Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-20 / 43. szám

Bz egészségik tettre kész Ifjú vöröskeresztetek vetélkedője Tegnap a gyulai járási tanács kultúrtermében rendezték meg m „Egészségőr tettre kész” moz­galom járási döntőjét. Az omzágos vetélkedő öt for- cfalőből áH, amelynek első for­dulóját, aa alapfokút már meg­rendezték az iskolákban. Innen a legjobbak, a kétegyházi ma­gyar és román iskola, a geszti, mezőgyáni, sarkadkeresztúrl, méhkeréki, kötegyáni és a sar­kad! 1. számú iskola csapata jutott be a járási döntőbe. A vetélkedőt a Magyar Ifjúsági Vöröskeresztes Mozgalom 50. és a Magyar Üttörők Országos Szö­vetsége megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére rendez­ték meg A vetélkedő zsűrijében részt vett dr. Sinka János járási fő­orvos, Kiss Sándomé a Vörös- kereszt járási titkára, Pataki József járási úttörőtitkár és a zsűri elnöke Alrrtási Árpád. A vetélkedő célja, hogy az ifjúsági ' egészségőrök játékos formában adjanak számot az egészségügyi tájékozottságukról, a személyi és környezet higiénia szabályai­ról, valamint az elsőegélynyúj- tásróL Az első helyezést elért csapat képviseli a gyulai járást, a március 20-án sorra kerülő és Békéscsabán az ifjúsági és úttö­rőházban megrendezendő me­gyei döntőm Ugyanezen a napon vetélked­tek a gyulai városi iskolák ifjú­sági egészségőrei is, a harisnya­gyár Jókai Kultúrotthonában. Az első három helyet elért csa­pat tagjai mindkét helyen érté­kes tárgyjutalmakat kaptak. Huszonöt éves az úttörőmozgalom Interjú Dankő Pállal, az úttörőszövetség megyei titkárával Huszonöt esztendővel ezelőtt kezdődött el hazánkban az út­törőmozgalom. A jubileumi év kapcsán felkerestük Dankó Pált, a Magyar Úttörők Országos Szövetsége megyei titkárát, s tájékoztatást kértünk tőle a pajtások készülődéséről, felada­tairól, az úttörőmozgalom aktu­ális kérdéseiről. — A megyei úttőrőtitkár mit tart a pajtások ez évi legfon­tosabb feladatának? — Az úttörőmozgalom legfon­tosabb feladatait az 1970—71-es tanévben is a KI37 KB 1967. december 14-én elfog ido'.t hatá­rozata adja Ennek alapján szükséges, hogy fokozzuk a kisdobosok és úttörők világné­zeti, politikai, erkölcsi nevelé­sének hatékonyságát. Erősíteni kell az úttörőszöve.tség gyer­mekszervezeti jellegét az önte­vékenység és önkormányzóké­pesség kibontakoztatását. Bát­rabban kell alkalmazni a ro­mantikus, játékos módszereket. Helyes, ha mégjobban elmélyül a KISZ-aJapszervezetek és az úttörőcsapatok testvérkapcsola­ta. A huszonötödik évforduló alkalom arra, hogy az évi mun­ka során erősítsük az úttörőszer­vezet nevelő tevékenységét, tar­talmi munkáját. A jubileumi ünnepségek élményszerűen kap­csolódjanak a kisdobosok és az úttörők életéhez, valamint irá­nyítsuk mind jobban a társada­lom figyelmét a gyermekszerve­zet munkájára. Fontos feladat­nak tartjuk, a KISZ VIII. kong­resszusára való felkészülést, az úttörőezövetség sajátos kérdései­nek megvitatását. A jujrileumi évben többet foglalkozzanak út­törőink a napi kül. és belpoliti­kai eseményekkel, kapcsolódja­nak azokhoz az akciókhoz, ame­lyek a vietnami nép harcának segítését szolgálják, és fokozzák a szolidaritás érzését. — Hogyan készülnek az úttö­rők a 25. évfordulóra? — Az úttörőcsapatok munká­jának gerincét a próbarendszer j alkotja. A jubileumi év felada-j tai a próbakövetelmények kö­tsBEESfflaaaaaBS I Rendkívül vigyáz, hogy senkit se csapjanak be a számlával, és szinte becsületbeli kötelességé­nek tekinti, hogy mindig legyen elég skót whisky a raktárban. Másról kezditek beszélgetni, de Ross őrnagynak mintha bo­garat tettek volna a fülébe. Az őrnagy hirtelen visszatért az eredeti témára: — Tegyünk egy próbát. Meg­hívom vacsorára néhány bará­tomat. Jól ki fogom válogatni őket, és előre megmondom ne­kik, ho'gy vacsora közben beszél­gessenek olyasmiről, amiről egy lelkiismeretes tiszt egyébként nem beszél- Persze, csak légből kapott dolgokról. Aztán majd figyelni fogjuk a pincéreket, és meglátjuk, lesz-e olyan közöt­tük, aki gyanúsan viselkedik; Játsszuk ei, jó? — Nekem mondja, őrnagy? — kérdezte Anderson. — Ezt csak ön játszhatja el, hisizen ön is­mer itt mindenkit. Ross őrnagy úgy is tett, aho­gyan Andersonnak megígérte. Még aznap este kihirdette, hogy rövidesen születésnapja lesz és jó néhány barátját meghívja vacsorára. Shawant odarendelte az asztalához, s részletesen meg. beszélte vele a vacsora fogásait, aa italokat. — Azt szeretnem, ha a bará­taim évek múlvs is emlékezné­nek erre a vacsorára — mondta Shawannak, akiről nem lehetett megállapítani, hogy kínai-« vagy japán. Shawan meghajolt, udvariasain mosolygott és azt felelte, hogy mindent megtesz, amit csak tud. hogy így legyen. Három nap múlva került sor Ross őrnagy születésnapi ünnep­ségére. Először a bárban vendé­gelte meg a barátait, mégpedig olyan jól, hogy amikor aztán a különterembe vonultak, mind­annyian jakedvűek és beszéde­sek lettek, sokkalta inkább, mint rendesen. Különben ez a beszél­getés már vacsora közben meg­indult, s annak hallatán, amiről a tisztek között szó volt, az őr­nagyot bizonyára megütötte vol­na a guta, ha nem tudja, hogy csupán légből kapott valótlan­ság. — Be kell vallanom, hogy az a negyven szabad francia szá­zad éppen a legjobbkor érke­zik ... —< mondta az egyik, kis­sé italos tiszt, jó hangosan. — Négy nappal ezelőtt indultak el Tricomales-ból, úgy hogy min­den percben várhatjuk őket... — Kedves öregem — kiáltotta egy másik —, sokkal nyugod­tál* leszek, ha az a huszonki­lenc francia gépesített egység itt lesz! Ügy hallom, a hónap vége felé érkeznek, A 7 asztal másik végén valaki így féléit: — Nos, mint hű skót hazafi, én csak azt mondhatom: tart­sátok meg magatoknak a fiaito­kat. Én a magam részéről nem tudok nyugodtan aludni addig, amíg a skót csapataink meg nem érkeznek! — Hát arra nem kell soká vámod — válaszolta szomszéd­ja. — Az öreg Archie Macfarla- ne mondta ma, hogy hat vagy hét zászlóaljat küldenek a hon­fitársaidtól. Nem tudom, melyik ezredből, de november második hetében biztosan itt lesznek,.. (Folytatjuk) zött szerpelnek. Ezek teljesítése az évforduló méltó megünneplé­sét is jelenti. Például az úttörő- csapatok történetének megisme­rése, volt úttörőkkel való be­szélgetés, az Ajándék a hazának akcióban való részvétel. Márci­us 21-én országos jubileumi ri­adójáték és szemle lesz vala­mennyi úttörőcsapatnál. A pró- bázást segíti a „25 úttörő év krónikája” című képes kiad­vány. — Milyen tóiból alakult a tör­ténelmi emlékbizottság? — Kezdete óta azon fárado­zik az úttörőmozgalom, hogy egyre jobban hozzájáruljon a gyermekek eszmei, politikai, ideológiai neveléséhez, foglal­kozzon szabadidejük tartalmas megszervezésével, hozzájáruljon a sokoldalúan képzett közösségi emberek neveléséhez. Azok az úttörők, akik egykor a szervezet tagjai voltak, ma a termelő- munka különféle területein dol­goznak. Ök és az akkori úttö- rővezetők gazdag tapasztalatok­kal és élményekkel rendelkez­nek, sok dokumentumot őriznek a mozgalom kibontakozásának és további munkájának idősza­kából. A történelmi emlékbi­zottság feladata, hogy felkutas­sa a volt úttörőket és úttörőve­zetőket, segítségükkel megis­merje’ az úttörőmozgalom 25 éves történetét. Az összegyűjtött dokumentumokat jubileumi ki­állításon mutatjuk be, valamint kiadványban jelentetjük meg. Ezenkívül az úttörők, úttörőcsa­patok és úttörővezetők részére pályázatot hirdetünk egy-egy csapat történetének feldolgozá­sára. 1 — Melyek lesznek a jubileumi év legkiemelkedőbb esemé­nyei? — Az évforduló méltó meg­ünneplésére jubileumi rendez­vényeket tartunk az úttörőcsa­patoknál, valamint járási, városi és megyei szinten. Az úttörőcsa­patok ünnepélyes csapatgyűlé­seken emlékeznek meg az évfor­dulóról. A jubileumi év jegyé­ben rendezik hagyományos programjukat. Ezek közül a szaktárgyi, a kulturális és a sportversenyeket lehet kiemel­ni. A nyár folyamán jubileumi táborokat szerveznek. A megyei moziüzemi vállalat a tanácsok segítségével gyermekei őadásokat szervez valamennyi községben és városban. A járási-városi rendezvények közül kiemelked­nek az úttörőtalálkozók. A me­gyei úttörőelnökség szervezésé­ben három kiemelt rendezvény lesz: Az úttörőmozgalom’25. év­fordulóját köszöntő emlékülés, a csapatvezetők jubileumi ta­nácskozása és a III. megyei út­törőtalálkozó. V. T. Beszéljünk „népfront-nyelven" H ogyan? — hallom máris a i visszaesengő kérdést. Mi- j féle beszéd lehet az a „nép- i front-nyelv?” És vajon miért kell ! úgy elvonatkoztatnunk az idők I folyamán kialakult etimológiai jelentéstől? Miért kell egysze­rűen ráhúzni valamilyen társa­dalmi elképzelésre, amit éppen magyarázunk, vagy bemuta­tunk? Vágjunk egyenesen, a válasz közepébe: azért szükséges szól­nunk, és éppen ilyen módon szólnunk a mindenkit — ke- mencéberakó manifest, traktor- vezetőt és fizikaszakos tanárt, — összefogó mozgalomról, mert gyakran nem értjük meg egy­mást. Sűrűn előfordul, hogy nem beszélünk egységesen és min­denütt a népfront-nyelvén!” A gazdasági életben — első­sorban az utóbbi években — olyan hatékony demokratizmus bontakozott 3d, amelyik megte­remtette a gazdaságosabb, a jobb, a több termelés alapját. Ugyanakkor a mindennapos tár­sadalmi életben nem követte szoros azonosulás a feladatok­kal és — természetesen — a lehetőségekkel. /gondoljunk csak arra, hogy a tanácsok nagyobb ön­állóságával fordított arányban indokolatlanul csökkent a tár­sadalmi munka szorgalmazása, értéke és jelentősége is a köz­ségekben. A „majd elvégzi fo­rintért a vállalat” szemlélet mellé már felsorakozott a „vál­lalat nem szívesen fogadja, nem tudja elszámolni!” — bűvös ki­fejezés. Mint valami védőpaj­zsot tartják maguk élé egyes vezetők, hogy a könnyebb meg­oldással parolázzanak, hogy megszabaduljanak a társadalmi összefogást szervező, a nem mindig szimpatikus munkától. Másutt még csak-csak eljut- í nak odáig, hogy a tanácsülésen | megszavazzák, megtervezik a j társadalmi munkát. Az erre kijelölt rovatban nem kis ösz- szeg, néha több százezer forint szerepel. Majd a tanácstagok, a népfront aktivistái beszélnék a lakossággal. Nem egyszer írás­ba foglalják a vállalásokat. Azután mintha megriadnánk a lakosság önkéntes munkájá­nak megvalósításától. Pedig a népfront fő céljainak egyike a tömegnevelés, a szer­vezés, a mozgósítás. Ez több, mint egyszerűen és hétközna- pian elfogadott községfejlesz­tés, járdaépítés, fásítás, parko­sítás. Rá kell ébreszteni az em­bereket arra, hogy nem lehet cél — életcél — csupán az egyé­ni boldogulás megvalósítása. Vannak társadalmi kötelességek és kötelezettségek is. Egy fiatal mérnök — teljesen törvényes­jogos úton — lakást kapott* azt Az Orosházi Üveggyár ÜVEGGYÁRTÓ AUTOMATA GÉPEK MELLÉ gépkezelőket keres felvételre Jelentkezhetnek: lakatosok, gépszerelők és egyéb vasipari szak­mával rendelkezők. Jelentkezhetnek továbbá szakmával akiket nem rendelkezők is, a gép kezelésére a gyár betanít Kezdő kereseti lehetőség 1800—2400 Ft havonta. Vidékiek részére munkásszállást biztosít a gyár, étkezési lehetőség biztosítva van. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán. 216630 fizetéséből bebútorozta. Kocsit is vett és esténként, amikor társadalmi összejövetelre hív­ták, félvállról odavetette: „Én már megszereztem magamnak, amire szükségem van. Most él­vezni szeretném. Hagyjatok bé­kében !” C a hiba ott volt, hogy Ibé- kében is hagyták, mint hajlíthatatlant. Baj az, hogy nem igénylik kellő határozottsággal az embe­rek segítségét .aktivitását Pe­dig éppen az árvízveszély, majd pedig a károk helyreállítása be­bizonyította: csak szólni kell. Nem szólnak, vagy csak kevés embernek szólnak. Helyesebben: nem időben és> nem akkor, amikor a leghaté­konyabban használnák fel a társadalmi aktivitást a falu fej­lesztése, egy-egy terv valóra, váltása érdekében. Nem vélet­lenül beszélnek mostanában ar­ról a Hazafias Népfrontnál, hogy megrekedt visszaesett a társadalmi munka és ennék nem az emberek, a választópol­gárok az okai. Azok tehetnek róla, akik nem igénylik az ön­kéntesek ezreinek segítségét Pedig, ha igénylik... Sok helyen nincs baj a ,,nép­front-nyelvvel”. Megtalálták a közös programot a postával, a diákotthonnal, a ruhagyárral, a gyógyszertárral, a KISZ-szel és a kereskedőkkel. Mindenkivel, akit egy cseppet is érdekel és érint a község sorsa. Mindenki­nek van feladata, önként vál­lait társadalmi munkája.­ásutt viszont már odáig él_ jiTJ- jutottak, hogy rövid idő alatt százezer forint értékű tár­sadalmi munkát „összegyűjtöt­tek” a polgároktól, de csak né­hány százalék valósult meg be­lőle. Miért? Mert a tanács, a népfront és a választók nem beszéltek egy nyelven. Pedig a népfront mögött valóban népes „front” áll. Lenne kihez — kik­hez — szólnunk. Csak szól­nánk! Éppen azt panaszolják mosta­nában a népfrontnál, hogy egyes községi tanácsoknál meg­feledkeznek erről. Nem igénylik a társadalom segítségét. Csupán forintban tudnak gon­dolkozni, Van forint, van járda, kapnak hitelt, megépül a busz­váró és így tovább. Ugyanak­kor nem gondolnak arra, meny­nyi forintot takaríthatnának meg, ha elsajátítanák a „nép­front-nyelvet”. Sokszor csak néhány ásón, párszáz virágpalántán, vagy egy, a munkához értő szakemberen múlik, hogy a papínvállalások- ból kézzelfogható eredmény szü­lessen. Természetesen egyformán „gyógyító” receptet nem lehet kiállítani. Ahány város, köz­ség, annyi lehetőség, de egy bizonyos: csak akkor lesz iga­zán hatékony mindenfajta nép­fronttevékenység, ha találkozik a tanács és a lakosság elképze­léseivel. Ha a tanács számít a népfront által tolmácsolt ötle­tekre, észrevételekre. Ha a la­kosság asztalhoz kényszeríti az „illetékeséket”, hogy gondjuk­ban, bajukban sürgősen intéz­kedjenek. A zt ig el keli mondanunk, hogy valamit azért szinte minden községben tesznek, de csak kevés helyen valósítják meg a kívánt folyamatot: igé­nyeljék a népfront segítségét. A Hazafias Népfront aktivistái — a tanácstagokkal közösen — szervezzék, mozgósítsak a pol­gárokat A tanács biztosítsa a feltétel éket és végül: a népfront és az államhatalom együttesen gondoskodjon a megbecsülésről, az elismerésről, Gáldonyi Béla 197L FEBRUÁR 3*. 5

Next

/
Thumbnails
Contents