Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-04 / 29. szám

Megkezdődött az NDK — NSZK eszmecsere Szerdáin megkezdődött Bonn­iján az NDK—NSZK eszmecse­re ötödik szakasza. Michael Kohl-nak, az NDK államtitká­rának vezetésével öttagú dele­gáció érkezett a nyugatnémet fővárokba, repülőgépen. Ez az első eset, hogy egy NDK-repü* lőgép leszállt az NSZK terüle­tén. Az NDK küldötted a kőin— bonni repülőtérről nyugatnémet állami kocsikon azonnal a kan­cellári hivatalba hajtattak, ahol Egon Bohr vezette NSZK-kül- dötfcség tagjai vártak rájuk. Az előző eszmecserékről hi­vatalosan semmit sem közöl­tek a nyilvánosággal, td^utet- tel arra, hogy megállapodtak a titoktartásiban. Egon Báhr államtitkár a leg­utóbbi találkozó után azt mond­ta, hogy még csak eszmecsere folyik, s nem jutottak él a vol­taképpeni tárgyalások stádiu­mába. (MTI) Az intervenciósok szítják a háború tűzet Laoszban Jelentés a feszült helyzetről Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Laoszban a népi erők szerdán elfoglalták a fő­várostól mintegy 160 kilométer­rel északra fekvő Muong Suoi városát. A stratégiai fontosságú város a múlt év októberének közepén került a kormánycsa­patok kezére. A Reuter vietnami tudósítója szerint az esős évszak elmúltá­val a laoszi utak felszáradtak és most országszerte a népi erők nagyarányú csapatösszevo­násai figyelhetők meg. Souvanna Phouma, a laoszi központi kormány miniszterel­nöke szerdán reggel válaszolt külföldi újságírók azon kérdé­sére, kormánya miért hallgat azokkal a szombat óta keringő hírekkel kapcsolatban, hogy Laosz déli részében a saigoni kormánycsapatok és az ameri­kaiak Intervenciója van folya­matban. A miniszterelnök mind­össze ennyit jelentett ki:' „Vá­runk. Nincs megerősítésünk ar­ról a hírről, hogy dél-vietnami csapatok akciót folytatnának Laoszban. A hír csupán felte­véseiken alapúi, s e feltevések nem elegendők ahhoz, hogy nyilatkozhassunk.'’ Az AFP vietnami tudósítója ottani megfigyelők véleményét idézi, akik szerint Souvanna Phouma szófukarsága a kor­mányfő zavaráról tanúskodik. A mostani szűkszavúság arra is bizonyíték, hogy a laoszi központi kormánynak nyilván nincsenek pontos értesülései a helyzetről és semmilyen ellen­őrzést sem gyakorol az ország déli vidékei fölött. A thaiföldi miniszterelnök szerdáin kijelentette, hogy az Egyesült Államok „esetleg dél­vietnami csapatokat használhat fel Laoszban a kommunisták ellen”. Ugyanakkor határozot­tan cáfolta azokat a vientianei jelentéseket, amelyek szerint „észak-vietnami csapatok ha­toltak be Thaiföld északkeleti részébe”. Vientiane: jelentések szerint szerdán hajnalban nemcsak Muong Suoi városa került a népi erűk kezére, hanem öt másik megerősített támaszpont is, így Luang Prabang körzeté­ben is több állás. Az AFP vientianei tudósítója szerint kedden este a laoszi fő­város repülőtere körül koráb­ban soha nem tapasztalt erős­ségű katonai csapatösszevonáso­kat hajtottak végre. A DÍFK külügyminisztériuma nyilatkozatban ítélte él a La­osszal kapcsolatos amerikai po­litikát, megállapítva, hogy a Nixon-kormány új katonai ka­landra készül a laoszi nép el­len és még veszélyesebbé teszi az indokínai helyzetet (AFP) Moszkvai visszhang „Indokína lángban” — „Szé­lesedik a laoszi agresszió” — „Az intervenciósok szítják a há­ború tüzet” — ilyen és hason­ló címek alatt számolnak be a szerda reggeli moszkvai lapok Brutális támadás Los Angelesben az amerikai zsoldban álló sai­goni bábhadsereg egységeinek Dél-Laoszba való betöréséről. Közvetlenül az intervenciósok rohama előtt 400 amerikai re­pülőgép bombázta Laosz déli vidékeit. Mint Moszkvában alá­húzták: Dél-Vietnam és Kam­bodzsa után Laos®; a harmadik indokínai ország, ahol a Penta­gon irányításával intervenciós csapatok tevékenykednek. A szovjet főváros politikai köreiben felhívják a figyelmet arra, hogy a laoszi agresszió szorosan összefügg a vietnami háború „vietnamizálásának” ter­veivel. Az Egyesült Államok Laoszban a jobboldali eleinek megerősítésével és a nemzeti mozgalom erőinek elfojtásával erőszakos módon a maga javá­ra akarja megváltoztatni az erőviszonyokat. A szovjef helyzetelemzők kü­lönösen két körülményt hang­súlyoznak az új agresszióval kapcsolatban- X. A Nixon ál­tal beígért, „békekorszak” frá­zisa mögött a délkelet-ázsiai háború méreteinek kiterjeszté­se húzódik; 2. Az Egyesült Ál­lamok indokínai agressziójá­nak immár egy évtizede folyó „eszkalálása” egyben az ame­rikai kudarcok „eszkalációja” is. (MTI) Los Angeles keleti negyedében »mexikói származású amerikai­ak tüntettek az Egyesült Államok indokinai háborúja és * ; rendőrség brutalitása ellen. A tüntetést az amerikai rendőrség ■ szétverte. Képünkön: A rendőrség támadásától megsebesült j tüntetőket elsősegélyben részesítik. (Telefotó—AP—MTI—KS) j Folytatja útját | az Apollo—14 | 5 A három űrhajós, Shepard,) /Iitchell és Roosa, második pi-‘ henőjük után egy órakor ébred- | tek és azonnal bejelentkeztek az űrközpontba. Valamennyien nyugodtan töltötték az űréjsza­kát. Napi programjukra vonat-) kozólag közölték, hogy újabb pályamódositásra n-ncs szükség! mivel az Apollo—14 az előírt pálya közelében halad a Hold felé. Roosa beszámolt arról, hogy kevéssel a pihenő előtt tapasz­talta azokat a rejtélyes fónyje-j lenségeket, villanásokat, ame­lyeket a korábbi holdutazók is észleltek, sokszor lezárt szemhé­juk mögött is. A tudósok kozmi- í kus sugárzást gyanítanak aj fényjelenség mögött. 1 Az űrhajósok csütörtökön ér- : nek a Hold közelébe és Shepard,; valamint Mitchell pénteken; száll le a Fra Mauro kráter kö- S zelében az égitestre. Először a j parancsnoki kabinban levő nyo-j más alá helyezik a holdkompot, j maid szabaddá teszik a 81 centi- : méter széles alagutat, amelyen; átmásznak a másik egységbe.! Ennek során újra ellenőrzik a • felbocsátás után oly sok gondot ■ okozó dokkolási manőver meg-! bfzhatóságát. Shepard és: Mitchell több mint egy órát tölt j az Antares ben, ott-tartózkodá- ; sukból negyvenöt percet tele-ví- ! zión közvetítenek a Földre. Az űrközpontban egyébként| „a csendes űrhajósoknak” ne- ■ vezték el az Apollo—14 legény-« ségét, mert megállapították, I hogy minden korábbi űregység} személyzeténél kevesebbet tár-S aalognak a Földdel (Reuter) I iiiiiiMMnuiiiimiHifNHiiiiHiiiiuuniiiin UT47ÁS ttILTIKVMPA | Riga—- Szalaszjii’sz—Jurmula O i Nagyszerű benyomásokkal vet­tem búcsút a szovjet Észtország fővárosától, a kedves Tallintól. Utam második állomása Riga, a Lett Szovjet Szocialista Köz­társaság fővárosa. A két város között repülővel egy óra az út, ami nagyon hamar eltelik. Az időt arra használtam fel, hogy kutassak emlékezetemben, mit is tudok erről a ^városról, a lett emberekről. Nos. Rigát a törté­nelem már a XIII. század elején említi. A város a XIII. és a XV. században a német lovagrendek hatalmi vetélkedésének színtere, egyben virágzó Hanza-város, mindenekelőtt kedvező földrajzi fekvése folytán. Ahogy az em­ber tovább kutat emlékezete mélyén, eszébe jutnak a lett munkásosztálynak, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom oldalán harcoló lett lövészeknek hervadhatatlan érdemei. Lettország ma a Baltikum iparilag legfejlettebb országa: nálunk is közkedveltek a rigai gyárak elektrotechnikai cikkei. Riga egyben a Baltikum legna­gyobb városa, megközelítően 700 000 lakossal A város a nyugati Dvina tor­kolatában fekszik, a folyó két részre tagolja. A bal parton az ipari negyed, a jobb parton pe­dig a tulajdonképpeni város. Az utóbbi úgy hat, mint egy stílus- történeti múzeum. Megtaláljuk itt a román építészet és a gótika elemeit éppúgy, mint a rene­szánszot, vagy a barokk-ot, a klasszicista épületeket és száza­dunk modem irányzatait. Sze­mélyes benyomásom alapján azonban mégis a százade’eji építkezési stílus a meghatározó. Valószínű, hogy Riga is — akár­csak Budapest belső kerületei — a kapitalizmus gyors fejlődésé­vel egyidőban, nagyjában, egé­szében hasonló stílusban épült. Riga belvárosának építkezési stílusára, akárcsak a budapesti Nagykorúira — a szecesszió a jellemző. A város legszebb épületeinek, műemlékeinek egyike a Jakab- tempom. Az eredeti templomot ugyan többször átépítették, a hajdani forma, a szentély és a háromajtós bazilika azonban ma is jól felismerhető. Mindjárt az első pillanatbaa feltűnik, inagy a Nehéz okol találni az optimizmusra U Thant gondosam megváloga­tott szavait a közel-keleti tűzszü­net „de facto” meghosszabbítá­sára irányuló, kompromisszu­mos felhívásként értékelik m ENSZ-ben. U Thant-ot —- amint ezt az ENSZ „első embere” a Bizton­sági Tanácshoz intézett jelenté­sében elmondotta — már maga a Jarring-tárgyalások ténye is „optimizmusra” ösztökéli. Az EAK felfogása szerint —■ mutatott rá kedden egy egyip­tomi ENSZ-megbízott — e pil­lanatban nehéz okot találni az optimizmusra. Izrael nem haj­landó kivonni csapatait a meg­szállt területekről, sőt ígéretet sem tesz a kiürítésre. Ez a béke tagadása. Ennélfogva Egyiptomnak tett „engedménynek”, az egyiptomi álláspont méltánylásának tekin­tik a világszervezetben azt, hogy U Thant felhívása nem tartal­maz határidőt a tűzszünet meg­hosszabbítására, sőt a „tűzszü­net” szót nem is említi. Arra számítanak, hogy a tűz­szünet de facto alapon folytató­dik hivatalos megállapodás nél­kül, de világos jelzésével annak; hogy a harc nem újul fel, ha­csak a (Jarring-vezette) tárgya­lások félbe nem szakadnak, vagy végleg zsákutcába nem jutnak. Egyiptom azt óhajtja, hogy — amint ez a Jarringhoz intézett memorandumban olvasható — a Biztonsági Tanács hozza meg a szükséges intézkedéseket Jar­ring missziójának előmozdításá­ra, az Izrael által megszállt te­rületek kiürítésének keresztül­vitelére. Ezzel kapcsolatban az ENSZ-ben azt mondják el, hogy a tűzszünet lejártáig túlságosan kevés az idő a Biztonsági Ta­nács összehívására, illést tarta­nak viszont a nagyhatalmak ENSZ-fődelegátusai (csütörtö­kön), s olyan hírek keltek szárnyra, hogy esetleg egyhóna­pos határidővel újabb jelentést fognak kérni a Biztonsági Ta­nács számára. Ez az egy hónap hallgatólagos határideje lehet a harmadik tűzszünetnek. (Reu­ter) padsorok nem a szentély felé fordulnak, hanem a főbejárattal szembe. Ennek oka, mint meg­tudtam, hogy a templomban rendszeresen orgonakoncerteket és kórushangversenyeket ren­deznek. Riga egvkori Hanza-városi mi­voltáról árulkodnak a belváros­ban, a várkömyóki keskeny ut­cákban emelkedő XIV—XV. századbeli k^-ezkedőhá-tak, rak­tárépületek. Építési stílusuk ha­sonló az amszterdami kereske­dőházakhoz. Homlokzatuk csú­csán mindenütt megtaláljuk a csigasor helyét, amelynek segít­ségével a többszintes épületek ajtajain, vagy ablakain beemel­ték az árut Ezeket a régi háza­kat, rendre-sorra tatarozzák, hogy visszavarázsolják eredeti szépségüket. A külföldi vendégeknek a ri­gaiak gyakran azt tanácsolják, látogassanak el Szálas zpilszbe. Ahogy elhagyjuk Rigát, a Dau- gavpilsaki országúton haladva a 17-es kilométerkőnél földút ága­zik el az erdő irányába. Valami­kor itt katonai lőtér volt. A né­met megszállás idején élő em­berek szolgáltak itt célpontul Az egykori haláltábor kapuja helyén 100 méter hosszú, 12 és fél méter magas monumentális betonfal szimbolizálja az élót és « halál határát A betonjalcc:

Next

/
Thumbnails
Contents