Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
KORO STAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET „Csak egy éjszakára küldjétek el őket...” Pátzay Pál Gyéni-szobra Békéscsaba SE <££ «miékét; a tragikus életsor. sú költő a csabai evangélikus főgimnáziumban járta 1900—1902 között a középiskola utolsó két évét, a imái Rózsa Ferenc gimnázium öreg falai között bővült vaskossá a „szarvasi fekete notesz”t követő, VI- dovszácy Béla illusztrálta második füzet, a szarvasi gimnazista zsengéinél egyre erőteljesebb, érettebb, a pesti újságoknál, országos folyóiratoknál is már szívesem fogadott „nagykorú” verseivel. Innen, Csabáról indult d, jeles érettségijével, a „magyar poéták áldott, átkozott útján.” A város újabb bizonyságát adta áldozatos kegyeletének mostanában, amikor a minden idők legmegrázóbb háborúellenes verse, a Csak egy éjszakára költőjének szobrot emeltet és „vég. ső arcának" megformálásé, ra Pátzay Pál, Kossuth-dí- jas, kiváló művészünket, a Képzőművészeti Főiskola tanárát kérte feL A műteremben, hatalmas gipszalakzatok mögött, állványokon és a falakat körülfutó polcokon a tudomány és művészet sok-sok kiválóságának portréját Iá. tóm, előttük, magas állványon Gyóni Géza másfél- szeres mellszobrát, amelyet hamarosan bronzba öntenek. Nézem a szobrot csodálattal, döbbenettel Érzem, leolvasom halottsápadt ar- eá® a költő drámai emberségét, a „ragadozás tébolyé, nak közébe esett”, befelé reménytvesztett jövője látását. Igen, ex nem az a Gyóni Géza, akit «zilaj-bús fiatalságában a tízes évek Sopron», Szabadkája ismert. Nem * nyugtalan utak só. várgó vándora, a csodákra váró garabonciás, akit életí. szoxnja űzött valaha csalóka-csábos fények felé. Ez a szobor az elsodort költő arcát vetíti, azért, akit „meggázoltak a véres idő vaskerekei”, akinek a „magyar bánd sorsát mérték”, és a világháború kozmikus méretű iszonyatában könnyes szemmel tört sikolya az égig: —■ Ö, bús tengere a vernek, szennynek Mikor, mikor apad már! üezesi a szoöro! Pátzay Pál egyik nagyszerű tanulmányára gondolok: Babits arca. „Lélek a költő és szellem” — így kezdi írását és „veséig” hatoló szemmel bontja ki a testéből a lelket, a hüvelyből a szellemet Az 53 éve halott költő szobrához egyetlen arckép volt « modell. Fiatalkori, világháború előtti időkből. Arra mintázta a művész a költő sorsának „gyűrődéseiből’', lelki életé, nek, hangulatainak alkotásaiból átérzett, a művészet nyelvén megfogalmazott különleges jeleket. Pátzav Pál egyetlen egyszer, a tízes évek elején találkozott „modelljével”. Pesten, újságírók, fiatal művészek között. — Akkor «gy olyan 'vidéki, jóvágású fiatalember benyomását tette rám. Nem volt derűs kedélyű, inkább töprengő«. Ügy éreztem, elégedetlen sorsával, A szobor megformálásáról kérdezgetem a művészi Ax anyaggal birkózás, átélés, ax alkotás titkairól. Hogyan rétegezte a fénykép fiatalos arcára az átélt borzalmas éveket, a háború és fogság kínszenvedését, a magárahagyatottság gyötrelmét, a lemondást sugalló komorságot, a krasznojarsdd. gyászos vé-» get? — Öreg szobrász vagyok, meg van a irtószerem, hogy halott embernek akár egyetlen fényképéről megszer. kesszem, milyen volt Nagy művészeket ismertem, akik csak a modell jelenlétében tudtak jó portrét készíteni, akkor kaptak tartalmas In. dítékot arra, hogy az ábrá- zolandót híven alakítsák ki. Én viszont csak igen rövid időre veszem igénybe a modellt, azért csupán, hogy „jegyzeteket” készítsek az agyagon. Modell nélkül alakítom ki az arcot, az egyéniséget, mert képzeteim inkább tudnak formát ölteni, mint pillanatnyi benyomásaim. Ez alkati sajátság. Csak „fejből” tudok dolgozni. Gyóni fiatalkori képe — a modell — még nem fejezte ki azt a költőt, akit ismerünk. Amikor későbbi arcát akartam rekonstruálni, meg kellett tanulnom személyiségét, meg kellett még jobban ismernem versest, életiolyását, tragédiáját. Megpróbáltam kitapogatni élete sáakadékait, az. tán félretettem a fényképet és néhány nap alatt, szinte egyetlen lendülettel elkészítettem a portrét. Egy jóbarátom 1917-ben ugyanabban a fogolytáborban volt, ahol a költő. Élete egyik szörnyű emlékeként beszélt a költő drámai végnapjairól. Ez is befolyásolt, mert olyan megrázó mozzanat, hogy így végződik egy élet! Azt hiszem, mindez érhetően kifejezésre jut portrémon. a messzeségből, letűnt szomorú világból jön elénk. Azokból az időkből, amikor már megírta sír- versét, mert meghalt a remény. így fog élesedni emlékünkben, ahogy Pátzay Pál bronzba formálta. Syposs Zoltán A költő arca Házi adás-hiba és egy tanulság Íromlott otthon • s. televízió.- Ez egy. részt bosz- szúságot okoz, hiszen az ember lemarad érdekes riportokról, tanulságos, ismeretterjesztő műsorokról, tv-showkról, élményt adó hangversenyközvetítésekről, filmekről — ugyanakkor azonban az ezáltal szabaddá vált időben zavartalan lehetőség nyílik a szórakozás, ki- kapcsolódás, kulturálódás más ágaiba való kirándulásra. így, egy elromlott tv-készülék okán került a kezembe az Európa Könyvkiadó Modem könyvtár sorozatának új kötete, mely a Ionesco utáni francia drámairodalom egyik legtehetségesebb képviselőjének, Georges Midiéinek két művét tartalmazza. A második darab címe: Az agresszió. Konformista öregek és lázadó fiatalok ellen, tétéről szól. Érdekesen, hatásosan... de nem drámakri. ti kát szándékozom írni. Inkább feleleveníteném az egyik leginkább figyelemre méltó jelenetet. Francia átlagcsalád konyhájában játszódik, az anya, az apa és a fiú vacsoráznak s közben nézik a televízió műsorát. Pontosabban: nézik a televíziót s közben . vacsoráznak. Az apa különösen szenvedélyesen figyeli a képernyőt Egyetlen másodpercet sem akar elszalasztani a műsorból, így az. tán érthető, hogy többször a zakójára kanalazza a levest a nadrágjára löttyinti a vizet krumpli helyett az arcába szúrja a villát S természetesen azt sem veszi észre, hogy felesége tapasszal ragasztja le a friss sebet • A különös műről Szako- nyi Károly immár tucatnál több bemutatót megért — Békés megyében is játszott — komédiája, az Adáshiba jutott az eszembe. Csak emlékeztetőül: a Bódog család, vacsora közben a televíziót nézi. És közben megbeszélik a maguk és a világ dolgait De csak mintegy mellékesen, tudomást sem véve olyan fontos dolgokról, mint Vanda állásváltoztatása, az eddig tolókocsiba kényszerült Szil« bácsi csodálatos gyógyulása vagy a születésnap, ját ünneplő Imrus elköltözése. Mert megy a műsor. És még egy színdarab. A hatvanas évek közepén mutatták be az Egyesült Államokban. Szemzője a nálunk szinte teljeseit ismeretlen Jean-Claude van Itallie, címe: TV. Három kishivatal- nok az egyfelvonásos Kereplője, akik francia és magyar rokonaikhoz hasonlóan a televízió rabjai. Annyira rabjai, hogy miközben a képernyőről egy híres egyházi szónoknak a felebarát! szeretetről szóló fejtegetéseit lesik, nem veszik észre: mellettük ülő társuk a torkára akadt falattól csaknem megfullad. A három színdarabban előforduló esetek a valóságban nem történtek meg. Még senki sem szúrta az arcába a villát a legizgalmasabb krimi közben sem, még senki nem felejtette el, hogy gyermekének hányadik születésnapja van. még senki sem hagyta, hogy mellette halálra köhögje magát valaki. De olya® már biztosan történt a világon, hogy valaki a képernyő előtt ülve hozzáért egy égő cigarettához, hogy elfeledkezett egy fontos találkozóról vagy telefonbeszélgetésről, hogy Idegesen, kapkodva fürösztötte s fektette le este a gyereket. Nem azt jelenti mindez, hogy a televízió rossz do- lod. Ez nemcsak felesleges megállapítás volna, hanem ostobaság is. fjem lehet azért pusztulást kiáltani az atomenergiára, mert a második világháborúban Hiro. simára bombát dobtak; nem lehet elsüllyeszteni minden hajót, mert a rabszolgakereskedők valamikor hajóval hurcolták Amerikába a négereket; nem lehet tagadni a kalapács hasznát, mert valaki azzal törte be egy másik ember fejét. De el kell gondolkodni az említett színdarabokon. Ha már az ember levette őket a könyvespolcról. Mert valamit kellett csinálni. Hiszen elromlott a televízió. B. Gy, Bizonyé m! Péter Iván Ez a lány olyan lány, mint amilyen valahány, mint az őszt avaron lobot keltő fuvalom, mintha lágy ködök között erőszakos szélroham nyomán valami futam azért mégis átszőbőtt, mint a tálban ritka manna, rossz levesben majoránna, akár arcomon eső, múló ráncot kereső. akár én, akár te, nincs is olyan senkiseJ Suté István» Utca