Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-17 / 40. szám

'Folytatás az 1. oldalról)

^agy nagyobb részét, elsősorban tartalékalapjaik felhasználásából, pótolni tudták.

Ismeretes, hogy a mezőgazdaságot csaknem 3 milliárd forint értékű ár- és belvízkár sújtotta. A termelőszövetkezetek 2,5 milliárd forint értékű kárt szenvedtek. . A szántóföldi károk mellett igen érzékenyen érintette a mezőgazdasági üzemeket az épületekben, elsősorban az állati férőhelyekben keletkezett kár Ezenkívül egyes mezőgazdasági üzemekben — elsősorban a termelőszövetkezetekben — az állatállomány is jelentős mértékben csökkent, illetve leromlott a vízkártételek következtében. Az ár- és belvíz tetemes veszteséget okozott a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságainak is.

_ A szeghalmi Rákóczi Termelőszövetkezetet szintén igen jelentős ár- és belvízkár sújtotta. önök és Szeghalom egész lakossága e nehéz időszakban példamutatóan viselkedett. A helytállás számos példájáról an. nakldején a rádió, a napi sajtó, á folyóiratok több ízben megemlékeztek. Ez alkalomból külön is megköszönöm a szeghalmiaknak, a körösladányi, a Foki-hídi, a berettyói nagy árvízveszély idején a védekezés során tanúsított tömeges, önfeláldozó, hősies munkáját! E nehéz napokban az egész község lakossága vizsgázott emberségből, bátorságból, s megakadályozták a még nagyobb kártételt! E szövetkezet dolgozói közül név szerint is meg kívánom említeni Szőke János munkacsapatvezetőt, id. Herényi Pétert, valamint Sebestyén Mihály és Marton Zsig- mond traktorosokat, akik a közös vagyon védelmében és mentésében mindenkor élenjártak.

Önök is megtették tehát, amit lehetett a teljes kár összege mégis meghaladja szövetkezetükben a 16 millió forintot, amiből az állam összesen mintegy 13 millió forintot megtérített A termelőszövetkezetek által nyújtott anyagi segítség pedig kereken 1 millió forint. E nagyarányú anyagi segítség, valamint a termelőszövetkezeti tagok és vezetők erőfeszítése ellenére szövetkezetüknek még mintegy 800 ezer forintos vesztesége van, amely gyorsított „szanálási” eljárás keretében kerül rendezésre. *

Az Önök példája is jól mutatja, hogy a nagy bajok közepette a termelőszövetkezetek

nem maradnak magukra*

Az üzemileg, tehát önerőből semmiképpen sem pótolható súlyos károk enyhítésére államunk — az adott lehetőségeken, belül — messzemenő segítséget nyújt a nehéz helyzetbe került szövetkezeteknek. Ez egyébként szocialista államunk lényegéből fakad és természetesnek tartjuk, hogy a károkat s annak következményeit ne csak a szövetkezetek viseljék. Persze, amint Önök is tapasztalhatták, maguk a termelőszövetkezetek Is megmozdultak. A termelőszövetkezetek területi szövetségeinek kezdeményezésére és közreműködésével hatékony természetbeni és pénzbeni segítséget nyújtottak a bajba jutott, közös gazdaságoknak. Ennek együttes értéké eddig 120 millió forint.

A mezőgazdasági nagyüzemeket ért ár- és belvízkárokból mintegy 900 millió forint részben az Állami Biztosító útján térült meg, nagyobb részt pedig költségvetési támogatásból. A kártérítésen felül a pénzügyi szerveit költségvetési fedezet mellett hitelt folyósítottak a károsult termelőszövetkezeteknek pénzügyi problémáik átmeneti rendezésére, a folyamatos gazdálkodás érdekében. Ilyen célra a múlt év végéig 660 millió forintot használtak fel. További jelentős hitelt kaptak az ár- és belvízkárt nem szenvedett, de átmenetileg nehéz pénzügyi helyzetben levő ter-1 melőszövetkezetek.

Az ár- és belvíz sújtotta termelőszövetkezetek veszteségeinek rendezésére, a központi intézkedéseknek megfelelően, általában gyorsított eljárással került sor. A veszteségek gyors rendezésével azt akartuk elérni, hogy az érdekelt tsz-ek- ben a vezetőség még a zár- számadási közgyűlés előtt kellőFehér Lajos elvtárs beszéde

képpen tájékoztathassa a tagságot a veszteségrendezés módjáról és. mértékéről, tehát minél gyorsabban és zökkenőmentesebben indulhasson az 1971-es gazdasági év

A szövetkezetek veszteségei ugyanis igen jelentősek. Az

1970. évi alaphiánnyal növelt veszteség majdnem tízszerese az 1969. évinek, vagyis meghaladja az 1,4 milliárd forintot E magas veszteség és alaphiány hallatára egyeseik esetenként a szövetkezeti gazdálkodás „mélyebb” problémáiról, hibás voltáról beszélnek. Holott a kétségkívül nagy veszteség oka elsősorban, az idei ár- és belvízkár, valamint az egész ország mezőgazdaságát sújtó kedvezőtlen időjárás volt.

Emiatt elmaradt a tervö^ett bevételek egy része. Legnagyobb veszteség a már említett nyolc ár- és belvíz sújtotta megye, köztük Békés megye termelőszövetkezetei, ben van.

(Békés megyében 54 a mérleghiányos tsz-ek száma.) Az összes veszteséges termelőszövetkezet háromnegyed része ezeken a területeken található.

A kedvezőtlen gazdasági év hatásaként ugyancsak ezekben a termelőszövetkezetekben nagyobb mértékű az alaphiány is, mivel a korábbi években megkezdett beruházásokhoz szükséges saját erőt e termelőszövetkezetekben a múlt évben keletkezett nagy károk miatt nem tudták előteremteni.

Veszteségnövelő tényező az is, hogy — az egész mezőgazdasági termelés Színvonalának csökkenése mellett — a termelési költségek mintegy 10—12 százalékkal (3,5—3,7 milliárd forinttal) nőitek. A költségeket növelte, hogy az időjárás miatt többször s nehezebb körülmények között kellett elvégezni az időszerű munkákat. Ezt jelzik — a tapasztalatokon túl — a munkadíjfizetések is, amelyeknek összege az év első hét hónapjában. a szokásosnál jó^al magasabb volt. Közrejátszott néhány ipari eredetű cikk árának emelkedése is. Továbbá az, hogy a gazdaságok egy részében még mindig tapasztalható meggondolatlan, esetenként pazarló gazdálkodás.

Jelentős gondot okozott az is,... hogy jó pár termelőszövetkezet í az 1969. év kiemelkedő ered- • ményekre alapozva tervezte • meg a személyes jövedelmet, j valamint a termelés bővítését,; ugyanakkor nem növelte biz-; tonsági alapját. így a kedve- ■ zótlen terméseredmények kö- j vetkeztében — mivel a szemé- : lyes jövedelmet és a fejlesztést ■ is tartani kívánta — veszteség- j gei zárt. ;

Hasonló problémát vált lei je. lemleg is, hogy némely termelőszövetkezet saját erőforrásait, saját jövedelmét jóval meghaladó — tehát megalapozatlan — fejlesztésbe kezdett és a saját erőforrás hiánya zárszámadásában alaphiányt eredményezett. Nem a nagy beruházási hajlamot akarom ezzel bírálni, hiszen a jól sikerült 1969-es és az azt megelőző elég jó két esztendő után — amikor a termelőszövetkezetek zöme számottevő anyagi tartalékkal is rendelkezett — természetes volt a termelés bővítésére irányuló szándék. Sőt, hiba is lett volna, ha a termelőszövetkezetek nem törekednek a közös termelés fejlesztésére, elsősorban a saját erőforrások bővítése, fejlesztése révén.

Amitől óvjuk a gazdaságokat: az a megalapozatlan, a szövetkezet adottságait, anyagi felkészültségét meghaladó fej- I lesztés!

összegezve megállapíthatjuk tehát, hogy a viszonylag nagyarányú múlt évi veszteségnek döntően tárgyi okai vannak. Ehhez tanulságként hozzá kell tennem még azt Is, hogy a termelőszövetkezetekben tovább kelj fokozna a tervszerű, meg- '

alapozott gazdálkodási fegyelmet és csak megfelelő fejlesztési alapok birtokában szabad beruházásokat indítani. Helyesnek lehet és kell tehát ítélni azt az intézkedést is, amely szerint a jövőben csak olyan beruházást szabad elkezdeni, amelyhez a termelőszövetkezet már a kezdést megelőző évi zárszámadásban biztosítja a szükséges saját erő fedezetét.

A veszteségrendezéssel kapcsolatban szeretném még felhívni a szövetkezeti tagok és az illetékes állami szervék figyelmét arra a helytelen szemléletre, hogy egyes helyeken — bár csak szórványos példák utalnak erre — a gazdálkodás, illetve a veszteség tárgyi okainak alapos feltárása nélkül summásan és kizárólag a vezetőket hibáztatják azért. Egyes termelőszövetkezeteknél a mérlegben kimutatott veszteség nagysága megdöbbenti a tagságot és blykor megrendíti a szövetkezeti gazdálkodás eredményességébe vetett hitet. Nagy hiba lenne most minden bajt a vezetőség számlájára írni.

Azokban a szövetkezeti gazdaságokban, ahol a vezetők mindent megtettek a veszteség elhárítása vagy csökkentése érdekében és a korábbi években eredményesen vezették a szövetkezeti gazdálkodást: nem szabad megengedni, hogy a kedvezőtlen hangulat következtében ok nélkül felelősségre vonják, esetleg leváltsák őket! Ennek a későbbiek során éppen a szövetkezeti tagság látná a legnagyobb kárát.

A veszteséges üzemekben a termelés nagyobb összefüggéseinek — a termelési szerkezetnek, a munkaszervezésnek, a gazdaságok beruházási arányainak — vizsgálatával egyidejűleg igen fontos a veszteség okainak részletes elemzése is. Legyen a zárszámadás és főleg majd a tervkészítés ideje alkatom arra, hogy a közösség megvizsgálja azokat a lehetőségeket, illetve feltárja azokat a hiányosságokat, amelyek a szövetkezet további gyorsabb ütemű gazdálkodását elősegítik, vagy gátolják. Ez egyébként a szanálási bizottságoknak is elsőrendű feladata volt.

3.

Ezután Markos Sándor néhányszor elment a vezetőügyész ajtajáig is, de mindannyiszor visszafordult. Ha pedig más is megjelent a folyosón, továbbment, mintha a mosdóba igyekezne. Be is ment oda és kezet mosott ilyenkor. Nem állíthatott be csak úgy, hogy aztán visszaforduljon, mert bármikor ülhetett valaki a zárt fülkében, s feltűnt volna annak, ha nem hall csurgást sem a vízcsapnál, sem a szűrős kagylónál. A vezetőügyész helyettesével többször összetalálkozott a folyosón s az meg is kérdezte, talán hasmenése van, hogy állandóan a vécére jár. Hirtelen megrebbent, amaz pedig megveregette a vállát, ne restellje magát, mással is előfordul. Ezután már nem kísérelte meg, hogy a vezetőügyészhez menjen. Egy ideig mereven nézte hivatali szobájában az egész oldalfalat eltakaró beépített iratszekrényt, aztán minden ajtaját kinyitotta. A poL cokon a sok-sok akta irattartókba kötözve hevert. Rátámaszkodott a mellmagasságig érő polc aktáira, melyik mögött mi rejlik és melyiknél kit képviselt és mit. Az apja úgy biztatta mindig, „tanulj fiam. hogy fajtánk- bel; képviseljen bennünket”. És most ki képvisel, mit képvisel? De nem válthat erről szót senKedves Elvtórsak és Elvtársnők!

Engedjék pteg ezek után, hogy röviden kitérjek a mező- gazdaság és az élelmiszeripar, ezen bélül a termelőszövetkezeteik múlt évi gazdálkodásának eredményeire, majd az idei feladatokra.

Az élelmiszergazdaság múltévi várható eredményeit és idei előirányzatait tekintve a gazdaságok helyzetét alapvetően meghatározza:

— a tavalyi kedvezőtlen időjárásnak a terméseredményekre gyakorolt negatív hatása és az ezt súlyosbító természeti csapások;

— az állattenyésztés terén az

elmúlt két évben tett kormány- intézkedések kedvező hatására fokozatosan mutatkozó . fejlődési ütem növekedése.

Egyik fő feladatunknak kell tehát tekintenünk, hogy a termelőszövetkezetek — köztük a szeghalmi Rákóczi Termelőszövetkezet is — minél előbb olyan gazdasági helyzetbe kerüljön, hogy eredményesen tudjon részt venni az idei és a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek sikeres megvalósításában. Másik fő feladatunk, hogy ugyanúgy, mint annak idején a kenyérgabona-problémát: mielőbb oldjuk meg a zavartalan belföldi húsellátást és tovább növeljük az exportot is! Ennek érdekében jelentős intézkedéseket tettünk a múlt év során, •továbbá ezt a célkitűzést szolgálják a negyedik ötéves terv főbb közgazdasági szabályozói is. Valamint az 1970.. évi veszteségek gyors és a lehetőségeken belül a legkielégítőbb rendezésével is ezeket a célokat kívánjuk elősegíteni.

Az országos eredményekhez hasonlóan a szeghalmi Rákóczi Termelőszövetkezetben is kedvezőtlenül alakultak a növény- termesztés hozamai. A növény- termesztés hozamkiesései főleg az állattenyésztési ágazatot sújtották, mivel az árvíz miatt a szálas- és ‘ egyéb tömegtakar- mányokat nem tudták megfelelően betakarítani, továbbá abraktakarmányban is jelentős kiesés volt. A növénytermesztést ért károk mérete miatt az előző évi mintegy 12 millió forinkivel, mert egymásra licitálnák, ki tud ocsmányabb ellenséget találni. És, ami ikertestvére ennek, számon tartanak minden olyan elejtett szót, amely másra terhelő. És aztán alkalmas helyen továbbadják, őrület, ettől függ most az ember egzisztenciája.

Kimerültnek érezte magát s az iratszekrényajtókat úgy lökdös- te be, mint akinek fogytán az ereje. Nem is volt tovább maradása, s bejelentette, el kell men_ nie hivatalos ügyben, mert nem mondhatja meg. hogy fáradt és pihenni szeretne.

Amikor a folyosóról már a lépcsősorra fordult, a hivatal- segéd mellészegődött és engedel. met kért, hogy zavarja, de azzal bízták meg az iktatóban, sürgősen adjon .át neki egy aktát. Meg sem nézte, csak mechanikusan beírta a nyilvántartó füzetbe az átvétel elismerését. Aztán vacillált néhány pillanatig, visszamenjen-e a hivatali szobájába és a szekrénybe tegye az aktát, vagy nem. Nem, nem megy vissza, elege volt már az aktákból aznapra, reggel úgyis az újjal kezdi a napot, mert sürgős.

Amikor az utcára ért, a belső, zsebébe csúsztatta az aktát, és .tétován szétnézett, ugyan merre menjen. Majd hirtelen nekiindult, mindegy merre me<*v. csak el innen minél messzebbre. .

Űjra és újra elébetolult az a

tos árbevétel tavaly 3 millió forintra csökkent. Reméljük; ebben az év'ben ilyen veszteség nem éri a szövetkezetei, és ez az ágazat is megfelelő árbevételhez juttatja majd a tenne- lőszövetkezetet.

Az állattenyésztésben ugyanakkor országos viszonylatban mérséklődött a szarvasmarhaállomány csökkenése. Sertésállományunk pedig a múlt év végén 1,6 millió darabbal több az előző esztendőhöz képest. Pontosabban: a sertésállomány s ezen belül a kocaállomány év végi létsizáma nagyobb, mint bármikor a múltban! így az állattenyésztés termelési értéke — figyelembe véve a felvásáx-lá- si árak emelkedését is — kb. 7 szazatokkal meghaladta az előző évit. Az állattenyésztés a termelőszövetkezetekben is hasonló módon alakult.

Az állattenyésztés e termelő- szövetkezetben is viszonylag kedvezően fejlődött. Nőtt a szarvasmarha-, tehén-, a sértéséé a kocaállomány. Ebben az évben a megnövekedett állomány jelentősen növeli majd a termelőszövetkezet árbevételeit.

összességében a mezőgazdaság tavaly az előző évinél valamivel kevesebb árut adott az iparnak és a kereskedelemnek, ami első sorban a növénytermelés csökkenéséből adódott, az állati termékek értékesítése viszont meghaladta a múlt évit. Végeredményben a lakosság nyugodt, zavartalan élelmiszerellátásában számottevő fennakadás nem volt és export kötelezettségeinknek is eleget tudtunk tenni, sőt a mezőgazdaság és élelmiszer betervezett aktív egyenlegét mintegy 300 millió dft-tal túl is teljesítettük.

Az előttünk álló gondok leküzdéséhez erőt, bátorságot adhat az a tény, hogy a termelőszövetkezetek termelése (halmozott termelési értéke) — a lehetőségek maximális kihasználásával és jó szervezéssel — a múlt esztendőben is elérte az előző évi szintet.

Az alaptevékenységből származó termelés ugyan mintegy 2 százalékkal csökkent, de jelentősen nőtt a szövetkezetek feldolgozó, ' forgalmazó és szolgáltató tevékenysége. Kedvezőtlenül alakult viszont — mint ahogy ezt már említettem is — a termelési költség, amely mintegy 10—12 százalékos emelkedést mutat. Mindezek együttes

(Folytatás a 3. oldalon)

jegyzőkönyv, amelyről Darabos András írt a levélben, mi történhetett, amióta elküldte neki a levelet, rábírták-e már, hogy aláírja, vagy várja, hogy ő tegyen érte valamit. Nagy bizalommal fordult hozzá Darabos András, de 6 nem tehet mást, csak hallgathat. Darabos And- x-ás a fahxxszár lovának új fület faragott, hogy épségben álljon, amikor maga után húzza. És most nem képes azt sem elérni, hogy igazat írjanak róla a jegyzőkönyvbe. Darabos András még a fahuszár lovának a fülét is óvta, ő meg nem tudja megmenteni az életét.

Kezét az arcához emelte, és befogta a szemét, meggyalázza szülei emlékét, pedig de sokszor kérte az édesanyja, soha ne feledkezzen meg a kisemberekről. Dehát nincs hová fordulni Darabos Andx-ás védelmében, mert mindenhol azt rikácsolják, mint megannyi papagáj, „pusztuljon az ellenség!”. Az ő szava annyit ér ebben a ricsajban, mint ágyúdöx-géssel szemben a játékpisztoly pukkanása.

Észre sem vette, hogy időközben a mezőváros legszélsőbb utcájába ért. Már esteledett, s a kiskocsmából kihallatszott a bi- liárd-dákók csattogása. Megállt az ajtóban. A kocsmárosné pálinkát kínált a vendégeknek, mert sört hiába kértek, nem volt. Meglátta közben Markos Sándort, odaszólt neki, fáradjon beljebb, van bőven hely, s kilépett a pult mögül, beiekarolt és asztalhoz kísérte; mit narascsol, van jó szilvapálinkája, majd közelebb hajolt hozzá, halkabbf

Cserei Pál:

Levél a cellából