Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-03 / 28. szám

Pénteken száll a Holdra az Apollo-—14 te Apollo-űrkísérlet igazgató­ja hétfőn a késő esti órákban engedélyt adott az Apollo—14 asztronautáinak, hogy folytassák1 útjukat és pénteken tegyenek kísérletet a holdraszállásra. Az időjárási viszonyok miatt 40 perces késéssel lőtték ki az Apollo—14 űrrakétát Kcnnedy- í'okon. (Telefotó—AP—MTI—KS) i Magyar idő szerint tegmap hajnali öt órakor az Apollo—14 utasai 10,3 másodpercre bekap­csolták az űrhajó hajtóművét és ezzel végrehajtották a szükséges I pályamódosítást. Ennek révén' az Apollo—14 csütörtök reggel holdkörüli hurokpályára áll, amikor legkisebb távolsága a Föld körül keringő égitesttől i mindössze 100—110 kilométer lesz. A houstoni űrközpontban fo­lyik a rendkívül nehezen sike­rült dokkolási manőver részle­teinek vizsgálata, de k nehézsé­gek okára nem deiült fény. Ja­mes MoDivitt űrhajós, aki az \ űrközpontban irányítja a repü­lést, csupán egy feltevéssel tu­dott szolgálni az újságíróknak, amikor azt mondta, hogy való­színűleg valami idegen tárgy — esetleg jég — okozhatta a hold­komp és a parancsnoki kabin összekapcsolásánál a problémát. Az űrhajósok a pályamódosí­tás előtt mintegy tíz órát alud­tak és ezalatt kipihenték a dok­kolással járó izgalmakat. Mind­nyájan frissen ébredtek, bár Roosa, az Apollo—14 legénysé­gének egyik újonca még nem szokott hozzá, a rugózás nélküli, kemény fekhelyhez és ő csak öt órát tudott aludni. Shepard, Mitchell és Roosa már túl vannak a Hold felé ve­zető út felén és kedden elég nyugodt, eseménytelen ' napjuk volt. Ellenőrizték az űrhajó be­rendezéseit, műszereit és újabb alvással készülnek a holdra-j szállásra, ami a tervek szerint I pénteken következik be. (UPI) SAJTÓI ÉJKOR Washington és Brandt A Trybuna Ludu washingtoni tudósítója a lap keddi számá­ban felveti a kérdést: „Meg akarja-e buktatni az Egyesült Államok Brand tot?” A cikk többek között ezeket tartalmaz­za: — Hivatalosan senki sem be­szél erről. Rogers külügymi­niszter Brandt feltétel nélküli támogatásáról nyilatkozgat. A kormány más képviselői hason­lóképpen. Mégis közismert tény, hogy Willy Brandt .nem Wa­shington kedvence, eltérően az előző nyugatnémet kancellárok­tól. Az is ismeretes, hogy az Egyesült Államok kifogásolja a Brandt-kormány keleti politká- ját. Az amerikaiak szemszögéből ugyanis a politikai kapcsolatok javulása kihatna a gazdasági kapcsolatokra, az ezzel járó hi­telek és a műszaki, jellegű cik­kek exportja pedig „túl nagy segítséget” jelentenének Kelet- Európának. (PAP) Bumedien­interjú Bumedien algériai elnök nyi­latkozatát közölte a londoni Times keddi száma. Az országa számára e pillanatban létfon­tosságú olajügyekről szólva Bumedien kijelentette: „1962. óta nem volt más vágyunk, mint, hogy ellenőrizzük ola­junkat. Egyáltalán nem hatá­roztunk úgy, hogy 100 százalé­kosan államosítjuk a francia | olajtársaságokat, de .elhatároz­tuk, hogy a többségi ellenőrzés a miénk lesz. A nemzetközi j tarifák alapján kívánjuk ügy-j léteinket lebonyolítani, nem kö­vetelünk semmiféle privilégiu­mot.” Az algériai nemzetgazdaság problémáival kapcsolatban Bu-| medien kifejezte azt a remé­nyét, hogy az elkövetkező tíz év során a gazdaság felszívja a munkanélküliek túlnyomó több­ségét. A közel-keleti válság megol­dásáról szólva az elnök — a korábbiakhoz hasonlóan — a Palesztinái gerilla-szervezetek álláspontját tette magáévá. Iz­raelnek, ennek a „fajüldöző és teokratikus” államnak el kell tűnnie. Nincs helye a világban a XX. század második felében” — mondotta. Kijelentette, hogy „Ki kell kényszeríteni a paleszti- naá arabok és zsidók együtt­élését, akár olyan áron is, hogy mindenkitől elveszik a fegy­vert”. Bumedien szerint ez az egyet­len megoldás. Véleményé sze­rint sem a tűzszünet, sem az ENSZ BT határozata, sem a Palesztina! ütköző-állam nem oldja meg a konfliktust. Az el­nök megjegyezte, hogy más arab országok nem osztják ezt a nézetet, és hozzátette, hogy „majd a történelem fogja el­dönteni”, kinek van igaza. (Reuter) Zsenmin Zsipao A Zsenmin Zsipao kedden „Mit mutat a brit nemzetkö­zösség miniszterelnökeinek ér­tekezlete?” címmel terjedelmes kommentárt közölt a Singapo- reban nemrég tartott értekez­letről. A lap haláltusáját vívó hal­doklóhoz hasonlítja a brit im­perializmust, majd azzal vádol­ja az angol konzervatív párti kormányt, hogy nyíltan támo­gatja a Níxon-adminisztráció kambodzsai invázióját, a VDK bombázását. Végül megállapít­ja: „a világforradalom új, nagy korszakában élünk... Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek nemzeti felszabadítási mozgalma egvre erőteljesebben tör előre.” (Űj-Kína) Otromba cenzúra — Nem lehet katonai győzelem — Békét: tárgyalás útján Mi készül Laosz ellen? Az amerikai Demokrata | Párt kedden támadta a Nixon kormányzatot, amiért leg-1 utóbbi indokínai akcióival „az őszinteség válságát” teremti meg. Lawrence O. Brien a párt országos elnöke nyilatkozatá­ban leszögezte: „Egy olyan kritikus időpontban, amely a legnagyobbf okú őszinteséget ( és szavahihetőséget követel­né meg Nixön-kormányzat. Indokínával kapcsolatban az I otromba hírcenzúra staratégi- ját választotta...” Rogers külügyminiszter célzásaira utalva, amelyek a dél-vietnami haderők esetle- | ges laoszi nagyszabású kato­nai akciójára vonatkoztak, O., Brien kijelentette: „Mit gon­dolnak, milyen bolondok va-! gyünk mi? Már régóta meg­tanultuk, hogy Indokínában abszurd dolog bármilyen ka­tonai győzelmet feltételezni. Meg kellett volna tanulnunk, Izrael politikája nem teszi lehetővé a tűzszünet meghosszabbítását EAK-memorandum Jarringhoz Az Egyesült Arab Köztársaság < El-Zajjat ENSZ-fődelegátus út­ján, új, sürgős memorandumot juttatott el Jarring ENSZ-meg- 1 bízotthoz, kifejtve álláspontját a közel-keleti válság megoldását célzó közvetett tárgyalásokról. Az egyiptomi memorandum vá­lasz a december vége óta elő­terjesztett két izraeli jegyzékre. Közben Szalah Gohar külügy­miniszterhelyettes Kairóban fo_ J gadta a Biztonsági Tanács ál-1 landó tagállamait képviselő; nagyköveteket, s átnyújtotta ne­kik az egyiptomi memorandum másolatát. A memorandum megerősíti, hogy az EAK őszintén és komo­lyan törekszik a BT-határozat végrehajtására, s a közvetett tárgyalásokon az igazságos béke j megteremtésére — emeli ki az j A1 Akhbar. Mahmud Riad egyiptomi mi­niszterelnökhelyettes és kül­ügyminiszter szaud-arábiai és kuwaiti látogatásáról hazatérve ismételten kijelentette: minden alapot nélkülöz az amerikai— izraeli „optimista kampány”, amely azt a benyomást szeretné kelteni a világ közvéleményé­ben, hogy javulást mutat a kö­zel-keleti helyzet. Kedden egyébként Szadat ál­lamfő elnökletével összeült a nemzetvédelmi tanács, a straté­giai tervezés legmagasabb szer­ve. Szerdán az Arab Szocialista Unió központi bizottsága, csü­törtökön pedig a nemzetgyűlés tart rendkívüli ülést Szadat el­nökletével. Az A1 Ahram szerint a legmagasabb politikai és ál­lamhatalmi szervek állást foglal­nak a közel-keleti válság várha­tó fejleményeivel kapcsolatban, számvetve minden eshetőséggel. Rogers amerikai külügymi­niszter újabb üzenetet intézett Riad külügyminiszterhez a feb­ruár 4-én lejáró tűzszünet meg­hosszabbítása Végett. Kairó is­mert ál’ásrvmtia szerint mind­eddig nem következett be olyan pozitív előrelépés a köz­vetett tárgyalásokon, illetve olyan változás Izrael expanziós politikájában, amely lehetővé és indokolttá tenné a tűzszünet meghosszabbítását. hogy az indokínai kötelezett­ségeinktől való szabadulást nem érhetjük el a konfliktus kiszélesítésével. Semmilyen cenzúra vagy ügyes szónokla4 sem álcázhatja a kormányzat azon erőfeszítését, hogy a bé­két katonai erő alkalmazásá­val érje el, márpedig a béke csak tárgyalásokon alapuló politikai rendezéssel jöhet lét­re és azt nem vétózhatja meg a Thieu—Ky rezsim”. A Demokrata Fárt elnöke Nixonnal a kongresszushoz intézett hétfői üzenetével kap­csolatban szintén gazdasági féligazságok és agyrémek hir­detésével vádolta a kormány­zatot. (Reuter) amerikai katonák - tisztjeik ellen Az utóbbi időben amerikai katonák egyre gyakrabban szá­molnak le leggyűlöltebb tisztje­ikkel. A sorkatonáknak tisztjeik elleni irányuló merényletei ko­molyan aggasztják a Fehér Há- zat. A jelenség körülményeinek tisztázására Haight dandártá­bornok, az amerikai elnök nem­zetbiztonsági tanácsadója „jobb­kezének” vezetésével bizottság indult Dél-Vietnamba. Amerikai katonák Haight dél-vietnami lá­togatásakor is több gyilkos me­rényletet kísérletek meg — je­lentette a Daily Sketch című an­gol lap tudósítója. A katonák a levegőbe repítették a 14. utász­ezred törzsét az ott-tartózkodó ügyeletes tiszttel együtt Továb­bi két tisztet álmában ért utol a halál: ágyuk alá aknát helyez­tek. Röviddel Haight .elutazása után katonák megtagadták a harcbavonulási parancsot és le­lőttek egy őrnagyot, egy másikat pedig súlyosan megsebesítettek. Hírek érkeztek arról is, Hosy a sorkatonák a tisztek sátraiba és étkezdéibe kézigránátokat ha­jítanak. (MTI) VTAZAS II tlllKIMHi o A rossz idő beállta már az is jelzi, hogy a repülővel utazók többet várakoznak a légikikö­tőkben. A gépek rendre késnek. Amikor az ember nagynehezen felszállhat, majd mindig törté­nik valami érdekes, ami elosz­latja rossz kedvét. A moszkvai járat utasainak egy része még tülekedik az ab­lak melletti jobb helyekért, ami­kor egy sportszatyor mélyéről, ahonnan egyébként egy skót w*1,• c,irv nvaka is kikandikál, kétségbeesett csirkehangok hal-, látszanak. A baromfi gazdája vö­rös lesz, mint a rák. s ha tehet­né, bizonyára letérdelne a derék szárnyas előtt, hogy csendre bír­ja. Seremetyevóról átutazunk a vnukovói repülőtérre onnan in­dul a tallini járat: vastag a köd­takaró és vigasztalanul esik. A hangosanbeszélő félóránként közli hogy a tallini gép egy óra múlva indul. Az egy órából hat lesz míg végül útnak indulunk Tallinban naosütéses, friss idő fogad. A kellemetlen ősznek se híre, se hamva. A landoló repü­lőgép itt is. akárcsak a koppen­hágai repülőtéren, szinte a ten­gerre száll. Rövid út vezet a városba. Az utcán rengeteg az ember, bele­cseppentünk Tallin kora esti csúcsforgalmának kellős közené- pébe. Az első, ami szembeötlik: szinte kivétel nélkül minden nő kalapot visel, méghozzá az Itt di­vatos bolyhos anyagból készült kalapot. A hotel ablakából nagyszerű a kilátás a tallini várra. Olyan, mintha egy mesefilmet nézne az ember, s azután egy pillantás az ablakom alá, ahol a hatalmas aszfaltozó monstrum előtt nők- terítik a fekete szurkot. Alig­hogy jobban szemreveszem őket, összeszedik szerszámaikat, úgy látszik, vége a műszaknak. Le­vetik munkásruhájukat. Bizo­nyára ők is, akárcsak a többi tallini asszony, a szemközti vil­lamosmegállóban kalapra cseré­lik kendőjüket. Csavarok egyet a rádió gomb­ján, szeretném hallani, miként hangzik a finn—ugor nyelvcsa­ládhoz tartozó és a finn ágon tőlünk bizony elég távol eső észt nyelv. Bármennyire is he­gyeztem fülem — hangsúlyo­zom, nem vagyok nyelvész —, alig vélek felfedezni némi ha­sonlóságot a mi nyelvünkkel. Ahogy az már ilyenkor tör­ténik, az ember előveszi a béde- kert, megnézi, mit illik tudni erről a városról. A 300 000 la­kosú Tallin jelentős kikötő és nemcsak a Baltikum hanem az egész Szovjetunió legpatinásabb városa, az első írásos emlékek 1154-ben tesznek említést Kolu- vanról, illetve Tallinról Koluvan valószínűleg Kalevnek az észt nemzeti eposz hősének nevéből származtatható. A Tállin elneve­zés a dán hódoltság idejéből va­ló. Taani linn — „dán város” — mondták az észtek, akik 200 éven át nem fogadták el a dán, maid n német hódítók által ado­mányozott harmadik város ne­vet. A középkori Tallin tulajdon­képpen két városból állt, a To- ompeából — a várból és az úgy­nevezett Alsóvárosból. A hegy­tetőre épült fellegvár a feudá­lis hatalom jelképe és központja volt. A kereskedelem és a kéz­művesség az Alsóvárosban össz­pontosult. A várost körülvevő fal határt szabott az építkezé­seknek, s így a házak rendkívül összezsúfolódtak. A fennmaradt műemlékek a XV. századi Tal­lin fénykorából származnak az észt gótika remekei. A II. világ­háború után gyors ütemben in­dult meg a város újiáépítése. A mai Tallin két háború előtti Talinnal ér fel, s most épül a harmadik. A szállodában sok a finn. tel­ve velük az étterem és a drink bár. A Finn-öböl parti kikötő­város 65 kilométerre van Hel­sinkitől, ami a komphajóknak kétórai út. Ha nem felhős vagy párás az idő, idelátszanak Hel­sinki fényei. A szállodából elindulva, hogy a város centrumát jussak, meg keü mÄszpnm a Fariú dombot. A domb kedves sétárvvánok vé­gében CSÚCSOS pirosteroüS hasivá magasodik, a Kí<ü<-ir\de Kök. Ez magvarra fordítva, k!ss<£ szokat­lanul hangzik, Kukkants a Taani linn — Tallin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents