Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

4fr makkor őket! A szülők mindent megtesznek értük — büszkélke­dik Czibula Ferencné vezető­óvónő és elmondja, hogy milyen kitűnő tehetségek vannak az ap­róságok között. — Például a leg­szebben énekel Kocsis Ildiké, Csordás Melike, Czibula Éviké... Mesélő, verselő: Antal Lacika, Oláh Zolika, Tóth Évike, Csor­dás Melike... Vár- és kocskajá- ték-építő Oláh Zolika, Szívós Zolika. Antal Lacika... Minden, ki ügyes. A szlovák nyelvet Mile Gyu­lámé oktatja, mégpedig a kis­csoportosoknak hetenként egy a nagycsoportosoknak két órát tart. Azoknak, akiknek a szülei kérik. A foglalkozások játéko­sok, meséket, verseket, énekeket tanulnak a gyerekek, akik ün­nepségeken is fellépnek. Csak az a baj, hogy már szűk és korszerűtlen is az óvoda. Nincs vízvezeték, mosdó, régiek a bútorok. Az udvar a környe­zethez képest mélyebben fek­szik, télen összegyűlik a víz, s a gyerekek ritkán jutnak a sza­badba. Végül hadd áruljunk el még annyit, hogy a lakosságnak mintepr 20 millió forintja van takarékbetétben. Sok-sok új családi ház épült az elmúlt évek során, nemrég három­emeletes is. Egy-egy talán fél­millió forintba került. Emeletes épület nem volt azelőtt Nagy- bánhegyesen. Dolgos emberek élnek Nagy- bánhegyesen, akik szeretik szű- kebb hazájukat és igyekeznek maguk körül szebbé, jobbá for­málni az életet. Pásztor Béla ‘nusut 1971. FEBRUAR 14. Egy nap Nagybánhegyesen Tízórai az óvodában. előfizetői, bár ritkán olvasnak Nagy bánhegyesről. De érdeklik őket a világ, az ország, a me­gye hírei, eseményei is. És új­ságolvasó az egész község. Na­ponta 600 újságot hordanak szét a kézbesítők. A legnehezebb a dolga a fiatal Kormányos Józsefnénak, aki a külterületeket járja és naponta 40 kilométert kerékpározik. Ha sár van, gyalogol. Nadrágban, gumicsizmában. Csak az vigasz­talja, hogy nyáron könnyebb a dolga. A belterület egyik kéz­besítője anyósa, idősebb Kor­mányos Józsefné, aki tulajdon­képpen menye tanítómestere is volt. Mindketten pontosak, a la­kosság szereti őket. No és, be­széljünk még Babar András bel­területi kézbesítőről, akinek jel­lemzésére elég talán annyit meg­említeni, hogy Kiváló dolgozó és nemrég soron kívül előléptet­ték. Ipacs János, a postahivatal vezetője a nyilvánosság előtt is szívesen megdicséri őket, hoz­záfűzve: , — Velük a kézbesítés megol­dott a községben. Még télen is, bár néha elég nehéz helyzet alakul ki. Az új­ságot ugyanis Magyarbánhegye- sig vonat szállítja, onnan autó­busz hozza tovább. Ha a vonat késik, a busz elindul újság nél­kül. Másnap már kinek volna erre az újságra szüksége? Sze­rencsére a Zalka Tsz ilyenkor gépkocsit bocsájt rendelkezés­re. Ezért kéri Ipacs János: — A lakosság és a posta ne­vében is tolmácsolja köszönete- met a Zalka Tsz vezetőségének. h óvodában Beszéljünk még az óvodáról, ahol 28 kis- és 30 nagycsopor­tossal három óvónő foglalkozik, mégpedig Czibula Ferencné, Horváth Endréné és Mile Gyu- láné. A gyerekek szépek, kedve­sek, bátrak, jól öltözöttek, ami nemcsak a szülői szeretet, ha­nem a családok anyagi helyze­tét js tükrözi. — Látná csak ünnepi alkal­Korszerű tejüzen — Kellene egy autóbuszjárat, ami reggel 7 óra tájban indul Mezőkovácsházára. Sok dolgozó és diák jár oda, aki jelenleg nagy kerülővel Magyarbánhe- gyesig buszon, onnan pedig vo­naton kénytelen utazni. Tisztasági fürdőre is szükség volna. Talán meg is valósítható, ha a három tsz együttműködve a tanáccsal megteremtené hozzá az anyagi alapot. Hetven fokos víz Nagybánhegyes középkori tör­ténete valószínűleg nem sokban különbözik sok más alföldi köz. ségétől. Már az Árpád-korban éltek ezen a területen emberek, a települést azonban a tatárok, majd a törökök dúlták fel, de újjáépült Azt is tudja Vrbovszki György tanácselnök, hogy 1568- ban 60 háza, volt a községnek. A nagyobb fejlődés 1838-ban kezdődött, amikor békéscsabai és nagylaki szlovákok települ­tek be. Kincstári földet kaptak bérbe, amit örök áron megvásá­roltak, Nagybirtokok is kialakul­tak a környéken, a Haász, a Montagh, a Löffler és a Dobsa családokra azonban ma már csak kevesen emlékeznek. Föld­jeiket 600 ember között felosz­tották. Az 1947. évi lakosságcsere ide­tavalyi eredményükkel egyfor­mán elégedettek. Ennek tulaj­donítható, hogy decemberben, a vezetőségválasztó-közgyűlésen mind a három tsz tagsága teljes elégedettségét fejezte ki a régi vezetés munkája iránt. Vonzó a tsz A legnagyobb tekintélye ter­mészetesen mégis a Zalka Tsz- nek van, amely 4500 holdon gazdálkodik és tagjainak száma (akik közül 2 százalék nyugdí­jas) eléri az ezret. Elsőként ala­kult meg a községben. Igyeke­zett az adott lehetőséget mindig jól kihasználni. A hagyma- és a zöldségmag a jövedelmezőbb gazdálkodást segítette elő. Foko­zottabban gépesített, aminek az előnyei ma különösen megmu­tatkoznak. Fejlesztette az állat­A három tsz és a Hajdú me­gyei Tejipari Vállalat most kö­zösen egy korszerű tejüzemet hoz létre. A külső falak már áll­nak, de belső munka még bő­ven van. A feladat a Zalka Tsz építőbrigádjára hárul, amely az alapozástól kezdve dolgozik itt. Az egész létesítmény építésének befejezési határideje április 1. Nagy Kálmán brigád vezető azonban megjegyzi: — Lesz abból május 1. is. Czibulka Ferenc vízvezetéksze­relő még későbbi időpontot jó­sol: — A kazánház miatt talán augusztusig elcsúszunk. Nincsenek tehát valami jő kilátások. Elmondják, hogy fel­jött a talajvíz, nem tudják foly­tatni a csatomzásái munkát. A kazánházban — a tervezéstől eltérően — 20 centivel ki kell szélesíteni a már elkészült falat. Kevés a kavics. Sebők Mihály, a Tejipari Szál­lítási, Szolgáltató és Készletező Vállalat szerelője nem sokkal bizakodóbb, de azt hangsúlyoz­za, hogy ez lesz az ország leg­modernebb tejüzeme. Naponta 20 ezer liter tejet dolgoznak majd fel, amit a környékbeli gazdaságokból szállítanak ide. Készül majd csomagolt városi tej, kakaó, túró és joghurt Ám az építőbrigád tagjainak éppenséggel nem a legjobb a hangulatuk a kereset miatt. De ezzel most kár lenne részletei­ben foglalkozni. Többet ér, ha a tsz vezetőivel vitatják meg, bár — úgy gondolom — előbb is megtehették volna. Festal kézbesítők Egyébként a brigád tagjai ak­tív újságolvasók, a Népújság A fürdő létesítésének gondola­ta egyébként már régebben fel­vetődött. Amikor azonban a köz­ség közelében az olajbányászok Átállították a fúrótornyot, hogy Látkép a templomtoronyból, a Zalka Tsz-nek termálvizet fa­kasszanak a föld mélyéből, a gondolat kívánsággá érlelődött. A fúrótorony most talán a leg. nagyobb szenzáció Nagybánhe- gyesen. A jelek biztatóak, per­cenként 1200 liter 70 fokos vizet várnak. A közelben a hajtató­sátrak felállított merevítő váza arra vár, hogy fóliával vonják be. S, ahogy megtudom, az oros­házi Szabadság Tsz hajtatóhá­zában nevelik a paprika-, para­dicsom- és uborkapalántát, amit itt ültetnek el. Tavasszal már primőrárut ad az országnak a Zalka Tsz. Másfél millió forint bevételt várnak a kertészetből. Máskülönben nem a Zalka Tsz az egyedüli közös gazdaság Nagybánhegyesen. Még kettő van, az Aranykalász és a Kos­suth. Ezek jóval kisebbek, de a tenyésztést is. Igaz, 1953 és 1956 megtépázta, de az emberek szol­galma gyorsan talpra állította. A fiatalak innen nemigen mennek el. Miért is, ha jó meg­élhetést teremt számukra a tsz? És nem felejtkeznek meg az inős emberekről sem. Havonta 100 forinttal egészítik ki a nyugdí­jat és aprómagvak, valamint dohány termesztésével lehetősé­get nyújtanak nekik könnyebb munkára. Hogy mennyire vonzó a tsz, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a fiatalok, akik főiskolát, egyetemet végeztek, szívesen visszajönnek. Várja őket a tagság. Ezért mondja Kiss József, a tsz párttitkára: — Szakemberekben „önellá­tók” vagyunk. Hanem azért a három tsz együtt talán erőteljesebbé ten­né a fejlődést. Emeletes családi háx garázzsal. jén sokan áttelepültek Szlová­kiába és kevesebben jöttek ide. Ez az oka elsősorban, hogy amíg a 30-as években 3800-an éltek a községben, ma 2137 a lakosság száma. Az igény nő Azóta sok minden épült, 1961. óta szinte minden év ho­zott valami újat. A nagy fej­lődés nyitánya a 2 és fél millió forint költséggel épült kultúrház volt, melyet követett a szlovák iskola, a gyógyszertár, a nevelői ikerlakás, a vágóhíd. Lényeges változást jelentett a lakosság életében az az út is, ami 1963- ban épült és a Kaszaper—Mező- kovácsháza közötti úthoz vezet. Az igény persze nő. Most már az is nagyon jó lenne, ha a községen átvezető út mintegy 1200 méteres szakaszát portala- nítanák, mert télen a sár, nyá­ron a por miatt bosszankodnak az emberek. Jó néhány autóbusz és vagy negyven magángépkocsi közlekedik nap-nap mellett. Sok gépjárműve van a három tsz- nek is. Ha pedig a közlekedésről beszélünk, hadd említsük meg a lakosság még egy kívánságát, amit a tanácselnök így tolmá­csol: A fúrótorony. (Fotó: Barnácz István)

Next

/
Thumbnails
Contents