Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-30 / 25. szám
Gu'nea megszakította a diplomáciai kapcso'atol az NSZK-val A Conakry-i rádió bejelentette, hogy Guinea megszakította a diplomáciai kapcsolatokat az NSZK-val. Néhány órával a bejelentés előtt Sékou Touré guineai köz- társasági elnök azzal vádolta az NSZK-t, hogy támogatást nyújt a nyugat-afrikai ország ellen készülő újabb invázióhoz. Ahlers nyugatnémet szóvivő pénteken délután alaptalanoknak nevezte az NSZK ellen elhangzott guineai vádakat. Mélyreható ellentétek a keleti politika kérdésében Vita a Bundestagban Golda Meir harcias nyilatkozata Golda Meir izraeli miniszterelnök csütörtökön este, egy héttel a Szuezi-csatorna menti tűzszünet lejárta előtt újabb harcias nyilatkozatot tett a Tel Aviv-i egyetem diákjai előtt. Kijelentette, hogy Izrael „sohasem fogadja el az arabok követelését”: soha nem vonul ki az 1967. évi háború idején megszállt minden arab területről. „Nem vagyok hajlandó békét kötni egyetlen arab állammal sem az 1967. június 5-i határok között” — mondta. Ugyanakkor a miniszterelnöknő az ismert jeruzsálemi taktikához híven megerősítette, Izrael nem újítja fel a harci cselekményeket február 5-én és továbbra is részt vesz a Jarring közvetítésével folyó tárgyalásokon. Szovjet—osztrák tárgyalások Moszkvában pénteken folytatódtak a tárgyalások Andrej | Gromiko szovjet és Rudolf ] Kinchschläger osztrák külügy-; miniszter között. Bonn A bonni Bundestag pénteken folytatta a vitát Brandtnak a nemzet helyzetéről szóló beszámolója felett. Werner Marx Újabb imperialista mesterkedések Guinea ellen Szomália nem ismeri ei Amin rezsimiét Dar es Salaam Tanzánia után Szomália is úgy döntött, hogy nem ismeri el Amin vezérőrnagy új ugandai rezsimjét és továbbra is dr. Milton Obotét tekinti a kelet-afrikai ország törvényes államfőjének, kormányát pedig Uganda törvényes kormányának. A hírt Szomália Dar es Sa- laam-i nagykövete közölte hír- ügynökségi tudósítókkal. (CDU) rendkívül élesen támadta a kormány keleti politikáját. Achenbach (FDB) és Mattick (SPD) képviselők ■ védelmükbe vették a kormány politikáját. Mattick „szkizofréniának” nevez- j te Marxnak azt a magatartását, hogy látszólag a keleti politikai szerződések megjavítását követeli, valóiában azonban azok bukásán dolgozik. Scheel külügyminiszter is bírálta az ellenzéket. Kiáltó ellentét az — mondotta —, hogy a CDU/CSU egyrészről elsietettnek nevezi a kormány keleti politikáját, másrészről pedig katasztrofálisnak tartja, hogy ez a politika még nem hozott eredményt. Scheel is bírálta az NDK-t a Nvugat-Berlinbe irányuló forgalom megnehezítése miatt. A Bundestag-vita ismét megmutatta, hogy a kormány és az ellenzék között mélyreható ellentétek vannak a keleti politika kérdésében. Részleges megállapodás a francia—algériai olajtárgyalásokon 4 Párizs Részleges megállapodás szüle tett a kilenc napja tartó francia—algériai olajtárgyalásokon, — közölte csütörtökön este Or- toli francia gazdaságügyi miniszter és Buteflika algérai külügyminiszter. A megállapodás az elmúlt időszakra vonatkozik — és ennyiben nem befolyásolja a két ország között készülő általános, és hosszabb időre szóló olaj-egyezményt. A francia fél azt hangoztatja, hogy „jóakaratát kifejezendő” szánta el magát rá. A megállapodás értelmében az Katonai hatalomátvétel Ugandában Abidjan Guinea ellen új inváziót készí. tenek elő — jelentette be Sékou Touré guineai elnök csütörtökön azon a sajtóértekezleten, amelyet a november 22-i inváziós kísérlet miatt elítélt személyek perén részt vetít újságíróknak tartott. Az elnök ismertette azt a levelet, amelyben a tervezett újabb invázió előikészületeiről ájékoztatták őt. Eszerint: az új agressziót Portugál-Guinea területén készíti3: elő, az NSZK ígéretet tett arra, hogy 500 embert biztosít a ..vállalkozáshoz”, Portugália pedig hozzájárult, hogy gyarmatának területe ugródeszkául szolgáljon a szomszédos Guiena elleni támadáshoz, a Portugál-Guinea-i Bafatában már megkezdődött a fehér és fekete zsoldosok kikép. zése azzal a céllal, hogy megindítsák támadásukat Guinea ellen. Schröder CDU kongresszuséit algériai olajkincset kiaknázó ELFERAP és CFPA francia olaj- társaságok „adóhátralék” címén az 1969—70-es évekre jelentős összeget fizetnek az algériai kormánynak. Ortoli nem nevezte meg pontosan az összeget; tájékozott körökben mintegy 600 millió frank nagyságrendűre becsülik. A részleges megállapodás után az algériai kormány a tárgyalások folytatása mellett van, ellenzi felfüggesztésüket, amit állítólag a francia küldöttség javasolt. Az algériai hírügynökség a franciák engedményét nem „ajándéknak”, hanem az algériai jogos követelések egy része j kielégítéseként értékeli. Befejeződött a CDU kongresszusa. A kongresszus utolsó napjának külpolitikai vitájában Gerhard Schröder beszédet mondott, amelyben a szélsőségesekkel szemben arra figyelmeztette a CDU-t, hogy keleti politikáját hosszú távra kell kialakítania. (Telefotó—AP—MTI) i Január 25-én hajnalban a 2700 | -önyi ugandai hadsereg egy cső- portja Milton Obote köztársasági i • Kávé h Kohászat „ 1fl()km b Gyapot ■ Textilipar i— [I Réz.Kobalt II Élelmiszeripar Sj Erőmű elnök és miniszterelnök távollétében megdöntötte a kormányt és átvette a hatalmat. A Kelet-Afrikában, a Nílus forrásvidékén elterülő 236 028 négyzetkilométer területű 9,5 millió lakosú ország 1962. október 9-én nyerte el függetlenségét. A fejlődő országok csoportjába tartozó Uganda egy főre jutó társadalmi összterméke 93 dollár, évi növekedési üteme pedig a magas népszaporulat következtében csupán 0,6 százalékot ér el. Gazdasága monokultúrás jellegű: a mezőgszdaságból származik a nemzeti jövedelem kétharmada, a külkereskedelemnek pedig 90 százaléka. Területének 13 százalékát művelik meg, a termőföld zömmel Ugandád tulajdonban van. A parasztság körében terjed az államilag is támogatott szövetkezeti mozgalom. Legfontosabb terméked az ország exportjából 55 százalékkal részesedő kávé és a 25 százalékkal részesedő gyapot Jelentőségüket növeli, hogy Uganda a (brit) Nemzetközösség legnagyobb kávétermelője — a világ kávékivitelének 7 százalékával —, gyapottermelése pedig az angol pamutipar egyik fontos bázisa. Az ország nyugati fennsíkjain fellendülőben van a tea és a dohány termelése is. Édesvízi halászata a világon ugyancsak az elsők közé tartozik. A7 ország gazdag ásványkincseit ás nagy vízenergia-készleteit még kevésbé hasznosítják. Jinja környékén, az Owen-víz- esésénél felépült 150 MW kapacitású erőmű mellett azonban már kibontakozóban van egy új iparvidék arculata. Az ugandai gyáripar vezető ágazatai a helyi nyersanyagot feldolgozó pamut, és élelmiszeripar, de megjelent a nehézipar is. Jelenleg a termelt villamosáram egyharmadát a helyi felhasználás hiányában Kenvába exportálják. Uganda a szomszédos Kenyával és Tanzániával együtt 1967- ben közös piacot létesített, amely 1971 eleje óta társult az Európai Gazdasági Közösséggel, A papán trösztök dilemmája Minden jel arra mutat, hogy az 1971-es esztendő döntő válaszút elé állítja a japán monopóliumokat. Ez pedig nemcsak e mammutvállalatok, hanem a japán állami politika számára is válaszutat jelent. Hiszen a nagy monpoltőkés házak és a kormánypolitika között egyetlen nagytőkés országban sincs olyan nyílt és közvetlen összefonódás, mint éppen Japánban. Hogy az 1971-ben félbúkkan- nó japán dilemma lényegét megérthessük, vissza kell nyúlni ahhoz a sokat emlegetett „gazdasági csodához”, amely a távol-keleti szigetországot a tőkés világ második gazdasági hatalmává tette. Ez a változás az 1969-es esztendőben következett be: akkor hagyta él Japán a bruttó nemzeti össztermék értékét tekintve Nyugat- Németországot és szerezte meg a tőkés államok rangsorában a második helyet Ez a helycsere úgy történt, hogy Japán az elmúlt tíz esztendőben több mint 10 százalékos évi termelésnövekedést ért eh Ugyanebben az évtizedben a konjunktúra ellenére a Közös Piac országai csak 5—6, Nagy-Britamnia és az Egyesült Államok 2—3 százalékkal tudta emelni a bruttó nemzeti összterméket. Japán esetében különleges hajtóerők röpítették előre a gazdaságot. Először: a hadikiadások az említett évtizedben a költségvetésnek alig 10 százalékát tetteik ki. Ez kevesebb, mint ötödé volt az amerikai aránynak és kevesebb mint fele a nyugat-európainak. Másodszor: Japán gazdasági fellendülése összefonódott előbb a koreai, majd a vietnami háborúval. Az országban tehát a hadikiadások alacsony szintjével egyidőben voltaképpen hadi- konjunktúra volt (a vietnami háború eddig körülbelül 3,5 milliárd dollár tiszta hasznot jelentett a japán monopoltőkének). Harmadszor: az életszínvonal növekedett ugyan, de lényegesen visszaszorítottabb ritmusban, mint a termelés és a profit. A nagy fellendülés legerősebb éveiben például (1963— 1967 között), egyenesen csökkent a nemzeti össztermék személyes fogyasztásra fordított része és a közkiadások aránya. (Az előbbi 55 százalékról 51-re; az utóbbi 8 százalékról 7-re.) Negyedszer: a japán kormány és a monopoltőke összefonódásával az inflációt a belső piacra korlátozták. A belső piacon 10 év alatt a fogyasztási cikkek ára tízszer olyan gyorsan nőtt, mint az exportált japán áruk árszínvonala. Ez lehetővé tette a japán export erőteljes behatolását a külföldi piacokra. A bevezetőben említett fordulatot az okozza, hogy ezek a kedvező tényezők az utóbbi hónapok során fokozatosan módosultaik és ma már a japán monopóliumok egy sor új, nehéz problémával állnak szemben. flz első ilyen probléma az, hogy 1970-ben az inflációt már nem sikerült a belső piacra korlátozni: az áremelkedés az exportcikkeket is érintette. A japán hajóépítő- és acélipar kénytelen volt emelni az export-árakat. Hasonló problémák léptek Jel a belső inflációval párhuzamosan emelkedő bérköltségek miatt. Ez olyan mun- kaintenzív exportcikkek árát, mint a tranzisztoros rádió vagy fényképezőgépek — jelentősen megnövelte. Ezen a területen Japán pozíciókat vesztett, mégpedig a sokkal olcsóbb munkaerővel dolgozó Hong-Kong, Tajvan és Dél-Korea javára. Ez azt jelentette, hogy a japán ipar mind a fényképezőgépek, mind a tranzisztoros rádiók vonalán a kifinomultabb, bonyolultabb készülékek gyártására kénytelen összpontosítani. Ez pedig fokozottabb összeütközésbe sodorja a világpiacon az amerikai és nyugat-európai monopóliumokkal A második nagy változás: az amerikai—japán gazdasági kapcsolatok fokozatos elmérgesedése. A teljes japán kivitelnek több mint 30 százaléka jut az
