Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-06 / 4. szám

S’ov'et tiltakozás az amerikai cionista szervezetek ellenséges tevékenysége miatt Szovjet—lengyel közős közlemény A Szovjetunió washingtoni i nagykövetsége kormánya meg­bízásából nyilatkozatban tilta­kozott az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumánál. amiatt, hogy az amerikai cionista szer­vezeteit folytatják az ellenséges hadjáratot az Egyesült Álla-1 mökban működő szovjet intéz-; mények ellen. A nyilatkozat szer ini: a cio­nista szélsőséges elemek nem­csak odáig merészkednek, hogy megzavarják az Egyesült Álla-; moík területén levő szovjet in- j tézmények normális tevékeny- ségét, hanem a szovjet diplo-: matákat és más szovjet állam­polgárokat nyíltan a fizikai le-j számolással fenyegetik. Az ame- ■."fkai hatóságok többrendbeli ar­ra vonatkozó ígéretük ellenére, hogy megfelelő intézkedéseket tesznek, lényegében továbbra is közömbösen szemlélik ezeket a bűnös akciókat. A szovjet kormány hangsúl­yozza, miután az amerikai fél nem teszi meg a szükséges in­A LEMP vezetői Moszkvában Katonák a párt élén Az új év első napján Peking­ien közzétett lista három kínai tartomány újonnan megválasz- > tott pártbizottságainak összeté- 1 teléről azt mutatja, hogy a tar­tományi pártbizottságak meg­alakítása gyakorlatilag az eddigi hatalmi hierarchia intézménye­sítését jelenti, középpontban a ; hadsereggel. A december 1-én i Hunanban, majd december vé­gén Csiangszu. Csianghszi és Ivuaug Tung-tartományokban megtartott pártértekezletek ki ■ vétel nélkül azokat választották meg első titkárnak, akik koráb­ban is gyakorolták a hatalmat, mint a tartomány forradalmi bizottságának elnökei, vagy ha az elnök személye tisztázatlan volt, mindazok, akik a május végén rendezett nagygyűlések protokollistáin az első helyet j foglalták el, s akik ebből követ­kezően a párt újjászervezésével i foglalkozó „szűkebb csoport” ve- j zetői lettek. A négy pártbizottság megne­vezett és ismert vezetői közül a nagy többség katona, aki kisebb j vagy nagyobb helyi körzet fegy- j veres erőinek parancsnokaként döntő szerepet játszott a kultu- | ralis forradalom során az egy­mással vetélkedő csoportok „for­radalmi szövetségének” létre­hozásában, a rend biztosításá­ban. Huuan-tartomány kivételével az első titkárt mindenütt a had­sereg adja, A katonákon kívül { az új pártbizottságok vezetői ja­varészt veterán káderek és csu- j pán két ismeretlen név jelzi a kulturális forradalomban „nagy szerepet játszott forradalmi tö­meg” esetleges képviselőit. Az új pártbizottságok csakn-m va­lamennyi megnevezett tagja he­lyi ember ami mutatja mennyi­re az országnyi tartományok belső hatalmi erőviszonyai dön­tik el a hierarchia kérdését. A négy első titkár közül a bárom katona a párt központi bizott­ságának is tagja, egy a politikai bizottságé és a Csiamrszu-tarto- mányl pártbizottság első tilkára egvben a tar*«mányi forradalmi bizottság elnök és Nanking ka­tonai parancsnoka. (MTI) I tézkedésefket, hogy biztosítsa a normális feltételeket az Egye­sült Államokban levő szovjet intézmények és odaérkező szov­jet kollektívák tevékenységéhez, I nem számíthat arra, hogy ha- j sonló feltételeket biztosítsanak: a Szovjetunióban is az amerikai intézmények számára. A nyilat­kozat az események ilyen ala­kulása miatt teljességében az i Egyesült Államok kormányára hárítja a felelősséget. (TASZSZ) j Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitká­ra és Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke kedden, az SZKP Közpon- 1 ti Bizottságának székházéban | találkozott Ed^ward Gierekkel, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első tit- j kárával és Piotr Jaroszewicz- esel, a lengyel minisztertanács elnökével. A találkozó során a j szovjet és a lengyel vezetők ki­fejezték „azt a kölcsönös törek­vésüket, hogy elmélyítik a po­litikai, gazdasági, tudományos­Nkon tagadja, hogy hidegháborús beszédeket mondott Köves Tibor, az MTI tudósitó- | ja jelenti: Nixon elnök kedden hajnal- i ban a Fehér Házban fogadta a három nagy országos tv-hálózat, valamint az úgynevezett közne­velési televízió egy-egy vezető­munkatársát. A Fehér Ház kez­deményezésére megrendezett és ólő adásban közvetített egyórás beszélgetés keretében az újság­írók bel- és külpolitikai kérdé­seket tettek fel Nixonnak négy. éves elnöki mandátuma máso­dik félidejének megkezdése al­kalmából. Nixon azt állította, hogy kor­mányzata külpolitikai téren, s ezen belül is elsősorban a viet­nami háborút illetően érte el a legnagyobb eredményeket. Ki­jelentette. hogy „ a vietnamizá- lás sikeresen halad”. Ennek j eredményeként jelentős mérték- j ben csökkentek az amerikai em- j berveszteségek. Arra a kérdésre, hogy legutób. j bi nyilatkozásai a VDK bomba- j zásának' felújítását ltészítik-e j elő, Nixon kijelentette: „Nem ■ kívánom felújítani ÉszákcViet- | nam bombázását, nem óhajtunk j stratégiai, vagv akárcsak kato- i nai célpontokat bombázni j Észak-Vietnamban, ha csak nem j látjuk veszélyeztetve a Dél-Vi- j etnamban levő amerikai erők | biztonságát”. A közel-keleti kérdéssel ösz- szefüggésben az újságírók fel­vetették, miért nem vállal az USA szerződéses elkötelezettsé­get Izrael „megvédelmezésére”. hiszen gyakorlatilag amúgyis mélyen el van kötelezve Izrael mellett. Nixon kifejtette, hogy „nincs szükség” formális ame­rikai—izraeli Szövetségi szerző­désre. mivel minden érdekelt pontosan tudja, milyen támoga­tást nyújt az USA Izraelnek. A beszélgetés során emlékez­tették Nixont arra, hogy annak ;dején Kína, majd később Kuba „elvesztésével” vádolta az ép­pen hatalmon levő demokrata- párti kormányzatot és feltették a kérdést, mi a véleménye Chile „elvesztéséről”, ami az ő kor­mányzása idején következett be. Nixon kijelentette, hogy „ami Chilében történt, az nem ked­vünkre va'ó. de tartózkodtunk a beavatkozástól, mert interven­ciónk óriási visszahatást váltott volna ki világszerte. Egy Kubával kapcsolatos kér­désre válaszolva Nixon kijelen­tette, hogy az ő értelmezése szerint az USA és a Szovjetunió -cözötti hallgatólagos megállapo­dások megsértését jelentené, ha a Szovjetunió nukleáris tenser- alattiáró támasznontot létesítene Kubában, hozzáfűzte: ..Nem hi­szem. hogy a Szovjetunió válsá­got óhajtana előidézni a Karib- tenger térségében.” „Mindazonáltal — folytatta —• kapcsolataink poz:tív oldala, hogy az elmúlt két évben tár­gyaltunk egymással például a stratégiai fegyverkorlátozásról és a megbeszéléseket március­ban folytatjuk Helsinkiben. Bí­zom benne, hogy előbb-utóbb j megegyezés lesz. mivel lényeg- ! bevágó nézetkülönbségek van- \ nak közöttünk, például azt ille­tően, hogy mi tekintendő straté­giai fegyverzetnek. De. mi ké­szek vagyunk egy részleges meg­egyezésre. amelyről a megbeszé­lések következő menetében Becsben tárgyalni óhajtunk a szovjet képviselőkkel. „A Szovjetuniónak és az USA-nak közös érdeke — mon­dotta— a reánk nehezedő fegy­verkezési terhek eszkia'édóié­nak megfékezésére. A Szovjet­uniónak és az USA-nak ugvan- j csak közös, mindent felülmúlóan | fontos érdeke, hogv elkerülje a nukleáris versenvfutást, ami nukleáris pusztításhoz vezethet. Ami a Közel-Keletet illeti, ténv. | ho'gy állási-vontunk nasvon távol | van egvmástól. de tárgvalunk. j Berlin ügvAben szintén messze ; VAgvonk egvmástól. de erről is tárgvalunk” — hangoztatta az ame’-iUní elnök. A témát levárva N’von tagad­ta hnsv hidegháborús horgot üt«*t volna meg beszédéiben. ^Tindkét ón Vie+á-»-n7«+f, de nem a szenvedélvek felszítá«áva irá­nyuló b»nfm>'m.vv*n"‘ nolitizál — , mondotta. (MTI1 műszaki és védelmi egvüttmű- ködést, mind kétoldalú, mind sokoldalú alapon — a Varsói Szerződés és a KGST keretei között”. Mint a sajtó számára kiadott közleményben rámutatnak: „a felek mély megelégedéssel ál­lapították meg, hogy sikeresen, fejlődnek a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság testvé­ri pártjait és népeit egyesítő sokoldalú kapcsolatok”. A felek kiemelték „a szoci­alista országok cselekvési egy­ségének elsőrendű jelentőségét az imperializmus ellen, a nem­zetközi béke megszilárdításáért vívott harcban”. A találkozó részvevőinek mélységes meggyőződése, hogy „a szocialista országok egybe­hangolt fellépése döntő mérték­ben hozzájárult az európai fe­szültség enyhüléséhez”. A lengyel vezetők ismertették azokat a gazdasági és szociális intézkedéseket. amelyeket a LEMP Központi Bizottsága és a Lengyel Népköztársaság Minisz­tertanácsa megvalósít a LEMP Központi Bizottsága 7. plénuma után, a munkásosztály, mindeh dolgozó, a szocializmusnak Len­gyelországban való továbbfej­lesztése érdekében. A szovjet vezetők tájékoztatták a lengyel vezetőket a kommuniz­musnak Szovjetunióban való építése menetéről, a népgazda­ság fejlesztésének távlatairól, az SZKP XXIV. kongresszusá­nak előkészítéséről. „A szovjet és a lengyel veze­tők találkozása megmutatta, hogy az SZKP és a LEMP, a Szovjetunió és a Lengyel Nép- köztársaság teljesen azonos né­zeteket vallanak minden meg­vitatott kérdésben. A szívélyes barátság és a testvéri kölcsönös megértés légkörében folyt le a találkozó” — hangzik a sajtó számára kiadott közlemény. Az SZKP Politikai Bizottsága és a szovjet kormány kedden a Kremlben ebédet adott Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz tisz­teletére. * * * Edwai’d Gierek és Piotr Jaro­szewicz, kedden hazautazott Moszkvából. (MTI) Tim Buck elvtárs 80 éves Tim Buck, a Kanadai Kom­munista Párt elnöke nyolcvana­dik születésnapját ünnepli. Csöndben, nyugalomban; konf­liktusoktól mentesen eltöltött nyolc évtized is hosszú, életnek számít — mennyivel hosszabb (és mennyivel tartalmasabb) Tim Buck életútja, aki közel hét évtizede harcol a munkás- osztály céljaiért. Élete már a kezdet kezdetén együtt alakult a századvég nyomorgó munkás- gyermskeinek sorsává). Angliá­ban született, 1891. január 6-án, apja napszámosként dolgozott, nyolcán voltak testvérek. Ti zenkét éves, amikor már egy gépgyárban keresi a kenyerét. Az első . politikai, akció, amely­ben részt vesz: kis tanonckén’ tagja egy küldöttségnek. A de­legációt Keiv Hardie támogatá­sára szervezték, aki harcot kez­dett a szakszervezetek politikai fellépését tiltó bírói ítélet ellen. 1910-ben Kanadába emigrál. Hamarosan rájön azonban, hogy új hazájában semmivel sem jobbak a politikai állapotok,1 mint amilyeneket Angliában ta­pasztalt. 1917-ben már ő vezeti az első kanadai politikai sztráj­kot. A Kanadai Kommunista Párt egyik alapítója, 1921-ben te­vékenyen részt vesz a munkás­szervezetek illegális pártalapító kongresszusán. 1929-ben a párt Központi Bizottságának főtitká­rává választják. Több mint há­rom évtizeden át töltötte be ezt a posztot. A munkásmozgalom számára — és a világ számára — sorsdöntő nehéz évek voltak ezek. Tim Buck megjárta a kingstoni fegyházat. Itt cellá­jában merényletet kíséreltek meg ellene. Harcolt az általa megszervezett Mackenzie—Pa- pineau zászlóalj soraiban a spanyol polgárháború frontjain. A Komintern V. és VII. kong­resszusán ő képviselte a kana­dai kommunistákat. 1957-ben és 1960-ban részt vesz a testvér­pártok moszkvai tanácskozásán. 1962-ben, 71 évesen, a párt el­nökévé választják. Nyolcvanadik születésnapján szeretettel és tisztelettel kö­szöntjük a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom vete­ránját, az amerikai földrész bé­kéért, demokráciáért, szocializ­musért küzdő erőinek nagy alakját. A csehszlovák nagvkövetség saitótáiékoztatója A Csehszlovák Kommunista , bárt Központi Bizottságának decemberi plénumáról tájékoz- j tatta az 'újságírókat kedden Vrantisek Dvorsky, a Csehszlo- | vák Szocialista Köztársaság bu­dapesti rendkívüli és meghatal­mazott nagvkövete, a Csehszlo­vák Kultúra Népköztársaság úti székházában. Itáliai mozaik Fiúk, lányok, mutatványok A Via Sistinan a Hairt játssza egy negyedrangú amerikai együt­tes. Az előcsarnokban zene szól. a képek sokat sejtetek. A fala­kon fény-játék, forgó, villogó korongok, négyszögek. Az elő­adások délután és este kezdőd­nek. A legolcsóbb jegy két és fél dollár, a legdrágább 10. A Hair — a nyugati színházi világ bestsellerje, hangos sike re —, nem hagyom ki. Gyors elhatározással jegyet váltok az erkély utolsó sorába. És szállodámba sietek átöltözni. j3n naiv! Mert a közönség a leg­változatosabb toalettben jelenik meg — csizmában és hasig de koltált blúzban, nagvkabátbar és pulóverben, csillogó, átlátszó ruhákban és farmernadrágban —.ami a nőket illeti. A férfiak sötét és világos, sportos és ele­gáns öltönyben, magas nyakú pulóverben, nagy mintás, virá­gos ingben, madzag nyakkendő vei. A színház.ban — vasárnap esti — úgy fél ház, ha lehet. Az utolsó sorból előreszivárgok az ötödikre. S már felhangzik Galt Dac Dermot muzsikája. Pergő, zaklatott ritmus, féktelen vad zene és tánc. A kezek játéka. Si­koltozó, őrjöngő ének. Olaszul, tele spontán itáliai' aktualitás­sal. A Hair — a lázadás, a taga­dás musicalja. A polgári társa- lalmak szokásainak, jogrendjé­nek, vallásának, erkölcsének, rendfenntartó szerveinek, a rendőrségnek, katonaságnak ki­figurázása, levetkőzése. És nem­csak képletesen. Az első felvo­nás végén valamennyi színész levetkőzik — anyaszült mezte­lenre. A pergő, fergeteges rit­must, zenét olykor melankolikus ellenpontok oldják. Az életen, a színjátékon végigvonuló magá- ryosságot szimbolizálva/amelyet \em enyhít a szex, a hit, a ba- átság sem. A közönség — hűvös. Előadás őzben vacsoráznak, hűsítőt isz­lak, cigarettáznak, beszélgetnek. Szomszédaim — két hangoskodó lány — lábukat az előttük levő sor támlájára nyújtják, és együtt ínekeinek a kórussal. Az előadásnak fél tizenegykor ege. Ilyenkor még korai lenne hazamenni. A Sistina a Piazza di Spagnára vezet. A világhírű lépcsőket ugvanolvan fiatalok lepik el. mint az előbb, a Hair színpadát. Csakhogy ott időről- időre minden ruhadarabot le­dobtak magukról, itt a Spagnan az éjszakában hosszú szőrű su­bában, szőrmellényben ülnek, állnak, járkálnak a hosszú hajú fiúk, lányok. Az idegenforgalmi látványossággá vált hippi-tanya az idegenforgalom szolgálatába állt. Az ügyesebbek ott a sze­münk láttára formáznak hajlé­kony drótból karkötőt, nyaklán­cot. A lépcső egyik fordulójában kifestett arcú festőnő árulja ké­peit — és magát. Fényes kirakatok, méregdrága cipőkkel, kabátokkal. A színház­jegyem árán polóvereket kínál­nak. Terek. Szökőkutak. Ba­rokk és reneszánsz kutak. Bronz Neptunok, kígyók, delfinek, at­laszok, amazonok, najádok szá­jából, melléből, korsójából öm­lik, folyik, zubog, csobog a víz. A Fontana Edelle Tartarughe, a Tritonok, a Najádok szökőküt- ja és a Trevi. A Trevi. ahol né­hány líráért lefényképeznek, diafilmet vagy képeslapot sóz­nak ránk. És ahová — minden turista tudja — jobb kézzel a bal válla fölött, háttal állva dobja be aprópénzét a Rómába visszatérni szándékozó. A ten­geri lovaktól húzott diadal-me­netét tartó Neptun bizonyára az én lírámat is szívesen fogadta! Még rövid kitérő a Via Vene- tón, Róma legfényesebb, legele­gánsabb és legdrágább utcája Szállók, mulatók, teraszos kávé­házak. A pincér olyan elegáns, mintha valami kormányfő len­ne és a kávé olyan drága, hogv azért egy szerényebb trattoriá-

Next

/
Thumbnails
Contents