Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-14 / 62. szám

Ke várjunk egy újabb, megyék közötti vetélkedőre — Önmagunk gyönyörűségére tegyük szebbé városunkat — Százezer forint a tét — MOSTANÁBAN levelek egész sora érkezik a Szerkesszen ve­lünk rovat címére a megye­székhely: Békéscsaba tisztasá­gáról, parkosításáról. Városukat szerető emberek fognak kezükbe tollat, hogy felhívják a figyel­met: nem mehet ez így tovább, valamit tenni kell a város tisz­taságáért. Néhányat már közöl­tünk e rovat hasábjain, de mi­vel egyre sűrűbben jelentkeznek az ilyen lévelek, úgy gondoltuk, nagyobb teret biztosítunk la­kunkban e témának. A levelek közül egy különösen figyel emire méltót idézünk. Ügy gondoljuk, hogy a benne leírta­kat megszívlelhetnék azok, akik eddig nem sokat tettek Békés­csaba szebbé tételéért. „Nem sok reménnyel és még kevesebb bizalommal veszem kezembe a tollat, mert kísért & gondolat, hogy úgy sem történik semmi. Nemrégiben olvastam egy újságcikket Békéscsabáról és kezdtem örülni, végre valaki merészen kiáll gondolataival és valóban a jóindulat vezette so­raival tesz valamit azért, hogy kicsit felébressze ezt a várost. Mi történt ezzel szemben? Talán egy kézlegyintés. Most csupán egyet szeretnék kiragadni, ami egyaránt vonat­kozik mindenkire, ami meg­szabja egy város képét — a tisz­taság. A napokban végigjártam busszal és gyalog, s nvugodtan mondhatom, annvt piszkot és szennyet, nam'rhulladékot — le­gyen az főtér, mellékutca — még nem láttam, mint Békés­csabán. Szógvelltam magam min­denki helvett, főként a köztisz-. tasági vállalat miatt. Ré-en firvelem a KuMeh Ovu­la Lakótelepen az ABC-áruház működését. Szűk kis téren tör­ténik a rakodás és az összes hul­ladék az ABC raktára előtt van ■ felhalmozva. Egész nyáron sze­métdombon játszanak a pici gverekek az 5-ös épület mögött levő játszótéren. Rothadt diny- nyehóitól, kukoricacsutkától és egvébb szennvtől fertőzött terü­leten „védjük” kicsinyeink I — elsőként, 1946. február 1-én, a köztársaságról szóló törvény- javaslatot alkotta meg. Ahogy 1918 novemberében, a törvény- javaslat megszavazása és az első köztársasági elnök megválasztá­sa után (az addigi miniszterel­nök, a kisgazdapárti Tildy Zol­tán lett a köztársasági elnök), a kormány tagjai és képviselők a parlamenti lépcsőkre vonultak és népgyűlést tartottak. A fiatal magyar köztársaság ellenségei — akiknek még bő­ségesen voltak szövetségesei az országgyűlésben is — spekulá­cióval. a közellátás elleni táma­dásokkal igyekeztek rontani a hangulatot. Falun a földbirtoko­sok — a Kisgazdapárt jobbszár­nyának támogatásával — a föld visszaszerzésével próbálkoztak. A tömegek rendkívül nehéz kö- rülménvek között, sokszor éhez­ve dolgoztak az úiiáénítésen, amelynek újabb .és újabb sike­rei születtek. Nem egyszer tün­tetésekkel adtak hangot a reak­ció mesterkedései feletti felhá­borodásuknak. Az úionnan föld­höz iuttatottak küldöttségei esv- mást érték Budapesten. A föld­reform elleni támadásokat tet­ték szóvá. Legnaevohb bizalmuk a kommunista pántban, a kom­munista kénviselőkben, minisz­terekben volt. S a kommunisták is bíztak a népben. A tömegek­hez fordultok a nehéz helyzetek­ben 1946. március 7-én a Hő­sök terén a Baloldali Blokk, amelyben a kommunisták javas­latára az MKP. a Szociáldemok­rata Párt, a Parasztpárt és a Szakszervezeti Tanács tömörült, latalmas tömeggyűlést rende­zett Ez a háromszá zezres mun­kásgyűlés. s az országszerte le­zajlott hasonló megmozdulások egészségét? Még a vetélkedőm' felbuzdulva kiásták az árkokat, a j bokorültetés miatt. Azóta is ott! tátongnak, veszélyeztetve a gye­rekek. felnőttek testi épségét és várják az újabb vetélkedőt.. j Írtam abban a reményben, hogy valamit tettem."1 Cs. M. OLVASÓNKKAL egyetértünk, s a levél nyomán mi is elindul* tunk kicsit körülnézni, amit lát­tunk, annak csak töredékét rög­zítjük, szemléltetve ezzel, hogy van tennivaló bőven. Kezdjük a városközpontban: A Szabadság téren jórészt közintézmények vannak, mégsem mondhatjuk, hogy nagy a tisztaság Különö­sen a boltok előtt található nap mint nap szemét és egyéb hul­ladék. A vásárlók „hagyatékai” ezek. Találhatunk — ki tudja, mióta — itt heverő keramit tég­larakást is az egyik épület előtt. Az István téren sem „rózsásabb” i a helyzet. Főleg a buszmegállók és elárusító pavilonok környé­kén. Láttunk felborított kő vi­rágvázát is, melyet ugyan visz- szaállítottak, de a belőle kihullt földkupac hosszú ideig „díszí­tette” a járdát Sorolhatnánk tovább azokat az intézményeket és boltokat, melyek előtt „sen­ki sem seper”. A Kulich Gyula Lakótelepre is ellátogattunk, s az egyik buszmegállóban beszélgetésre i lettünk figyelmesek. Három asz- szony éppen ilyen témáról foly-! tatott eszmecserét. — Felháborító, és az ember, csak mérgelődni tud — mondot­ta az egyik —■, hogy az ősszel ütették ide a szegélybokrokat és sok helyen a járművek már le is taposták, — Az ifjúsági ház előtt la — ott dolgozom — így folytatta a másik — sokszor látom, hogy, szemetelnek a gyerekek és ke­resztülvágnak a parkon. Ha ilyet látok, nem vagyak rest fi­gyelmeztetni őket. Ez még hagy­| ján, de mit tegyék, ha ugyan­I azt csinálják a felnőttek? Sze­i«K3sa®eeesG’*»8®ffle®eE»s*aeens®®5®BssíB#B®s«B®®««> megmutatták, hogy a parlamenti! arányszámok nem tükrözik ti • valódi erőviszonyokat A Balol- s dali Blokknak a nagygyűlés ha-1 tározatával alátámasztott köve- ! telésére a Kisgazdapárt kizárta 1 a pártból Sulyok Dezsőt és húsz § legexponáltabb jobboldali kép- j viselőjét, miután a Kisgazdapárt ; demokratikus szárnya nyilváno- • san is magáévá tette a Baloldali • Blokk követeléseit. A jobboldal ; bomlása megkezdődött. S aztán tovább folytatódott : az úgynevezett Magyar Közösség ; leleplezésével. Ez a titkos társa- * ság, amely ellenforradalmi puccs : előkészítésén munkálkodott, bi- ■ zonyos szálakat talált a Kisgaz- 5 dapárthoz, és a vezétése alatt S álló Parasztszövetséghez. Az ! összeesküvést a demokratikus ■ rendőrség, amelynek élén Rajk ■ László kommunista belüeymi- j niszter állt. 1947 januáriéban ! leleplezte. Egymást követték a ■ fejlemények. Nagy Ferenc mi- j niszterelnölk ,a nyílt imperla- : lis^a-barát politika támogatója : Svájcba utazott „szabadságra”, j Amikor 1947. má jus 28-án a ; kormány hazahívta, hogy tlsz- > tázza magát, a miniszterelnök : maga helyett egv levelet kül- : dött: lemondott és Amerikába ; emigrált. Néhány nap múlva ; illegálisan átlépte a határt Var- ; ga Béla, a Kisgazdapárt alelnö- 'm ke, a ti Ház alel nőké is. Amikor 1947. június hó 10-én Kossá István alelnök hosszabb szünet után (az előző ülés ápri­lis 22-én volt) megnyitotta a Ház ülését. Guba Mhály kép­viselő, a Kisgazdapárt nevében, napirend előtt szót kért: Pintér István (folytatjuk) ‘ rintem büntetni kellene a park- rongálókat. — Itt sem kell messzire men­ni, ha piszkot és hulladékot akarnak látni — szólt a harma­dik. — A 10-es számú iskola előtt egy csomó tégla van az úttest mellett. Senki sem viszi el. A sarkon feltúrt útszél — gödrös, földikupacos — a jármű­veknek kerülgetni kell. Az ülő nő szobra előtti medencében papír- és tejzacskók. MOST pedig idézzünk még egy levélből: „A Gyulai úton levő csemegeboltnál az árokban és a járdán szieméthalmok egész sora látható. Ha lenne módom, lefényképezném és bizonyíték­ként elküldemén Önöknek. De biztos vagyok benne, hogy sze­mélyesen is meggyőzödnek ró­la.” Meggyőződtünk és magunk is megdöbbentünk a látványon. A levél végül ezekkel fejeződik be: „Nem vagyok újságíró, ez kitű­nik a fogalmazásból is, de bízom a szerkesztőségben, hogy a kö­zösség érdekében megjelentet egy cikket, hogy ráébredjenek az illetékesek erre a szomorú je­lenségre.” Olvasóinknak igazuk van. De szerintünk nemcsak az illetéke­sekről van szó, hanem önma­gunkról is. Mindjárt egy-két példát erre: Az Ihász utcai koc­kaházakban az ingatlankezelő vállalat pasztell színű zománc­festékkel vállmagasságban be­fest tette a lépcsőházat. Olyan szép munkát végeztek a festők, hogy csak gyönyörködni lehet benne, de ha a lábunk elé né­zünk, elszomorító a látvány. Sok a szemét, csikk, papír és egyéb hulladék egyik-másik lépcsőházban. A lakók szórják szét és a házmesterek — tisztelet a kivételnek — sem tesznek meg mindent, hogy a szép fal­hoz illően tiszták legyenek a lépcsők. VAN POZITÍV példa is: A Micsurin, a Szőlő, a Kolozsvári, a Madách, a Bercsényi utca la­kóinál évek óta egészen termé­szetes az utca takarítása, csino­sítása. Ehhez nemrég az Áchim Lakótelepen élők is csatlakoz­tak. Megunták, hogy csak „fel­háborodjanak”, maguk fogtak hozzá a környék rendbehozásá­hoz és azóta is éberen őrködnek a tisztaság felett. Hát igen, va­lahogy így és itt kellene kez­deni? Persze az We+^kooek sem ma­radnak ki. s örömmel közöl 'fik, hoqv ..történik valami” A köz- tisztasági vállalat 1971-ben 4.5 millió forintot fordít parkosí­tásra. s a régi hagymán vökhöz híven a palántákat, növényeket ingven adia azoknak, akik szé­píteni akarják az utcát, környe­zetüket A szemétszállítás is moggvorsuU. ügv lejárt szállítót, valamint öt tehergépkocsit állíta­nak be. ezzel nő a géppark, s reméliük, munkáink az eddigi­nél eredményesebb lesz. A városi tanács vb a tiszta­sági mozgalom ismételt meg­szervezésére kérte fel a Hazafi­as Népfront és a Vöröskereszt városi bizottságát, s ehhez anya­gi alapot is biztosított. Ver­senyt szerveznek hát a kerüle­tek között, s a leeiobb ered­ményt elérő első hel vezeti 50. a második 30. a harmadik pedig 20 ezer forintot kap. melyet a kerület tdvábbi szépítésére lehet fordítani A versenvt a jövő év, és azt követően minden év már­ciusában értékelik, kiosztják a díjakat. Menetközben persze ál­landóan figvelommel kísérik és értékelik a kerületek versenyét 9 hogv az eredmény nyilvánosság­ra is kerüljön, arra 'amink ha- lehetőséget TÖRTÉNIK tehát valami a város tisztasága érdekében és most rajtunk a sor. a lakossá­gon. Ne várjunk esy úiahb me­gyék közötti vetélkedőre önma­gunk gyönyörűségére tegyük szebbé városunkat Kasnyik Judit A kongresszus előtt Március 19-én kezdődik Bu-' dapesten a Pedagógusok Szak- szervezetének IX. kongresszusa. Békés megyét kilenc küldött képviseli a tanácskozáson. jelentése — melyet a komgnas»- szus elé terjeszt — elkészült „Hatezerhétszáz Békés megyei pedagógus és oktatásügyi dolgo­zó megbízását kell képvisel­nünk a kongresszuson, tájékoz, íatta munkatársunkat Mayemé. Bori Györgyné, a békéscsabai 7. sz. általános iskola igazgató- helyettese már a megyei kül­döttgyűlésen is felszólalt, és el­mondta véleményét a pedagó­gusnők helyzetével kapcsolat­ban, A kongresszuson is erről beszélne legszívesebben. „Fontos kérdés ez, mondja. Lényeges megbízásunk annak újbóli hangoztatása, hogy a pe­dagógusok bérrendezése idősze­rű, és szükséges. Megnyugtató,, hogy ezt az igényt minden szin­ten elismerték, és hamarosan; megoldódik. Valamennyien hall­gattuk Nyers elvtárs nyilatkoza­tát a televízióban, szintén erről beszélt és megnyugtatóan. Ha módom lesz rá, elmondanám a kongresszuson, hogy tovább kell erősíteni a pedagógusok erkölcsi megbecsülését is, de azt is hoz­zátenném, hogy ezt kivívni első helyen a pedagógus dolga. Terveink? Támogatni mindé» jó kezdeményezést, mely a pe­dagógiai módszerek megújítását szolgálja, inspirálni a külföldi tapasztalatcseréket, és hozzájá­rulni — a szakszervezet erejével — az egységes pedagógiai szem­lélet kialakításához, a tantestü­leti egység megteremtéséhez. Es — természetesen — a kongres­szus határozatainak végrehajtá­sához,” , Fontos, mert a pedagógusok zö­me nő. Ez a körülmény két problémát Is eredményez. Elő­ször: állandóan javítanunk kell a pedagógusnők helyzetét, él­foglaltságukat csökkentem, más­részt: növekszik a társadalmi elvárás, a pedagógus önmagá­val szembeni igénye, és ez a ta­nítónőkre, tanárnőkre is ugyan­úgy vonatkozik. A változtatás lehetősége is kétoldalú, ami kö­telező, ami előírás, azt teljesíte­ni kell, de kedvezőbb óraelosz­tással, igazságos munkabeosz­tással sokat segíthetünk a nők­nek. Lényeges könnyítést csak a kötelező óraszámok és az admi­nisztratív munka csökkentés® jelentene. Ehhez azonban sok­kal több diplomás pedagógus kell, és lankadatlan küzdelem az újra felbukkanó bürokra- tizmusssal szemben. Meggyőződésem, hogy a peda­gógusok helyzetének javítása a tanulóifjúság, az egész társada­lom érdeke. Nincs az a modem oktatógép, amely a - pedagógus személyes ráhatását, lényének kisugárzó erejét pótolhatná Azt I hiszem, néha ezt is elfelejtjük mostanában.” Dr. Ribai István a közelmúlt­ban lett a pedagógusok szak- szervezetének békéscsabai váro­si titkára. Érzi a feladat nagy­ságát, mégis derűlátó. „Bizottságunk már megtar­totta első ülését Felmértük a helyzetet és a tennivalókat. Sok van. Javasoltuk, hogy 4—5 ál­landóan helyettesítő pedagógus alkalmazásával segítsünk azo­kon az Iskolákon, ahol az előírt óraszám dupláját is kénytelenek vállalni a nevelők. Megszervez­zük a békéscsabai pedagógusok klubját, egyelőre ez még csak terv, most keresünk helyiséget, ahol hetenként legalább egyszer öv:-’»lőhetnénk és a szórakozáson kívül szakmai vitákat, előadáso­kat is rendeznénk. Szeretnénk, ha az Ifjúsági ház befogadna bennünket. Nagy gondunk, hogy a városi szervezetnek nincs ön­álló helyisége sem, csak egy asztalfiókja nálam. Ez és a fel­adat nagysága, nem ülik össze... A kongresszus tanácskozására nagyon kíváncsi vagyok, és — remélem — rengeteg tapaszta­lattal jövök majd haza, Békés­csabára. Mint küldött, pillanat­nyilag ezt tartom legfontosabb feladatomnak." • Maycr Andrásáé, a szakszer­vezet megyei bizottságának tit­kára. A megyei küldöttgyűlést előkészítő szakszervezeti tanács­kozásokon maid a küldöttgyű­lésen is az őszinte és nyílt szó volt a jellemző. A kongresszuson az Ellátási Szekció vezetője. Feladatuk, hogy elemezzék & béren kívüli juttatások összes­ségét. ezek hatását a pedagógu­sok életkörülményeire. A szek­ció már többször tanácskozott, A kilenc küldött közül hár­man nyilatkoztak. Szavaikban mern énk hatezerhétszáz oktatás­ügy! dolgozójának kérdései, problémái kaplak hangot. Vár­juk a folytatást! S, K BÉKÉS klETPs IlHA. flftA&LÍUS A4. 5

Next

/
Thumbnails
Contents