Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
MUSS IBII AS AULAKOR! Farias (inra tárcája vtanzafortíjL Eaosnosfcáteu elmosolyodik. — Ék» te bete« vagyok — Mid MUT — fete** Pauls. •— Nem f*j ettem waa»Mten, ank «pie... tdp... epilepdáe vagyak. Elmegy. Mintha Mate még txueise « leone a betegségre. — CMMámodii —• mondja Baida. Nagyon el* leraségeo as a*ra. — Gyere heart mosni! A ÄeflteoittMtovdJllt *— - HiiL ■ te0MlBsfW* WOaftlJHE. mosunk kezet, egyezerre hajolunk a mosdókagyló ftáé Paulán ropog e kémé. nyftett köpeny. — Hallottad? Mm texte májbajon Wintwi teáik. Tálén egéss életében ívott A vcia született epflepsdA- nsk majdnem mindig ete* sekároaodás ex oteoeóte, — Nem nagyon ér tank — Képzelj te. egy ivar- teteet, «min mO Ma ablak van. Ha benézte rajta., mag- racak áltat Látbatsz: « nt» gáefkésaéget, as egyensúly« érzéket, as érteim! képességet meg mtactei hasonlókat As aBcoboiisták Ivar. sejtjében néhány magvace- ka férgen Es a ssegteiy fiú beteg leit, méeUh» megnO- fetett volna. # Jón a ment* a fttetteryt tevtezfic. Mielőtt kilépne, kft. szón. Nem hálásan, nem fiélva, nem Bavarian, <nk úgy természetese® kóezón, mint ahogyan a zár kattan, amfiror becsukódik utánunk ax ajtó. puszi* íefco. Iában nincs folsőtagozat. A nagyobb gyerekek — mind valamilyen majorból vagy telepről — hozzánk járnak be tanulni Autóbusz hozza őket reggel, autóbusszal mennek haza délután. Mind szegény gyerek. Szüleik az állami gazdaságokban dolgoznak, ott folytatják az ősi tevékenységet, ahol az elődök félbehagyták. Nagy a szapo. raság. Van olyan család in, ahol kilenc gyerek jön- megy az asztal körül. Nem a testükön látszik a szegénység — igaz, van közöltük sovány is, de a legtöbb, jének kerek az arcocskája, a bőre meg barna, mint * parasztgyerekeké általában — a ruházatuk szegényes meg a kedélyük. Mintha ezt is, azt ia kímélnék kínos gonddal óvnák, hogy valamennyire még használható legyen, amikor továbbadják a kisebb testvéreknek. Magyar órám volt, a ka* Dodikban. — Fáztok? — kérdezem, »mikor leülnek, mert Búk, lányok együtt tanulnak nálunk, a lányok máris túlzottan piperének. Nyúl egyből mindegyik a nyakához, és lekapja azt a kis nylon valamit, csak az egyik pusztai kislánynak marad gyűrött, piros tói a nyakán. Kihívom, — Tudod az elöhangot? — Elkezdi: „Mintha pósztottűz ég fczi éjszakákon ...” Csontos, fáradt arcú, feka. tie kislány. Lassú felfogású. Nagy szünetekkel, vontatottan beszél, mintha közben másra is figyelne. Mondja a verset, de nagyon gombóco- san. Nézem a sálat a nyakán, s mintha már tegnap is, tegnapelőtt is ott láttam volna. — Fáj a te torkod, Juliska? _ Fáj Márta nőni. — Mióta? Gondolkozik, sejtem, nemigen figyelt eddig a torkára. — Orvos látta már? — Nem — mondja egykedvűen. — Miért nem? — Nehéz nekünk orvoshoz menni. Ahogy vége az iskolának, indul az autóbusz. Ha orvoshoz megyünk, lemaradunk az ebéd. ről. Késő este indul a másik járat. A magyar után a fiúk tornaórája következik. Utol. só óra. A lányok elmehetnek. Nyitom az ajtót, hogy kiküldjek mindenkit az osztályból, Paulába ütközöm. Fodrásztól jön, fényesen feszül a kontya. — Megnézem a lányaidat — mondja. A lányok láthatóan nem őrülnek. Ilyenkor még elszaladnak a mozihoz, vásárolgatnak, sétálnak, nézegetik a kirakatokat. Tanács, talanu] néznek egymásra, kezükben a váratlanul fölöslegessé vált kabát. — Doktor néni. Ilyenkor mi el' szoktunk menni. — Nemhogy örülnétek — kiabál rájuk Paula. — Nem mulasztotok órát, 4a még az autóbuszt is eléritek. Moadbl am area, mulat magában a lányok kétségbeesésén, de nem enged. Vakító fehér, frissen keményített a köpenye. S amilyen fehér a köpenye, olyan hajthatatlan 6 maga. —* Az utazók jöjjenek eSft. sző? a tanáriba! — Indul határozottan. Megyek utána, szeretek gitt lenni az orvosi vizsgálaton. Szívesen segítek, Paula azt mondja, jó orvos lett volna belőlem. Először Pap Juliska torkába néz, a többiek kívül várakoznak aa ajtó előtt. Kopogtatnak. — Gyere csak Ide! —aaH utánam Paula. Félúton vagyok aa «4M felé, minden szünetben jönnek valami kis bajjal a gyerekek. — Hagyd a* as ajtót, gyere! — mondja sürgetve Paula. Fordulok azonnal, érzem a hangján, valami rendkívülit talált. — Ide nézz! Olyat még rajzolva se láttam. Nem hogy összeér a két mandula, belelóg, eló- nebuktk a szájüregbe. Félig eltakarja a sárgásfehér, nyelvszorító fa lapocskát, és olya« piros, mint a friss vér. — Bariach — mondja Paula. — Csodálatos sar- lach! Ilyet még én sem láttam. —• Vetkőzz, Julíkám! —■ mondja, mert minden gyereket névről ismer. A pusztai lány rebbenés nélkül vetkőzik. Nyugodt, mintha csak kukoricamor- zsolásra kapott volna parancsot. Leveti a köpenyét, • nincs alatta se ruha, se blúz, csak egy kopott kis kombiné. Paula megfogja a kislány karját, fölemeli. Égő- vörös a hónaalja, a folt széle csipkés, mintha lángolna. — Told le a melegítődet! Julfka engedelmeskedik. Combján ugyanaz a vörös lángolás. Csak egy vékony kis bugyi van rajta, a lábszára végig csupasz, vékony kis lábszár, küzdenem kell a sírással. — Nehogy bőgj nekem! —- mondja Paula —, van ennéd különb is. — Hogy nem vetted észre ezeket a foltokat? — kérdezem. — Reggel észrevettem, de azt gondoltam, hogy valamit ettem Hogy attól van. — Nincs otthon lázmérő- tok? — Ninas. — Nem mehetsz haza — mondja Paula. — Ragályos vagy. Juliska nem csodálkozik. Ragályos. — Írok haza. hogy ne várjanak. Van itt valakid? — A testvérem, ötödikes. Kiszólok, hogy küldjék be a testvérét, a várakozók elfutnak az ötödik osztály felé. A kislány öltözködik. Tiszta a fehérneműje, látszik a testén, hogy mos‘a- nában füredhetett. Kopognak. Belép Juliska testvére. Köszön rendesen, de valamiért nem tetszik nékem az a gyerek. Ugyanaz a csonton nehéz «re. de mégsem. Valami nyugtalanító szabálytalanság van az orcában. — Beteg a kelteiül — mondja Paula. — Kérháaba megy. A fiú bdJtnt, mlnteta rntyw daná, így vem és nem inkaképp. — Apóm % beteg. Mote jó« ki a kórházból. — Ml baja van? — A májával — mondja a kislány. — Már kilenc hónapja, A fiú Ismét béUsot, hogy igen, úgy van, ebogy a test. vére mondjat — El viszed esi a levelet Értetted? »> Értettem. — A testvéred ragályon Kórházba megy. A fiú a lányra aés, a lány a fiúra. A lány nem üzen és nem kér eemmét, a fiú nem mond éa nem kérdez. Csend esek. Értik, hogy mi van, a hagy ami Van, ■&, naOí bizonyára úgy toll lennie. A fiú Indul az ajtó felé, Romvári Eta Fa íálT * művészi te- kotótehetség, A magyar Irodalomtörténet it nem egy olyan írót ismer, aki vagy e színpadot kívánta meghódítani, vagy a képzőművészet valamelyik ágában kereste egyéniségének másik kifejezési formáját. Olyan » akad közöttük, aki úgy az irodalomban, mint a képzőművészet terén maradandót alkotott. Kazinczy Ferenc eredetileg művésznek készült; 1777-ben Bécset is e célból kereste fél. ftmerőseirői, barátairól karakteres arcképek sorozatát készítette, amelyek Árnyékra jzolatok címmel meg is jelentek. A költő Kisfaludy Károly katonai pályáját 1811-ben azért szakította meg, hogy a bécsi művészeti akadémián tanuljon — bár édesapja * festői pályát „méltatlan foglalkozásnak* tartotta. Egy ideig portrék és ele- fáhtcscmtszelencék festéséből tartotta fenn magát. -A tatárok Magyarországon” című drámájának sikere Művészkedö magyar írók «fd* ss hál pályát válása* totto, de s képzőművészethez továbbra sem lett kútien; az Auróra legtöbb metszete az ő rajza után készült. Tájképeiben a to- tnautika minden eleme (viharos tenger, villámok, romok, távoli tüzek stb.) megtalálható, tmelyek jól kifejezik lobogó szenvedélyességét, csapongó képzeletét. Tengervéss, Éjszakai szélvész, és más, naivan romantikus bájú tájképei beletartoznak a magyar képzőművészet történetébe. A romantika Kisfaludy Károly piktúrájában jelentkezett legelőször a magyar képzőművészetben. Petőfi Sándor képzőművészet iránti érdeklődése Orlay Petrich Somával való barátságának köszönhető, aki 1848-ban kitűnő portrét is festett róla. Petőfi munkái közűi a Bem- apót ábrázoló rajz a legismertebb. Feldmann Tibor Tehén ISkai Mór már gyermekkorában maga rajzolt szömyalakokat ábrázoló illusztrációkat a meséihez. Mint egy hivatalos okmány bizonyítja, a révkomáromi „Királyi Rajz Oskolát” is látogatta. Tóllrajzokat, ak- varelleket, olajfestményeket készített, amelyekből néhányat sokszorosítva is terjesztettek Tizennyolc éves korában festett önarcképe „A magyar szabadság- harc 1848—49” című albumban jelent meg; barátairól i* több portrét készített A festészettel akkor sem hagyott fel, amikor már irodalmi sikerek álltak mögötte; útirajzai a „Magyarország és Erdély képekben” című munkában és a Vasárnapi Ojsdgban is megjelentek. A regényeihez készített helyszíni vázlatait és számos arcképét noteszei őrzik. Képzőművészeti alkotásai sokkal többek, mint amatőr kísérletek, s ha a festészetet választja élethivatásul, kora első művészei közölt volna a helye. Képzőművészeti tudásának, sajátos látásmódjának írás- művészete is nagy hasznát látta, főleg színes-plasztikus leírásaiban. Utolsó rajza 1903-ban, fiatal szerelméről, Nagy Belláról készült. Lesznai Anna, a Nyugat, a Napkelet, a Szép Szó és más folyóiratok megbecsült poétaasszonya mint képzőét iparművész is jelentős volt. Könyveket illusztrált, s a többi között Ady néhány verseskönyvének a címlapját is ő tervezte. Expresszív szellemű festményeit először 1911-ben a Nyolcak kiállításán mutatta be. Tóth Árpád, a Nyugat nagy nemzedékének kivételes képességű költője, szobrász fiaként született, s Kft s képzőművészet világával már gyermekkorában megismerkedett. Nagyon jól rajzolt, leveleiben gyakran találhatunk a vele történt eseményeket ábrázoló vázlatokat. A Nyugatban több képzőművészeti kritikája ia megjelent. Az erdélyi Kőé Kérvén építészmérnöki oklevelet szerzett; alkotásaiban — « budapesti Alkukén pavilonjai, a aabegényi templom. a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum stb. — a szecessziót a székely népi építészet formai- kincsével ötvözte. Grafikával is foglalkozott Főleg színes linómetszetei híresek. Nem egy könyvét maga illusztrálta, »ót maga is nyomta tztánai otthonának kézisajtóján. Több művészeti könyvet írt, s ezután lett szépíró regényeik, elbeszélések, drámák hosszú sorának megalkotója. Kassák Lajos úgy az kro- dálomban, mint a képzőművészetben forradalmian újat teremtett. Hosszú élete folyamán könyvtárnyi írást hagyott maga után. Képzőművészként az atetivizmus, a konstruktivizmus mellett kötelezte el magát. Kép- architektúráknak nevezett grafikái, kollázsai, olajfestményei a kor legmodernebb művészeti törekvéseihez kapcsolódnak. Számos kötetét maga illusztrálta. Művészeti könyveiben, cikkeiben a művészet minden problémájához hozzászólt, a tipográfiától a reklám- művészetig, a festészettől a könyvművészetig. Kollázsainak gyűjteménye most a Petőfi Irodalmi Múzeumban látható. Galambos Ferenc
