunk, hogy megyénk csoportjai közt egyetlen sincs, mely ma komoly igénnyel pástra léphetne olyan vetélkedőn, ahol akár a somogyi Öriszentpéter, akár a csongrádi Nacsapuszta határőr-irodalmi színpada is megjelenik. (Szándékosan nem a „menő” csoportokat említem.) Közel egy évtizeden át magam képeztem rendezőket, melyednek ma már csupán kis százaléka működik aktívan, s azoknak is nagyobb fele — az öthat éve hallottakat ismétli, s fogalma sincs az irodalmi színpadi és színjátszó mozgalom újabb irányzatairól. Megrekedtek a korábban tanított sémáknál, s jószerével tudomást sem vettek az egri vagy visegrádi színjátszó napok újabb célkitűzéseiről, eredményeiről. Megyejárásunk során valójában sok szomorú, igen régi gyökerű hibát tapasztaltunk. A rendező- szerkesztők elavult, nyolctízéves anyagokhoz nyúlnak. Montázsteca ni kával épített oratórdkus műsorokat állítanak színpadra, melyek valóban az ötvenes évek végén — hatvanas évek elején egyedül voltak adekvát lehetőségei az irodalmi színpadi formának. Nem hallottak arról, hogy a versmondás — ismeretterjesztés is, és néhány önkényesen, sorokból és szakaszokból összevágott montázs — nem szolgálja az irodalmi színpad eredeti célját Nem hallottak arról, hogy igyekszünk elmosni a színjátszás és irodalmi színpad közötti formai ellentéteket, és ma már beszélünk játékos formáról, s dokumentumjátékről, oratóríkus irodalmi színpadról és színdarabról sfcb. A „Szálljatok szép szavak” amatőrverseny meghirdetésekor műsorösszeál- lításokfcai siettünk a csoportok segítségére. Az ajánlott anyagok szinte merev elutasításiban részesültek. Nem akadt gazdája egy Darvas József és Demény Ottó műveiből összeállított orosházi dokumentum játéknak, nem akadt egyetlen gimnázium sem, mely Karinthy Frigyes „Így írtok ti”-jenek magyar-órájára vállalkozott volna- S merev elutasításban részesült egy korszerű Heinrich Böll-novella dramatikus feldolgozása is. Ez azt bizonyítja, hogy a rendezők már a műsor megválasztásában is tájékozatlanságból eredő konzervativizmussal hárítanak el minden újszerű próbálkozást A rendezői ismeretek : térkompozíció, színészvezetés, szituációelemzés szinte ismeretlen fogalom már a tanfolyamot végzettek előtt is. S ebből következően a veremondás színvonala, ha lehet még a naturalizmusból táplálkozó színjátszásnál is szegényesebb. Néhány üdítő kivétel, biztató új törekvés azonban mégis akad. Ilyen a szeghalmi gimnázium Sinks István-műsora, mely — bár a Sinka-versek elmondására jórészt alkati okokból alkalmatlan leányokkal ugyan — de mégis lokális színekre, speciális szeghalmi jellegzetességre törekszik a „fekete bojtár” verseinek megszólaltatásával. Ilyen Sarkadon a kitűnő Tímár Imre „Szürkében” műsora, ilyen a Bózsa Ferenc Gimnázium „Falak” produkciója, melyet egy negyedikes gimnazista maga írt, vagy ilyen a me- zőkovácsháziak „Én, Robert Burns” összeállítása. Lokális színeivel, érdekes népi hatásával kiemelhető még az örménykúti Béke Tsz Tollfosztóban voltam az este című népi játéka. Az országos vetélkedő összefoglaló címe: „Száll- jatok szép szavak”, s mintha a mi törekvéseink nagy vak hullottak volna el. Mintha a műsorok összeállítói éppen a szép szót nem szeretnék eléggé... Félelemből vagy tájékozatlanságból elcsépelt, ezerszer hallott versekhez nyúlnak, vagy néhányan éppen átesnek a Jó másik oldalára”: és minden előkészítés nélkül abszurddrámával vagy már abszurd-paródiával próbálkoznak. Az a néhány csoport, mely eljut hamarosan a megyei versenyre, bizonynyal megállja - a helyét: s olyan is akadhat közöttük, mely a középdöntőbe továbbjut. De megyénk az amatőrmozgalom új irányzatairól mitsem tud, nem tud jelentős produkcióval az országos szintre emelkedni. Ezen pedig sürgősen változtatni kell! Nem tudom, kinek a feladata, de meg kell indítani újra a megyei szintű rendező- képzést, és a már végzett, működő rendezők továbbképzését. Támogatni kell, hogy a kiválóbb rendezők eljussanak olyan országos rendezvényekre, melyeken a mozgalom elitjével találkozhatnak. Bizonyára akadnak, akik aggodalmaimat túlzottnak tartják. Azoknak csak azt ajánlom: győződjenek meg személyesen. Kéthónapos megyejárás után fogalmazódott meg bennem ez az aggodalom. Hálás lennék, ha a hitetlenkedők — megbizonyosodván igazamról — mielőbb segítségünkre sietnének s Justh Zsig- mond egykori megyéjében, az amatőr-mozgalom ősi fészkében — az új ama- törizprus is méltó eredményekkel büszkélkedhetne. ___adre Bélát mintJ ljJ^ ha elfelejtettük r3H volna. Kevés szó Jm^J esett mostanában erről az igazán nagy művészről, képeire rágyönyörködni és rácsodálkozni ritkán lehetett, pedig nagy élmény, amit nyújt. Ki volt Endre Béla? Munkácsy romantikus realizmusától indult, ez volt első iihletője, majd egyéniségének és valóságlátá- sának' megfelelően formálta tovább festői világát. Vásárhelyi festő volt, ez a helyét még jobban pontosítja. Szoros kapcsolat a tájjal, a szülőfölddel, a föld népével, a föld népének művészetével. Nem harsog, halk, szelíd szaivü festő Endre Béla. Színei, kompozíciói líraiak, rengeteg romantikus jeggyel; a táj hangulatának szépséget sugárzó gyönyörűségéiben valósággal feloldódik, szinte a tájjá lényegül. (Tanya borús alkonyaiban, Falusi este, Mártélyi hangulat, Falu széle. Tavaszi füzes stb.). Portréin az emberi lélék mélységei változnak formákká és színekké, a bensőséges lírai alaphang ezekben is meghatározó. (Parasztember pipával, önarckép). Szobabelsői — a századforduló halk úri szalonjainak almaillatát lényegítik át a festészet eszközeivel vizuális élménnyé, és a szobábelsők némelyikébe mint valami ércesen pen- düló akkord hasít bele egy fejkendős parasztasz- szony alakja, furcsa és hirtelen ellenpontként. Pa- rasztszoba-belsőin is a hangulat és a lélek rezdülései uralkodnak, ezek a képek már erőteljesebbek, hatásuk megejtő és felrázó. (Szomorú parasztszoba, Szobabelső nő ajakkal). A csendéletek? Virágok, korsóit, bögrék, tányérok« £s fény, fény, fény. Egy- egy pezsdítő színfutam, csállapítatlan rezgés, örök- kétartó vibrálás. A Labda- rózsák kékeszöldje a megkapó életöröm pompás fél- ióbogása, a Parasztcsendélet ságái-pirosai, a kicsattanó egészség, a rusztikus életakarás színekké átér- zett rezdülései..; Endre Béla művészetéta Műcsarnok hozta újra a szépre és igazra áhító emberek közeiéibe Budapesten, de láthatták már Szeged és Hódmezővásárhely művészetkedvelői is. Ezek a képek ezer szállal kötődnek az alföldi festészet világához. Tornyai, Koszta, Rudnay mellett — ha nem lenne — hiányozna Endre Béla. Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Azt hiszem, a műcsarnoki tárlat után ide, Békéscsabára is elhozhatnánk az 1928-ban elhunyt művész alkotásainak legalább egy kamaratárlatra való töredékét. Erre nemcsak az kötelez bennünket, hogy a békési táj is az Alföld része, hogy az itt élő ember is alföldi ember, hanem a megismerés és az újabb művészi élmények állandó igénye is. Mert ha ez még nem ia általános, és nem is egyformán magasfokú minden emberben, hogy az legyen, akarjuk. szeretnénk. Es ezért tenni is kell, például bernu tatai a Viharsarok — Vásárhely melletti, másik fővárosában, Békéscsabán is —, Endre Béla képeit* művészetét. S. E. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Süllyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanulságul: Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja. Azért a víz ai úr! részéből éppen a szépszaGyermekkor Pilinszky János Elsüppedek a hóesésben, eltűntem, eltűnök a fiatal intézeti lányok, ügetek, fák, első játszótársaim a fiatal és gyönyörű börtöntöltelékefc áhitatos szemléletében, Föltámadott a tenger... PetOfl Sándor Máté Lajos Festő, akit jobban ismerhetnénk
