Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-23 / 45. szám
Hálózatfejlesztés a tagság megelégedésére Küldöttgyűlés a szarvasi fogyasztási és értékesítő szövetkezetnél A járási tanács végrehajtó bizottságának emeleti dísztermében tartotta meg küldöttgyűlését a Szarvas és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet A szövetkezet küldöttei előtt Demcsák Pálné, az ÁFÉSZ elnöke adott számot a Hl. ötévé* terv időszakában elért eredményekről E nagy egészen belül is jelentős helyet kapott a beszámolóban az 1970. évi gazdálkodás. Mint mondotta, 1970-ben több mint 7 és fél millió forintot költött a szövetkezet igazgatósága bolthálózat- fejlesztésre, korszerűsítésre és különböző eszközök, felszerelések vásárlására. E jelentős hálózatfejlesztés egésze közül is kiemelkedik a Szarvas város központjában elkészült és megnyitott nagy üzletház, melyet a tagság és lakosság egyaránt örömmel fogadott Itt tette szóvá az elnőkasz- szony, hogy az ÁFÉSZ múlt évi összforgalma meghaladta a 112 millió forintot. 1969-hez viszonyítva 34,1 százalékkal növekedett a szövetkezet forgalma. E jelentős felfutást az új ruházati és lakiberendezési bolt üzemeltetése eredményezte. A nagymérvű forgalomnövekedéssel párhuzamosan jelentősen javult 1970-ben az ÁFÉSZ gazdálkodási eredménye is. Amíg 1969- ben 3 millió 167 ezer forint nyereséget ért el a szövetkezet, a múlt évi mérlegben már 4 millió 230 ezer forint eredményt könyvelhetett ed. Az eredmény ilyen alakulásáért joggal mondott köszönetét Dem- osák Pálné a szövetkezet több mint 7 és fél ezres tagságának és az ÁFÉSZ 300 dolgozójának. Befejezésként az 1971. évi elképzelésekről, hálózatfejlesztési tervekről beszélt a szövetkezet elnöke. Mindenekelőtt arról, hogy az idén Szarvason új kereskedelmi egység létesítését készítik elő. Csabacsűdön új TÜ- Z ÉP-telep, örménykúton új vendéglátóipart egység létrehozását kezdik meg. Ebben az évben korszerűsítésre, felújításra és berendezések vásárlására 1 millió 400 ezer forintot költ a szövetkezet. Az igazgatóság beszámolóijának elhangzása után a küldöttek mondták él véleményüket és tolmácsolták a 7 és fél ezres tagság kérését Balkus Imre M eg jelent a „Pályaválasztási felelősök kézikönyve“ A napokban látott napvilágot! — a Munkaügyi Minisztérium J kiadásában — a pályaválasztási felelősök kézikönyve, a 420 oldalas kötet a pályaválasztást segítő munka különböző — pedagógiai, pszichológiai, orvosegészségügyi, szociológiai, stb. — oldalait ismerteti meg olvasójával.,A tananyag-jellegű kézikönyv «elsősorban azoknak szól, akik hivatásszerűen segítenek a fiataloknak a számukra legmegfelelőbb életpálya megtalálásában. A pályaválasztási felelősök az — Mondtam már, hogy semmit, csak a pénzt! — válaszolta a lány. — Menj vissza Harishoz, kezdődik!... Még be sem fejeződött a mondat, amikor a kis ház ablakai megzörrentek, és a falak megremegtek. Néhány másodperccel később már hallották a légi torpedók első sorozatának hangját, a bombák robbanásának mennydörgését, a zuhanóbombázók baljóslatú süvitését... A japán császári légierő 105 repülőgépe rávetette magát az Egyesült Államok csendes-óceáni tengeri és szárazföldi haderejének e fontos bázisára. Ruth Kühn határozott hangon beszélt apjához, aki egész tiszté* érthetően megismételte, általános iskolák helyi pedagógus gárdájából kerülnek ki, többnyire olyan tanárok, akik érdeklődésüknél, felkészültségüknél fogva alkalmasak is erre a sok körültekintést, emberismeretet, lelkesedést, ■ nem utolsósorban a szakmák körének ismeretét igénylő feladat * ellátására. A 10 ezer példányban készült kiadvány hasznos a 4000 pálya- választási felelős mellett a többi pedagógus és a pályaválasztás előtt álló fiatalok szülei számára is. I i amit a lánya mondott, s közben • a szavakat fényjelekké alakítót- : ta át A jeleket az ablakon ke- ■ resztül továbbította. — Telitalálat egy csatahajón...• Egy romboló ég... — villantotta j Otto Kühn jelzőlámpájával. És a város másik végében egy j japán rádión továbbította a ja- ■ pán flotta pararcsnokának a; fényjelek megfejtését... Hogy ki volt a japán? Yama- ■ moto, alias Koehiba. Mellette ■ állt Otoiro Okudo japán konzul: ía Amint a támadás megindult,: pánik lett úrrá az amerikaiakon.: De látszólag csak egy pillanat- ■ ra. mert annak ellenére, hogy» sem a légvédelmi riasztó rend- • szer nem működött, sem a flot- 5 ta, sem a hadsereg nem tartott • fenn egyetlen felderítő vagy S partmenti járőrt sem, a hajókon : néhány másodperc múlva mű- ■ ködésbe léptek a légvédelmi j ütegek. Nem túl sok eredmény-: nyel. S a japán repülőgépek szü- ■ net nélkül bombáztak, A hajók légelhárftását nem '■ támogatták a szárazföldi légvé-; delmi ütegek és a partvédő üte-! gek, legénységük ugyanis távol; volt. De ha ott is lettek volna,; akkor sem sokat tehetnek, hi- • szén egyetlen lövésre való lösze.: rük sem volt.. Mindössze néhány repülőgép! és 18 tengerészeti zuhanóbom- * bázó támogatta a flotta légvé- • delmi ütegeit, azok a gépek, j amelyek a támadás megkezdé-■ sekor még fel tudtak szállni az: Enterprise repülőgép-anyahajó. • jóról. Ám ezek sem voltak fel-• készülve, így nem tudtak sokat: segíteni. Megtagadott hazatérés után n. A nagyravágyó fiatalembert végeredményben meg lehet érteni. Hogy írhatna szüleinek csalódásáról? Kinevetik, ez pe-! diig bántja a hiúságát... Viszont egyre jobban érezte a „nagy lehetőségek” — elviselh e-tetlenségét. Ekkor már Ausztria területén szabadon mozoghatott és módjában volt, hogy egy alkalommal Nyugat-Németország- ba szökjön. Nem nagy dicsőséggel. Hamburgban kikötő- j munkásnak jelentkezett, de gyenge fizikumára hivatkozva ajtót nyitottak neki. Münchenben sem volt több szerencséje. Vissza Ausztriába, a lágerben legalább enni kap— Egy úiabb levél Ebben az időben teszi postára a már említett levelet és egy másikat, amely megmagyarázza' és választ ad egy valóban jől kitervelt tényre. Ezt a levelet feleségének küldte. Csupán any- nyit bocsátunk előre, hogy a levél őszinteségében — a tények alapján — magunk ás kételkedünk. „Kedves Ilonka! Soraim találjanak jó hangulatban. S igyekezz túlélni lelkileg soraimat. Amit számodra írhatok, az maga a relatív igazság. Őszinte leszek hozzád, mint mindig. Csupán eszköz voltál az életemben. Igazán szeretni úgysem tudtalak volna sohasem. Hogy feleségül miért vettelek? Csupán azért, hogy bebiztosítsam a Nyugatra való kijutásom. Hogy eltereljem illetékesek figyelmét. Régi tervem, célom volt, hogy valamelyik nyugati ország szabad polgáraként éljek. Ügy, ahogyan az emberhez ülik. Bízom benne, hogy megértessz és óképp cselekedsz, ahogy kell ilyen esetben. Először is beadod a válópert. Egy hónap leforgása után kimondják o válást. Te is független leszel. Még nagyon fiatal vagy. Üj életet kezdhetsz. Előtte vaigy még az életnek. Nem kell csüggedni, meg fogod találni majd azt a férfit, aki majd igazán megbecsül. Ezt a levelet mutasd fel a bíróságon, s minden helyben van. Legrövidebb időn belül kimondják a válást. Hidd el, jobb ez így neked is. Szüleimtől pedig a legrövidebb időn belül költözz el. Hagyd őket békén. Tehát megértettél. Tégy mindent úgy, ahogy írtam. S arról ne is álmodozz,hogy én valaha isvisz- szatérek. Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy végre megszabadultam tőled. Részemről lezártam a dolgot. Légy boldog! Tisztelettel: Nagy Mihály” Mit lehetne mondani egy j ilyen levélre? Miután már min- j den kiderült, annyit feltétlenül mondhatunk: mindkét levélben elkápráztatta Miska az itthoniakat a nagyszerű életről és boldogságról, melynek éppen az ellenkezője volt igaz. Mert szó sem volt megtalált életről, nagy lehetőségről, boldogságról, de még csak a 4200 schillinges bundáról sem... Nagy Mihály alkalmi munkával összesen 1900 —2000 schillinget keresett, több mint egy hónap alatt. Ebből apróbb dolgokon, utazásokon kívül lényegében semmire sem jutott. De múltak a napok, egyre ki- látástalanabbnak érezte jövőjét. Megfordult már a fejében, hogy haza kellene jönni, de először még a gondolatot is elhessegette magától. Mit mondanak majd otthon? Jól él, megtalálta szá-l — ITTHON mítását, s mégis?! Igen, a hiúság sokszor gúzsba köti az ember ítélőképességét és nem tud józanul, tárgyilagosan cselekedni. A magány is egyre nyomasztóbb volt. Voltak ott magyarok, társaloghattak, szabadon beszélgethettek, megmondhatták véleményüket, szitkozódhattak — mindezt szabad volt Olyany- nyira, hogy senki sem figyelt oda. A láger személyzetét egyáltalán nem érdekelte. És a másik gondja, keserve — még- inkább nem. Mindenkinek meg volt itt a maga baja, vagy éppen reménykedése. Jellemző az egymás iránti közönyre, hogy Miska is csak így emlékszik az ottaniakra: „a pesti srác”, „a mezőhegyesi fiú”, „a debreceni orvos” stb. Hogy mi volt a nevük, miért mentek ki, hova akartak tovább menni ? Semmit sem tud róluk. — Nem érdekelt senkit sem a másik. Nem is kérdeztük egymást, nem is beszéltünk egymásnak terveinkről. Szilveszter a kápolnában Negyvenötén voltak egy teremben. Valamennyi kelet-európai „boldogságkereső”, vagy talán jobb így: „a nyugati propaganda áldozatai”. Mert ha testileg nem is, de gondolkodásukban jól megfertőzött betegek, áldozatok voltak valamennyien. Miska szerint a napi programija tartozott a szobaverekedés, a botrány, sőt a késelés is. Meg egy másik, amit saját kárán tapasztalt, eléggé keservesen: lopás! Karácsony másnapján megcsapták a pénzét és az egyik öltönyét. Mit mond erről most, itthon: — Sok lopás volt, de nem szólt senki. — Miért nem jelentették a lágerparancsmokságon ? — Arról szó sem lelhetett! Magunknak kellett volna megtalálnunk a tolvajt. — És miért nem próbálták leleplezni? — Az hiányzott volna! Ha valakit gyanúsít valaki, azt agyonverik. Én sem szóltam. Biztosan megvertek volna™ Ez az eset aztán még jobban megerősítette benne, hogy valamiképpen hazaszökik. Az elhatározás Szilveszter éjszakáján vált véglegessé benne. A jól felszerelt láger nemcsak munkaközvetítővel rendelkezett, hanem a „jó isten kéréséhez” kápolnával is, alkalmazásban levő pappal. Nos, Szilveszter éjszakáján a magányos lágerlakókat az öreg pap látta vendégül. Nagy Mihály is köztük volt Egy-két üveg sör meg bor — a kápolnában. Természetesen előzőleg mise, majd fohász az Űrhöz, szerencséért Nem irigylem az ilyen szilvesz- terezést! Lecsúszott egy pohár bor, kettő, aztán a többi. Az alkohol éjfél után egyesekbe erőt varázsolt, másokba szomorúságot. Volt, akii fülsiketítő mulatozásba kezdett, volt aki sírt. Nagy Mihályban így született meg a gondolat: Haza innen! Akárhogy is, de haza! ... Január közepén aztán elbújt a vonaton az ülés alá — s hazaszökött Befogadia-e a környezet? Érdekelt, mi volt az az indítóok, ami a hazatérés megtagadásához vezette, pontosabban ahhoz az elhatározásához, hogy mindenáron a nyugati világban keresi meg a boldogságát A propaganda természetesen rá is hatott. „Nyugaton ilyen jó”, „Nyugaton olyan jó”. Autó, szabadság, előkelő élet stb. Azt is tudom, hogy azok a leveleik, amelyeket „odébbállő” hazánkfiai küldözgetnek az ottani nagyszerű kereseti lehetőségekről — mind mind egy-egy csepp a kísértéshez. Miska is rózsaszínnel mázolta levelében a kinti — nyomorúságot Mert ha csak a levelet olvassuk, ki hinné az ellenkezőjét? A hozzátartozók örömükben nyilván még dicsekednek is fiúik, testvérük jó életmódjával. Ez természetesen kísérti azokat, akiknek vajmi kevés fogalmuk van a világról. Elhiszik azt amiről nincsenek meggyőződve és meggondolatlanul engednek a csábításnak, követik barátjukat vagy ismerősüket™'' A keserű tapasztalat pedig —- legfeljebb szül még egy dicsőítő levelet mert hát nehéz bevallani a csalódást. Hiúságból, nagyravágyódból és — elkeseredésből. Ezt nagyjából . tudjuk. De mégis egy jól kereső fiatalember esetében valami másnak is kell lenni, hogy hazáját anyját apját megtagadja. Nagy Mihály jől keresett a Kelet- Magyarországi Vízgépészeti Építő Vállalatnál. Családjával is békességben élt, senki nem bántotta, senki nem zaklatta. És akkor? Nyílt tekintettel, meggondoltan, értelmesen válaszol. Nem izgatott szavai ószintének tűnnek. Válaszaiban bírálja önmagát elítéli az ottani helyzetet a hivatalos személyek közönyét sőt lenéző magatartásukat is. Hiszek neki, meggyőződésből beszél, példázza még az apróbb eseteket is. Rosszindulatból sem lehetne butasággal, szertelenséggel illetni. Erőltetem magamban a megértést az alibijét de még az sem áll, hogy kalandvágyból történt minden. Nem tudok hinni Nagy Mihály kai and-természetében! Sajnos, választ mégsem kapok gondolataimra, amikor kettesben beszélgetünk. Zárkózott, sőt meg is mondja, hogy újságírókkal nem beszél az ügyről. Pedig igazán nem akarom jogilag minősíteni elkövetett cselekményét. A hazatérés megtagadását és a határsértést majd a bíróság elbírálja. Az viszont nemcsak bírósági ügy, hogy megtalálja-e újra itthon .önmagát, családját, barátait, feleségét, munkatársait. Mert ez mások ügye is. A társadalomé. Nem mindegy, hogy a megtért ifjú hogyan tud a bizalmatlansága miatt elhagyott környezetébe úira beleilleszkedni. De mint ahogy ő bizonytalanságban hagyott a jövőjét illetően, az olvasóknak is inkább csak idézem a beszélgetést: — A család, szülők és feleség megértik-e ezután magát? Érzelmükbe vissza tudják-e majd venni? — Erről nem kívánok beszélni... — De mégis: az a levél, amelyet feleségének írt... — Vele együtt akarok élni... — ÉS 6? — Nem akarok erről beszélni.. — Keren), mondja meg, miért írta a 4200 schillinges bundát...? — Nem akarok róla beszélni— Kérdezem másról is, de nem beszél. Nem tudok másra gondolni: vagy szégyelli cselekedetét és nem akarja, hogy nyilvánosságra kerüljön a csalódása, vagy vagy... bizonyítani akar. Nem tudom. Lehet, hogy az utóbbi. Ugyanis amikor a jövőjéről, elképzeléseiről faggatom, ezt válaszolja: — Távol tartom magam minden megnyilatkozástól, majd egy-két év múlva meglátjuk.. Ha betanult is ez a formai, hivataloskodó válasz. csupán, azt kívánjuk Nagv Mihálynak, hogv az itthoni jövőjét is jől készítse elő és találjon magának helyet családjában, környezetében. (Folytatjuk) Varga Tibor
