Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-17 / 40. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÍS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1971. FEBRUÁR 17., SZERDA Ara 80 fillér XXVI. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM MA: KELLEMES ÖRÄK EGY NÖKLUBBAJN (4. oldal) GYARMATI MŰKEDVELŐK SÁRRÉTUDVARIBAN (5. oldal) SARKADI MOZAIK (5. oldal) Az elmúlt nehéz esztendőben is nőit a parasztság reáljövedelme > Fehér Lajos elvtárs, a szeghalmi Rákóczi Tsz zárszámadó közgyűlésén Tegnap, február 16-án zárszámadó- közgyűlést tartott a szeghalmi Rákóczi Tsz, melyein megjelent Fehér Lajos elvtars, a Politikai Bizottság tagja, a Magyar Forradalmi Mumikás—Paraszt Kormány elnökhelyettese, Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei bizottságának első titkára, KIaukó Mátyás, a megyei tanács vto- elnöfke, Nagy Mihály, a Körösök Vidéke Tsz-szövetség titkára, Papp Ferenc, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője, a szeghalmi járás párt- és tanácsi vezetői, továbbá Szeghalom község poli- 'táikai-társadalmi életének több képviselője. A zárszámadó-közgyű- ■lést Erdei József tsz-párttitkár nyitotta meg, majd Papp József, »2»vetkezeti elnök mondta el a vezetőség beszámolóját az 1970. évi gazdálkodásról. A közgyűlésen felszólalt Fehér Lajos elvtárs, aki a magyar termelőszövetkezeti mozgalom 1970. évi eredményeiről, tanulságairól beszélt. Tisztelt Zárszámadó Közgyűlés! Kedves Elvtársak és füvtárs- nőfc! A szeghalmi Rákóczi. Termelőszövetkezet 1970. évi zárszámadása alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevében szívből üdvözlöm a termelőszövetkezet tagságát, vezetőit és minden dolgozóját, a közgyűlés valamennyi kedves vendégét. Megragadom az alkalmat, hogy ennek a termelőszövetkezetnek a zárszámadási közgyűléséről tisztelettel köszöntsem a szeghalmi járás, Békés megye és hazánk valamennyi termelőszövetkezetét, az egész szövetkezeti parasztságot a mostani nehéz zárszámadás alkalmából, s a tavalyinál eredményesebb gazdálkodást kívánok az idei esztendőben! Külön meleg szeretettem ko- j szöntöm a közgyűlésen részivé- > yő idős, nyugdíjas tagokat és aj most nyugdíjba menőket. A ko- j zösben végzett odaadó munkájukért példaképül szeretném állítaná őket a szövetkezetek fiatalabb korosztályai elé. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek, mert sokezer társukhoz hasonlóan ők azok. akik megértették s magukévá tették pártunk parasztpolitikáját. A termelőszövetkezeti mozgalom meggyőződ éses harcosaiként helytálltak akkor is, amikor a szövetkezetek többsége nehéz időket élt át. Erejükhöz mérten helytállnak ma is, amikor a jól megérdemelt pihenés helyett — ha szükség van szorgalmukra — igyekeznek kivenni részüket a közös munkából. Engedjék meg, hogy külön is megemlékezzek a Rákóczi Termelőszövetkezet már nyugdíjba vonult elnökéről, Árpád Antal elvtársról. Az 1952-ben történt megalakulás óta, csaknem két évtizeden át, közmegbecsülésnek örvendő elnöke volt ennek a termelőszövetkezetnek. Mindannyiunk előtt közismert, hogy Árpád elvtárs mindenkor kiállt j Termelőszövetkezet szervezeti alapjait. A későbbiek során is olyan szövetkezeti vezető volt, akinek j a népszerűsége nem homályosí- totta el tisztánlátását, erkölcsi mértéktartását. Nem szakadt el a tagságtól és soha nem felejtette el, hogy honnan indult. Termelőszövetkezeti mozgalmunk egyik nagy lendítő ereje, hogy a szorgalmas, tapasztalt! tagság megbízásából ma mái1 százával vannak a közös gazda-: ságok élén, vagyis a szocialista, mezőgazdaság felépítéséért foly- i tatait küzdelem első vonalában olyan rátermett, nagy tapaszta- latú vezetők, mint Árpád Antal elvtárs volt Kívánom, hogy a jól megérdemelt pihenését hosszú-hosszú évekig erőben és egészségben j élvezze! Kedves Elvtársak, Elvtársnőik! Engedjék meg, hogy a zárszámadó közgyűlés fórumát, ennek nyilvánosságát felhasználva, szóljak mezőgazdasági politikánk, termelőszövetkezeti mozgalmunk néhány időszerű, fontos kérdéséről. A közös gazdaság és a termelőszövetkezeti tagok életében mindig esemény a zárszámadó közgyűlés. Jelentőségét az idén növeli, hogy a zárszámadást olyan évről kellett elkészíteni, amikor az ország egy részén, s éppen az ország fő „éléstárában”, a Tisza-völgyén, mintegy 600 termelőszövetkezetben súlyos ár- és belvízkárok keletkeztek. Ez a veszteség számos üzemnél komoly problémát okozott. Az üzemek helyzetét to- váb bsúlyosbította a kedvezőtlen, egyszer szinte végtelenül csapadékos tavaszi-nyári, máskor pedig a földet kőkeményre i szárító őszi időjárás. További sajátossága az idei zárszámadásnak, hogy a harmadik ötéves terv utolsó esztendejének gazdasági eredményeit méri fel a termelőszövetkezetekben s kiindulási alapot mutat a negyedik ötéves terv feladatainak megvalósításához. Mindezek következtében a zárszámadás — gazdasági jelentősége mellett — nagyon fontos politikai esemény is, amelynek sikeres lebonyolításában részt- vesz az egész szövetkezeti tagság Meg kell ismerniük termelőszövetkezetük gazdasági hely- ] zetét, fejlődési lehetőségeit, I problémáit és erre vonatkozó észrevételeiket, javaslataikat a vezetők tudomására kell hozniuk. Ezt kívánja tőlük, mint a szövetkezet gazdáitól tulajdonosi helyzetük és felelősségük. A múlt esztendőről készített számvetés, valamint az idei és a további évek feladatainak meghatározása s teljesítése csak akkor lehet valóban sikeres^ ha ezt a vezetők a tagsággal közösen, egyetértésben végzik s mindany. nyiuk felelősségteljes kötelességének tekintik! A töretlen fejlődésben való bizakodás jellemezte induláskor a múlt esztendőt is. A jól sikerült 1969-es év után bízvást számítottunk mindannyian a közös gazdálkodás egyenletes és lendületes megszilárdulására. Az elemi csapások azonban kicsit megtépázták reményei eket. A nyolc ár- és belvizes megye — köztük Békés megye — termelő- szövetkezeteinek gazdasági, pénzügyi eredményei mintegy 25—30 százalékkal kedvezőtlenebbek az előző, rekordterméseket hozó 19G9 évinél. A tagság és a vezetők azonban nem csüggedtek el. Átérezve a népgazdasággal és saját üzemükkel szemben féle- icsségüket, a rendkívüli körülmények között is becsülettel helytálltak. Erőfeszítéseik eredményeként számos karcsúit gazdaságban jó munkával és szakértelemmel a ltárok egy részét (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János látogatása az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden — Németh Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának és Klézl RóEer.mek, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztálya helyettes vezetőjének társaságában — látogatást tett az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban. A vendégeket Bonder József miniszter és helyettesei fogadták, majd a miniszter ismertette, hogyan fejlődött milyen eredményeket ért el az építőipar az elmúlt öt évben, s vázolta az elkövetkező időszak feladatait. Jellemző adatként említette meg hogy a harmadik ötéves tervidőszakban 9 milliárd forintot használtak fel az iparág korszerűsítésére, a termelő kapacitás bővítésére, 1975-ig már 15 m'ill'iárdot fordítanak építő- I ipari beruházásokra. Külön figyelemre méltó, hogy ennek a hatalmas összegnek viszonylag csekély hányada terheli az állami költségvetést, ugyanis j csaknem 8 milliárdot a tárcá-: hoz tartozó vállalatok fejlesztési alapjából, további 6 milliárdot pedig állami kölcsönből fedeznek. Az építőipar ilyen erőteljes fejlesztését a növekvő igények és a kitűzött feladatok magyarázzák: 1971 és 1975 között — az utóbbi öt évben készült 107 000 lakás helyett — országosan 200 000 családi otthont kell produkálnia az állami építőiparnak. A délutáni órákba nyúló üzemi látogatás befejeztével Kádár János — megköszönve a házigazdák vendégszeretetét — elismerő hangon nyilatkozott a minisztérium, az egész iparág eddig végzett, s a látogatás során személyesen is tapasztalt jó munkaijáról. Kiemelte az építőipar kimagasló szerepét a szocialista építőmunkában, s hangoztatta, hogy e fontos népgazdasági ágazat jövőjét, terveit illetően is biztatóak a kilátások. Sok sikert, további eredményes munkát kívánt az új korszerű lakótelepek létrehozóinak, az építőipar minden dolgozójának. A látogatás a XV. kerületi pártbizottság székházában ért véget. (MTI) Békéscsabán átadták a vasútállomást és a konzervgyárat összekötő iparvágányt A Békéscsabai Konzervgyár iparvágányán február 16-án gördült végig először vssúti szerelvény. Most azonban az M 40, 103. számú Diesel-elektromos mozdony négy tehervagonon kívül egy személykocsit is vontaa szövetkezeti gondolat mellett! Állhatatossága és töretlen hite megmutatkozott a termelőszövetkezetek újjászervezése idején is, amikor a környező különböző típusú tszcs-kből — őt támogató paraszttársai segítségével — összekovácsolta s lényegében lerakta a mai Rákóczi TAVASZIDÉZŰ (Fotó: Demeny Gyula) tott, amelyen a párt, a tanács, a vasút, a gyár képviselői és a meghívott vendégeik utaztak a békéscsabai vasútállomástói a végállomásig. A gyárban ünnepélyes fogadtatást rendeztek, amelyen élőként Vantara János, a városi tanács vb-elnökhelyettese üdvözölte a megjelenteket. Rövid beszédében tájékoztatást adott arról, hogy a vasútállomást az északi iparteleppel összekötő, csaknem 6 kilométeres iparvágány 34 és fél millió forint költséggel épült, amelyhez a MÁV 19 millió, a konzervgyár 10 millió, a városi tanács öt ás fél millió forinttal járult hozzá. Az iparvágány a város általános rendezési tervének megfelelően — további üzemek telepítését segíti elő. Végül köszönetét mondott az építőknek, jó munkájukért. Az iparvágányt Rác.z Kálmán, a MÁV Szegedi Igazgatóságának forgalmi és kereskedelmi osz- tály-főnokhelyettese adta át. Ezután Zelenyánszki György, a konzervgyár igazgatója többek között elmondta, hogy tavaly a gyár 50 ezer tonna árut szállított vasúton, mégpedig 3 200 vagonban. Ez a mennyiség a következő években még növekedni fog. A közvetlen rakodással megszűnik a közúti forgalom a gyár és a vasútállomás között és a gépkocsik felszabadulnak más feladatok ellátására. Az anyag- mozgatás termelékenyebbé válik, mert fokozottabb lehetőség nyűik a nehéz fizikai igénybevételt jelentő munka gépesítésére. * Az ünnepség után mindjárt megkezdték négy vagon megra- kását. Az első tételek: zöldborsó- konzerv a Szovjetuniónak és tészta a belkereskedelemnek. A szerelvény két óra múlva már indult vissza a vasútállomásra. Fehér Lajos elvtárs beszéde
